Barion Pixel

Villanyszerelők Lapja

Tanulságos történetek

Közös lónak túrós a háta

2007. november 1. | netadmin |  3475 | |

Az alábbi tartalom archív, 13 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Az alábbi tanulságos történet arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy vannak olyan szerelői helyzetek, amikor a hiba feltérképezése, a megoldás kiválasztása és megvalósítása azért nem történhet meg megfelelően, mert nincs olyan gazdája az adott fel...


Az alábbi tanulságos történet arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy vannak olyan szerelői helyzetek, amikor a hiba feltérképezése, a megoldás kiválasztása és megvalósítása azért nem történhet meg megfelelően, mert nincs olyan gazdája az adott feladatnak, aki az említett munkafázisokat saját hatáskörében végigvinné.


Történetünk egy jelentősebb gyártelep fűtésrekonstrukciójánál kezdődik: ennek keretében a központi gőzkazánt több, kisebb teljesítményű kazánra cserélték le az egyéb épületgépészeti feladatok kivitelezésével együtt. Eközben energiahasznosító megoldásokat is betervezetek a rekonstrukcióba, így hangsúlyt fektettek például a hulladékhő hasznosítására is, kísérő fűtési rendszert létesítettek.

A munkák kivitelezésére egy ismerős partnercéget bíztak meg: sajnálatos módon azonban ez kifejezetten gépészeti profillal rendelkező vállalkozás volt, így saját foglalkoztatású villanyszerelővel nem rendelkeztek: sebaj, úgyis készenlétben állnak a gyár saját állományú villanyszerelői, legalább ennek a költsége megspórolható a vállalkozói díjon!

A későbbi probléma az egyik hőcserélőnél lépett fel: a tervezők a biztonságos kialakítás érdekében minden fontos gépészeti elemet megkétszereztek, azaz a hőcserélőhöz tartozó szivattyút is duplán szerelték fel. A gépészeti szerelés nyomán a cég emberei távoztak, mondván, a többi a helyi villanyszerelők dolga!

A nehézségek itt kezdődtek: a szivattyúk számára csak egy védelmet alakítottak ki, a DTM kiegészítőt pedig spórolási szándékkal kivették a költségvetésből. Ehelyett elhelyezésre került egy egyszerű választókapcsoló, amely arra szolgált, hogy mindig csak az egyik szivattyú üzemeljen, tehát ezúton is megvalósuljon megtakarítás.

Hasonlóképpen, a gyár villanyszerelői szerették volna elérni, hogy lakatolható megoldás legyen kialakítva, de ezt is elutasították. Ezen kívül még számos felvetés hangzott el: egyebek mellett javasolták, hogy a meglévő 3x25 A, egyfázisú kismegszakító kombinációt cseréljék le 3x10 A, háromfázisú kismegszakítóra, de legalább szerezzenek be egy ún. LOTO-kapcsolót, egy karbantartó kapcsolót, amivel szintén elérhető, hogy csak az adott terület karbantartója, szerelője tudtával működik az adott szivattyúegység.

A megtakarítási szempontok mindennél erősebbnek bizonyultak, nem lett semmi ezekből a felvetésekből. A helyi főnök kijelentette, hogy a LOTO-kapcsoló vásárlása helyett elegendő, ha –az amúgy 15 méterre lévő &? kapcsolószekrényt teszik zárhatóvá. A választható kapcsolókból az igényelt fajta nem volt kapható, a gép adattábláján feltüntetett hőkioldó-fajta nem volt megvásárolható, így kisebbet szereztek be.

Az előbbiekben említett hibák, mulasztások, téves megtakarítások azonban korántsem ártottak annyit, mint az a helyzet, hogy mindig más és más kolléga vitte tovább a kivitelezést: egy szerelő végezte az elemek felfúrását, más a szivattyúk kábelezését, megint más kötötte be ezeket és persze megint más végezte el a feszültség alá helyezést, illetve a próbaüzemet.

Egyszer csak telefonhívás érkezett, hogy noha a szivattyúk bekapcsolnak, de tíz másodperc elteltével leállnak. Fontos volt tehát, hogy mindez már a beüzemelés utáni hibajelenség volt. A kiszálló karbantartó kollégák megállapították, hogy a szivattyúk valóban produkálják a hibát, és ezt több egymást követő ellenőrzés is megerősítette, amelyek során még a szekrényben lévő kismegszakítók is működésbe léptek. Talán a sok próbálgatás hatására, de végül a motorok egyáltalán nem indultak el.

Ezt követően szétszerelték a készüléket, és felfedezték, hogy a motorokat nem csillag, hanem delta kötéssel kötötték be. Egyelőre nem tulajdonítottak ennek nagy jelentőséget, hiszen technikusok kötötték be, és lám, eddig üzemeltek, arról nem is szólva, hogy a legtöbb motor esetében mindkét bekötési mód lehetséges. Igen ám, de a szivattyú géptáblájának ellenőrzése során mégiscsak arra derült fény, hogy ebben az esetben kizárólag a delta bekötési mód volt engedélyezve! Ezt követően a szigetelés-ellenállási műszerrel végzett mérés igazolta, hogy fémes zárlat áll fenn, azaz a motor leégett: a rossz bekötés miatt 230 V helyett 400 V-ot kapott egy tekercs.

Hozzá kell tenni, hogy egy további probléma is árnyékolta a helyzetértékelést. Rögzítve lett korábban, hogy amikor a hőkioldó kikötésre kerül, akkor az áram közvetlenül megjelenik a motoron. Ennek ellenére a kikötés megtörtént. Nagyon jó lett volna, ha rendelkezésre áll a megfelelő DTM, ami tartalmazza a túláram-védelmet is!

A hiba okozóját, a felelőst a mai napig nem lehetett igazolt formában megállapítani, az említetteken túlmenően feltehetően a szivattyúkat szárazon üzemeltették, mivel ezeket a fűtési köröket nem lehetett izolálni a fűtési rendszer további részeitől. Kiderült tehát, hogy nagyon is hiányzott a biztonsági kapcsoló!

A motor újratekercselése nyomán, a helyes, csillag-bekötéssel a szivattyú azonnal beindult.

A tanulság keresése izgalmas megfontolásokra hívhatja fel a figyelmet. A legfontosabb az, hogy a viszonylag egyszerű szerelési feladat túl sok ember kezén ment keresztül: volt aki összeírta az anyagokat, volt, aki megvette ezeket (amint láttuk, nem is a megfelelőt), és hát más és más szerelte, üzemelte be, végül javította a berendezést. A vezetők persze ott spóroltak, ahol csak tudtak! Ebből semmi jó nem sülhetett ki!


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem