Jogi esetek

A cégtelefon magáncélú használata II.

2007/1-2. lapszám | APEH |  4077 |

Figylem! Ez a cikk 19 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Sajátos eset, amikor a kifizető a tevékenységében közreműködő magánszemélynek fix összegben meghatározott beszélgetési keretet határoz meg, és a terhére számlázott kereten felüli díjat vele megtérítteti. Ebben az esetben is az 1.3., illetőleg az 1.5....

Sajátos eset, amikor a kifizető a tevékenységében közreműködő magánszemélynek fix összegben meghatározott beszélgetési keretet határoz meg, és a terhére számlázott kereten felüli díjat vele megtérítteti. Ebben az esetben is az 1.3., illetőleg az 1.5. pontban ismertetett két módszer közül lehet választani, azzal, hogy a megtérített összeget a magánhasználat tételesen meghatározott vagy legalább 20 százalékban vélelmezett értékével szemben figyelembe lehet venni, azaz csak akkor kell a kifizetőnek közterheket fizetnie, ha az a választott módszerrel meghatározott magáncélú használat értékét nem ellentételezi.

Ha a magáncélú használat személyre szólóan nem állapítható meg, nincs akadálya, hogy a térítést a használók egymás között felosztva, közösen fizessék meg.

Az adókötelezettség keletkezésének időpontja - ha a szolgáltatás juttatója nem azonos a szolgáltatás nyújtójával - a szolgáltatás igénybevételére való jogosultság megszerzésének a napja (Szja- törvény 10.§ [3] bekezdés). A cégtelefon magáncélú használata esetén a jogosultság nem a tényleges használatkor tekinthető megszerzettnek, hanem akkor, amikor a kifizető az őt terhelő kiadásból a magáncélú használat értékét megállapítja, és dönt arról, hogy azt megtérítteti-e vagy nem a használóval.

A magánszemély ettől a döntéstől függően szerzi meg az ingyenes vagy kedvezményes használatra való jogosultságot. Ebből következően az adókötelezettség a szolgáltató által megküldött számla (a közvetített szolgáltatásról szóló számla) ellenértékének megfizetése esedékességének időpontjával esik egybe, függetlenül attól, hogy az milyen időszakok díját tartalmazza. Az új szabályozás 2006. szeptember 1-jei hatálybalépése alapján az adókötelezettség első időpontja a 2006. augusztus 31-ét követő időszakra vonatkozó szeptemberi telefonhasználat díját (is) tartalmazó első számla esedékessége, a szeptemberi és későbbi forgalom alapján.

Amennyiben a kifizető a magáncélú használat ellenértékét (vélelmezett értékét) megtérítteti, nem kell közterheket fizetnie akkor sem, ha a térítés az adókötelezettség keletkezésének időpontja szerint az adóbevallásra előírt határidőig elszámolási okok miatt nem történne meg. Ilyen esetben kamatkedvezmény címén sem keletkezik adókötelezettség, ha a használóval szemben fennálló követelés az elszámolás szokásszerű rendjéből adódóan keletkezett (Szja törvény 72. § [4] bekezdés e) pont).

A magáncélú telefonhasználat miatt keletkező természetbeni juttatás adóalapként megállapított értékének személyi jövedelemadóval növelt összege a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint a szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. számú törvény 4. §-ának k) pontja szerint járulékalapot képező jövedelem. Így az adófizetési kötelezettség mellett a kifizetőt (foglalkoztatót) - a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyra tekintettel - 29 százalékos társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség is terheli. Ugyanakkor e bevétel után nem kell százalékos egészségügyi hozzájárulást fizetni, mivel az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény 3. §-ának (5) bekezdése szerint mentes a százalékos egészségügyi hozzájárulás fizetése alól az a jövedelem, természetbeni juttatás, amely után a fennálló biztosítási jogviszonyra tekintettel járulékfizetési kötelezettség keletkezik.

A magáncélú telefonhasználat értéke a 3 százalék munkaadói járuléknak is alapja, mivel a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 40. §-a szerint a munkaadói járulék alapját képezi a személyi jövedelemadó-köteles természetbeni juttatás.

Ha a magáncélú telefonhasználat nem biztosítási jogviszony keretében történik, a kifizetőt a természetbeni juttatás adóalapként meghatározott értéke után a személyi jövedelemadó mellett 11 százalék egészségügyi hozzájárulás terheli.

Az elektronikus hírközlési szolgáltatás (így különösen a helyhez kötött telefonszolgáltatás és mobil rádiótelefon-szolgáltatás) használata, igénybevétele következtében felmerült költség, ráfordítás (ideértve az azzal összefüggő, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetést is) a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek minősül, azaz e költséggel nem kell növelni az adózás előtti eredményt (társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény 3. számú melléklet B) fejezet 6. pont).

2. A cégtelefonok használatával összefüggő egyes általános forgalmi adó- (áfa) szabályok.
Az általános forgalmi adóról szóló (Áfa) törvény vonatkozó szabályai szerint három esetben fordul elő az előzetesen felszámított áfa levonásának tilalma:
. kizárólag tárgyi adómentes tevékenységhez használt, hasznosított termék, szolgáltatás beszerzésére eső áfa;
. az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységet nem szolgáló tevékenység (magáncélú használat) áfája;
. az Áfa-törvényben meghatározott termékek, szolgáltatások beszerzésére eső áfa, tekintet nélkül arra, hogy az esetleg gazdasági tevékenységet szolgál-e.

Az Áfa-törvény nem vélelmezi a magánhasználatot egyetlen termék, illetve szolgáltatás tekintetében sem, így a telefonszolgáltatás igénybevétele esetére sincs előírva törvényi vélelem a magánhasználatra. A magánhasználat az áfában ténykérdés. Az adóalany önadózás keretében ad számot arról, hogy volt-e magáncélú használata. Az adóalany bevallásához képest van az adóhatóságon bizonyítási teher. Amennyiben igazolható, hogy a telefont annak megfizetése nélkül magáncélra is használták, úgy a magáncélú használatra eső előzetesen felszámított áfa nem vonható le, teljesen függetlenül az Áfa- törvény 33. §-ának (4) bekezdése szerinti 30 százalékos levonási tilalomtól. Az Áfa-törvény 38.§ (2) bekezdése alapján, az adóalanyiságot eredményező és azon kívüli célra egyaránt használt, hasznosított termék, szolgáltatás áfáját az e szakaszban meghatározott módon kell levonható és le nem vonható áfára elkülöníteni.

A három levonási tiltás egymáshoz való viszonya, illetve alkalmazásának sorrendje:
Az áfa alapelvéből következően először az üzleti és magáncélú használat miatti előzetesen felszámított áfa elkülönítését kell elvégezni, és a teljes előzetesen felszámított áfából ki kell vonni a magáncélú használatra eső áfát.

Amennyiben az adóalany üzleti tevékenysége adóköteles és tárgyi adómentes tevékenységet egyaránt tartalmaz, úgy következő lépésként az Áfa-törvény 38.§ (3) bekezdése alapján az adóalanynak az a) pontban kapott összegből arányosítással meg kell határoznia a levonható arányt.

Ezt követően - értelemszerűen amennyiben nincs magáncélú használata, az a) pont, amennyiben nincs tárgyi adómentes bevétele, akkor a b) pont kihagyandó - az a), illetve a b) pontban kapott végeredmény (elviekben levonható adó) 70 százaléka vonható le. Vagyis a 30 százalékos tilalom erre a különbözetre alkalmazandó.

Amennyiben a kifizető a cégtelefon magáncélú használatát megtérítteti a magánszeméllyel (a megtérítés módjától függetlenül), az Áfa-törvény 8.§-ának (4) bekezdése szerinti közvetített szolgáltatást nyújt, azaz szolgáltatása áfaköteles és bizonylattal kell kísérni.

Feltételezve, hogy az üzleti célú használat teljes egészében adóköteles tevékenységre vonatkozik, a következő jellemző esetek lehetségesek. Ha nincs magáncélú használat, a kifizető (munkáltató) a cégtelefon előzetesen felszámított áfájának 70 százalékát vonhatja le. Ha van magáncélú használat, amelynél annak költsége nincs továbbhárítva a magánszemélyre, és a kifizető megfizeti az 1. pont szerinti közterheket:

A tételes kigyűjtéssel megállapított magáncélú használat esetén a kifizetőnek először meg kell állapítania, hogy az adott telefonszámlában mennyi a magáncélú hívások tételeire jutó áfa, és azt ki kell vonnia az adott telefonszámla előzetesen felszámított áfájából, majd meg kell határoznia az így kapott különbözet 30 százalékát. A tételesen megállapított magánhasználat áfája és a különbözet 30 százaléka lesz a le nem vonható adó, azaz a különbözet 70 százaléka vonható le.

Az 1.5. pont szerinti százalékban vélelmezett magánhasználat esetén a kifizető azzal, hogy megfizeti a magánhasználat után a közterheket, nem bizonyítja tényszerűen a magánhasználatot, ezért ennek az Áfa-törvény szempontjából önmagában véve a magánhasználatra vonatkozó következménye nincsen. Az adóhatóságnak kellene tényszerűen bizonyítania, hogy történt magáncélú használat. Ha az adóhatóság ezt nem tudja bizonyítani, akkor a kifizető a teljes előzetesen felszámított áfa 70 százalékát vonhatja le.

Amennyiben az adóhatóság tényszerűen bizonyítja a magánhasználatot, akkor a vélelmezett értéktől függetlenül a megállapított értékre az a) pontban leírtak alkalmazandók.

Ha a tételes kigyűjtéssel megállapított magáncélú használat ellenértékét a kifizető teljesen vagy részben áthárítja, a továbbhárítás mint közvetített szolgáltatás, áfaköteles; a nettó értéket kell továbbszámlázni.

A teljes egészében történő áthárítás esetén csak üzleti célú használat lesz, így nincs magánhasználat miatt le nem vonható áfa. Ha a továbbszámlázott (esetleg más okból is továbbszámlázott) ellenérték eléri vagy meghaladja az adott telefonszámla teljes összegének 30 százalékát, akkor a kifizető az előzetesen felszámított áfát teljes egészében levonhatja, amennyiben nem, úgy a teljes előzetesen felszámított áfa 70 százalékát vonhatja le.

A részben történő áthárítás esetén először csökkenteni kell a meg nem térített magánhasználatra jutó áfával a teljes előzetesen felszámított áfát. Amennyiben a továbbszámlázott érték eléri vagy meghaladja a számla teljes összegének 30 százalékát, úgy nincs további levonási tilalom. Ha a továbbszámlázott érték nem éri el a számla teljes összegének 30 százalékát, akkor a különbözet 70 százaléka vonható le.

Az Szja-törvény szerint vélelmezett hányadot áfával növelt értéken kell megállapítani, ezért ha a vélelmezett magáncélú használatot a kifizető teljesen vagy részben áthárítja, úgy kell tekinteni ezt az összeget, mint amely az áfát is tartalmazza, vagyis ennek az értéknek a 16,67 százalékát kell fizetendő áfaként figyelembe venni. Ebben az esetben - ha az adóhatóság nem bizonyítja a magánhasználatot - a kifizetőnél nincs magáncélú használat, azonban - ha az adott számlákból más továbbszámlázás nem történik - mivel a 30 százalékot nem éri el a továbbszámlázás, az előzetesen felszámított áfa 70 százaléka vonható le.

Amennyiben az adóhatóság bizonyítja, hogy volt magáncélú használat, de a továbbszámlázott összeg ezt "fedezi", akkor az előző mondatban foglaltak az irányadók. A tételes kigyűjtéssel megállapított magáncélú használat esetén a kifizetőnek először meg kell állapítania, hogy az adott telefonszámlában mennyi a magáncélú hívások tételeire jutó áfa, és azt ki kell vonnia az adott telefonszámla előzetesen felszámított áfájából, majd meg kell határoznia az így kapott különbözet 30 százalékát. A tételesen megállapított magánhasználat áfája és a különbözet 30 százaléka lesz a le nem vonható adó, azaz a különbözet 70 százaléka vonható le. amennyiben a tényleges magánhasználat több volt, mint a továbbhárított összeg, úgy a 2.3 b) pont első és harmadik mondatában leírtak érvényesek.

Az 1.6 pontban említett beszélgetési keret önmagában az áfakötelezettséget nem befolyásolja, értelemszerűen ekkor is a 2.1.-2.4. pontban leírtak érvényesek.