Villanyszerelők Lapja

Jogi esetek

Energiagazdálkodásról villanyszerelőknek III. Az adatgyűjtők

2007. január 1. | Laczó Pál |  2354 | |

Az alábbi tartalom archív, 13 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Az adatgyűjtés igen tág fogalom. Számtalan adatgyűjtési forma létezik (pl.: személyes adatok, statisztikai adatok stb.). Az adatok összegyűjtésének eszköztára is igen sokrétű (pl. aláírásgyűjtés, népszámlálás, fogyasztásmérők leolvasása stb.). Ebben ...

Az adatgyűjtés igen tág fogalom. Számtalan adatgyűjtési forma létezik (pl.: személyes adatok, statisztikai adatok stb.). Az adatok összegyűjtésének eszköztára is igen sokrétű (pl. aláírásgyűjtés, népszámlálás, fogyasztásmérők leolvasása stb.). Ebben a cikkben kizárólag a villamosenergia-gazdálkodásban előforduló statisztikák elkészítéséhez szükséges módszereket taglalom.

Az adatgyűjtés célja
Felmerülhet a kérdés, miért van egyáltalában véve szükség az adatok gyűjtésére?

Általában egyszerre több ok is szerepet játszik: például a havi fogyasztásokat, a havi villanyszámlákat akarjuk összehasonlítani, kíváncsiak vagyunk egy-egy napszak jellemző fogyasztására, napi terhelési görbét szeretnénk látni stb. Minden esetben a pontos cél határozza meg, hogy milyen jellegű és milyen sűrű legyen az adatok begyűjtése. Ha egy családi ház hibás villanyszámlájának okát akarjuk kideríteni, legtöbbször elegendő az előző időszakok villanyszámláinak ellenőrzése. Ha azonban egy ipari üzem napi terhelési diagramját szeretném elemezni, akkor legalább 15 perces adatsűrűségre van szükség. Az ideális adatsűrűséget minden esetben a felhasználási igény határozza meg.

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az adatokat azért gyűjtjük, hogy azokat elemezhessük, statisztikákat, diagramokat, trendeket készíthessünk, fajlagos értékeket számolhassunk. Ezekre pedig az esetek 90%-ában azért van szükség, hogy a beszerzési árakat optimális értéken tarthassuk.

Az adatok gyűjtésének legegyszerűbb és legolcsóbb módja az, ha személyesen végezzük el a munkafolyamatot. Tehát elballagunk a fogyasztásmérőhöz, leolvassuk az értékeket. Továbbmegyünk a következőhöz, azt is leolvassuk. Folytatjuk ezt mindaddig, ameddig szükséges. Ügyeljünk arra, hogy a fogyasztási adatok mellett feltétlenül jegyezzük fel a leolvasás idejét. Könynyen belátható azonban, hogy a túl nagy mérőszám vagy a túl sűrű adatmennyiség (esetleg mindkettő fennállása) esetén a feladat manuálisan nem végezhető el. Ekkor van szükség adatgyűjtő berendezés telepítésére.

Az adatgyűjtő berendezéseknek "nincs szemük", hogy leolvashassák a fogyasztásmérőket, ezért csak olyan mérők alkalmasak az adatgyűjtők csatlakoztatására, amelyek valamilyen formában jeleket adnak ki magukból. A legáltalánosabb forma az impulzus. Ami igazán nem is impulzus, hanem kontaktus (egyszerű reléérintkező zárt vagy nyitott állapota). Képzeljünk magunk elé egy forgótárcsás fogyasztásmérőt, aminek a tárcsájára egy mágnest szerelünk, a tárcsa elé pedig elhelyezünk egy reed-relét. Ekkor minden tárcsafordulat esetén a reed-relé egyszer zárja az érintkezőjét, amit egy elektronikus számlálóval érzékelhetünk. Minél gyorsabban forog a tárcsa (ami ugye nagyobb fogyasztást jelent), annál több zárt érintkezőt számlálunk össze.

A fogyasztáson túl jelentőségre tehet szert még valamilyen analóg mennyiség (pl. környezeti hőmérséklet) regisztrálása. Ezeket ún. távadók segítségével juttatjuk az adatgyűjtőbe. Például egy speciális hőmérőben hőmérsékletfüggő ellenállás a mérőelem. Ez a mérőelem hőmérséklet változás hatására változtatja ellenállását. Az adatgyűjtő berendezés feszültséget ad ki magából, ami az ellenállás értékétől függő áramot hajt át az áramkörön. Ezen áramok rögzítése történik az adatgyűjtőben bizonyos időközönként (az adatgyűjtés sűrűsége az adatgyűjtőtől függ).

Természetesen az impulzus számlálása és az analóg jelek mérése is ennél bonyolultabb, de a működés elve minden esetben a fenti egyszerűsített modellre vezethető vissza.

Hogyan épül fel az adatgyűjtő berendezés?
Általánosságban igaz az alábbi alapséma: mérő-adatgyűjtő-PC. A mérőből az impulzusok vagy analóg jelek eljutnak az adatgyűjtőig. Az adatgyűjtő egy belső memóriával és programmal ellátott berendezés. A bemenetére érkező impulzus, illetve analóg jelek a memóriában tárolódnak. A belső működtető program dátumot és időt rendel ezekhez az értékekhez. Mint ahogyan már az előző cikkekben kifejtettem, a villamosenergia-rendszerekben az elszámolás 15 perces időintervallumokban történik. Így a belső memóriában letárolt fogyasztási adatok 15 percenként összegződnek, analóg jelek esetén pedig a 15 perces ciklus végén mért adat tárolódik. Ahhoz, hogy az adatokat láthatóvá tegyük, szükséges egy személyi számítógép (PC). Az adatgyűjtőből a PC-be valamilyen kommunikációs vonalon (ethernet, RS 232, RS 485) jutnak az adatok. Vannak olyan típusú adatgyűjtők is, amelyeket általában heterogén (különböző gyártótól származó műszerek) rendszerekben használják.

A mérőgyártók az új fejlesztésű műszereik egy részét már úgy készítik el, hogy azokból az adatgyűjtő közbeiktatása nélkül is kiolvashatók legyenek az adatok. Ezekben rendszerint a fogyasztási adatokon kívül minden más villamos paraméter tárolódik (feszültségek, áramok, fázisszögek, teljesítmények). Az egyes mérők valamilyen kommunikációs vonalon közvetlenül csatlakoznak a PC-hez, amelyen a gyártó által külön erre a célra kifejlesztett kiértékelő programot kell futtatni. Ezek a rendszerek kizárólag akkor használhatók, ha a fogyasztásmérők mindegyike ugyanolyan típusú (legtöbbször az azonos gyártótól származó különböző típusú mérők sem alkalmasak ilyen jellegű adatok közlésére).

Milyen információk nyerhetők ki a kiértékelő programból?
Ezeket a rendszereket azért telepítik, hogy a nagy kiterjedésű hálózatok energetikai szempontból "kézben tarthatók" legyenek. Ezért a kiértékelő programokkal szemben támasztott elsődleges követelmény, hogy ezt a célt a lehető legegyszerűbb használati mód mellett lehessen általuk elérni. Az az alapvető elvárás, hogy terhelési diagramot lehessen készíteni velük hosszabb, illetve rövidebb időszakra egyaránt. Ezek közül a terhelési diagramok közül egyszerre több elemzésére (összehasonlítására) is szükség lehet. Például akkor, ha meg kívánjuk nézni a villamos energiafogyasztást a hőmérséklet vagy a földgázfogyasztás függvényében (esetleg mindkettővel egyszerre). Másik igen fontos információ a fogyasztási számlák elkészítése. Ennek lehet oka az elszámolási számlával való összehasonlítás vagy a belső elszámolások (gyártósorok, üzemek önálló fogyasztása) elvégzése. Ezeken kívül számtalan más információt tudnak szolgáltatni. Ilyen például az éves statisztikák készítése, a mérőműszerek alaprajzon és elvi rajzon történő megjelenítése, a fajlagos értékek kiszámítása, az érvényben lévő tarifák közül a legmegfelelőbb megjelölése, továbbá a teljesítmény-túllépés veszélyének előjelzése, a kapacitív meddőfogyasztás jelzése, az induktív meddő felár jelzése stb.

Az adatgyűjtők speciális változata az ún. wattőr. Alapvetően ugyanaz a bemenete, mint a hagyományos adatgyűjtőknek, de a PC-s kapcsolaton túl van néhány relés kimenete is. Ezek a relés kimenetek olyan fogyasztók mágneskapcsolóit működtetik, amelyeknek kikapcsolása sem balesetveszélyt, sem termeléskiesést nem jelent. Ezeknek a berendezéseknek az elsődleges feladata a teljesítménydíjas fogyasztók lekötöttteljesítmény-túllépésének megakadályozása. Ezt a következőképpen teszik: folyamatosan gyűjtik az impulzusokat a főmérőből. Ne feledjük, már többször szó esett róla, hogy a villamos iparban az elszámolás 15 perces ciklusokban történik! A berendezés az első 5 perc után megvizsgálja az addigi fogyasztást, kiszámolja, hogy hasonló terhelési viszonyok mellett hogyan alakul a 15. perc végére. Ha arra az eredményre jut, hogy túllépés következik be, akkor lekapcsolja az előre bekötött fogyasztókat. A következő percben ismételt vizsgálatot végez. Ha még mindig fennáll a túllépésveszély, akkor kikapcsolja a második mágneskapcsolót is. Ez a kikapcsolási sorozat addig folytatódik, amíg a túllépés veszély megszűnik. A 15 perc elteltével minden relé alapállapotba kerül, és minden kezdődik elölről.

Helyreigazítás
A lap decemberi számában megjelent szakmai publikációmban sajnos két hibás szófordulatot is használtam: "az induktív áram "siet" a wattoshoz képest", illetve "a kapacitív áram "késik" a wattoshoz képest". A két kifejezés helyesen így hangzik: "az induktív áram "késik" a wattoshoz képest", "a kapacitív áram "siet" a wattoshoz képest". Örvendetes, hogy több olvasó is kiszúrta a hibát, mindazonáltal a tévedésért elnézést kérek!


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem