Barion Pixel

Villanyszerelők Lapja

Áttekintő táblázat alapján

A szabványok alkalmazása nem kötelező (?)

2006. november 1. | netadmin |  8221 | |

Az alábbi tartalom archív, 14 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A szabványok alkalmazása nem kötelező (?) Előzmények 1995-ig a Magyar Szabványügyi Hivatal (MSZH) hatósági jogkörű állami szervként működött, a villamosipari szabványok pedig kötelező érvénynyel bírtak. Az állami szabványok, így az MSZ 1600 sz...

A szabványok alkalmazása nem kötelező (?)

Előzmények
1995-ig a Magyar Szabványügyi Hivatal (MSZH) hatósági jogkörű állami szervként működött, a villamosipari szabványok pedig kötelező érvénynyel bírtak. Az állami szabványok, így az MSZ 1600 szabványsorozat és az MSZ 172/1 szabvány, valamint a KLÉSZ is az állami irányítás eszközeiként, jogszabályi jelleggel működtek, hatályuk a magánjellegű kisiparra is kiterjedt, az előírásoktól való eltérésre kizárólag hatósági engedély megszerzését követően volt lehetőség.
A szabványosság e rendszere túlszabályozott és egyúttal korlátozó volt, és nem utolsó sorban eltért a nemzetközi gyakorlattól, mindamellett egységes keretet adott: a szakmai tevékenységek során egyértelmű helyzetet eredményezett. A jelen erősáramú szakembereinek többsége ezek között a szakmai szabályozási keretek között szerezte meg végzettségét és szabványalkalmazással kapcsolatos szemléletét.
A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény a szabványosítást, a szabványok szerepét és működését új alapokra helyezte. Az MSZH jogutód nélküli megszűnését követően 1995-ben megalakult a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT), amely önkéntes közhasznú tevékenységet ellátó nemzeti szabványügyi szervezetként működik.
Előbbi törvény értelmében a szabványok alkalmazása nem kötelező, de e törvény szerint:
"Műszaki tartalmú jogszabály hivatkozhat olyan nemzeti szabványra, amelynek alkalmazását úgy kell tekinteni, hogy az adott jogszabály vonatkozó követelményei is teljesülnek."
Erre példaként említendő a 2/2002. (I. 23.) BM rendelet, amely kötelezően betartandó műszaki-biztonsági előírásrendszerként emelte jogszabályerőre - többek között - az MSZ 274 villámvédelmi szabványsorozatot. Szintén ennek példája lesz a Villamos Biztonsági Szabályzat (VBSZ) - már amennyiben többévi várakozás után végre megjelenik.
A törvényi változások szándéka az volt, hogy a piacgazdaság kialakuló viszonyainak megfelelő keretet teremtsen, a magyarországi szabványosítást, szabványalkalmazást megfeleltetve a nemzetközi, európai gyakorlatnak.
Az 1995. évi XXVIII. törvényt és 2001. évi módosítását követően tehát a szabványok alkalmazásának kötelező jellege megszűnt, azaz a szabványok alkalmazása ma önkéntes.

A szabványelőírások célja
Az MSZ 172/1 és az MSZ 1600 szabványok alapvető feladata az volt, hogy a műszaki fejlődés adott szintjén egységes elvek alapján rögzítsék a gazdaságos és ugyanakkor a megkövetelt szintű villamos biztonságot nyújtó (végső soron elfogadható biztonsági kockázatot eredményező) műszaki megoldásokat.
A nemzeti szabványok helyébe lépő MSZ 2364 szabványsorozatnak nem csak a nyelvezete és a szakmai szókincse más, hanem sok szakmai hangsúlyeltolódás is fellelhető benne. Sokkal kevesebb konkrét műszaki megoldást határoz meg, túlnyomórészt műszaki elvekben gondolkodik. Az európai szabványelőírások általánosabb megfogalmazásúak, mint a nemzeti szabványok. Ez nem jelenti azt, hogy előírásai enyhébbek lennének, ellenkezőleg, az alkalmazóktól sokkal több gondolkodást, komplexebb szakmai felkészültséget, tágabb körű szabványismeretet, nagyobb szakmai körültekintést és felelősségvállalást követelnek meg. A szabványsorozat terjedelmes, nem igazán könnyű benne eligazodni. Mindezek eredményeképpen a szabványsorozat szabványainak gyakorlati alkalmazása nem igazán egyszerű.
A szabványok általában nem tartalmaznak a berendezés élettartamára, illetve olyan tényezőkre vonatkozó előírásokat, ahol a műszaki érték és a bekerülési ár aránya kerül előtérbe, mivel az ilyen jellegű kérdések a munka megrendelője és a szolgáltatást nyújtó villamos szakember közötti megegyezés tárgyát képezik.
Meg kell állapítani, hogy az MSZ 2364 szabványsorozat alkalmazása a szakmai gyakorlatban a mai napig nem terjedt el. Ennek - az előbbieken túl - legalább annyira az is oka, hogy sok szakember nem szerezte be a szabványt, így az abban foglalt előírásokat érdemben nem is ismeri. Ennek következtében sokan ma is a régi szabványelőírások alapján végzik tevékenységüket. Itt megjegyzendő, hogy a régi szabványelőírásokat még természetesen ismerni kell, hiszen a 2002 előtt tervezett berendezések kisebb bővítéseit továbbra is azon előírások szerint kell végrehajtani.
Annak megítélése más kérdés, hogy aki ma, új berendezésen végez kivitelezői tevékenységet, milyen szabványt kell, hogy alkalmazzon. Jogosult a régi szabványok alkalmazására? Vannak, akik szerint igen, mivel a nemzeti szabványok nem lettek visszavonva.
Természetesen ennek így nem sok értelme van, hiszen aki szakember, az tudja, hogy az új szabványelőírások számos előírása a korábbiaknál korszerűbb, komplexebb műszaki szemléletet tükröz.

A szabványok
alkalmazása nem kötelező!
A villamos kivitelezői munka egyes részletei, megoldásai feletti beszélgetések, szakmai viták során viszonylag hamar el szokott hangzani a kijelentés, hogy a szabványok alkalmazása nem kötelező. Általában enynyi hangzik el, nem több. Ez a kijelentés amolyan "végső érv" szokott lenni arra vonatkozóan, hogy az adott sz A szabványok általában nem tartalmaznak a berendezés élettartamára, illetve olyan tényezőkre vonatkozó előírásokat, ahol a műszaki érték és a bekerülési ár aránya kerül előtérbe, mivel az ilyen jellegű kérdések a munka megrendelője és a szolgáltatást nyújtó villamos szakember közötti megegyezés tárgyát képezik.akember miért nem akarja munkáját a szabványelőírások alapján végezni.
Az ok viszonylag egyszerű: a szabványtalan megoldásokkal szemben a szabványos megoldások általában csak nagyobb költséggel, nagyobb szakmai befektetés, illetve munka árán alakíthatók ki.
Ha a különböző áramköröket külön kellene védőcsövezni, az nyilván drágább lenne. Elférnek azok a vezetékek egy védőcsőben is! Még a közös nullavezetővel is lehet takarékoskodni (na jó, majd eggyel nagyobb keresztmetszetű lesz). Drága a földkábel? KPE csövet teszünk le a földbe, és vezetéket húzunk bele (így jobb, mondják, még cserélhető is). Hogy a kondenzpára lecsapódhat a csőben, és majd vízben állhatnak a vezetékek? Ugyan! Semmit nem készítünk elő egy későbbi bővítéshez? Lehet, hogy arra a munkára nem is minket hívnak, meg egyébként is: majd akkor kifizetik!
Merem remélni, hogy az előbbiekkel senkinek nem adtam "jó tippeket" arra, hogy hogyan dolgozzon "szabványtalanul".
Sajnálatos, de előfordul, hogy a szabványtalan megoldások a rövidtávú piaci versenyelőny megszerzésének eszközeivé válnak. De ha már verseny, akkor legyen verseny a javából, hiszen - tisztelet a kivételnek - a versenytársak is tudnak szabványtalanul dolgozni. Hova fog ez vezetni?
A szabványtalanság mértéke és jellege természetesen teljesen önkényes és szubjektív dolog. Úgy is mondhatnánk, hogy vérmérséklet kérdése. Első közelítésben mindent szabad, ami nem megy a villamos biztonság rovására. És hogy mi nem megy a villamos biztonság rovására, az ekkor egy pillanatnyi anyagi érdektől vezérelt ember szubjektív döntése lesz. Félő, hogy az évek során kialakul egy "szabványtalansági eszköztár", és az aktívan ténykedő villamos "szakember" jól boldogul a piacon, hiszen árai kedvezők.

A szabványok alkalmazása
nem kötelező, azonban.
Mint ismeretes, a mindenkor hatályos villamos létesítési/biztonsági szabványok műszaki előírásainak betartása önmagában elégséges a műszaki biztonság elvárt szintjének teljesítéséhez.
A szabványokban megfogalmazottaktól eltérő, más megoldás csak abban az esetben fogadható el, ha ennek a más megoldásnak a biztonsági szintje a szabvány előírásainak betartásából eredő biztonsági szinttel legalább egyenértékű, és ez igazolva van. Utóbbi kitétel azt jelenti, hogy eltérés esetén írásos szabványossági nyilatkozatot kell tenni. Ennek hiányában egyszerűen szabványtalan munkavégzésről van szó.
Feltétlenül figyelembe kell venni, hogy a szabványok előírásaitól eltérő minden egyes megoldás csak egyedi megoldásnak minősíthető. Az ilyen megoldásokról mások nem tudnak, azokat nem ismerik. Ezért a megfelelő dokumentáltság és/vagy a dokumentációhoz való megfelelő hozzáférés lehetőségének hiánya, illetve a szakmai figyelemfelhívás elmulasztása eleve kizárja, de legalábbis igen kockázatossá teszi a szabványtól eltérő megoldások alkalmazhatóságát.
Végezetül az már szinte "mellékes", hogy egy szabványostól eltérő kivitelű villamos berendezés felülvizsgálata gyakorlatilag nem lehetséges.

A szakmai felelősség kérdése
Az erősáramú fogyasztói berendezések létesítése, bővítése vagy átalakítása során a villamos szakemberek legfontosabb feladata a villamos biztonság műszaki feltételeinek megteremtése. Aki nem ebből indul ki, annak nem lenne szabad ebben a szakmában tevékenykednie (és gyanítható, hogy ilyen mentalitással más szakmáknak is csak kárára lenne, például az élelmiszeriparban ténykedve képtelen lenne a higiénikus munkavégzésre).
A felelősség kérdése ott kezdődik, hogy aki munkája során eltér a szabványelőírásoktól, azt csak önkényesen, minden egyes esetre vonatkozóan egyedi megoldásnak minősülő módon teheti, hiszen nincs lehetősége eltérési engedélyért folyamodni.
Minden villamos kivitelezőnek tudnia kell, hogy a szabványostól eltérő megoldás alkalmazásával időben és kárösszegben egyaránt korlátlan felelősséget vállal magára. Amennyiben egy későbbiek során esetleg bekövetkező szerencsétlen esemény (baleset, káreset, tűz) kapcsán nem tudja bizonyítani a szabványelőírások teljesítésével megegyező biztonsági szintet, úgy foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetéssel vádolhatják (BTK 171. §).
Eddig nem találkoztam olyan konkrét esettel, amelynek célja az volt, hogy létező szabványelőírás helyett azonos műszaki biztonságot eredményező más műszaki megoldást alkalmazzanak.
Az MSZ 2364-410:1999 +1M:2004 400.1.2. szakaszának megjegyzése alatt olvasható két példa. Szabványtalan megoldás azonban sajnos bőven akad a villamos kivitelezések területén.

Szabványok és szakemberek
Miközben a kötelező érvényű nemzeti szabványok helyébe egymás után nemzetközi szabványok lépnek, nem fogadható el, hogy hazánkban a szabványok egy részét lefordítatlanul, angol nyelven léptetik hatályba, de sajnos egyelőre nincs mit tenni.
A gyors ütemű változások során az már fel sem tűnik, hogy senki nem közölte az érintettekkel, hogy a folyamatos változások közepette a létező előírásokat a gyakorlatban hogyan kell(ene) alkalmazni. Sajnálatos módon sok szakember nem rendelkezik a munkájuk végzéséhez egyébként szükséges szabványokkal. Ők "rutinból" dolgoznak. Nem tudom értelmezni, hogy ez mit takar. Egyelőre ott tartunk, hogy mindenki azt csinál, amit tud, akar, illetve bevállal.
Napjainkra jellemző eset, mikor a társasház generálkivitelezője aszerint szerződteti alvállalkozóként a villamos kivitelezőt, hogy az milyen olcsón dolgozik, és gyakorlatilag minden határon túl a legolcsóbb kivitelezést "hajtja ki" belőle. Ennek során gyakorlatilag bármikor és bármiben felülbírálja a villanyszerelő szakmai elképzeléseit, belekényszerítve olyan megoldásokba, amilyeneket lehet, hogy magától el sem követett volna. Ezt követően szinte rossz elképzelni az elkövetkező évtizedekre az elkészült villamos berendezés üzemét.
A villamos munkák végfelhasználói nem szakemberek. Ezekbe a társasházi lakásokba beköltöznek, és ott élik tovább az életüket. Nem áll módjukban, hogy ne fogadják el, amit kapnak. Ők a kiszolgáltatottak, a szabványtalanság potenciális veszélyeztetettjei. Csak remélni merjük, hogy nem áldozatai.
Mindezeket követően csak egyvalami ajánlható: a hatályos szabványok előírásait betartva kell dolgozni.
Ádám Zoltán


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem