Futésszabályozás
2006/10. lapszám | netadmin | 7277 |
Figylem! Ez a cikk 20 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Futésszabályozás Nem ismeretlen szituáció a villanyszerelok számára az, hogy a megrendelo a szerelési csomagban elvárja az épületgépészek által felszerelt kazán és a további kiegészíto elemek elektromos csatlakoztatását. A mai napig vita zajlik arr...
Nem ismeretlen szituáció a villanyszerelok számára az, hogy a megrendelo a szerelési csomagban elvárja az épületgépészek által felszerelt kazán és a további kiegészíto elemek elektromos csatlakoztatását. A mai napig vita zajlik arról, hogy vajon mely szakág képviseloinek tartozik ez a szerelési feladat a kompetenciájába: az azonban biztos, hogy a futokészülékekhez és a termosztátokhoz csatolt muszaki dokumentáció áttanulmányozása nélkül senkinek sem érdemes kirándulást tennie a szabályozástechnika területére. A témával kapcsolatos alapismeretek átadására Bognár Gábor futésszabályozási szakembert kértük fel.
Közismert, hogy maguknak a futoberendezéseknek az elektromos csatlakoztatása nem igényel jelentos szakmai felkészültséget. Annyit azonban megjegyzésként feltétlenül ki kell emelni, hogy erosen ajánlott a szakemberek részére az, hogy a villamos hálózaton a kazánt teljesen különálló áramkörrol kell üzemeltetni, és a megfelelo biztonsági készülékeket is fel kell szerelni!
A szabályozástechnika területérol elsoként hangsúlyozni kell, hogy a szobatermosztát elhelyezése döntoen befolyásolja a szabályozás pontosságát. A cél ugyanis az, hogy a készülék referenciajelleggel a helyiség tényleges homérsékletét állapítsa meg, s ez alapján aztán a kazán felé kapcsolójelet vagy egy szabályozástechnikai rendszer felé homérséklet-információt továbbítson.
Még a laikusok is tisztában vannak olyan alapszabályokkal, hogy a termosztátot nem szabad napsütötte falrészre vagy nagy teljesítményu elektromos berendezések, például televízió közelébe elhelyezni. Az is fontos, hogy a szobatermosztátok vagy a belso homérséklet jeladók elhelyezésénél a külso vagy idegen hoforrások hatására figyelemmel kell lenni. Ha valaki például figyelmetlenségbol egy szobai konvektor fölé helyezi a termosztátot, akkor a készülék a felszálló meleg levego szerint fogja érzékelni a helyiség homérsékletét, s a komfortérzetnek ellentmondva fogja a futoberendezést szabályozni. Hasonlóképpen tilos a termosztátot szellos vagy takart felületekre (például függöny mögé) felszerelni. Továbbá, könnyen be lehet látni azt, hogy az elektromágneses interferencia miatt a szabályozókészülékek mikrohullámú sütokre, rádió jeladókra fokozott érzékenységet mutatnak.
Összefoglalva, rendkívül összetett az a feltételrendszer, amely a szobatermosztátok vagy a belso homérséklet jeladók elhelyezését behatárolja. Ennek megfeleloen a különbözo termosztát gyártók óvakodnak a pontos specifikációk megadásától: az oktatásokon csak általános ismeretek hangzanak el, az adott kivitelezési helyszínre kell aktualizálni a tudnivalókat. A helyzet még annyival is összetettebb, hogy a fenti problémákat ki kell egészíteni az egyre gyakrabban felszerelt klímaberendezések szabályozási kérdésével is.
A felszerelés helytelen voltából adódó problémákért a megrendelo vagy a kivitelezo leggyakrabban a termosztát forgalmazóját teszi felelossé: a magyarországi viszonyok között nehezen hódít teret az a közfelfogás, hogy a szabályozástechnika önálló szakterület, amely az épületek automatizálásának fokozódásával maga is egyre összetettebbé válik.
A nagyobb volumenu projektektol eltekintve lényegében nincsen szakmák közötti kooperáció: ez pedig a szabályozástechnikai kérdésekben is dönto lenne. Ez egy határterület, ennek megfeleloen a szakmák képviseloi igyekeznek kibújni a felelosségteljes döntési helyzetekbol. Vajon az a körülmény, hogy alapvetoen gépészeti rendszerrol van szó, eleve az épületgépész szerelore rója a vezetékezési munkálatokat? Vagy a vezeték-kiválasztási és -bekötési feladatok alapvetoen már villamossági perspektívába helyezik a futésszabályozást? A kommunikáció hiányában csak az egymásra mutogatás marad.
A szabályozástechnika területén ma lényegében három alapveto kategóriában vizsgálhatjuk a készülékeket.
Az elso csoportba az ún. kapcsolóüzemu szobatermosztátok tartoznak. Ezek esetében pusztán azt kell ismerni, hogy az adott kazántípus milyen feszültség kapcsolása mellett képes üzemelni. A korszeru futoberendezések több, sorba kötött biztonsági reteszen keresztül kapják az engedélyezo jelet. Az üzembe álláshoz az szükséges, hogy a termosztát - ebbe a reteszsorba kötve - jelet küldjön, pontosabban potenciálmentes rövidzár jelet adjon, ezzel engedélyezve az indítást. Amennyiben a többi, a muködést lehetové tevo biztonsági rendszer (retesz) ezt engedi, akkor a kazán bekapcsol. Ezek a kazánok zömmel 230 V-os feszültséget biztosítnak ennek a reteszsornak, ennek elsosorban a vezetékek kiválasztásánál van jelentosége. A vezeték-keresztmetszet meghatározása függ a kazán teljesítményétol, errol pontos értesüléseket lehet szerezni a berendezés adatlapjáról. Tudni kell azonban, hogy nem lehet nagy teljesítményfelvételrol beszélni: a szivattyúk vagy a korszerubb berendezéseknél az elektronikus gyújtás nem emészthet fel kb. 100 W-nál nagyobb teljesítményt.
Figyelni szükséges arra továbbá, hogy az említett kapcsolófeszültség 230 vagy 24 V: egyes kazántípusok ugyanis noha 230 V-os betáplálással rendelkeznek, az elektronika már 24 V-os üzemfeszültségen muködik. Általánosságban megemlítheto, hogy a Magyarországon forgalmazott kapcsolóüzemu termosztátok dönto része mindkét feszültségszinten üzemképes. Hozzá kell azonban tenni azt is, hogy léteznek 12 V-os futoberendezések is: a hagyományos termosztátok ezeknél nem alkalmazhatók.
Amennyiben a legegyszerubb, tekeros ternosztátokat vizsgáljuk meg, úgy ki kell emelni, hogy egyes típusoknál a szabályozás pontosságának érdekében futoellenállásokat szerelnek a készülékekbe. Ez úgy muködik, hogy amikor a termosztát jelet küld a kazán részére, akkor ezzel egyidejuleg egy futoellenállást is beindít magában a termosztátban: ennek terhelés alá helyezése némi futést biztosít az érzékelo elem alatt. Ezáltal az egyszeru kapcsoló termosztát arányos szabályzási jellegét arányos-integráló szabályozási jellegre cseréli fel. Ezeknek a futési ellenállásoknak egyértelmuen feszültségfüggo a leadott hoteljesítménye: nagyon kell figyelni arra, hogy egy 230 V-os kazánhoz olyan analóg termosztátot kell választani, amelyben a futoellenállás is 230 V-ra van méretezve. Ellenkezo esetben vagy túlfut, vagy nem fut eléggé, rosszabb esetben tönkre is mehet a termosztát. Mindenesetre pontos szabályozás semmiképpen nem alakulhat ki: fontos ugyanis tudni, hogy a kazángyártók termosztát muködését úgy hangolják be, hogy feltételezik a megfelelo futoellenállás jelenlétét. Míg a rosszul elhelyezett termosztát 1-2 oC-os eltérést is kiválthat az elore beállított értékhez képest, addig a helytelenül alkalmazott futoellenállás akár 2-3 fokos differenciát is okozhat, amely már befolyásolja a helyiségben tartózkodók komfortérzetét.
A második területet a kazánnal együtt értékesített és a gyártó által eloállított szabályzók alkotják. Itt a szabályzó szobatermosztát már olyan elektronikát tartalmaz, amely a helyiséghomérséklet és a kívánt homérséklet közötti különbségnek megfelelo, arányos jelet kommunikálja a futoberendezéssel. Gyujtonéven talán homérséklet-különbség távadóként lehetne ezt a csoportot megjelölni. Természetesen itt is többféle kivitel megtalálható, egészen az idojárásfüggo szabályozókig. Az ilyen készülékek zöme 24 V-on muködik, s mivel az arányos jel elég szuk tartományban s elég finoman változik, komoly zavarérzékenységgel rendelkeznek, például az erosáramú vezetékek mágneses indukciójával szemben. A torzítás igen eros is lehet: a 3 oC a legyozendo hofokkülönbség jelet akár a 30 oC jellé is átalakíthat a környezo elektromos hálózat, illetve zavarás esetén a jel erosen ingadozó, néhol értelmetlen mértéku lehet. Feltétlenül szükséges tehát árnyékolt vezeték kiépítése a szabályzó elektronika és a szobai egység között, hogy a vezetékek ne legyenek a zavarjeleknek kitéve. Elofordul, hogy azonos csoben vezetik a normál 230 V-os tápvezetéket és a belso homérsékletérzékelohöz a jeladó vezetéket, s amikor egy nagy indítóáramú készüléket üzembe helyeznek (süto, porszívó stb.), akkor a szabályzók vagy leállnak vagy hamis értékek mentén adnak utasítást a kazánoknak.
Végül, s harmadik csoportként kiemelheto szabályozó elektronikákhoz akár szobatermosztátot is lehet kötni, mint helyiség homérséklet jeladót, akár bármilyen más kommunikációt megvalósító belso homérséklet-jeladót is lehet csatlakoztatni: itt is figyelembe kell venni a már az elso két csoportnál is kiemelt tényezoket (kapcsolófeszültség értéke, zavarás elleni vezetékezés stb.). Ezek elsosorban külso homérséklet függo szabályozók, amelyek tartalmaznak legalább egy külso homérséklet-érzékelot. Padlófutés telepítése esetén gyakran vízhomérséklet-érzékelot is integrálnak a rendszerbe, szintúgy kazánhomérséklet-érzékelot. Tehát számos olyan érzékelo jelenik meg a rendszerben, amelynek a zavartalan muködésérol gondoskodni szükséges. Elso helyen kell kiemelni az árnyékolással ellátott vezetékek fontosságát. A következo fontos kérdés a külso homérséklet-érzékelo elhelyezése: itt megint kérdés, hogy ez kinek a feladata? Ez sarkalatos kérdése szintén a futésszabályozásnak: általában napfénytol óvott, az épület északi részén található helyre helyezik. Kerülni kell az eresz alatti területet, ahol gyakran pangó légtér alakul ki. A közvetlen napsugárzás elleni védelemnek azonban a legrosszabb eszköze egy bádoglemez az érzékelo fölé szerelése, mert ez a napsugárzástól áthevülve sugárzó hohatásnak teszi ki az érzékelot (ilyenkor mutat egy késo oszi reggelen 35 °C-os külso homérsékletet a szabályzó) Korábban a fejlettebb szabályzók napsugárzás-érzékelot és szélsebesség-érzékelot is képesek voltak fogadni, de mára ezek kiszorulóban vannak, hiszen ezen hatások befolyása közvetlenebbül érvényesítheto belso homérséklet érzékelok alkalmazásával.
Komoly gondot jelent, hogy elobb végeznek a villanyszerelok, minthogy sor került volna a futési rendszer kiépítésére, a szabályozás konkrét kivitelezésére: ilyenkor már nagyon nehéz az utólagos beavatkozás. Az ilyen szituációkra nyújtanak megoldást a rádiófrekvenciás kommunikációval muködo helyiség-termosztátok, amelyek adott esetben egy helyiségben mint homérsékletérzékelo jeladók funkcionálhatnak. Ennek jelét aztán a kazán közelében elhelyezett kapcsolóüzemu vevoegység fogadhatja. Noha az elhelyezés itt nem probléma, de tudni szükséges, hogy milyen frekvencián muködik az adott berendezés, illetve azt, hogy milyen egyéb rádiófrekvenciás berendezések muködnek még az épületben. Az ütközések elkerülése végett a fejlettebb gyártók azonosító kódokkal látják el az egymással kommunikáló egységeket. Persze ez még nem zárja ki azt, hogy a kóddal el nem látott berendezések ne lépjenek üzembe: ilyenkor egy-egy programváltás vagy egyszeruen a kazán beindítása egyben lámpák felkapcsolását, illetve a garázskapu nyitását-zárását is maga után vonhatja. Fordítva, az is elofordulhat, hogy egy állandóan jelenlévo zavaró jel blokkolja a szobatermosztát kommunikációját, s így elmaradhat a kazán gyújtása.
