Nemzeti megújuló stratégia V.
2008/4. lapszám | netadmin | 3784 |
Figylem! Ez a cikk 18 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A megújuló energiaforrások felhasználására vonatkozó célértékek bemutatása előtt áttekintjük a hazai megújuló energia-potenciálra vonatkozó becsléseket és a stratégia alapjául vett, ténylegesen kiaknázható potenciálokat. A hazai megújuló energia-pot...
A hazai megújuló energia-potenciál 
és a kiaknázható készletek
A megújuló energiaforrások hazai potenciáljára több becslés is napvilágot látott az elmúlt években. Az egyik legnagyobb ívű felmérést a Magyar Tudományos Akadémia Megújuló Energia Albizottsága végezte el 2005-2006 folyamán. A felmérés eredményei hangsúlyozottan a hazai teljes vagy elméleti potenciálra vonatkoztak.
Ez alapján a teljes hazai megújuló potenciál 2500 PJ/évre becsülhető, amely a jelenlegi primer energiafelhasználásunk kb. 2,5-szerese. A tanulmány által felmért potenciál sohasem érhető el, csak iránymutató a lehetőségek tekintetében.
Az elméleti potenciálhoz képest a mindenkori technológiai és gazdaságossági szempontok alapján lényegesen alacsonyabb érték adódik a reálisan kihasználható potenciálra. Ezzel kapcsolatban azonban nagymértékben, 100-1300 PJ/év értékek között szórnak a hazai szakértői becslések. A potenciálszámítások ugyanis eltérő feltételezésekkel élnek a hazai energiafelhasználás távlati alakulását és összetételét érintően, a meglévő energetikai rendszerhez való illeszthetőség, az alapanyagok várható rendelkezésre állása, illetve a következő 10-20 évben gazdaságosan kiaknázható lehetőségek tekintetében.
Hazánkban ezidáig nem készült egy, a hazai megújuló energiaforrások kihasználhatóságát technológiai, gazdasági, társadalmi feltételek alapján vizsgáló potenciál- felmérés. A meglévő becslések alapján azonban állítható, hogy Magyarország megújuló energiaforrások tekintetében nem szegény ország, és akár a mai technológiai szint mellett is a primerenergia-felhasználás jelentős részét megtermelhetnénk velük. Egy bizonyos határig tehát a kitűzött célok szabják meg a potenciált, vagy másképpen, a rendelkezésre állás tekintetében a hazai lehetőségek nem képezik felső korlátját a felhasználásnak. A korlátot a gazdaságos, ésszerű és fenntartható kihasználás szempontjai, valamint a felhasználói oldal lehetőségei jelentik.
A becslések egyik legvitatottabb pontja a hazai biomassza-potenciálra vonatkozó számítások. A becslések több szempontból is nagy eltéréseket mutatnak, amit nehezítenek a statisztikai besorolással kapcsolatos problémák (pl. biológiai és nem biológiai eredetű hulladék besorolása). Az FVM 2007 májusában készített becslést a középtávon (7-15 év) rendelkezésre álló, illetve megtermelhető biomassza-potenciálra. Az FVM a bioenergia három területére fókuszálva a következő értékeket becsülte:
Az FVM becslése a biomassza-potenciál megtermelődő, megtermelhető mennyiségére vonatkozik, nem veszi azonban figyelembe a begyűjtéssel, szállítással, logisztikával kapcsolatos költségeket. A kiaknázható biomassza-potenciálnak ezért egy felső becsléseként értelmezhető. A környezetvédelmi szempontok figyelembevételével készített becslést a hazai biomassza-potenciálra 2006-ban az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA).
Az EEA vizsgálatai szerint a fenntarthatósági szempontok figyelembe vételével az összes hazai biomasszára alapuló megújuló energia potenciálja 145,5 PJ. Ez nagyságrendileg egybevág több ha-zai szakértői becslésben meghatározott, a ténylegesen kiaknázható biomassza- potenciálra vonatkozó becsléssel. A stratégia a 2020-ra vonatkozó megújuló energiahordozó-felhasználás számításánál a tüzeléstechnikai biomassza- felhasználási lehetőség alapjául 145 PJ környezetbarát energetikai biomassza- potenciált vett figyelembe.
A megújuló energiaforrásokon alapuló technológiák fejlődésének várható irányai 2020-ig
A 2020-as célkitűzések elérését nemcsak az alapanyagok várható rendelkezésre állása és árai, vagy az állami ösztönzők befolyásolják: egy megbízható prognózisnak számolnia kell a technológiai és tudományos fejlődés hosszabb távú tendenciáival is. A következő másfél évtized legfontosabb fejlesztési feladata a megújuló energiaforrások értékének növelése, a hatékonyság fokozása az ellátási lánc valamennyi elemének teljes életciklusára, és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése. Ehhez szükséges, hogy az alkalmazott energiaátalakítási technológiák korszerűsítése hozzájáruljon az energiahatékonyság növeléséhez. A szélenergia hasznosítása további fejlesztési lehetőségeket nyit meg. A szélturbinák kapacitás-kihasználtsági tényezője más erőműtípusokhoz képest jelenleg viszonylag alacsony. A szélturbinák egységteljesítményének növelésével és a technológiai fejlesztések eredményeként a szárazföldi alkalmazásoknál a fajlagos költségek lényeges csökkenésével lehet számolni. A szárazföldi turbinák teljesítménye 3-5 MW-ra nő, fajlagos költségük pedig már középtávon az alap-erőművi technológiák közelébe csökken. A nagyarányú szélenergia-felhasználás feltétele azonban a hálózati integrálás, a tárolási technológiák és a változékonyság előrejelzésére alkalmas megbízható módszerek fejlesztése. A biomassza hasznosítása mind az árak, mind a környezet terhelése szempontjából 10-15 éven belül a hatékonyság lényeges növelését igényli. A jó hatásfokú széntüzelésű erőművek jelentős arányú biomassza eltüzelésére olcsó technológiai megoldást jelentenek. A jelenlegi hatásfoknál azonban lényegesen kedvezőbb érték (~ 40%) lesz elérhető egy fejlett biomassza-elgázosításon alapuló, kombinált ciklusú folyamattal. További fejlesztés szükséges azonban az elgázosítás és az ipari méretű alkalmazás területén. A biomassza elgázosításán alapuló kombinált ciklusú technológia előnye, hogy viszonylag kisebb teljesítménytartományban hatékony (10-60 MW), ezért jobban illeszkedik a gazdaságos biomassza-szállítási távolságokhoz. A szerves hulladékok lebontásakor keletkező alacsony energiatartalmú biogázok elégetése kedvező környezeti hatású, mivel csökkenti az üvegházhatású gázok termelődését. A pozitív környezeti hatás előnyeit költséghatékony gáztisztítású módszerek kifejlesztésével lehet növelni.
A vízenergia hasznosítására már ma is fejlett technológiák állnak rendelkezésre 90% feletti energiahasznosítással. A már meglévő létesítmények kapacitás-hasznosítása is javítható további fejlesztéssel, a turbinák és a generátorok korszerűsítésével. A vélelmezett környezeti hatások miatti ellenállás következtében a jövőben nagyobb mértékben a kis vízerőművek gyarapodása várható. A vízenergia hasznosítási területe a szivattyús-tározós megoldás is, amely lehetővé teszi a más forrásokból előállított villamos energia tárolását. A szélenergia értékét nagymértékben növeli, ha a változékonysággal kapcsolatos problémát ezzel a módszerrel csökkentjük. Egy szivattyús-tározós erőmű megépítéséhez azonban a magyarországi domborzati viszonyok kevéssé alkalmasak, egy ilyen erőművel járó óriásberuházás piaci megtérülése pedig erősen kétséges.
A napenergia jelenleg kiemelkedően a legnagyobb költségű megújuló villamos energiaforrás. Nagyobb mértékű hasznosítása a fotoelektromos cellák gyártási technológiájának javítását és az anyagfelhasználás csökkentését teszi szükségessé, hosszabb távon pedig innovatív, új generációs technológiák kifejlesztésére lesz szükség, amelyektől a szakemberek a jelenlegihez képest közel kétszeres hatékonyságot várnak. A várható technológiai fejlődés és folyamatos gyártási volumen- növekedés ellenére az alkalmazás elsősorban speciális igények kielégítésére korlátozódik majd, és a jövőben is szerény részarányt képvisel az energiamérlegben.
A megújuló energiaforrások közvetlen termikus célú hasznosítására elsődlegesen a biomassza (helyi fűtés, melegvíz-készítés), a napenergia és a geotermikus energia (beleértve a hőszivattyúkat is) szolgálhat. A fejlesztéstől a költségek csökkentése és a hasznosítási területek bővülése várható.
A jelenleg hasznosított, ún. első generációs bioüzemanyagok nagyobb mértékű alkalmazását az alapanyag kínálat korlátozottsága, illetve az élelmiszerpiacra gyakorolt kölcsönhatása akadályozza. Az előállításkor keletkező hulladékok hasznosításával javítható a folyamat gazdaságossága és környezeti hatása. A bioüzemanyagok további nagymértékű elterjedése szempontjából a legígéretesebb fejlesztést a ligno-cellulóz-feldolgozás jelenti. Az etanol előállítása nemcsak szélesebb körben rendelkezésre álló, kevésbé értékes alapanyagok felhasználásán nyugodna, de kedvezőbb energiamérleget is produkálna a jelenleg használatos technológiákhoz képest.
Egy az Európai Bizottság számára készült tanulmány szerint hosszabb távon négy technológia relatív beruházási költségében várható jelentősebb költségcsökkenés: a tenger hullámzásából nyert energia, a fotovillamos energia, a naperőmű, valamint a szélenergia. Az összes többi technológia 2020-ig várható kezdeti beruházási költségcsökkenése 10% alatt marad.
A megújulók ösztönzésének alapelvei
A megújuló energiaforrásokkal előállított energia ma jellemzően drágább, mint a hagyományos, fosszilis energiahordozók felhasználásával előállított energia. A költségkülönbség egyes technológiáknál középtávon, másoknál várhatóan hosszabb távon is fennmarad, ezért a megújulók hasznosításának ösztönzésére a jövőben is fenn kell tartani valamilyen támogatási rendszert. A hazai támogatási rendszer keretei 2015-ig viszonylag jól előreláthatók: fennmarad a zöld áram támogatása a kötelező átvételi rendszeren, a későbbiekben az esetlegesen bevezetendő zöld bizonyítvány rendszeren keresztül uniós és hazai finanszírozású beruházási támogatások segítik a megújulók hasznosítását, adózási kedvezmények a bioüzemanyagok felhasználását. A támogatási rendszer részletszabályainak kidolgozásához, egyes elemeinek módosításához, a jövőben új elemek kialakításához szükséges rögzíteni néhány olyan alapelvet, amelyeket a mindenkori támogatási rendszer kialakításakor figyelembe kell venni.
Hatékonyság
Amennyiben elfogadjuk a megújulók támogatásának szükségszerűségét, felmerül, hogy mely támogatási forma tekinthető társadalmi jóléti szempontból a leghatékonyabbnak, vagyis egy forint támogatás milyen formában eredményezi a legnagyobb hozadékot a megújulók hasznosítása szempontjából releváns célok mentén. Szempont továbbá a támogatási mérték megfelelősége, valamint hogy az adott piaci feltételek mellett a célkitűzések elérésének mi az optimális formája. A hatékonyságot a támogatási rendszer egyes elemeinek tekintetében is alapelvként kell tekinteni: a támogatásoknak a hatékony megújuló energiaforrás-hasznosítást kell ösztönözniük, a hatékony, korszerű technológiák, megoldások preferálásával.
Fenntarthatóság
A támogatási rendszer kialakításakor komplex módon figyelembe kell venni a környezeti hatásokat. A támogatások révén elérhető megújuló energianövekmény teljes környezeti hatását a kiváltott fosszilis energiahordozók révén elkerült környezeti károk figyelembe vételével kell meghatározni. A támogatási döntéseknél az energiahordozók teljes életciklusára vonatkozó környezeti hatásokat kell számszerűsíteni, és a legkedvezőbb energiamérleggel rendelkező energiaforrások támogatásának kell prioritást adni.
Decentralizáció
A megújuló energiaforrások jellemzően alacsony energiasűrűsége miatt érdemesebb őket helyben felhasználni, mint nagy távolságokra szállítani. Ebből is következik, hogy nemcsak a legnagyobb potenciállal rendelkező biomassza-hasznosítást érdemes országosan preferálni. Az országos potenciál rangsorhoz képest helyi vagy regionális szinten más megújuló energiaforrás-rangsor adódhat. A támogatási döntések során ezért ösztönözni kell a helyi adottságok kihasználására és a helyi igények kielégítésére épülő megoldásokat. A megújulók felhasználása az energia- rendszer decentralizált működése irányába hat, aminek meg kell teremteni a műszaki, szabályozási feltételrendszerét is. A támogatási döntések során a decentralizáció ösztönzése révén kedvező vidék-, régiófejlesztési hatások érhetők el.
Diverzifikáció
A megújuló energiaforrások fokozott hasznosítása révén növekszik részarányuk az ország energiamérlegében, hozzájárulnak tehát az energiahordozók diverzifikációjához. Hasznosításuk hazai erőforrások kihasználásán alapul, így mérséklik az importfüggőséget. A mindenkori, megújulókra és hagyományos energiahordozókra egyaránt vonatkozó támogatáspolitikai döntések során ezért ösztönözni kell az ellátásbiztonságot szolgáló diverzifikációt.
