A villanymozdonytól az épületvillamosságig
2006/11. lapszám | netadmin | 3674 |
Figylem! Ez a cikk 20 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A villanymozdonytól az épületvillamosságig Laczkó Mihállyal a szerkesztőségnek helyt adó irodaépületben találkoztunk: a régi építésű bérházban általános karbantartási feladatokat végzett. Az ismerkedés során azonban hamar kiderült, hogy nem hagy...
Laczkó Mihállyal a szerkesztőségnek helyt adó irodaépületben találkoztunk: a régi építésű bérházban általános karbantartási feladatokat végzett. Az ismerkedés során azonban hamar kiderült, hogy nem hagyományos életútról van szó, igen távoli szakterületről érkezett az épületvillamossági kivitelezéshez.
Mihály 1970-ben született Sátoraljaújhelyen, első szakmai iskoláját Miskolcon
végezte a 101. számú Szemere Bertalan Ipari Szakmunkás- és Szakközépiskolában.
Már budapesti munkavállalása során beiratkozott az Üteg utcai Verebély László
Szakközépiskola és Szakiskola esti technikusképző tanfolyamára. Ezt követően
pedig az MEE szervezésében indult felülvizsgálói tanfolyamokat végezte el (érintésvédelemi,
szabványossági felülvizsgáló).
Ki kell emelni, hogy Mihály a miskolci tanulóévek után villamos mozdonyok szerelésével,
felújításával foglalkozott Budapesten. Speciális, személyre szabott feladata
a vezetőállások komplett vezetékezése volt. A számára is helyet adó brigád
tagjainak lényegében egy hónapnyi idő állt rendelkezésre ahhoz, hogy a korábban
villamos eszközeitől megfosztott, teljesen lecsupaszított és felújított berendezéseket
elektromosan újraszereljék. Csak a vezetőállás kiképzése hozzávetőlegesen háromheti
munkát ölelt fel. Az egy-, másfél millió kilométert futott mozdonyok lényegében
az ´50-es évek technikáját képviselték: ennek megfelelően kevés elektronikát
tartalmaztak, tartalmaznak (a mai napig üzemben állnak ezek az idős mozdonyok).
A vezérlési feladatokat ún. kapcsoló áramkörökkel oldották meg, s csak a ´90-es
évektől korszerűsítették ezeket például fedélzeti számítógépek beépítésével,
amelyek figyelik a túláram-védelmeket, a túlfeszültség-védelmi eszközöket vagy
a különbözeti védelmet, a pneumatikus viszonyokat. Érdekességként kiemelhető,
hogy már a régi mozdonyokban is működött "fekete doboz", csak éppen ezek elektromechanikus
elven működtek. Hasonló biztonsági eszközként működött az éberségjelző, amelyet
a mozdonyvezetőnek kellett működtetnie láb- vagy gombnyomással, ellenkező esetben
erős hangjelzés mellett a mozdony vészfékezést hajtott végre, lekapcsolt a
felsővezetékről. A szerelvény újraindítását csak egy plombával védett kapcsolóval
lehetett megoldani, jegyzőkönyv felvétele mellett.
Az anyagi szempontok játszottak elsődlegesen szerepet a pályaválasztás módosításában:
már a MÁV-nál végzett munka alatt lehetősége nyílt újabb végzettségeinek megfelelő
munkavégzésre: személyes kapcsolatokon keresztül apróbb épületvillamossági
feladatokat vállalt el. 1999-ben jött el az az időszak, amikor a "fusi" munkákból
aránytalanul nagyobb jövedelem származott, mint amekkorára a vasúttársaságtól
számíthatott, így két kollégájával önálló céget alapítottak.
A vállalkozás napi menetében a legnagyobb nehézséget a papírmunka jelenti:
ez éppúgy felöleli az árajánlat-készítést, mint a szóróanyagok kihelyezését.
Természetesen ezek elengedhetetlenek a folyamatos megbízások eléréséhez, illetve
a munkák elnyeréséhez, de Mihály számára ezek mégiscsak alárendelt szerepet
játszanak a tényleges kivitelezési munkához képest. Az elégedett ügyfélkör
garantálja a jó reklámot: ennek alapján 10 kiadott árajánlatból 6-7 megbízássá
realizálódik. Az elvállalt munkák között éppúgy találhatók új létesítések,
mint karbantartási feladatok, felújítások. Nagyobb volumenű munkák esetében
csak a kipróbált utat járják: noha sokan vallják, hogy már a személyes kapcsolatok
sem jelentenek garanciát arra, hogy az alvállalkozók hozzájuthatnak a pénzükhöz,
eddigi partnereik időben kifizették a megbízási díjat, így nem zárkóznak el
ettől a profiltól sem.
Gyakori probléma a vállalkozási gyakorlatban, hogy a megrendelők utólag kívánnak
módosítani a műszaki tartalmon: Mihály vállalkozásában a szerelők igyekeznek
rugalmasak lenni, de egy nagyobb eltérés esetén már azonnal közlik a túlmunka
költségét is. Nem is az anyagköltség a meghatározó ilyenkor, hanem az időveszteség,
amit a módosítás okoz: felborul a korábban rögzített heti és napi munkarend.
A legfontosabb szakmai továbbképzésnek a kollégák közötti kapcsolattartást
tartja: a kereskedelmi cégek által tartott továbbképzések szakmai tartalma
megítélése szerint erősen megkérdőjelezhető. Kis cégük nem teszi lehetővé a
rendszeres, akkreditált szakiskola által tartott továbbképzéseken való részvételt.
Nagy jelentőséget tulajdonítanak a komoly beruházás révén beszerzett kéziszerszám-parkjuknak:
elmondása szerint nem egyszerűen arról van szó, hogy a megbízható, hosszú élettartamú
gépek kifizetődők, hanem arról is, hogy a szerelővállalkozás fellépését, külső
megítélését is meghatározza a szerszámok jellege, profizmusa.
Szakmailag nagy kihívást jelent az épületfelügyeleti rendszerek telepítése:
az érdeklődést követő szakképzéstől azonban elveszi a kedvüket az, hogy nagyon
jelentéktelen érdeklődés mutatkozik ezen rendszerek felé lakossági oldalról.
Megítélése szerint éveknek kell még eltelnie ahhoz, hogy egy olyan kis vállalkozás,
mint az övé, beruházzon az említett irányban.
Mihály egyedülálló, nem alapított családot. Elmondása szerint ennek talán nincs
is most itt az ideje: családos kollégái leterheltségét tekintve erős kétséggel
bír, hogy az aktív, vállalkozói életforma és a családalapítás, fenntartás összeegyeztethető
lenne. Zs. T.
