A szabványok alkalmazása nem kötelező (?)
2006/11. lapszám | netadmin | 9981 |
Figylem! Ez a cikk 18 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A szabványok alkalmazása nem kötelező (?) Előzmények 1995-ig a Magyar Szabványügyi Hivatal (MSZH) hatósági jogkörű állami szervként működött, a villamosipari szabványok pedig kötelező érvénynyel bírtak. Az állami szabványok, így az MSZ 1600 sz...
Előzmények
1995-ig a Magyar Szabványügyi Hivatal (MSZH) hatósági jogkörű állami szervként
működött, a villamosipari szabványok pedig kötelező érvénynyel bírtak. Az állami
szabványok, így az MSZ 1600 szabványsorozat és az MSZ 172/1 szabvány, valamint
a KLÉSZ is az állami irányítás eszközeiként, jogszabályi jelleggel működtek,
hatályuk a magánjellegű kisiparra is kiterjedt, az előírásoktól való eltérésre
kizárólag hatósági engedély megszerzését követően volt lehetőség.
A szabványosság e rendszere túlszabályozott és egyúttal korlátozó volt, és nem
utolsó sorban eltért a nemzetközi gyakorlattól, mindamellett egységes keretet
adott: a szakmai tevékenységek során egyértelmű helyzetet eredményezett. A jelen
erősáramú szakembereinek többsége ezek között a szakmai szabályozási keretek
között szerezte meg végzettségét és szabványalkalmazással kapcsolatos szemléletét.
A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény a szabványosítást,
a szabványok szerepét és működését új alapokra helyezte. Az MSZH jogutód nélküli
megszűnését követően 1995-ben megalakult a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT),
amely önkéntes közhasznú tevékenységet ellátó nemzeti szabványügyi szervezetként
működik.
Előbbi törvény értelmében a szabványok alkalmazása nem kötelező, de e törvény
szerint:
"Műszaki tartalmú jogszabály hivatkozhat olyan nemzeti szabványra, amelynek alkalmazását
úgy kell tekinteni, hogy az adott jogszabály vonatkozó követelményei is teljesülnek."
Erre példaként említendő a 2/2002. (I. 23.) BM rendelet, amely kötelezően betartandó
műszaki-biztonsági előírásrendszerként emelte jogszabályerőre - többek között
- az MSZ 274 villámvédelmi szabványsorozatot. Szintén ennek példája lesz a Villamos
Biztonsági Szabályzat (VBSZ) - már amennyiben többévi várakozás után végre megjelenik.
A törvényi változások szándéka az volt, hogy a piacgazdaság kialakuló viszonyainak
megfelelő keretet teremtsen, a magyarországi szabványosítást, szabványalkalmazást
megfeleltetve a nemzetközi, európai gyakorlatnak.
Az 1995. évi XXVIII. törvényt és 2001. évi módosítását követően tehát a szabványok
alkalmazásának kötelező jellege megszűnt, azaz a szabványok alkalmazása ma önkéntes.
A szabványelőírások célja
Az MSZ 172/1 és az MSZ 1600 szabványok alapvető feladata az volt, hogy a műszaki
fejlődés adott szintjén egységes elvek alapján rögzítsék a gazdaságos és
ugyanakkor a megkövetelt szintű villamos biztonságot nyújtó (végső soron
elfogadható biztonsági kockázatot eredményező) műszaki megoldásokat.
A nemzeti szabványok helyébe lépő MSZ 2364 szabványsorozatnak nem csak a nyelvezete
és a szakmai szókincse más, hanem sok szakmai hangsúlyeltolódás is fellelhető
benne. Sokkal kevesebb konkrét műszaki megoldást határoz meg, túlnyomórészt
műszaki elvekben gondolkodik. Az európai szabványelőírások általánosabb megfogalmazásúak,
mint a nemzeti szabványok. Ez nem jelenti azt, hogy előírásai enyhébbek lennének,
ellenkezőleg, az alkalmazóktól sokkal több gondolkodást, komplexebb szakmai
felkészültséget, tágabb körű szabványismeretet, nagyobb szakmai körültekintést
és felelősségvállalást követelnek meg. A szabványsorozat terjedelmes, nem igazán
könnyű benne eligazodni. Mindezek eredményeképpen a szabványsorozat szabványainak
gyakorlati alkalmazása nem igazán egyszerű.
A szabványok általában nem tartalmaznak a berendezés élettartamára, illetve
olyan tényezőkre vonatkozó előírásokat, ahol a műszaki érték és a bekerülési
ár aránya kerül előtérbe, mivel az ilyen jellegű kérdések a munka megrendelője
és a szolgáltatást nyújtó villamos szakember közötti megegyezés tárgyát képezik.
Meg kell állapítani, hogy az MSZ 2364 szabványsorozat alkalmazása a szakmai
gyakorlatban a mai napig nem terjedt el. Ennek - az előbbieken túl - legalább
annyira az is oka, hogy sok szakember nem szerezte be a szabványt, így az abban
foglalt előírásokat érdemben nem is ismeri. Ennek következtében sokan ma is
a régi szabványelőírások alapján végzik tevékenységüket. Itt megjegyzendő,
hogy a régi szabványelőírásokat még természetesen ismerni kell, hiszen a 2002
előtt tervezett berendezések kisebb bővítéseit továbbra is azon előírások szerint
kell végrehajtani.
Annak megítélése más kérdés, hogy aki ma, új berendezésen végez kivitelezői
tevékenységet, milyen szabványt kell, hogy alkalmazzon. Jogosult a régi szabványok
alkalmazására? Vannak, akik szerint igen, mivel a nemzeti szabványok nem lettek
visszavonva.
Természetesen ennek így nem sok értelme van, hiszen aki szakember, az tudja,
hogy az új szabványelőírások számos előírása a korábbiaknál korszerűbb, komplexebb
műszaki szemléletet tükröz.
A szabványok
alkalmazása nem kötelező!
A villamos kivitelezői munka egyes részletei, megoldásai feletti beszélgetések,
szakmai viták során viszonylag hamar el szokott hangzani a kijelentés, hogy
a szabványok alkalmazása nem kötelező. Általában enynyi hangzik el, nem több.
Ez a kijelentés amolyan "végső érv" szokott lenni arra vonatkozóan, hogy az
adott sz
A szabványok általában nem tartalmaznak a berendezés élettartamára, illetve
olyan tényezőkre vonatkozó előírásokat, ahol a műszaki érték és a bekerülési
ár aránya kerül előtérbe, mivel az ilyen jellegű kérdések a munka megrendelője
és a szolgáltatást nyújtó villamos szakember közötti megegyezés tárgyát képezik.akember miért nem akarja munkáját a szabványelőírások alapján végezni.
Az ok viszonylag egyszerű: a szabványtalan megoldásokkal szemben a szabványos
megoldások általában csak nagyobb költséggel, nagyobb szakmai befektetés, illetve
munka árán alakíthatók ki.
Ha a különböző áramköröket külön kellene védőcsövezni, az nyilván drágább lenne.
Elférnek azok a vezetékek egy védőcsőben is! Még a közös nullavezetővel is
lehet takarékoskodni (na jó, majd eggyel nagyobb keresztmetszetű lesz). Drága
a földkábel? KPE csövet teszünk le a földbe, és vezetéket húzunk bele (így
jobb, mondják, még cserélhető is). Hogy a kondenzpára lecsapódhat a csőben,
és majd vízben állhatnak a vezetékek? Ugyan! Semmit nem készítünk elő egy későbbi
bővítéshez? Lehet, hogy arra a munkára nem is minket hívnak, meg egyébként
is: majd akkor kifizetik!
Merem remélni, hogy az előbbiekkel senkinek nem adtam "jó tippeket" arra, hogy
hogyan dolgozzon "szabványtalanul".
Sajnálatos, de előfordul, hogy a szabványtalan megoldások a rövidtávú piaci
versenyelőny megszerzésének eszközeivé válnak. De ha már verseny, akkor legyen
verseny a javából, hiszen - tisztelet a kivételnek - a versenytársak is tudnak
szabványtalanul dolgozni. Hova fog ez vezetni?
A szabványtalanság mértéke és jellege természetesen teljesen önkényes és szubjektív
dolog. Úgy is mondhatnánk, hogy vérmérséklet kérdése. Első közelítésben mindent
szabad, ami nem megy a villamos biztonság rovására. És hogy mi nem megy a villamos
biztonság rovására, az ekkor egy pillanatnyi anyagi érdektől vezérelt ember
szubjektív döntése lesz. Félő, hogy az évek során kialakul egy "szabványtalansági
eszköztár", és az aktívan ténykedő villamos "szakember" jól boldogul a piacon,
hiszen árai kedvezők.
A szabványok alkalmazása
nem kötelező, azonban.
Mint ismeretes, a mindenkor hatályos villamos létesítési/biztonsági szabványok
műszaki előírásainak betartása önmagában elégséges a műszaki biztonság elvárt
szintjének teljesítéséhez.
A szabványokban megfogalmazottaktól eltérő, más megoldás csak abban az esetben
fogadható el, ha ennek a más megoldásnak a biztonsági szintje a szabvány előírásainak
betartásából eredő biztonsági szinttel legalább egyenértékű, és ez igazolva
van. Utóbbi kitétel azt jelenti, hogy eltérés esetén írásos szabványossági
nyilatkozatot kell tenni. Ennek hiányában egyszerűen szabványtalan munkavégzésről
van szó.
Feltétlenül figyelembe kell venni, hogy a szabványok előírásaitól eltérő minden
egyes megoldás csak egyedi megoldásnak minősíthető. Az ilyen megoldásokról
mások nem tudnak, azokat nem ismerik. Ezért a megfelelő dokumentáltság és/vagy
a dokumentációhoz való megfelelő hozzáférés lehetőségének hiánya, illetve a
szakmai figyelemfelhívás elmulasztása eleve kizárja, de legalábbis igen kockázatossá
teszi a szabványtól eltérő megoldások alkalmazhatóságát.
Végezetül az már szinte "mellékes", hogy egy szabványostól eltérő kivitelű
villamos berendezés felülvizsgálata gyakorlatilag nem lehetséges.
A szakmai felelősség kérdése
Az erősáramú fogyasztói berendezések létesítése, bővítése vagy átalakítása
során a villamos szakemberek legfontosabb feladata a villamos biztonság műszaki
feltételeinek megteremtése. Aki nem ebből indul ki, annak nem lenne szabad
ebben a szakmában tevékenykednie (és gyanítható, hogy ilyen mentalitással
más szakmáknak is csak kárára lenne, például az élelmiszeriparban ténykedve
képtelen lenne a higiénikus munkavégzésre).
A felelősség kérdése ott kezdődik, hogy aki munkája során eltér a szabványelőírásoktól,
azt csak önkényesen, minden egyes esetre vonatkozóan egyedi megoldásnak minősülő
módon teheti, hiszen nincs lehetősége eltérési engedélyért folyamodni.
Minden villamos kivitelezőnek tudnia kell, hogy a szabványostól eltérő megoldás
alkalmazásával időben és kárösszegben egyaránt korlátlan felelősséget vállal
magára. Amennyiben egy későbbiek során esetleg bekövetkező szerencsétlen esemény
(baleset, káreset, tűz) kapcsán nem tudja bizonyítani a szabványelőírások teljesítésével
megegyező biztonsági szintet, úgy foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetéssel
vádolhatják (BTK 171. §).
Eddig nem találkoztam olyan konkrét esettel, amelynek célja az volt, hogy létező
szabványelőírás helyett azonos műszaki biztonságot eredményező más műszaki
megoldást alkalmazzanak.
Az MSZ 2364-410:1999 +1M:2004 400.1.2. szakaszának megjegyzése alatt olvasható
két példa. Szabványtalan megoldás azonban sajnos bőven akad a villamos kivitelezések
területén.
Szabványok és szakemberek
Miközben a kötelező érvényű nemzeti szabványok helyébe egymás után nemzetközi
szabványok lépnek, nem fogadható el, hogy hazánkban a szabványok egy részét
lefordítatlanul, angol nyelven léptetik hatályba, de sajnos egyelőre nincs
mit tenni.
A gyors ütemű változások során az már fel sem tűnik, hogy senki nem közölte
az érintettekkel, hogy a folyamatos változások közepette a létező előírásokat
a gyakorlatban hogyan kell(ene) alkalmazni. Sajnálatos módon sok szakember
nem rendelkezik a munkájuk végzéséhez egyébként szükséges szabványokkal. Ők
"rutinból" dolgoznak. Nem tudom értelmezni, hogy ez mit takar. Egyelőre ott
tartunk, hogy mindenki azt csinál, amit tud, akar, illetve bevállal.
Napjainkra jellemző eset, mikor a társasház generálkivitelezője aszerint szerződteti
alvállalkozóként a villamos kivitelezőt, hogy az milyen olcsón dolgozik, és
gyakorlatilag minden határon túl a legolcsóbb kivitelezést "hajtja ki" belőle.
Ennek során gyakorlatilag bármikor és bármiben felülbírálja a villanyszerelő
szakmai elképzeléseit, belekényszerítve olyan megoldásokba, amilyeneket lehet,
hogy magától el sem követett volna. Ezt követően szinte rossz elképzelni az
elkövetkező évtizedekre az elkészült villamos berendezés üzemét.
A villamos munkák végfelhasználói nem szakemberek. Ezekbe a társasházi lakásokba
beköltöznek, és ott élik tovább az életüket. Nem áll módjukban, hogy ne fogadják
el, amit kapnak. Ők a kiszolgáltatottak, a szabványtalanság potenciális veszélyeztetettjei.
Csak remélni merjük, hogy nem áldozatai.
Mindezeket követően csak egyvalami ajánlható: a hatályos szabványok előírásait
betartva kell dolgozni.
Ádám Zoltán
