A kecskeméti MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis világítástechnikai rendszere
2007/5. lapszám | netadmin | 3264 |
Figylem! Ez a cikk 18 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A fénytechnika vonatkozásában első helyen kiemelendő, hogy a repülésügyi szervezetek kategóriákat állapítottak meg a repülőbázisok részre, amelyek azt specifikálják, hogy a különböző repülőtereket adott időjárási viszonyok mellett milyen típusú lég...
Ezek a kategóriák elsősorban a függőleges és a vízszintes tájékozódási viszonyok szerint definiáltak. A vízszintes látási képesség paraméterének megállapítására az RVR-t használják: ez azt jelenti, hogy mekkora az a távolság, ahonnan a repülőgép vezetője meg tud különböztetni két, egymás után elhelyezett fénytechnikai elemet. Ez függ éppúgy az optikai látótávolságtól, mint az adott fénytechnikai elem fényerejétől, sugárzási karakterétől, tehát ez egy számított érték. További fontos érték az elhatározási magasság: ez a paraméter a légijármű vezetőjének függőleges látási, tájékozódási képességére utal, tehát arra, hogy milyen magasságról rendelkezik biztonságos pályalátással a pilóta.
Ezen a repülőtéren ún. műszeres, precíziós leszállítópálya került kiépítésre, ez ICAO szerinti kategória 1-es besorolásnak felel meg: 800 RVR és 60 méteres (pontosabban 200 láb) elhatározási magasság a rögzített értékek. (Hozzá kell azonban tenni, hogy a szóban forgó létesítmény egy NATO katonai repülőtér: ennek megfelelően speciális szabványsorozatok is vonatkoznak rá.) Tekintsük át a legfontosabb világítástechnikai elemeket!
Az európai országokban egy ún. Barett-fénysort használnak a repülőtereken a biztonságos leszállás elősegítésére: ez a pálya optikai tengelyébe telepített, 5 fénytechnikai elemből álló, 30 méterenként installált ún. Barettekből áll. Ez azt jelenti, hogy a középső lámpa pontosan az optikai tengelyben helyezkedik el, s ennek két oldalán 2-2 további lámpa található. A 900 méteres szakasz egyharmadánál, tehát 300 méternél egy nagy keresztfénysor található: ez szolgál segítségül a pilóta számára a repülőgép megfelelő fokban történő bedöntéséhez. Ha valamely oldalt rövidebbnek, illetve hosszabbnak látja a pilóta, akkor nyilvánvaló, hogy bizonyos szögben látja a fénysorokat, tehát nem középen helyezkedik el.
A repülőtereken a fénytechnikai rendszerek nem párhuzamos, hanem soros táplálásúak, nem feszültég-, hanem áramgenerátorok kerültek installálásra. Ez azért van így, mert például - ahogy említettük - a bevezető fénysor küszöbtől mért távolsága 900 méter. Ha nagy távolságra elhelyezkedő villamos fogyasztókat csatlakoztatunk egy vezetékre, akkor a vezeték belső ellenállását is figyelembe véve minél távolabb kerülünk a feszültségforrástól, annál nagyobb lesz a feszültségesés. Ezért a távolabb lévő fényelemek más fényerőt szolgáltatnak, mint a feszültségforráshoz közelebb esők. Ez indokolja a soros táplálás kiépítését: nem konstans feszültséget, hanem konstans áramot táplálnak be az áramkörbe.
Ez a konstans áram biztosítja tehát azt, hogy a távolságtól függetlenül mindegyik fényelem azonos fényerővel fog világítani. Hozzá kell azonban tenni, hogy a biztonság érdekében nem közvetlenül a lámpák vannak csatlakoztatva az áramkörbe, hanem a lámpatranszformátorok. Ezek áram/áram transzformátorok, ahol is a primer oldal be van kötve a soros áramkörbe, s a szekunder oldalon találhatók meg a lámpák. Ennek megfelelően, ha kiesik egy egység, akkor nem szakad meg az áramkör, hiszen transzformátor biztosítja a folyamatosságot. Maguk a transzformátorok is olyan kialakítással rendelkeznek, hogy terhelés nélkül elmennek egy telítettségi állapotba, azaz telítettségig gerjesztik a vasmagot, így nem induktivitásként, hanem normál terhelésként fognak viselkedni. Így biztosítható tehát egyfelől a működés zavartalansága, másfelől a lámpák fényerőinek egyenletessége, amely tényezők a biztonságos földetérés egyik feltétele.
Az ICAO-előírásoknak megfelelően a bevezető fénysor elemeit ún. interlead áramkörök alkotják: ez azt jelenti, hogy egyszeres meghibásodás esetén is megfelelő információt kell, hogy szolgáltasson az adott fénytechnikai elem. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha például 10 lámpából tevődik össze egy rendszerelem, akkor minden páratlan lámpa helyezkedik el egy áramkörön, és minden páros számú lámpa alkot egy másik áramkört: ennek megfelelően két áramszabályzó berendezés kerül telepítésre. Amikor mindkét áramkör hibamentesen üzemel, akkor történetesen 30 méterenként, ha az egyik áramkör kiesik, akkor 60 méterenként fog működni egy-egy lámpa, összefüggő fényjelzést biztosítva a pilótának.
A légibázis fénytechnikai rendszere a következő további elemekből áll. Szó esett már a megközelítési fénysorról, valamint az optimális megközelítést biztosító keresztfényről. Meg kell említeni a küszöböt is: ennek elemei jelzik a leszállópálya kezdetét. Természetesen további elemek is kiemelhetők a helikopter- leszállópálya világításától a gurulóutak jelzőfényeiig. Érdekességként kiemelhető, hogy egy füves biztonsági leszállópálya is található a komplexumban, amelynek pályaszegélyét és küszöbét látták el világítástechnikai elemekkel. Megemlítendő a "maradékjelző" készülékegyüttes is: ez azt jelzi a pilóta számára, hogy a pályából 1000 lábas egységekben mennyi van hátra, azaz számokat jelez. A repülőtér fényazonosítójától a tájékoztatótáblákon át egészen a reflektorokig lehet sorolni a különböző fénytechnikai eszközöket.
A megközelítési fénysor lámpái fehéren, a keresztfény lámpái vörös fénnyel, a küszöb lámpái pedig zöld fénnyel világítanak. További rendszerelemek még a guruló- és a pályaszegély: ezek esetében egy-egy áramszabályzót helyeztek el, tekintettel arra, hogy két betáplálási pontot is kialakítottak a rendszerhez. A pálya-szegélyt alkotó lámpák fehér színűek, az utolsó hatszáz méteren pedig sárga színnel világítanak figyelmeztetési céllal. A leszállópálya végén pedig vörösen világító lámpák helyezkednek el.
Szintén a rendszer alkotóeleme a "PAPI"-nak hívott berendezés, ami hasonlóképpen kétáramkörös kialakítást nyert: optikai siklószögadónak lehet magyarra fordítani az angol mozaikszót. Négy darab fényelemből tevődik össze, előttük különféle fényszűrők helyezkednek el. Amennyiben a pilóta nagyon alacsonyan repül, úgy mind a négy fényelemet pirosnak látja. Ha kicsit feljebb helyezkedik el, akkor az egyiket már fehérnek látja, s ha jó pozícióban repül, akkor már kettőt lát fehérnek, s kettőt pirosnak. Röviden, ez azt jelzi, hogy helyzete az ideális leszállási szögnek megfelel-e.
Ezen túlmenően szót kell ejteni egy villanó fénysorról is: a leszállópálya optikai tengelyében 900 métertől 300 méterig helyezkednek el a lámpák: lényegében egy óriási teljesítményű "vakusorként" lehet ezt a rendszerelemet elképzelni. 30 méterenként helyezkednek el, 21 darabot telepítettek: a lámpák egy másodpercenként egymás után gyulladnak fel. Ez arra szolgál, hogy nagyon rossz időjárási körülmények között is navigálhassák a pilótákat, normál helyzetben nem használják.
Nincs kötött pályairány: az adott időjárási viszonyok határozzák meg, hogy melyik oldalról szállnak fel és melyik oldalra szállnak le a repülőgépek. Az az előnyös, ha le- és felszállás közben szembe fúj a szél, mert ezeknél a manővereknél a repülőgépnek a környező levegőhöz (s nem a földhöz) viszonyított sebessége számít, tehát egy 20 km/h-ás szembe szél ennyivel tesz hozzá a repülőgép relatív sebességéhez.
Az ICAO Annex 14 dokumentum rögzíti, hogy egy adott repülőtér-kategória esetén egy bizonyos funkciójú fényelemcsoportnak milyen fénytechnikai paraméterekkel kell rendelkeznie. Ennek megfelelően a megközelítési fénysor irányított fényelemei 150 W-os izzóval rendelkeznek; a pályaszegély-lámpában 100 W-os, a küszöbben 150 W-os izzók találhatók. Hozzá kell azonban tenni, hogy a különböző optikai berendezések miatt ezek az adatok nem mérvadók.
A repülőtéren a megközelítési fényelemek 150 méterig, a küszöb, a pályaszegély és -vég fényelemei süllyesztett kialakításúak: ez azt jelenti, hogy közvetlenül betonban kerültek elhelyezésre, nem állnak ki a földből. Erre az elfogókötél esetleges alkalmazása miatt van szükség.
A fénytechnikai rendszer teljesen automatizált, standard beállításokat lehet kapcsolni a vezérlőhelyiségből. Mind az irányítótoronyban, mind pedig a vezérlőhelyiségben érintőképernyős terminált alakítottak ki a személyzet részére.
A fényerőt 1-100%-os tartományban lehet beállítani: a 100%-os állapothoz 6,6 A áramerősség tartozik, az 1%-os szintnek pedig 2,8 A felel meg, a fényerő és az áramerősség között nem lineáris az összefüggés.
Az egyes alrendszerekkel kapcsolatban a kezelő aktuális információkat láthat, például áramköri szakadás, fényerőfokozatok, helyi vagy távvezérlési üzemmód áll-e fenn, túláram stb. Hasonlóképpen, az áramszabályzó a kalibrálást követően felismeri, hogy mely lámpák vannak üzemben, azaz hibajelentést is képes küldeni. Ez azonban nem jelent egyedi címzést: azt nem tudja jelezni, hogy melyik készülék ment tönkre, de az áramkört beazonosítja.
A különböző világítástechnikai egységeket árnyékolt kábelek kötik össze: a speciális vezetéket koax kábelhez lehet hasonlítani. A 6-10 mm2 keresztmetszetű vezetékek külön árnyékolóharisnyával bírnak, amelyek földeltek. A rendszer képes annak detektálására, hogy a belső ér és a föld között milyen a szigetelési ellenállás. Amennyiben hiba lép fel, akkor a vezérlőközpont felé információt küld arról, hogy a föld felé szivárog az áram. Hasonlóképpen a gyűjtősín-feszültségek is grafikus megjelenítést nyernek, valamint a szünetmentes tápegységek, gyűjtősínek állapotai.
A vezérlő szervizüzemre állíthatja az egyes részrendszereket, ilyenkor a karbantartók egyenként ellenőrizhetik az áramszabályzók működését. Az automatika természetesen naplózza az eseményeket.
A központi szerver két alap klienssel rendelkezik: az irányítótoronyból és a vezérlőteremből lehet a különböző utasításokat kiadni. Katonai objektumról lévén szó, létezik egy ún. vészvezérlő kliensállomás, ami egy kézitáska formájában mozgatható kiszereléssel bír. A rendszer betáplálását szintén szabványok határozzák meg: egy hálózati és egy aggregátos gyűjtősín áll rendelkezésre. A hálózati gyűjtősínen ténylegesen csupán a hálózati betáplálás valósulhat meg, ezért erre olyan fogyasztók vannak kapcsolva, amelyek úgymond nem "kritikusak". A biztonsági gyűjtősín olyan kialakítást nyert, hogy adott helyzetben vagy hálózati, vagy aggregátos forrásból kap villamos energiát.
Ennek az átkapcsolási ideje szabvány szerint 15 másodperc, a gyakorlat szerint erre rövidebb idő is elegendő. Hálózatkimaradás esetén az előfűtött aggregátor indítása automatikus. Léteznek azonban olyan eszközök, amelyekre ez az előírt átkapcsolási idő csupán egy másodperc: ezért szünetmentes tápegységek is rendelkezésre állnak, amelyek két darab szünetmentes gyűjtősínen csatlakoznak a hálózatra.
