Uszodatechnika elektromos szemmel
2006/9. lapszám | netadmin | 3284 |
Figylem! Ez a cikk 20 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Uszodatechnika elektromos szemmel Az uszodatechnika rendkívül összetett szakmai terület: számos speciális ismeretanyag alkalmazásával lehet a telepítést elvégezni. Jelen írásunkban e komplex tevékenységre kívánunk rálátást adni az érdeklődő kollé...
Az uszodatechnika rendkívül összetett szakmai terület: számos speciális ismeretanyag alkalmazásával lehet a telepítést elvégezni. Jelen írásunkban e komplex tevékenységre kívánunk rálátást adni az érdeklődő kollégák számára, többször is nyomatékosítva, hogy cikkünk csupán bevezetésként szolgálhat egy kimerítő továbbképzés számára.
Az uszodatechnikai téma megközelítésében ki kell jelölni a releváns szempontokat:
esetünkben ez a gépészeti rendszerek és a látvány-, élménytechnikai elemek
megkülönböztetésével kezdődhet. Persze ez már mesterséges elválasztás: a megbízott
villanyszerelő egy komplett vezérlőszekrénnyel találja szembe magát, ahol mindkét
csoport elektromos és szabályozási munkáit el kell végeznie. A betáplálás után
főkapcsolót, főbiztosítót, áramvédő-kapcsolót stb. helyeznek el, majd következhet
az alrendszerek kiépítése. Minden uszodatechnikai telepítés ugyanis elsősorban
gépészeti szakismereteket igényel.
Az első fontos, kiemelendő gépészeti rendszer a víz tisztításában kulcsszerepet
játszó szivattyú: a szivattyú egy szűrőn keresztül forgatja meg a medence vizét.
Bár gyakran előfordulnak még egyfázisú berendezések, egyre jobban terjednek
a háromfázisú motorok. Igen ám, de ekkor feltétlenül javasolt telepíteni fázissorrend
asszimetria-védelmet. Ennek feladata a bekötött három fázis sorrendjének figyelése,
ami abban az esetben, ha bármelyik fázis elmegy, letiltja a motort. A motor
ugyanis két fázisnál is mozgásban marad, de károsodhat. Illetve, ha megbolygatják
a fázissorrendet (például egy fogyasztásmérő-csere során), akkor a szivattyúból
"tolattyú" alakulna ki: ez is gyakori probléma, ne becsüljük le a veszélyt.
Általánosságban kiemelhető, hogy a rendszeresen telepített szivattyúk teljesítménye
750 W-tól 4 kW-ig terjednek. Arra is oda kell figyelni, hogy több szivattyú
telepítése esetén ezek ne egyszerre induljanak, ne terheljék le túlzott mértékben
a hálózatot. A szivattyúk üzemideje természetesen korlátozva van: egy családi
házhoz tartozó medencénél a tisztítási funkció végett elég 8-10 órát üzemelniük
a berendezéseknek.
Amennyiben feszített víztükrű medencéről beszélünk, akkor feltétlenül telepíteni
kell egy ún. kiegyenlítő tartályt is: ha rengeteg ember egyszerre beugrik a
medencébe, akkor a feleslegessé váló víztömeget ebbe vezetik el. Amennyiben
pedig a víztömeg túlcsordulna, akkor a felső szintérzékelő kapcsoló elindítja
a szivattyút, hogy a felesleges (tisztított) víz ne a csatornába folyjon el.
Az alsó szintérzékelő működésbe lépésekor a szivattyú működését letiltják a
károsodás megelőzésének érdekében: erről adott esetben egy mágnesszelepet is
lehet működtetni, amellyel a feltöltést szabályozzák kívánt mértékig a városi
vízhálózatról.
Noha látható, hogy alapvetően gépészeti elemekről van szó, s az elektromos
bekötés nem képez rendkívüli feladatot, olyan szempontokra is ügyelni szükséges,
mint például a motorikus elemek megfelelő védelme. Belépnek tehát bizonyos
logikai elemek is: olyan egyszerű dologra kell gondolni, mint hogy a szivattyú
nem járhat "szárazon", mert ez meghibásodáshoz vezethet. Ezen logikai lépések
megtételére csak kommunális létesítményben használnak mikrovezérlőket vagy
kisebb PLC-ket: családi házas volumenben például leggyakrabban egyszerű mágneskapcsolókkal,
kontaktorokkal, relékkel, úszókapcsolókkal stb. oldják meg a fenti nehézséget.
Ezek 12 V-on működnek: 12 V-os reléken végzik a motorvezérlést.
A medencék temperálásánál több megoldás is bevezetést nyert. Leggyakrabban
az épületben található kazánból nyerik a melegvizet, ami egy hőcserélőn keresztül
melegíti a medencében lévő vizet. A hőcserélőt a gépházban helyezik el: primer
oldalon szokásosan réz- vagy vascsöveket alkalmaznak, de szekunder oldalon
nagyon gyakran PVC csőben vezetik a vizet. Még a városi strandok gépházainál
is előfordul ez a megoldás. Az elhelyezett hőmérséklet-érzékelő jelzi a termosztát
felé az aktuális állapotot: amennyiben szükséges, akkor egy jeladó kábelen
keresztül lehet ezt kommunikálni a kazánnal. Fontos tényező a kazán felől érkező
víz hőmérséklete: ne feljtsük el, hogy a PVC-rendszer túl nagy érték mellett
már deformálódhat! Ezért a vezérlésbe be kell építeni azt, hogy csak akkor
adható a medencének hőmenynyiség, ha jár a keringtető szivattyú: így oldható
meg a csőrendszer folyamatos hűtése. Természetesen van lehetőség elektromos
fűtés beépítésére is: ilyenkor a gépházba 3, 4.5, 6, 12 kW-os berendezéseket
telepítenek.
A medencék tisztítását szakemberek tervezik meg: ők döntenek arról, hogy az
adott paraméterek mellett milyen savas és lúgos anyagokat lehet alkalmazni.
Noha házi medencéknél gyakran még mindig kézzel oldják meg a feladatot, egyre
elterjedtebbek az automatikus vegyszer-adagolók. A medence vizét átfolyatják
egy rendszeren, amely kiértékeli annak tulajdonságait: a PH-érték függvényében
savat (pH-) vagy lúgot (klór) vezetnek a vízbe egy adagolószivattyú segítségével.
Fontos megint csak, hogy a keringtető szivatytyúk üzemeljenek: ellenkező esetben
az anyagokat vízbe juttató fúvókák eltömődnek.
A gépészeti rendszerek fő blokkjait a medence mellett elhelyezett gépházakba
szokták telepíteni: ezek csupán pár négyzetméteres kis helyiségek, amelyek
azonban kialakításuknál fogva sok bosszúságot okozhatnak (alacsony belmagasság
miatt előfordulhat fekve vagy térden folytatott szerelés stb.). Itt helyezkedik
el általában a már említett vezérlőszekrény is.
Mint minden "vizes" telepítésnél, a villamos szakember számára elsőrendű
feladat a biztonsági megfontolások mérlegelése: olyan apró tényezőket kell
itt figyelembe venni, mint például a megfelelő sávrendszer (0-s, 1-es és
2-es sáv) betartása (pl.: a medence közvetlen belsejében - 0-s sáv - csak
törpefeszültségű, IP68-es védettségű berendezések installálhatók), a legalább
30 mA-es áramvédő-kapcsolók alkalmazása, a megfelelő IP-védettségű készülékek
kiválasztása stb.
Külön kell taglalni azt a kérdést, hogy a medencetechnikában nagyon sok olyan
fémelem található, amelyet be kell kötni az EPH-rendszerbe. Léteznek olyan
medencetípusok, amiket kifejezetten fémváz alapján állítanak össze. Csakúgy,
mint a gépházban található egyéb eszközöket (gépészelemek, csőhálózat stb.),
ezeket is a megfelelő keresztmetszetű vezetékkel be kell kötni az EPH-ba.
Ha realistán közelítjük meg a kérdést, le kell szögezni, hogy számos kisfeszültségű
elektromos berendezést nem lenne szabad a sávszabályok miatt oda bekötni,
ahová a telepítő szerelők végül is elhelyezik. Ilyen például az ellenáramoltató
2,2 kW-os szivatytyúja. Miről is van szó? A magunk részéről azt javasoljuk,
hogy ha ilyen kényszerhelyzet lép fel, akkor vagy utasítsuk el a beszerelést,
vagy legalább az összes biztonsági berendezést építsük be.
Az élményelemek felsorolásánál ki kell emelni a világítástechnikai eszközöket.
Leggyakrabban 300 W-os 12 V-os reflektorok telepítését igénylik a megrendelők.
Gyakran elvárás, hogy ezek a reflektorok külön kapcsolhatók legyenek az épületinstallációban
beszerelt általános világítástól. Így csak a víz alatti fényforrások működnek
a lubickolás alatt. A szerelőnek azonban ügyelnie kell a vezeték-keresztmetszetre:
egy ilyen reflektor áramfelvétele 27-30 A, így indokolt a 6-os vagy 10-es
(mm2) keresztmetszetű vezetékek alkalmazása. Szintén fontos, hogy lehetőség
szerint a lámpatestek minél közelebb kerüljenek a transzformátorhoz. Amenynyiben
a megrendelő igényli, a medencetér egyes - védett - helyeire is elhelyezhetők
kapcsolók, de mód van távirányítóval történő kapcsolásra is.
Ma már a különböző élményelemek felsorolása szinte lehetetlen: a különféle
buzgároktól kezdve az úszófolyosókig (ellenáramoltató, hidromasszázs, nyakzuhany.)
rengeteg ilyen víztechnikai élmény rendelhető. Felmerül persze a privát felhasználóknál
ezek kapcsolhatósága: a legtöbb esetben pneumatikus kapcsolóval oldják meg
ezt a kérdést. Így kikerülhető az elektromosság közvetlen használata vizes
környezetben. Anfang József
