Figylem! Ez a cikk 17 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A feszültség alatt lévő villamos berendezések tüzeinek oltása napjainkban a tűzoltás egyik legellentmondásosabb területe. Léteznek már korszerű, az EU szabványi előírásainak megfelelően minősített, hazai tanúsító szervezet által kiállított Tűzvédelmi Megfelelőségi Tanúsítvánnyal rendelkező oltóeszközök, hozzáférhető a feszültség alatt lévő berendezések oltásának jogszabályi hátterét megalapozó miniszteri rendelet, valamint létezik olyan létesítményi tűzoltóság is, ahol a feszültség alatti berendezések oltása ma már a kiképzési terv szerves része. Ugyanakkor a mindennapokban a feszültség alatt történő tűzoltással szemben komoly idegenkedés tapasztalható, pedig számos eset bizonyítja, hogy az időben megkezdett oltás megakadályozhatta volna a tűz eszkalációját, és jelentős anyagi kár bekövetkezését előzhette volna meg.
Vannak azonban olyan esetek, amikor az időben történő beavatkozás emberi életet menthet, illetőleg jelentős anyagi kár vagy katasztrófahelyzet bekövetkezését háríthatja el. Ilyenkor az égő villamos berendezés oltását a berendezés feszültség alatti állapotában kell – természetesen a kellő körültekintés mellett – haladéktalanul megkezdeni.
Vizsgáljuk meg, hogy az érvényben lévő jogszabályi környezet, a feszültség alatt lévő berendezés oltása során alkalmazható különböző tűzoltó eszközök, valamint az oltást végző tűzoltók képzettsége hogyan biztosítja – a rendeletben megfogalmazott esetekben – a keletkezett tűz eredményes oltását.
Jogszabályi környezet
A feszültség alatt lévő villamos berendezések tüzeinek oltását a jelenleg érvényben lévő 1/2003. (I. 9.) BM rendelet I. mellékletének V. fejezete („A feszültség alatt lévő villamos hálózatok, berendezések tüzeinek oltása”) szabályozza. A rendelet megkülönbözteti az 1000 V alatti (kisfeszültségű), valamint az 1000 V feletti feszültségű (nagyfeszültségű) berendezéseken feszültség alatt végzett tűzoltást.
Kisfeszültségű berendezés oltása
Normál esetben a kisfeszültségű berendezés oltásának megkezdése előtt a berendezést le kell választani a villamos hálózatról, és el kell végezni a feszültségmentesítést. A tűz oltását csak ez után lehet megkezdeni. A leválasztási műveletet – az oltásvezető utasítása alapján – 400 V feszültséghatárig a beavatkozó tűzoltó is elvégezheti, amennyiben megfelelő szakértelemmel, gyakorlattal és a szükséges védőfelszereléssel rendelkezik. Amennyiben a berendezés feszültségmentesítését a kezelőszemélyzet végzi, az általa elvégzett műveletről az oltásvezető számára írásban nyilatkoznia kell.
Életveszély elhárítása, valamint a tűz továbbterjedésének megakadályozása érdekében a feszültség alatt lévő berendezés tüze a jogszabály szerint száraz, biztonságos helyről kötött sugár alkalmazása esetén 10 m, porlasztott sugár esetében (a sugárcső „köd” állásában) 5 m szabadon belátható távolságról oltható.
Nagyfeszültségű berendezés oltása
Nagyfeszültségű berendezés esetében a leválasztást, valamint a feszültség-mentesítést csak helyi körülményeket ismerő szakszemélyzet (elektrikus) végezheti el. A berendezés feszültségmentes állapotáról a kezelő személyzet írásban nyilatkozatot tesz az oltásvezetőnek, aki csak ezek után engedélyezi az égő villamos berendezés oltását.
Halaszthatatlan esetben a feszültség alatti berendezés tüze száraz, biztonságos helyről a szabályzat szerint kötött vízsugárral 400 kV feszültségig 14 m, porlasztott (szórt) vízsugárral – legfeljebb 120 kV névleges feszültségig – kizárólag a sugárcső „köd” állásában, 8 m szabadon belátható távolságból oltható. Ködös, zivataros időben, valamint, ha a sűrű füst miatt a látástávolság a megengedett oltási távolságnál kisebb, a berendezés tüzét vízzel vagy habbal tilos oltani.
Az érvényben lévő jogszabály alkalmazhatóságának kérdése
Az elmúlt esztendők kutatási eredményei, valamint az 1996 óta elvégzett nagyszámú hazai minősítő vizsgálat tapasztalatai alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a jelenleg érvényben lévő szabályzat megközelítési távolságra vonatkozó előírásai a kisfeszültségű berendezésekre vonatkozóan mind a kötött, mind pedig a szórt vízsugár esetében túlzottan konzervatívok. Ugyanakkor a szabályzat nem tesz említést a napjainkban már meglehetősen elterjedt egyéb oltóanyagokkal töltött tűzoltó készülékekkel (porral, gázzal, habbal oltók) a kisfeszültségű berendezéseken történő oltás szabályairól.
A kisfeszültségű berendezésekkel ellentétben a nagyfeszültségű berendezések vízzel történő oltására vonatkozó jogszabályi meghatározások – a különböző feszültségek mellett érvényes megközelítési távolságok tekintetében – viszont veszélyes mértékben általánosak. Nem veszik figyelembe azt a tényt, hogy a piacon különféle gyártók különböző típusú, egymástól lényegesen eltérő műszaki paraméterekkel rendelkező tűzoltó eszközei kaphatók, melyek alkalmazási lehetőségei (maximálisan megengedett feszültségszint, minimális oltási távolság) a laboratóriumi vizsgálatok szerint jelentős mértékben eltérnek egymástól.
Ismeretes, hogy a feszültség alatt lévő villamos berendezések oltására alkalmazott tűzoltó eszközök minősítése egyedileg történik, és a minősítés csak az előírt feszültséghatáron belül, a vizsgálattal meghatározott minimális megközelítési távolság betartása mellett érvényes. A szabályzatban előírt oltási távolságok ezért a szabványos minősítéssel rendelkező tűzoltó eszközök esetében nehezen értelmezhetők.
A jogszabály alkalmazhatóságát jelentősen megkönnyítené és egyszerűsítené, ha az a különböző feszültségszintekhez és sugárképekhez „rendszeresített” oltási távolságok helyett a jelenleg érvényes MSZ EN 3-7:2004 szabvány megfelelőségi kritériumát alkalmazná. E szerint valamely tűzoltó eszköz (készülék) olyan feszültségszinten, valamint akkora oltási távolság mellett alkalmazható biztonságosan, ahol teljesül a szabványban előírt (az oltókészüléken átfolyó legfeljebb 0,5 mA szivárgási áram) megfelelőségi kritérium.
Az oltás során alkalmazható tűzoltóeszközök
A feszültség alatti berendezések oltásához alkalmazott tűzoltó készülékeknek – szemben a hagyományos tüzek oltásához használt készülékekkel – szigorú szigetelésvizsgálati követelményeknek kell megfelelniük. Ez elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a készülék kezelője a feszültség alatt lévő berendezés oltása során elkerülje a nem kívánt áramütést.
A feszültség alatt lévő (vagy a jogszabály alapján annak tekintendő) villamos berendezést biztonságosan oltani csak az MSZ EN 3-7:2004 (korábban: EN 3-2:1996, MSZ EN 3-2:1999) vizsgálatra érvényes akkreditációval rendelkező laboratóriumban vizsgált, és a 26/2004 (VI: 11.) BM rendelet alapján kijelölt tanúsító szervezet által kiállított érvényes Tűzvédelmi Megfelelőségi Tanúsítvánnyal ellátott oltóberendezéssel lehet.
Az önkormányzati és létesítményi tűzoltóságoknál jelenleg rendszerben lévő tűzoltó eszközök közül a vízzel, illetőleg vízköddel oltó sugárcsövek többnyire régi, elavult típusok, amelyek műszaki paramétereik miatt nem alkalmasak feszültség alatti villamos berendezések oltására. E mellett nem rendelkeznek a feszültség alatt történő oltáshoz szükséges szabványos minősítő vizsgálatok eredményeivel, elsősorban azért, mert piacra kerülésük idején (’90-es évek) még nem létezett a minősítéshez szükséges szabványi követelmény.
A habbal oltó tűzoltó készülékek között jelenleg csak elvétve található feszültség alatti oltásra minősített készülék. Ennek oka elsősorban az, hogy az alkalmazott oltóanyag víz, valamint habképző anyag keveréke, melyet – szabadtéri alkalmazások esetében – ásványi sóval adalékoltan hoznak forgalomba. A keletkezett hab vezetőképessége pedig viszonylag magas szivárgó áramot hoz létre az oltó személy, valamint az oltott villamos berendezés között. Ezért a habbal történő oltás – még megfelelő minősítéssel rendelkező készülék esetén is – különös gondosságot igényel.
Az oltóporral, valamint a gázzal oltó kézi tűzoltó készülékek jelentős része – éppen a piaci igények megjelenésének hatására – már rendelkezik feszültség alatti oltásra történő minősítéssel. A különböző felhasználók által kiírt tenderek jelentős részénél a feszültség alatti oltásra való alkalmasság e készülékcsoport esetében ma már szinte alapkövetelmény.
A készülékminősítés gyakorlata
A feszültség alatti oltás során alkalmazott tűzoltó készülék szigetelésvizsgálatának célja annak igazolása, hogy az adott oltóanyaggal működő készülék az oltó személy veszélyeztetése nélkül alkalmas feszültség alatt álló villamos berendezések tüzeinek oltására. A vizsgálat a szabványban közölt elrendezésben történik (1. ábra). A vizsgálat során a tűzoltó készüléket egy 1x1 m-es függőleges, szigetelten elhelyezett lemezzel szemben kell felállítani úgy, hogy a készülék lövőkéje a lemez közepe felé irányuljon.
1. ábra. MSZ EN 3-7:2004 szabvány szerinti vizsgálati elrendezés
A fémlemezre – 1 kV-os feszültségszintre történő minősítés esetén – 35 kVeff váltakozó feszültséget kapcsolnak, majd az oltókészüléket folyamatosan működtetve meghatározzák a készülék lövőkéje és a föld, valamint a fémház és a föld között kialakuló szivárgási áramot. A vizsgálat megfelelőségi kritériuma szerint az áram legnagyobb (csúcs) értéke nem lehet nagyobb, mint 0,5 mA.
A vizsgálat alatt a készülék meghatározott pontjain folyó áram effektív és csúcsértékét számítógépes mérőrendszer rögzíti. Amennyiben a mért áramok csúcsértéke nem haladja meg a szabványban meghatározott értéket, a készülék megfelel a biztonságosság követelményének. A maximum 35 kV-os feszültségszintre történő alkalmazáshoz a készüléknek – biztonsági megfontolásból – kétszeres, azaz 70 kV-os feszültségen kell teljesítenie a szabványban meghatározott megfelelőségi kritériumot.
A minősítő vizsgálatok eredményei
Magyarországon 1996-ban kezdődött a feszültség alatt álló villamos berendezések oltására alkalmazható tűzoltó készülékek minősítése. A vizsgálatok a porral oltó készülékek minősítésével kezdődtek. A vizsgálat általában 35 kV maximális alkalmazási feszültség figyelembe vételével történt, de egyedi igény alapján végeztek vizsgálatot 110 kV-os feszültség esetében fellépő szivárgó áramok meghatározására is. A minősítő vizsgálatok célja a biztonságos oltási távolság meghatározása. Amíg 35 kV-os feszültség esetén a villamos berendezés minimális megközelítési távolsága az oltás során oltóporok esetében általában 1,5 m, addig a 120 kV-os berendezés feszültség alatt történő oltásához ennél lényegesen nagyobb megközelítési távolság alkalmazása szükséges.
Az oltóporral töltött készülékekről általánosságban elmondható, hogy az oltás során a megközelítési távolságot nem az oltóanyag, hanem az adott villamos berendezésre előírt minimális megközelítési távolság határozza meg. A tapasztalatok szerint a porral oltó tűzoltó készülékek többnyire megfelelnek a szabványban rögzített biztonságossági követelményeknek.
A porral oltókat a későbbiekben a különböző oltógázzal töltött készülékek vizsgálata és minősítése követte (CO2, NAF3, inert gázos oltók stb.). Az elmúlt időszakban Magyarországon forgalomba került porral, valamint gázzal oltó tűzoltó készülékek jelentős része már rendelkezik a legfeljebb 35 kV feszültségű berendezések oltására történő minősítéssel, és jelenleg – elsősorban a felhasználói igények, valamint az új készüléktípusok megjelenésének hatására – ezen igények további növekedése várható.
Érdekes jelenség, hogy bár a jogszabály egyértelműen rendelkezik a minősítési kötelezettségről, a porral oltó készülékek esetében az 1 kV feszültségre történő minősítettséget (1 kV feszültség 1 m távolságból) ugyan feltüntetik a készüléken, azonban az esetek jelentős részében a minősítő vizsgálat ténylegesen nem kerül elvégzésre.
Amíg a felhasználók – és így természetesen a gyártók és a készülékforgalmazók – a korábbi években elsősorban a porral, valamint gázzal oltó készülékek minősítését igényelték, napjainkban e mellett egyre gyakoribb a vízzel, vízköddel, valamint habbal oltó tűzoltó készülékek és berendezések feszültség alatti oltásra történő minősítése. A tendencia magyarázata első sorban az, hogy a villamos berendezések jelentős mennyiségű fém szerkezeti anyagot tartalmaznak, melyek a berendezés égése során jelentős mértékben felhevülnek. A porral, illetőleg gázzal történő oltás esetében – nem lévén az oltóanyagnak lényeges hűtőhatása – igen komoly esélye van a visszagyulladásnak. A vízzel, vízköddel, illetőleg habbal történő oltás során viszont ezen oltóanyagok jelentős hűtőhatása következtében a visszagyulladás kockázata jelentősen csökkenthető.
Az utóbbi időben külföldről egyre nagyobb mennyiségben érkeznek Magyarországra korszerű, vízzel, illetőleg habbal oltó sugárcsövek. Az összkép e sugárcsövek alkalmazhatóságának tekintetében meglehetősen vegyes. Egyes típusok megfelelnek a feszültség alatti oltás biztonságossági követelményének, azonban még azonos gyártótól származó típuscsalád esetében is lényeges különbség mutatkozik a különböző teljesítményű sugárcső-típusok biztonságos alkalmazhatósága között.
A 2. és 3. ábra diagramjai két különböző típusú sugárcső szigetelés-vizsgálatának eredményeit szemléltetik. A 2. ábra esetében a sugárcső valamennyi lehetséges sugárkép esetében megfelelt, míg a 3. ábra szerinti sugárcső a rövid és hosszú szórt sugárkép mellett megfelelt a szabvány által előírt biztonságossági követelménynek, a kötött sugaras (8, illetőleg 10 m) vizsgálatok során a 0,5 mA-es megfelelőségi kritérium túllépése miatt viszont -nem megfelelő- minősítést kapott.
2. ábra. MSZ EN 3 szabvány követelménye szerint külöhböző távolságok és sugárképek esetén megfelelő minősítést kapott sugárcső.500 l/perc, 7,5 bar
3. ábra. MSZ EN 3 szabvány szerinti kötött sugaras vizsgálat során nem megfelelő minősítést kapott sugárcső. 400 l/perc, 7,5 bar
A feszültség alatti tűzoltás személyi feltételei
A feszültség alatti tűzoltás legfontosabb tényezője maga az oltó személy. A feszültség alatt lévő villamos berendezések oltása a legtöbb tűzoltó számára esetenként jelentős lélektani teher, melyen csak megfelelő elméleti felkészülés és gyakorlati tapasztalat birtokában képes úrrá lenni.
A szükséges elméleti ismeret, valamint a megfelelő gyakorlat hiánya felesleges kockázatvállalásra vagy – és ez a gyakoribb – indokolatlan tartózkodásra késztetheti az oltó személyt. Mindkét magatartási forma egyaránt veszélyes, mivel az egyik magát az oltást végző személyt, a másik pedig az oltás hatékonyságát veszélyezteti. Pedig a feszültség alatt történő tűzoltás jelentősége éppen abban van, hogy egy kezdeti állapotban lévő tüzet még annak jelentősebb kiterjedése előtt képes megszüntetni.
Tekintettel arra, hogy a feszültség alatt lévő villamos berendezések oltása technikai szempontból nem különbözik egyéb, a nem villamos berendezések esetében alkalmazott módszerektől, az elméleti, valamint gyakorlati képzés célja kettős. Az egyik cél a feszültség közelében végzett munka alapvető biztonsági ismereteinek elsajátítása, a másik annak tudatosítása az oltást végző személyben, hogy a villamos berendezések oltása – a feszültség alatti oltás szabályainak betartása, valamint megfelelő (minősített) oltóeszköz alkalmazása esetén – nem bonyolultabb feladat, mint a hagyományos tüzek oltása.
A gyakorlati oktatás során a szivárgási áram regisztrálásával kombinált oltás-szimulációnál az oltó személynek lehetősége van az oltás végrehajtását követően megnézni az oltás során felvett áramregisztrátumot, és így személyesen meggyőződhet arról, hogy az adott oltókészülékre megengedett oltási távolságból végzett tűzoltás veszélytelen.
Létesítményi tűzoltók három éve folyó oktatása során szerzett tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a résztvevő személyek – a szükséges villamos biztonsági ismeretek birtokában – magabiztosabban mozognak a villamos berendezések környezetében, és tisztában vannak az adott tűzoltó eszközre előírt megközelítési távolság jelentőségével. A feszültség alatti villamos berendezések oltásának tematikája helyet kapott a tűzoltók éves kiképzési tervében is, így lehetőség nyílik mind az elméleti, mind pedig a gyakorlati ismeretek szinten tartására, valamint az újonnan felszerelő kollégák továbbképzésére is.
Egy ilyen gyakorlati oktatást szemléltet a 4. és 5. ábra. A villamos berendezések 15 kVeff váltakozó feszültségre kapcsolódnak, a tűzoltás szimulációja vízzel, kötött sugár alkalmazása mellett történik. A vízsugáron keresztül kialakuló szivárgási áramot a 6. ábra szemlélteti.
4. ábra. 15 kV feszültség alatt lévő villamos berendezések vízzeloltás-szimulációja kötött sugárral
5. ábra. 15 kV feszültség alatt lévő transzformátor oltás-szimulációja
6. ábra. 15 kV feszültség alatt lévő transzformátor oltása során a kötött sugáron keresztül kialakuló szivárgási áram
A feszültség alatti oltás jelenlegi helyzete, és a kibontakozás lehetséges iránya
Annak érdekében, hogy a feszültség alatt végzett tűzoltás helyzete elmozduljon jelenlegi állapotából, alapvető változásokra van szükség mind a jogszabályok, a rendszeresített felszerelések, mind pedig az oktatás tekintetében. A változtatásokat célszerű a jelenlegi jogi szabályozás átalakításával kezdeni.
Az alkalmazható eszközök, valamint a megközelítési távolságok tekintetében az „euronorm” MSZ EN 3-7:2004 szabvány által meghatározott megfelelőségi követelményekből célszerű kiindulni. A feszültség alatt lévő villamos berendezések oltását szabályzó tételes feszültségértékek és oltási távolságok meghatározása helyett (amely kisfeszültségen túlzottan konzervatív, nagyfeszültségű alkalmazás során viszont veszélyezteti az oltó személy biztonságát) a hivatkozott szabvány által előírt 0,5 mA-es kritérium teljesüléséhez szükséges megközelítési távolságot célszerű előírni az alkalmazandó oltóeszközre.
A különböző tűzoltó eszközökre megengedhető maximális feszültségekhez és sugárképekhez tartozó minimális oltási távolságokat az eszközök szabványos vizsgálata alapján lehet meghatározni, és az adott eszköz alkalmazásának feltételeit (legnagyobb feszültség, megengedett legkisebb megközelítési távolság, esetleg sugárkép) a vizsgálat alapján kiállított Tűzvédelmi Megfelelőségi Tanúsítványban kell rögzíteni.
A minősített készülékek eladásának növekedése a berendezések feszültség alatt történő oltása szerepének növekedését jelzi. Napjainkban a jelentősebb felhasználók – célszerűségi okokból, illetőleg felismerve a feszültség alatti oltás jelentőségét – mind gyakrabban keresik a feszültség alatti oltásra minősítéssel rendelkező tűzoltó eszközöket. Remélhető, hogy a felhasználói oldal növekvő igényei előbb-utóbb megteremtik az ilyen eszközök alkalmazásának egyértelmű jogszabályi feltételeit is.
