Megtörtént esetekSzakmakörnyezet
A műszaki ellenőr válaszol – Tetthely
2006/9. lapszám | Horogh Gyula | 4676 |
Figylem! Ez a cikk 20 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Egy Budapest környéki családi ház villanyszerelési munkájának műszaki ellenőrzésére került sor. Előzményként ki kell emelni, hogy – sajnálatos módon a hazai gyakorlattól eltérően – villamos terv készült a villanyszerelési munkálatokat megelőzően. A megrendelő több villanyszerelési vállalkozástól is kért be árajánlatot, ezek a százezrestől a milliós nagyságrendig terjedtek. Az árajánlatok bekérése a kiviteli terv rendelkezésre bocsátása után, annak alapján történt.
Az ajánlatok elbírálásánál sem a tervező, sem műszaki ellenőr bevonására nem került sor, a megrendelő abban a hitben döntött a kedvezőbb árú ajánlat mellett, hogy a kiviteli terv ismeretében minden ajánlattevő ugyanarra a műszaki tartalomra készítette el ajánlatát. Műszaki ellenőr bevonására, sajnos, már meglehetősen késői stádiumban került sor, mikor már a megrendelőnek is feltűnt, hogy a kivitelező által beépített vezetékek anyaga, színe és keresztmetszete „köszönő viszonyban sincs sem a szabványban leírtakkal, sem pedig a tervvel”. Érdeklődésére a kivitelező munkaterületen tartózkodó képviselője a következő felvilágosítást adta: „mi ezt így szoktuk!” A következményeket az alábbi képek demonstrálják. Talán említeni sem szükséges, hogy a műszaki ellenőrzés során feltárt hiányosságok alapján szerződésbontásra került sor: a végelszámolásnál a többletráfordításként jelentkező összeg valószínűleg meg fogja haladni az eredetileg leadott legdrágább árajánlatot is.
Nézzük a részleteket!
Már a telekhatárra lépve meglepő eltérés mutatkozik a tervdokumentációhoz képest: a tervező NYY-J 5×10 mm2 rézkábelt irányzott elő, de – amint látható az 1. fotón – a kivitelező saját döntése alapján 4x16-os alumíniumkábelt alkalmazott. Amint közelebb lépünk a falazathoz, ismét jelentős különbség tűnik szembe: a tervező által meghatározott, a falak vésését számottevően csökkentő csőtípus helyett mindenhol az általa megszokottan alkalmazott gégecsövek futnak a falakba vésett hornyokon (2. fotó). A házat körbejárva további meglepésekkel kell szembesülni: a kivitelezést végző kolléga toldást alkalmazott, ám aligha hihető, hogy a szakiskolában elsajátított technológia szerint járt volna el (3., 4. fotó). Még szintén az épületen kívül szemlélődve feltűnik, hogy a villanyszerelő aligha szánt jelentősebb energiát az MSZ 2364-514.2 pontjának tanulmányozására: „Ha a fázisvezetők megkülönböztetésére szükség van, akkor azok végeit kell megjelölni (színnel, számmal, vagy egyéb módon). Ilyen esetekben színjelölésre a zöld, a sárga, a vörös, a szürke, a fehér, a világoskék és a zöld/sárga színek egyike sem alkalmazható.” (5. fotó).
A szivárvány színei iránti elkötelezettségről a szerelő a belső munkálatoknál is tanúbizonyságot tett: érdemes megfigyelni a bejárati ajtó melletti főelosztót (6., 7., 8., 9. fotó). Az illusztrációkon látható piros, lila stb. színű vezetékek alkalmazása nem szabványos. Általánosságban is megállapítható, hogy a bejárás során a különböző rendeletetésű lakrészek egyes elektromos hálózatait teljesen ötletszerű vezeték-kiválasztással oldották meg (10. fotó). Arról pedig talán szót sem kell ejteni, hogy a villamos terv a főelosztót a lépcső melletti térbe helyezte el esztétikai megfontolásból: a szerelő kolléga azonban úgy gondolta, hogy saját, kényelmi felfogása szerint eltér a tervdokumentációtól.
Újabb meglepetést tartogatott a vizes-blokk megtekintése: teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy az elektromos szerelés során kísérletet sem tettek az EPH-rendszer kiépítésére (11. fotó).
Új szereléstechnológia jegyét viseli magán az az eljárás, miszerint az alternatív kapcsolók közötti összeköttetést gondolati módon is meg lehet valósítani: sajnos fotón nem lehet bemutatni, hogy „elfelejtették” a szükséges vezetékezést elvégezni. Persze ez csak apróság.
Noha a 12. fotón látható kötődoboz biztosan rendelkezik szállítói megfelelőségi tanúsítvánnyal, egyetlen probléma azonban még felmerül vele kapcsolatban: nem ez lett betervezve. Talán sokan legyintenek: miért probléma, ha a szerelő egy olcsóbb kötődobozzal váltja ki a betervezett drágább fajtát. Ha a műszaki paraméterektől eltekintünk, akkor a válasz úgy summázható, hogy a megrendelő terv szerinti kivitelezésre adott megbízást! Etikailag kifogásolható a kivitelező eljárása, miszerint önhatalmúlag, sem a tervezővel, sem a megrendelővel nem egyeztetve megváltoztatja az egyébként kiviteli szintű tervdokumentációt!
Apropó, kiviteli szintű tervdokumentáció! Nem az lenne a helyes eljárás, hogy a villamossági vállalkozók a rezsióradíj szerint versengve adnának árajánlatot? Hiszen a kiviteli szintű tervdokumentáció lehetőséget ad arra, hogy minimális erőforrás-igénybevétel mellett korrekt ajánlat készülhessen. (Hiszen az anyagokat bármely villamossági kereskedés cikkszám alapján rövid határidővel, de lehet, hogy azonnal beárazza! Ehelyett sajnos az anyagköltséggel való trükközés az e cikkben tárgyalt, katasztrofális kivitelezésekhez vezet. Tudható mindemellett, hogy a kivitelező nem rendelkezik a létesítmény villanyszerelési munkálatainak végzéséhez szükséges felelős műszaki vezetői jogosultsággal. Mint azt előző számainkban már taglaltuk, ez a magatartás a 218/1999. (XII. 28.) Korm. Rendelet – az egyes szabálysértésekről, Építőipari kivitelezési jogosultság szabályainak megszegése – 137. § (1) b) pont értelmében:
Aki az építés műszaki munkálatait erre jogosultsággal rendelkező műszaki vezető hiányában folytatja, százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(2). pont szerint: Aki az építési napló vezetését és az építés helyszínén tartását elmulasztja, ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
Vegyük tovább a hibás kivitelezés elemeit!
Amint a mellékelt 13. fotón is látható, a villanyszerelő közösen vezetett különböző áramnemű és feszültségszintű vezetékeket. Az illusztráción jól látható, hogy a különböző funkciójú vezetékek, adott esetben a fűtési rendszer vezérlővezetéke, a kaputelefon vezetéke, továbbá a világítási hálózat vezetéke azonos csőben egymás mellett futnak: ez a megoldás nem felel meg az MSZ 2364-515.1 előírásainak: „a villamos szerkezeteket úgy kell kiválasztani és szerelni, hogy elkerüljünk bármilyen káros kölcsönhatást.”. Arról nem is beszélve, hogy mind a terv, mind a szabvány alapján az egyes áramkörök külön-külön védőcsőben történő elhelyezése valószínűleg olyan, az eddigi szokásaitól eltérő műszaki megoldást jelentett a kivitelező számára, hogy ezen előírásokat folyamatosan figyelmen kívül hagyta. A példák sorozatosan adódtak: a hangszórórendszer törpefeszültségű jelvezetéke közvetlen kapcsolódással rendelkezett a közeli 230 V-os szerelvénydobozba stb. Röviden, a feszültség-áthatolás elleni megoldás egyszerűen nem került megvalósításra. (Valószínűleg ez a kérdés még gondolatiság szinten sem került megfontolásra.)
További súlyos hiba az, hogy a kivitelező nem tartotta szem előtt, hogy minden áramkörhöz saját védővezető és nullavezető tartozzon. A 14. fotón látható megoldás minősítésére a szaklap írója nem vállalkozhat: a menynyezeten elhelyezett vezeték szöggel történő rögzítése – ráadásul úgy, hogy át is fúrjuk magát a vezetéket – önmagáért beszél. A 15. fotón látható szakmai horrorelem megtekintését csak erősebb idegrendszerű olvasóknak ajánlhatjuk. Egyes vezetékek rögzítésére – alternatív megoldásként – habarcsot használtak, de sajnos a kivitelezés és a műszaki ellenőrzés közötti időszakot ezek a rögzítőelemek sok helyen már nem bírták ki, és leestek.
További érdekességként említhetők olyan részletek, mint például az esztétika teljes mellőzése (16. fotó), illetve a 10 cm-es válaszfal két oldalról történő megvésése, ami a válaszfal statikai tulajdonságainak jelentős megváltozásához vezethet.
Mint konyhai nagyfogyasztók, a mosogatógép és az elektromos tűzhely a terv szerint külön áramkörről működtek volna, megfelelő keresztmetszetű – a terven szerepeltetett – vezetékekkel. A villanyszerelő azonban önhatalmúlag felülbírálva a tervet, attól eltérő keresztmetszetű vezetékeket húzott be – nem egyeztetve sem a tervezővel, sem a Megrendelővel.
A pincehelységben a család szaunát kívánt üzemeltetni. Sajnos az itt kialakított szinti elosztó elhelyezése (lásd a 17. fotót!) úgy sikerült, hogy pusztán az sikernek könyvelhető el, ha önsúlyánál fogva nem dől ki. Az aljzatban vezetett cső nem lépésálló gégecső volt: egyetlen finom mozdulatra megadta magát (18., 19. fotó).
Természetesen a szaklap oldalain csak töredékesen lehet bemutatni egy ilyen katasztrofális kivitelezést. Mindazonáltal talán ebből a vázlatos összefoglalásból is belátható, hogy ez a munka kimeríti a hibás teljesítés fogalmát. De tekintsünk el egy pillanatra az anyagi és erkölcsi problémáktól: vajon belegondolt-e ez a villanyszerelő, hogy büntetőjogi felelősségre vonást kockáztatott? Az vajon felmerül-e benne, tetemes kártérítést kellene fizetnie, ha a Megrendelő jogorvoslatra tartana igényt? A tervező és a kivitelező közötti kooperáció ilyen mélységekből már utópisztikus elgondolásnak tűnik fel!
Végezetül, ki kell emelni, hogy a munkát nem a legolcsóbb ajánlatot tevő vállalkozó kapta meg: felmerülhet a kérdés, hogy a kisebb összegű ajánlatot adó kollégák milyen műszaki színvonalon dolgozhatnak, vagy uram bocsá´, egyáltalán arra adnak ajánlatot, ami a terven szerepel?
BalesetMűszaki ellenőrVillanyszerelés
