A mentálhigiéniás másoddiploma
2007/11. lapszám | netadmin | 3887 |
Figylem! Ez a cikk 17 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az idei augusztus 20-i állami ünnepség megrendezésére került sor egy vidéki nagyvárosban. A szokásoknak megfelelően a szervezők vásári bazársort állítottak fel a folyóparton a hivatalos ünnepségek kísérőjéül, s estére tűzijátékot is szervezetek az ér...
Az idei augusztus 20-i állami ünnepség megrendezésére került sor egy vidéki nagyvárosban. A szokásoknak megfelelően a szervezők vásári bazársort állítottak fel a folyóparton a hivatalos ünnepségek kísérőjéül, s estére tűzijátékot is szervezetek az érdeklődők számára.
A rendezvény elektromos ellátásának biztosítására évek óta ugyanazt a villanyszerelőt kérték fel, tehát nem újkeletű munkakapcsolatról volt szó. A konkrét megbízás a kirakodó soron elhelyezendő árusok pavilonjainak áramellátására vonatkozott, sőt, az ehhez szükséges anyagok beszerzését szintén a vállalkozó vállalta magára.
Ebben az évben azonban szokatlanul későn érkezett a felkérés: a villanyszerelő mester már arra gondolt, hogy idén bizonyára a szervezők már találtak egy kedvezőbb vállalási árral dolgozó szerelőt, így le is tett a várható megbízásról.
Mégis, augusztus közepén (!) árajánlat-adásra szólították fel a szerelőt, majd újabb több napos hallgatás után az ünnepet megelőző pénteki napon alá is írták a szerződést: ez a gyakorlatban természetesen úgy történt, hogy a rendezvényt hivatalosan szervező Művelődési Ház igazgatója visszadátumozott szerződést íratott alá a szerelővel. Ki kell emelni, hogy a hivatalos szervező ettől kezdve nem bocsátkozott be a fejleményekbe, megbízott egy lebonyolító vállalkozást a kirakodóvásár és a tűzijáték megrendezésével.
A szerződéskötés során vehette kézbe a terveket első alkalommal a szerelő: már első pillantásra nyilvánvalóvá vált, hogy erősen alulbecsülték a várható fogyasztást. Hozzá kell tenni a rendezvény volumenének érzékeltetésére, hogy a tervek szerint a folyóparton közel két kilométer hosszan terültek volna el az árusok pavilonjai. A korábbi évek tapasztalata az volt, hogy az ünnepség biztosítására a 3x25 A elegendőnek bizonyul: igen ám, ez alkalommal azonban a lebonyolító alvállalkozás erősen rászervezett az ünnepségre, és a részt vevő kereskedők száma jelentősen megnőtt. A lebonyolító vállalkozó egészen a kiállítás kezdő pillanatáig értékesített helyeket. Ebből később rengeteg probléma származott!
Tehát rögzítésre került a kivitelezés megkezdése előtt, hogy a terveken feltüntetett ideiglenes elosztószekrények száma nem elégséges. Ezen túlmenően azonban a lebonyolító jelezte, ragaszkodik a terveken feltüntetett elhelyezésükhöz is: a szerelő ugyanis többször hangsúlyozta, hogy a kiállítók számára rendkívül kedvezőtlenül lettek meghatározva az ideiglenes kapcsolószekrények helyei.
Érdekes módon a szekrények helyének meghatározásakor mindig a lebonyolító saját standjának elhelyezésére helyezték a hangsúlyt. Így hiábavaló volt a villanyszerelő törekvése, hogy a rossz tervnek ellentmondva arányosabban helyezze el az elosztószekrényeket: pedig volt olyan pavilon, amely több mint 100 méterre esett a legközelebbi elosztószekrénytől! El lehet képzelni, hogy a nagy feszültségesés következtében mire volt elegendő az így nyert áram a stand bérlője számára! Arról nem is szólva, hogy a kábeleket, csatlakozókat a közlekedőúton kellett elhelyezni: közel 20 000 ember megjelenésére számítottak!
Általában is kiemelhető, hogy a rendezvény elektromos rendszerének kiépítésekor a lebonyolító, illetve a megrendelő nem tulajdonított nagy jelentőséget sem a várhatóan megjelenő nagy létszámú látogatónak, sem pedig a rendezvény egyedi jellegéből adódó szerelési követelményeknek. Ez utóbbira jó példa, hogy a lebonyolító feltétlenül ragaszkodott ahhoz, hogy az egyik ideiglenes elosztószekrényt a folyópart mellett elhelyezkedő, teherautók által is használt, aszfaltozott úton túl helyezzék el: ezt végül nagy erőfeszítések árán sikerült csak megoldani úgy, hogy öt méterrel az út felett vezették át a kábeleket.
Most is, és a későbbi problémák során is a szerelő által felvetett problémákra azt a választ adta: „Én mentálhigiéniából szereztem a másoddiplomámat”, azaz a szóban forgó szerelő teljesen hülye. (Noha az ugyan nem derült ki, hogy a lebonyolításért felelős hölgy miből szerezte az első diplomáját, de a történet főszerepét betöltő villanyszerelő mestervizsgát tett, rendelkezik felülvizsgálói és munkavédelmi képesítésekkel, műszaki ellenőr, építésvezető! Ennek függvényében rendszeres sértegetése, a vele való megalázó bánásmód utólag is csak üres presztízsharcnak minősíthető!)
Végül is a szerelés megvalósult, a lebonyolító határozott kérésére a terveken feltüntetett módon. Természetesen a rendelkezésre álló szombat, vasárnapi napokon kellett dolgozni, hiszen idén augusztus 20-a hétfői napra esett. Sem a megrendelő, sem a lebonyolító vállalkozás képviselője nem működött közre a különféle ad hoc bővítésekhez szükséges anyagok előkerítésében.
További bonyodalomhoz vezetett az, hogy a lebonyolító ígérete, valamint a szerződés szerint az árusok már reggel hat órától elfoglalhatták a számukra kijelölt elárusító helyeket, s erre az időpontra már biztosítani kellett volna számukra az áramvételezés lehetőséget is. Sajnos ez megint csak nem lett kellő mértékben egyeztetve a területileg illetékes szolgáltató embereivel, akik csupán reggel nyolc órakor jelentek meg a helyszínen.
A késés nem a korai látogatók miatt bírt jelentőséggel, hanem azért, mert a szóban forgó árusok „költöző” életmódot folytatnak, lényegében folyton úton vannak, így a megérkezéskor már értelemszerűen szükségük lett volna az áramra. Nos, az adott kivitelezési helyszínen 4 darab FAMM-bekötést kellett végrehajtani, ezekre egyenként a szolgáltató egy órás normaidőt határoz meg. Tekintettel azonban a kialakult feszült helyzetre – a standosok erősen felháborodtak, hogy még órákat kell várniuk az áramra -, illetve arra, hogy a villanyszerelő ismerősei voltak, gyorsan nekiláttak a munkának, és érkezésük után egy órával már lehetőség is mutatkozott az áramvételezésre!
A komoly problémák azonban csak most jelentkeztek! Amint sorban bekapcsolták a készülékeket, kiderült, hogy ahol a terv szerint nem jelentős terhelésnek kellett volna mutatkoznia (25 A), ott bizony alkalmanként 50-60 A is mérhetővé vált! (A villanyszerelő folyamatosan méréseket végzett a biztonságos üzemelés és a karbantartási feladatok miatt.) A nagy mértékű fogyasztási igény onnan lépett fel, hogy noha neki nem szóltak, de „sikerült” megegyezni néhány „légvár” tulajdonossal is: egy-egy ilyen gyermekjáték például 4 darab, 2,5 kW-os légbefúvó motort üzemeltet a működéséhez!
Kiderült tehát, hogy a tervezett áramértékek nem felelnek meg a tényleges igényeknek: plusz rákötésekre van szükség, és a kiépített hálózat sem fel meg az igényeknek. Így új csatlakozó pontok kerültek kiépítésre: amikor a lebonyolító képviselőjével egyeztetésre kerültek a változtatások, csak annyit közölt: „200 A áll rendelkezésre, ennyit igényeltek a szolgáltatótól, ezzel kell gazdálkodni”.
Nem kell hosszasan ecsetelni, hogy mennyi munkával járt az újabb szerelés: mivel azonban a korábbi évekhez hasonlóan műszaki felügyeletet is vállalt a villanyszerelő a rendezvény idejére, így késlekedés nélkül nekilátott a munkához. Különösen úgy, hogy tisztában volt azzal – szemben a lebonyolítóval –, hogy az igazán nagy terhelés majd csak az esti órákban, a világítástechnikai eszközök bekapcsolásakor fog jelentkezni!
Röviden, a rendezvény egész napos szerelésbe torkollott, úgy, hogy a lebonyolító lényegében folytonosan kelletlenkedett, segítséget nem nyújtott, és képtelen volt megérteni, hogy a nehézség nem a szerelő hibájából származott, hanem a megfelelő terv és végiggondoltság hiányából. Végül, az elbontás rendben lezajlott, következhetett az anyagi elszámolás. Mint utóbb kiderült, a megrendelő helyi Művelődési Ház a szolgáltató felé korrektül járt el, az utólagos rákötéseket is rendben kifizette.
Amint a fentiekből már sejteni lehet, ennek a történetnek is – egyebek mellett – a nemfizetés az apropója: első lépésként az következett, hogy rendkívül nehéz volt egyeztetést összehozni a többletköltségek vonatkozásában. Amikor hetek elteltével mégis kapott (!) időpontot a szerelő a Művelődési Ház igazgatójától (kurta-furán közölték, hogy „ma délután jelenjen meg itt és itt”), akkor mereven elzárkóztak attól, hogy a többletköltségeket kiegyenlítsék. Kifogásként azt hozták fel, hogy a lebonyolítót kártérítési perrel fenyegették meg az árusok, például azok, akiknek a hűtőberendezése az alkalmi, a többletmunkákkal együtt áramszünetekben nem működött, vagy azok, akiknek pénztárgépe ideiglenes üzemképtelenné vált.
Persze utóbb kiderült, hogy szó sem volt semmiféle kártérítési perről. A háttérben az állt, hogy a Művelődési Ház fix összegért adta bérbe a standokat, így a folyamatos pluszmunkák nem kerültek betervezésre a költségvetésbe. Ennek megfelelően a mai nem került sor a többletmunkák utáni anyag és munkadíj kifizetésére, noha már fizetési felszólítás kiküldése is megtörtént, csupán az előzetes tervek alapján kiadott, a tényleges ráfordításokkal köszönőviszonyban sem álló szerződéses díjat voltak hajlandók kifizetni.
A történet megfogalmazására azért került sor, mert egy tényleges, a szerelői élethelyzetekben gyakran fellépő dilemmára hívja fel a figyelmet: amennyiben a villanyszerelő ragaszkodik a szerződéshez, úgy meg kellett volna tagadnia a bővítési munkálatokat, de így könnyen kudarcba fulladt volna az egész rendezvény; ha viszont a helyszínen – érthető okokból – nem került sor a szerződés módosítására, akkor nem fizetik ki és nincs hivatkozási alapja az esetlegesen sorra kerülő bírósági eljárásban.
Részletek a Szerelői Ellenőrzési Naplóból
„A.1. 2007. 08. 19. A megrendelő (szervező) kérésére a szolgáltatóval való egyeztetés után kb. 21.00 órakor a Verseghy Ferenc gimnáziumnál lévő nagy színpadi elosztó szekrénybe való rácsatlakozás.
Tervezett
Az 1, 5, 7 szekrény üzembe helyezése. A szerelői ellenőrzés elvégzése M1. módon (3x32 A)
Nem tervezett
A megrendelő (szerelő) értesítése többlet igényről. 2 db elosztószekrény létesítése a közben felmerült áramigény ellátására. Hűtőkocsik (3x32 A + 3x32 A= 64 A fázisonként).
Szerelői ellenőrzés M1. módon.
Megjegyzés: 1 szekrény áthelyezése és telepítése szigorúan szakmai szempontok figyelembe vételével, a jobb ellátás érdekében nem a tervezett helyen valósult meg (kb. 15 m), de a megrendelő (szervező) utasítására a tervezett helyre került.
2007. 08. 20. kb. 5.00 óra, az elosztószekrények meglétének és sértetlenségének ellenőrzése. Eredménye: sértetlen.
A (1 oldal „A.1. 2007.08.19”) feszültség alatt álló szekrények ellenőrzése az M1. módon.
2007. 08. 20. kb. 7.00 óra: szolgáltató munkatársainak megérkezése, feszültségre kapcsolások megkezdése.
„2 sz.”, „9 sz.”, „8 sz.”, „12 sz.” számú csatlakozási pontok feszültségre kapcsolása. M1. módon való ellenőrzése, hibamentes folyamatos üzeme (3x32 A).
Terv szerinti áramigény: „3 sz.”, „4 sz.” elosztóra nincs megjelölve, „tehát nem jelentős” a „jelentősebb igények tervek jelölve voltak”.
A „3 sz.”, „4 sz.” szekrény hálózata túlterhelődik és hiba keletkezik.
Egy táppontú sugaras hálózat alakítása, másik táppont keresése, hiba elhárítás kb 9.30 óra, az elosztó üzemkész, hibamentes, folyamatos üzem. Ellenőrzés M1. módon elvégezve.
2007. 08. 20. A folyamatos rákötések miatt a „3 sz.”, „4 sz.” szekrény villamos kismegszakítói a túlterhelés miatt működésbe lépnek. Szimmetrikus elosztással kompenzáltam.
Nem tervezett: „3 sz.”, „4 sz.” szekrények „nem jelentős” fő áramköri árama lakatfogós méréssel, 3x45 A.
A folyamatos igény-növekedés miatt „13 sz.”elosztószekrény üzembehelyezése történt a szolgáltató elosztószekrényéből, kb. 16.00 órakor.
„13 sz.” M1. módon való ellenőrzése, folyamatos hibamentes üzem.
2007. 08. 20. 00.00 órától feszültségmentesítés, a szolgáltató szekrények lekötése.
Az üzemeltetés folyamán villamos baleset nem történt.”