A villanyszerelő munkát keres
2008/4. lapszám | netadmin | 5490 |
Figylem! Ez a cikk 17 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az alábbiakban egy villanyszerelő mesterrel folytatott beszélgetés szerkesztett változatát adjuk közre. Az interjú a szakember elmúlt hónapokban végzett álláskeresési nehézségeit dolgozza fel, és az ezen a területen fellépő anomáliákra kívánja felhív...
Érdemes először két rövid tanulságos történetet feleleveníteni. Egy jelentős, több évtizedes múltra visszatekintő budapesti vállalat keresett villanyszerelő állásba szakembereket. A betöltendő munkakört több általánosan ismert fórumon is meghirdették, egyebek mellett a Metro újságban. Beszélgetőtársunk az egyeztetett időpontban ugyan megjelent, de a vállalat részéről "másra számítottak", elfelejtették, hogy aznapra kiket hívtak be a felvételi beszélgetésekre. A szakmai önéletrajz alapján nekiszegezték a kérdést: miért nem folytat vállalkozói gyakorlatot, s ez a kérdés többször is említést nyert a beszélgetés folyamán. A jelentkező hiába hivatkozott szociális, anyagi helyzetére, ez érthetetlen hivatkozásnak bizonyult a cég képviselői számára. Végül is közölték vele: túlképzett az adott munkakör ellátásához, hiszen ők valójában villanyszerelő sofőrt keresnek (!). Egyébként is, a megjelölt fizetési igényt (nettó 120 000 Ft) nem elégíthetik ki: ennyi jövedelemmel bír a beszélgetést folytató középvezető a cégnél, ahol az év elején általános 30%-os bércsökkentést hajtottak végre.
A másik esetben a villanyszerelő egy nemzetközi szállodalánc karbantartói állására adta be önéletrajzát. Nos, a megbeszélt időpontban egyszerűen nem jelent meg a cég képviselője a tárgyaláson: hosszas várakozás után került csak sor a felvételi beszélgetésre. Majd körbevezették a karbantartási helyszíneken, ahol sérelmezve vették tudomásul, hogy a villanyszerelőnél "nincs csavarhúzó", azaz nem szerszámokkal jelent meg a bemutatkozásnál. Azóta nem jelentkeztek. Azóta a szóban forgó állásajánlat több helyen ismételten megjelent.
Érdemes elsőként a munkakeresés kezdetével kapcsolatos nehézségeket megemlíteni. Amikor előző munkahelyét elhagyta interjúalanyunk, akkor bizony furcsa tapasztalatokra tett szert. Először is, korábbi munkahelyén nem voltak hajlandók munkáltatói igazolást kiállítani, s végül az erőszakoskodás után kicsikart dokumentum is hiányos volt, illetve hibás adatokat tartalmazott! A több ezer alkalmazottat foglalkozó nagyvállalat történetében beszélgetőtársunk volt az első, aki angol nyelvű igazolást kért, és végül ezt is csak nagy veszekedések árán bocsátották rendelkezésére! Mintha nem is az Európai Unió egyik tagállamában élnénk! Hasonlóképpen, a nagyobb munkáltatók szívesen trükköznek a FEOR számmal: a foglalkoztatási osztályozás megadásának elkenésével ugyanis játéktér nyílik arra, hogy a belső statisztikák "átszabásával" a különböző támogatási összegek továbbra is rendelkezésre álljanak a vállalatok részére. A munkakör írásos meghatározására előszeretettel kerítenek sort utólagosan: így lehetőség nyílik arra, hogy a felvételi megbeszélésen rögzített feladatokon túlmenően további tevékenységeket lehessen a munkavállalóra bízni, aki esetleg a friss alkalmazás megnyugtató érzése miatt kezdetben nem is tiltakozik. A munkaviszony megszüntetésénél azonban az alkalmazott keserűen tapasztalhatja meg, hogy valójában egészen más besorolásban töltötte el a megelőző éveket, mint azt vele közölték. Az ajánlólevél kiállítására hasonlóképpen nem nyílt lehetőség, noha ez kötelező lenne a cégek számára.
Amikor a villanyszerelőt elbocsátották korábbi munkahelyéről, első lépésben hirdetési újságokban tájékozódott a munkavállalási lehetőségekről. Ezekben a lapokban azonban tapasztalata szerint jórészt alibi hirdetésekkel dolgoznak: egyrészt a cégek azért jelentetik meg ezeket a felhívásokat, hogy felmérjék az adott szakma munkaerő-piaci helyzetét, s a nyert tapasztalatokat ezután könnyen alkalmazhatják például a meglévő munkatársakra vonatkozó bérpolitikában. Másrészt az is jellemző, hogy az állásajánlatok mögött gyakran nem is áll tényleges felhívás, azaz a lapszerkesztők a példányszám emelése érdekében lejárt híreket jelentetnek meg vagy egyszerűen koholt hirdetéseket kreálnak. Ezáltal ugyanis értelemszerűen nagyobb érdeklődést keltenek az újság iránt, magasabb hirdetési tarifákkal dolgozhatnak. Alapvető elvárásként fogalmazható meg az állást hirdető céggel szemben az, hogy tüntesse fel magát a hirdetésben, azaz ne csupán egy állásközvetítő cég neve és elérhetősége jelenjen meg a reklámanyagban. Hasonlóképpen, a felhívás értékét nagyban befolyásolja, hogy milyen elérhetőségek jelennek meg az adott cégről az anyagban: egy céges e-mail cím, esetleg honlap-elérhetőség helyett fontos kritérium lehet, hogy a hirdető vállalkozás humánerőforrás-gazdálkodással foglalkozó kollégája névvel és közvetlen, állandó vezetékes telefonszámmal képviselje magát a jelentkezők előtt. Ezen szempontok szerint rögtön érdemes szelektálni az ajánlatok között.
A másik kézenfekvő lehetőség az Internet nyújtotta előnyök kiaknázása: igen ám, de amint a megfelelő keresőszavakat begépeli az érdeklődő, a találatok mennyisége elérheti a több tízezres nagyságrendet is, tehát nagyon könnyű elveszni a rendelkezésre álló adatmennyiségben. Ez persze részben az állást hirdetők hibája, hiszen az adatok indexelésével, speciális "hívószavak" alkalmazásával jelentősen előre lehetne mozdítani a munkakeresők és -kínálók egymásra találását. További tájékozódási lehetőséget kínál az ismerősök igénybe vétele: gyakran azonban ez is keserű tapasztalatot hordoz magában, hiszen könnyen előfordulhat, hogy az érdeklődés a baráti szívességek "adok-kapok"-ján megfeneklik, vagy olyan nevetséges, elkeserítő elvárásoknak kell megfelelni, mint például az ideológiai-politikai elkötelezettség.
Marad tehát a munkaközvetítő hivatalok szolgálatainak igénybe vétele: fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezek adatbázisai rendkívül elavultak, részben a felgyülemlett adminisztrációs tehertételek, részben a hozzájuk forduló cégek, vállalkozások hanyagsága folytán. Könnyen előfordulhat, hogy az érdeklődő számára olyan munkalehetőségeket ajánlanak fel, amelyek már régen betöltésre vagy visszavonásra kerültek a gyakorlatban. S nem jobb a helyzet a professzionális állásközvetítő irodák esetében sem: bizonyos munkaköröket leszámítva ugyanis gyakran nem az a céljuk, hogy tényleges segítséget nyújtsanak a hozzájuk forduló, esetenként fizetős partnereknek, hanem az, hogy adatbázisokat építsenek és ezekkel kereskedjenek.
Sőt, az is előfordul, hogy lényegében teljesíthetetlen szakmai tapasztalatot jelöltek meg kritériumként a hirdetésben: például a villanyszerelői végzettséghez vegyipari (!) tapasztalatot vártak el a hirdetés megjelentetői. Számos esetben teljesen indokolatlanul, a betöltendő állás vonatkozásában értelmetlenül igényelnek például nyelvvizsga-bizonyítványt.
A sok-sok keserű tapasztalat után a villanyszerelő mester szerette volna megérteni, hogy "mi a baj vele": vajon rosszul határozta meg fizetési igényét, esetleg szakmájában ilyen nehezen tud csak érvényesülni? Ma már rendelkezésre állnak olyan ingyenesen hozzáférhető weboldalak, amelyek speciálisan a munkapiaci tendenciákkal, az álláskereséssel kapcsolatos alapinformációkkal, bérkalkulációval stb. foglalkoznak. Kudarc esetén tehát érdemes ilyen oldalakról információkat szerezni! Kiemelhető például az, hogy a villanyszerelési végzettség vonatkozásában egyaránt érdeklődés mutatkozik a szakmunkás és a technikus végzettségű kollégák irányában. Képzettséggel kapcsolatban megállapítható, hogy egyaránt keresnek erős- és gyengeáramú rendszerekhez értő szakembereket, valamint a különböző felülvizsgálati jogosultságokkal rendelkező kollégákat. Jellemző tendencia az, hogy a szakmai gyakorlat irányában maximum 5 évet határoznak meg: érdekes elgondolkozni azon, hogy miért nincs szükség a jelentősebb szakmai rutinnal rendelkező villanyszerelők munkájára!
Keserű tapasztalatként merült fel a munkakeresés során, hogy egyoldalasnál hosszabb önéletrajz elkészítése botorság: szinte sehol nem veszik a fáradtságot arra, hogy figyelmesen áttanulmányozzák. Az is többször előfordult, hogy a szakmai önéletrajz adatait mellőzve a korábbi munkahelyekre vonatkozó belső információk tárgyalása került előtérbe. Noha más szakmákban jelentősége van ún. motivációs levél beadásának, ezzel beszélgetőtársunk nem találkozott a villanyszereléssel kapcsolatos felvételi megbeszélésein. A referenciák megadásánál háromnál többet benyújtani felesleges, s általában 2-3 próbanapot kérnek a jelentkezőktől. A meghirdetett állásoknál előszeretettel alkalmaznak hangzatos megnevezéseket: menedzser, asszisztens, koordinátor, projekt-vezető stb. Érdekes fejlemény azonban az, hogy nem keresnek segédmunkásokat, noha az említett elegáns megjelölések sok esetben ezt a tényleges munkakört hivatottak leírni
Sokszor csak az első munkanapon derül ki, hogy bizony ki kell vésni a falat. Miután megszüntették a "segédmunkás, szakmunkás, irányító" klasszikus munkaügyi triászt, az előbbi kitétel egyszerűen eltűnt az álláshirdetésekből, pedig a munkaigény természetesen megvan rá. Hangsúlyozni sem kell, hogy ennek a bérek színvonalával kapcsolatos okai vannak.
Évek óta tetten érhető a bérstop az ágazatban: a konkrét fizikai munkát vállaló szakmunkás százezer, a művezető százhatvanezer, a "jobb kéz", tehát a munka helyszíni vezetője százhúsz- ezer forint környéki fizetést vihet haza: lényeges eltérések nem tapasztalhatók (természetesen itt általánosításról van szó). Ez egyenes következménye annak, hogy a munkaadók nem a munkavállalók nettó bérével, hanem saját járulékkötelezettségeik nagyságával kalkulálnak. Ennek érzékeltetésére érdemes kiemelni, hogy míg a nettó százezer forintos fizetés után a munkáltató összes költsége kb. százkilencvenezer forintra rúg, addig százhúszezer forintnál már kb. kétszázhatvanezer forint, százhatvanezer forintnál pedig több mint háromszáznyolcvanezer forint terheli a vállalkozót! Ennek megfelelően a munkaadók elemi érdeke a bérek alacsony szinten tartása! És persze így a fekete fizetés sem fog háttérbe szorulni.
Az állást kereső villanyszerelők jelentős része megpróbál lakóparki kivitelezéseken elhelyezkedni, illetve ilyen profillal működő építőipari (al)vállalkozásoknál helyet kapni. Fel kell hívni a figyelmet azonban arra, hogy a fizetési morál elmaradt javulása, a körbetartozási lánc miatt egyre többször kerül sor a "lakásban történő fizetés"-re. Azaz, ha a generálkivitelező nem jut a pénzéhez vagy nem akar fizetni, akkor az elkészült lakások tulajdonjogának, értékesítési jogának átengedésével kompenzálja vállalkozóit. Ennek megfelelően csupán erős garanciák mellett érdemes ebben a szegmensben elhelyezkedni.
Várjuk más kollégák hasonló tárgyú beszámolóit is!
