A villamos készülékek vizsgálata II.
2006/11. lapszám | netadmin | 11 982 |
Figylem! Ez a cikk 20 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A villamos készülékek vizsgálata II. 2. Villamos szilárdságvizsgálatok A villamos szilárdságvizsgálatokat elsősorban a robusztusabb kivitelű, nagyobb igénybevételnek kitett készülékeknél ajánlja a szakmai irányelv. A javítás utáni használt álla...
2. Villamos szilárdságvizsgálatok
A villamos szilárdságvizsgálatokat elsősorban a robusztusabb kivitelű, nagyobb
igénybevételnek kitett készülékeknél ajánlja a szakmai irányelv. A javítás utáni
használt állapotú készülékeket csökkentett, 80%-os próbafeszültséggel kell ellenőrizni.
A próbafeszültség 50 Hz-es ipari frekvenciájú és szinusz alakú legyen, illetve
a vizsgálóberendezés rövidzárlati áramának legalább 200 mA-nek kell lennie. A
vizsgálatok során az előírt próbafeszültségnek csak a felét szabad rákapcsolni
a készülékre, majd gyorsan a teljes értékre kell növelni. A vizsgálat időtartama
új készülék esetében 1 perc, használt, javítás utáni készülékeknél ez az időtartam
1.4 másodperc. A vizsgálatok során nem következhet be a feszültség letörése vagy
átütés, átívelés.
A szakmai irányelv a motoros villamos kéziszerszámokra, a transzformátorokra
és tápegységekre, valamint a vezetékdobos hosszabbítókra vonatkozóan részletesen
ismerteti a villamos szilárdságvizsgálatokkal kapcsolatos típusvizsgálati és
darabvizsgálati követelményeket: a vizsgálati helyeket és a próbafeszültségeket.
Tájékoztatásul a próbafeszültségek
értéke általában a következő.
. 400.500 V: a III. év. o. készülékek alapszigetelésén (Un < 50 V),
. 1000.2000 V: az I. és II. év. o. készülékek alapszigetelésén (Un < 220/230
V),
. 2500.4000 V: a II. év. osztályú készülékek kettős vagy megerősített szigetelésén.
Szivárgóáram-mérések
Az A) vizsgálatsorozat értelmezése szerint az üzemi szivárgó áram az az áram,
ami a vizsgált készülék üzemszerű állapotában névleges feszültségen az aktív,
feszültség alatti vezetőktől a védővezetők, illetve a megérinthető vezetőképes
részek között folyik.
A szakmai irányelv a motoros villamos kézi szerszámok és háztartási készülékek,
a lámpatestek, valamint az információtechnikai berendezések szivárgóáram-mérési
módszereit, a módszerekhez tartozó kapcsolási elrendezéseket és a megengedett
legnagyobb szivárgóáram-értékeket részletesen ismerteti. A szakmai irányelv
"A" melléklete pedig a szivárgó- és érintési áramok mérésére szolgáló áramkört
ismerteti, amely 15 Hz-től 1 MHz-ig terjedő frekvenciatartományban és egyenáram
esetén alkalmazható. Az áramkör feszültségesést mér, ebből kell kiszámítani
a szivárgó/érintési áramot. A motoros villamos kéziszerszámok és háztartási
villamos készülékek esetében a vizsgálatokat 1,06 . Un feszültségen kell elvégezni.
Tájékoztatásul közöljük, hogy a különböző készülékek különböző kapcsolási variációkban
mért megengedett legnagyobb szivárgóáram-értéke általában 0,5.5 mA között van.
B) vizsgálatsorozat
Ha a B) vizsgálatsorozatot választjuk, akkor először a vizsgálati programot
kell meghatároznunk.
a) A védővezető ellenőrzése és ellenállásának mérése a védővezetővel rendelkező (I. év. o.) készülékeknél. A védővezető ellenőrzése után a szigetelésvizsgálati lehetőségek figyelembevételével a következő vizsgálatokat ajánlott elvégezni.
b) Ha a szigetelés-ellenállásmérés elvégzése műszakilag lehetséges és megfelelő
eredményű, akkor
. az I. év. o. készülékeknél:
- védővezetőáram-mérését, vagy
- szivárgóáram-mérését, vagy
- hordozható kéziszerszámok esetében villamos szilárdságvizsgálatot.
. A II. év. o. készülékeknél és a védővezetőhöz nem csatlakozó megérinthető
vezetőképes részekkel rendelkező I. év. o. készülékeknél
- érintési áram mérését, vagy
- szivárgó-áram mérését, vagy
- hordozható kéziszerszámok esetében villamos szilárdságvizsgálatot.
c) Ha a szigetelési ellenállás- mérés műszakilag nem lehetséges, akkor
. az I. év. o. készülékeknél védővezetőáram mérését,
. a II. év. o. készülékeknél és a védővezetőhöz nem csatlakozó megérinthető
vezetőképes részekkel rendelkező I. év. o. készülékeknél érintési áram mérését.
d) Végül, működési próbával, illetve szükség szerinti egyéb vizsgálatokkal
zárul a vizsgálati program.
A védővezető ellenállásának mérésekor és szigetelésvizsgálatok végzésekor a
vizsgált készüléket minden esetben galvanikusan le kell választani a hálózatról!
Védővezető ellenállásának mérése
A vizsgálatot 24 V feszültségű áramforrásról kell végezni, méréskor a feszültség
4.24 V között legyen, a mérőáramnak legalább 0,2 A-nek kell lennie. A védővezető
ellenállása legfeljebb 1,0 lehet. A mérési elrendezésre az 1. ábra mutat
be egy példát.
Szigetelésvizsgálatok
A szigetelésvizsgálatokat az aktív részek és a megérinthető vezetőképes részek
között kell végezni úgy, hogy a készülék kapcsolóját bekapcsoljuk.
A szigetelési ellenállás mérésére a 2. ábra mutat be egy kapcsolási példát.
A mérőfeszültség 500 V egyenfeszültség. A megengedett legkisebb szigetelési
ellenállás értéke 0,25.2,0 M
között van a készülékfajtától és a mérési ponttól függően.
A villamos szilárdság vizsgálatokat a B) vizsgálatsorozat keretében csak a
kézben tartott és a hordozható villamos kéziszerszámok esetében szabad elvégezni
akkor, ha a szigetelés- vizsgálatok elvégzése lehetséges. A vizsgálatokat 50
Hz-es szinuszos váltakozó árammal kell végezni, 1000 V-tal az I. év. o. készülék
és 3500 V-tal a II. év. o. készülékek esetében, legfeljebb 3 másodpercig.
Védővezető áram mérése
Védővezető áram az az áram, amely az I. év. o. készülékek védővezetőjén folyik.
A védővezető áram mérését hálózati feszültséggel kell végezni. Kétféle mérési
módszerrel lehet elvégezni a mérést: közvetlen mérési eljárással vagy különbözeti
áramméréssel. A mérési módszereket a 3. ábra mutatja be.
A közvetlen mérési eljárásnál a vizsgált készüléket el kell szigetelni a földpotenciáltól,
ezért azt szigetelő állványra kell helyezni, és minden olyan kapcsolatot le
kell választani a vizsgált készülékről, amely földpotenciált vihetne rá (mint
pl. gáz- és vízvezeték, esetleges antenna vagy más információtechnikai összeköttetések
stb.). A vizsgálat során intézkedni kell a veszélyes érintési feszültségek
ellen. A közvetlen mérési eljárásnál az alkalmazott mérőberendezés belső ellenállása
legfeljebb 5 legyen, ennél nagyobb belső ellenállás esetén intézkedni kell
a veszélyes érintési feszültségek elkerüléséről.
Ha a készülék csatlakozódugójának polaritása nincs meghatározva, akkor a csatlakozódugó,
illetve a csatlakozóvezeték minden pozíciójában el kell végezni a mérést, és
a különböző mért értékek közül a legnagyobbat kell figyelembe venni, mint eredményt.
(A mért áram effektív értékű.)
A védővezető-áram értéke - néhány kivételtől eltekintve, pl. egyes hőkészülékek
esetében - általában nem lehet nagyobb, mint 3,5 mA.
Érintési áram mérése
Érintési áram: az az áram, amely a II. év. o. készülék megérinthető vezetőképes
részeit, az I. év. o. készülék védővezetővel össze nem kötött megérinthető
vezetőképes részeit (pl. díszítés) érintő személyen át a föld felé folyhat.
Az érintési áramot a védővezetőhöz nem csatlakoztatott minden megérinthető
vezetőképes részen meg kell mérni. A mérés során a vizsgált készüléket a hálózathoz
kell csatlakoztatni. Az érintési áram mérése is közvetlen mérési eljárással
vagy különbözetiáram-mérési módszerrel történhet, erre mutat be példákat a
4. ábra. Az I. év. o. készülékek vizsgálatát a közvetlen mérési eljárással
kell végezni. A közvetlen mérési eljárásnál a vizsgált készüléket el kell szigetelni
a földpotenciáltól.
Nem meghatározott polaritású csatlakozás esetén minden pozícióban el kell végezni
a mérést. A mérőberendezés belső ellenállása 2 k legyen. A mért érintési áram
legfeljebb 0,5 mA lehet.
Szivárgó áram mérése
A B) vizsgálatsorozat értelmezése szerinti szivárgó áram az az áram, amely
a vizsgált készülék egymással összekötött aktív vezetői és a védővezető,
illetve a megérinthető vezetőképes részek között folyik a készülék névleges
feszültségén és frekvenciáján az 5. ábra szerinti vizsgálókapcsolás alkalmazása
esetén.
A szivárgó áram mérését a szigetelésvizsgálatok után kell végezni, a védővezető-árammérés,
illetve az érintési-áram mérés alternatívájaként. A vizsgált készüléket le
kell választani a hálózatról, és a kapcsolóját be kell kapcsolni. Az I. év.
o. készülékek szivárgó árama legfeljebb 3,5 mA, a II. év. o. készülékeké legfeljebb
0,5 mA, a fűtőelemeket tartalmazó különféle hőkészülékek szivárgó árama pedig
legfeljebb 15 mA lehet.
Működési próbák
Az A) vagy a B) vizsgálatsorozat ellenőrzései után minden esetben el kell végezni
a készülék működési próbáit, melyek során ellenőrizni kell a rendeltetés
szerinti működést a javított készülék sajátosságainak megfelelően, a gyártói
paraméterek, illetve a kezelési útmutató figyelembevételével. Csak kifogástalanul
működő készüléket minősíthetünk megfelelőnek.
Zajmérések
A különböző háztartási készülékek használójának komfortérzetét csökkentheti
egy vélt vagy valóban hangos készülék. Ezért igény merülhet fel egy adott
készülék zajkibocsátásának ellenőrzésére. Ilyen esetben a készülék gyártója
által megadott hangteljesítményszintből kell kiindulnunk. Ha ezt a gyártói
adatot nem sikerül beszerezni, akkor a szakmai irányelv "B" mellékletében
megadott tájékoztató értékek alapján lehet kiértékelni a mérésünket.
A zajmérést mindig a zajmérő műszer kezelési útmutatójában leírt módon kell
végezni. Először a helyszín alapzaját mérjük meg, majd bekapcsoljuk a vizsgálandó
készüléket, és a legnagyobb zajt kibocsájtó fokozatra állítva mérjük meg a
készülék zaját. Ha a két mérés különbsége > 3 dB, akkor a mért legnagyobb
zaj a mérés eredménye, ha kisebb, mint 3 dB, akkor a mérésünk nem értékelhető,
és a készülék valós zajszintértéke a helyszínen nem állapítható meg.
Ha a mérés értékelhető eredménye túllépi a gyártó által megadott zajszintet,
akkor lehetőség szerint meg kell szüntetni a nagyobb zaj okát. Fontos tudni:
a helyszíni zajszintmérések nem tekinthetők hitelesnek, csupán tájékoztató
módszerű, 3. pontossági osztályú mérésnek az MSZ EN ISO 3746 szabvány szerint.
Hőmérséklet- és teljesítménymérések
E mérésekre legtöbbször különféle hűtőkészülékeknél kerül sor. Csak akkor kapunk
értékelhető eredményt, ha a készüléket a gyártói útmutatás szerint helyesen
üzemeltetik. Csak tisztán tartott, előírás szerint üzemelő hűtőkészülékeken
mérjünk hőmérsékletet 1-2 óra üzem után, további folyamatos üzem mellett.
Lehetséges mérési módszerek: laboratóriumi, OMH-hitelesítésű borszesz töltésű
üveghőmérővel, vagy hőelemekkel, vagy kézben tartott infrahőmérővel. Ez utóbbit
nyitott ajtónál kell végezni, a műszerek 1-2 másodperc után már mutatják
a mért hőmérsékletet, így a nyitott ajtó gyakorlatilag nem befolyásolja a
mérési pontosságot.
A teljesítményméréseket is a vizsgálandó készülék, illetve a mérőműszerünk
sajátosságainak megfelelően kell végezni. A mérést célszerű teljesítmény-analizátorral
végezni. A korszerű elektronikus műszerekkel többféle jellemzőt lehet mérni,
rögzítik a pillanatnyi csúcs- és átlagértéket vagy regisztrálják a napi teljesítményfelvételt
és/vagy a fogyasztást is.
Dokumentáció
Az elvégzett javításokat és vizsgálatokat dokumentálni kell. Ennek célja az,
hogy bizonyos határidőn belül (legfeljebb 3 év) egyértelműen követhetők legyenek
a készüléken végzett műveletek (és költségek). Ajánlott belső ügyrendi szabályzatban
rögzíteni a dokumentálás ügyrendjét. A dokumentációban célszerű legalább
a következők feljegyzése:
. az ügyfél példányán a javítást végző cég adatai,
. a javítással kapcsolatban: a megbízó adatai, a készülék adatai, a hibajelenség
és a javítás leírása, a javításért felelős személy neve, helyszín, dátum,
. a vizsgálatokkal kapcsolatban: a vizsgálóeszköz(ök) adatai, elvégzett vizsgálatok
és kiértékelésük, minősítés, helyszín, dátum, felelős vizsgálószemély neve,
aláírása.
A készülékvizsgálati jegyzőkönyv egy-egy lehetséges változatára a szakmai irányelv
"C" melléklete mutat be példákat. A szakmai irányelv "D" melléklete a készülékvizsgáló
műszerekről nyújt tájékoztatást, az "E" melléklete a kapcsolódó jogszabályokat
sorolja fel, az "F" melléklet pedig a vonatkozó szabványokat ismerteti. Arató Csaba
