Uszodatechnika II.
2006/10. lapszám | netadmin | 4833 |
Figylem! Ez a cikk 20 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Uszodatechnika II. Szerelési alapmegoldások, szabványismeretek Az elmúlt lapszámban már hangsúlyozásra került, hogy az adott profillal rendelkezo villanyszerelo vállalkozó általában az uszodához tartozó gépház falsíkján belüli szerelési munkálatok...
Szerelési alapmegoldások, szabványismeretek
Az elmúlt lapszámban már hangsúlyozásra került, hogy az adott profillal rendelkezo villanyszerelo vállalkozó általában az uszodához tartozó gépház falsíkján belüli szerelési munkálatokat vállalja el. Ez persze rögtön negatív következményekkel jár: ki szeret egy sötét és meglehetosen szuk helyiségben munkát végezni? Mindenesetre az alapszerelést végzo villanyszerelok itt alakítják ki a kisfeszültségu hálózat csatlakozási lehetoségét. A villamos tervek, illetve az elozetes konzultációk nyomán pontosan meghatározható a szükséges teljesítmény, s ennek függvényében készítheto elo a szükséges kábelezés. (Természetesen akkor, ha létezik terv: ez a kisebb méretu, családi házaknál üzemeltetett uszodáknál alig fordul elo a megrendelo tévesen értelmezett költségtakarékos szemléletmódja miatt.)
Maga gépház kialakítása is jelentosen befolyásolhatja a szerelés minoségét: ezen a részen általában egyszeruen betonból kiöntik a falakat, illetve szívesen alkalmaznak építési maradványanyagokat. Ennek az a jelentosége a villanyszerelés szempontjából, hogy a minoségi módon kialakított, egyenletes falakon kábelcsatornás megoldásra nyílik lehetoség, ellenkezo esetben más eljárást kell választani. Ez legtöbbször az ún. német technológiás (falon kívüli védocsöves kiskábeles) szerelés.
A betáplálási kábel közelében magas villamos védettségu (IP-besorolás), uszodai elektromos vezérlo-, elosztószekrény elhelyezésére kerül sor. Fontos a tömített szerelés a víz közelségére tekintettel. A gépészeti berendezések vezetékezési feladatát esetenként kiegészíti a helyiség világításának kiépítése, illetve egy vagy több szerviz-dugaszolóaljzat létesítése.
A korábbi részben már említettük, hogy a betápláló kábelt a szekrénynél fobiztosítóval, illetve fokapcsolóval kell ellátni, valamint elkerülhetetlen a I ? 30 mA-es hibaáramú áramvédo-kapcsoló telepítése is. Egyúttal leszögezheto, hogy a különféle gépészeti eszközök villamos hálózatba történo bevonása nem vet fel speciális szaktudás utáni igényt.
Érdekességként kiemelheto, hogy egyes gépészeti elemek bekötése az EPH-hálózatba nem kizárólag érintésvédelmi, hanem korróziós szempontból is történik: a víz, illetve a magas páratartalmú levego miatt ugyanis csak így akadályozható meg az oxidációs folyamat.
Tekintsük át vázlatosan a villanyszerelés alapját alkotó szabvány legfontosabb megállapításait! Az MSZ 2364-702 tárgyalja a cikkben foglalt uszodai létesítéseket (Legfeljebb 1000 V névleges feszültségu erosáramú villamos berendezések létesítése, Uszodák).
Elsoként ki kell emelni, hogy a medence belso terét alkotó helyszínen a szabványban ezt 0-ás sávnak nevezik csak érintésvédelmi törpefeszültségu rendszerek telepítése megengedett. Váltakozó feszültségén esetén ez 12 V, egyenfeszültségnél ez az érték 30 V. Még a medencevilágítást biztosító lámpák is ezen a feszültségszinten kell, hogy muködjenek. A szabvány rögzíti, hogy az érintésvédelmi törpefeszültség forrásának a medence környezetében megállapított sávokon túl kell elhelyezkednie: gyakori eset azonban az, hogy erre az építészeti megoldás nem teremt lehetoséget. A védelmi módoknál a szabvány szövege kiemeli, hogy az uszodatechnikai telepítéseknél nem megengedettek olyan védelmi módok, amelyek az elkerítésre vagy kézzel elérheto tartományon kívüli elhelyezésre vonatkoznak.
A következo, 1-es sávnak nevezett terület a medence peremétol 2 m-re terjed ki, illetve az e feletti, 2.5 m-re lévo vízszintes sík. Megjegyzendo, hogy itt sem szabad még kisfeszültségu berendezéseket üzemeltetni. (Ez természetesen a medence feltöltött állapotára vonatkozik.) A fentiekhez hasonlóan hozzá kell azonban tenni, hogy egyes uszodatechnikai készülékeket szükségképpen ebbe a sávba kell telepíteni. Például az ellenáramoltatók befúvó része közvetlenül a medence oldalán található, de a motor is csak kb. fél méterre helyezkedik a vízfelülettol. Nem lehet máshová telepíteni, mivel a távolság jelentosen csökkenti a berendezés hatékonyságát. A szabvány szerint márpedig ebbe a sávba egy háromfázisú motort nem lehet telepíteni! Mégis, egyes kitételek miatt mint például az, hogy szerves részét képezi a medencének a szükséges biztonsági elemek beépítése mellett telepítésük engedélyezheto.
Külön szabályok vonatkoznak az ún. 2-es sávra: ez az elobbi sávtól további 1,5 méteres területet öleli fel. Ki kell hangsúlyozni, hogy maga a gépház is a leggyakoribb esetben az 1-es vagy 2-es sávban, a medence síkja alatt helyezkedik el: megint csak kiemelheto, hogy elméletileg tehát az itt üzemelo villamos fogyasztókat nem lenne szabad ide telepíteni.
A telepítendo szerkezetek védelmi besorolásával kapcsolatban a szabvány külön rögzíti, hogy ezeknek a 0-ás sávban IPX8, az 1-es sávban IPX5, a 2-es sávban pedig beltéri úszómedencéknél IPX2, szabadtéri úszómedencéknél IPX4 jellel ellátottaknak kell lenniük, illetve IPX5 besorolásúaknak ott, ahol elofordulhat a vízsugaras tisztítás.
A szabvány megállapítja, hogy a 0-ás és az 1-es sávban kapcsolókészülék és szerelvények felszerelése tilos, azonban ezt kiegészíti ezt azzal, hogy kivéve az olyan kis úszómedencéket, ahol nincs lehetoség a csatlakozóaljzatok 1-es sávon kívüli elhelyezésére. Nagyon sok kivitelezési helyszínen ugyanis a medence szélétol nem messze már közvetlenül a fal található: ekkor történetesen mégis csak el lehet helyezni szerelvényt, ha egy sor további biztonsági feltételt teljesítenek.
Az 1-es sávban felszerelhetok a szerelvények, amennyiben a 0-ás tartomány határától a kézzel el nem érheto távolságra találhatók, s egyúttal további feltételeknek is megfelelnek, mint például a I ? 30 mA hibaáramú áramvédo-kapcsoló beépítése, vagy az, hogy egyenként védve vannak villamos elválasztással, úgy, hogy az elválasztó transzformátor a 0-ás, az 1-es és a 2-es sávon kívül van elhelyezve. A szabvány külön rendelkezik a 2-es sávban felszerelheto csatlakozóaljzatok, kapcsolók, szerelvények telepítésének feltételeirol.
A fentiekben a szabvány néhány lényeges elemét elevenítettük fel, nem szolgáltattunk teljes köru ismertetot. Az elobbi elemek kiemelésére azért volt szükség, mert érzékeltetni kívántuk, hogy a szabvány maga is számol azzal, hogy az uszodatechnika területén sokszor kényszermegoldásokat kell alkalmazni.
Noha az egyik legdinamikusabban fejlodo területrol van szó, maga a szabvány szövege kello eligazítást nyújt a legfontosabb biztonsági intézkedésekrol. Ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy kevés balesetrol lehet tudni. Noha a kontárok tevékenysége itt is tetten érheto, de talán a környezet maga kello óvatosságra inti a villanyszereloket. Szerencsére egyre több szakcég végez uszodatechnikai telepítéseket, amelyek saját, jól kiképzett villanyszerelovel végeztetik el a speciális munkát. Persze gyakran látni gépházakban száraz környezetre gyártott elosztószekrényeket, a tömszelencés kialakítást is szeretik megspórolni.
Ugyanakkor azt sem lehet elhallgatni, hogy a bevásárlóközpontokban már számos olyan miniuszodát lehet vásárolni, amelyeknek az elektromos üzembe helyezését a vásárló maga akarja elvégezni. Ez igen jelentos kockázatot hordoz magában.
Anfang József
