Intelligens épületek
2006/3. lapszám | netadmin | 3484 |
Figylem! Ez a cikk 20 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Intelligens épületek Sok írás jelent meg a közelmúltban "intelligens" vagy "integrált" épületfelügyeleti rendszerekről. Mi épületirányító rendszerekről fogunk beszélni, mert ez a szóhasználat jobban rámutat a cselekvő ember szerepére az intellig...
Sok írás jelent meg a közelmúltban "intelligens" vagy "integrált" épületfelügyeleti rendszerekről. Mi épületirányító rendszerekről fogunk beszélni, mert ez a szóhasználat jobban rámutat a cselekvő ember szerepére az intelligens épületek létrehozásában és fenntartásában. Cikkünkben megvizsgálunk néhány, az ilyen típusú épületekben kulcsfontosságú tényezőt, és röviden bemutatunk egy megvalósult projektet.
Az integr áció, mint az intelligens épület alapköve
Miért van szükségünk integrált intelligens épületekre? Milyen értékeket jelenthet ez az épület tulajdonosai és felhasználói számára? Ahhoz, hogy megválaszoljuk ezeket a kérdéseket, mindenekelőtt tudnunk kell, hogy mit is értünk intelligens épületen.
"Intelligensnek nevezzük azt az épületet, amelyben az épületszerkezet, a belső terek, a szolgáltatások és az informatikai rendszerek képesek hatékonyan kielégíteni a tulajdonosok, a bérlők és a környezet által támasztott kezdeti igényeket és követni azok későbbi változásait." (Arup)
Amikor még a ´80-as évek elején elkezdtünk integrált épületekkel foglalkozni, az integráció fogalmát egy olyan rendszerre vonatkoztatták, amelyben egy számítógép kis mennyiségű információt gyűjtött egy vagy több független gyártó készülékéről, majd azt valamilyen nem szabványos formában megjelenítette. Ahhoz, hogy a mindenkori igényeknek megfelelő feltételeket biztosíthassuk egy épületben, ma már ennél lényegesen több adat összegyűjtésére, rendszerezésére és elemzésére van szükség.
Napjainkban az integrált épület fogalmát széles körben úgy értelmezik, mint egy olyan rendszert, amely adatbevitelre és -kiolvasásra egyaránt használható csatlakozást biztosít a független gyártók eszközei felé, és így az egész épületre kiterjedően, szabványos adatformátumokat alkalmazva gyűjt és jelenít meg adatokat. A rendszer a hibajelzéseket, eseményeket és naplókat egységes adatbázisokban rendszerezi, és ezáltal az épületről átfogó, minden részletre kiterjedő képet kaphatunk, amely akár egyetlen pontból elérhető.
Ahogyan a felhasználói felületeken a megjelenítéshez használt objektumok szabványosakká váltak, lehetőség nyílt arra, hogy az épületirányító rendszer (BMS) felhasználói egyetlen képernyőn követhessék figyelemmel az épület működésének minden aspektusát, a megszokottnál sokkal több információt hordozó képek segítségével - a különbség ahhoz hasonlítható, mint amikor egy színes fotót nézünk fekete-fehér helyett.
Az üzemeltetőnek csak egyetlen rendszerrel kell kapcsolatban lennie, így kevesebb időt kell a képzésre fordítania. A felhasználók nagyobb jártasságot szereznek a rendszer használatában, több időt fordíthatnak az összegyűjtött információk értelmezésére, és ezáltal könnyebb számukra a működési paraméterek szükséges "hangolása". Sokkal valószínűbb továbbá, hogy így olyan energia-megtakarítást jelentő beavatkozásokat határoznak el, mint például a nem használt berendezések átmeneti kikapcsolása, vagy egy üzemállapot optimális időpontra programozása.
A különböző rendszerek összekapcsolásával, amely lehetővé teszi az információk szabad cseréjét, egy felbecsülhetetlen értékű eszközt adunk a menedzsment kezébe.
Az integráció értékei és az ellenőrzött energiafelhasználás
"Egy egyesített adatbázis több információt tartalmaz - több kérdésre képes megadni a választ, mint az egyesítést megelőző kisebb adatbázisok adatainak összessége" (Oracle).
Egy intelligens épület megvalósításának első lépéseként fel kell ismernünk, hogy az építtető és a bérlő számára a legfontosabb értéket az épület üzemeltetésére vonatkozó információk és az üzemeltetés áttekinthetősége jelentik, valamint az a tudat, hogy az épület biztosítja a produktív munkakörnyezethez szükséges komfortot.
A második lépés azoknak a megoldásoknak a megtervezése, amelyek a rendszerek közötti együttműködés, az integráció révén több értéket jelentenek az építtetőnek és a bérlőknek, mint amit egy hagyományos épület egymástól független rendszerei biztosítanának.
Vegyük például a világítás vezérlését, a légkezelőket, a hűtési rendszereket és a beléptető rendszert! Egy nem-integrált rendszerben ezek az elemek egymástól függetlenül működnek, esetleg az épületirányító rendszer által diktált valamilyen közös időprogramnak megfelelően. A biztonsági őr vagy az elsőként érkező reggel bekapcsolja a rendszereket, este pedig, amint a takarítók befejezik a munkát, valaki kikapcsolja azokat.
A légkezelő berendezések az időprogramnak megfelelően indulnak minden reggel, és este a megadott időpontban kikapcsolnak, míg napközben többnyire állandó hőmérsékletet tartanak.
A folyadékhűtők szintén időprogram szerint indulnak reggel és kapcsolnak ki este, működésük során állandó 6 °C-os vízhőmérsékletet biztosítanak. A beléptető rendszerek a beállított jogosultságoknak megfelelően engedélyezik vagy tiltják az épület különböző területeire történő belépést.
Egy épületirányító rendszer olyan intelligens megoldásokra is lehetőséget nyújt, amelyek alkalmazásával az épület energiatakarékos üzemmódban működhet, és csak valamilyen esemény eredményez változást az üzemelésben. Például amikor a beléptető rendszer engedélyezi valakinek a belépését, erről a világítást vezérlő rendszer és az épület adott részét kiszolgáló légkezelő berendezés is üzenetet kap. Ekkor ezek a rendszerek az energiatakarékos üzemmódról aktív üzemmódra váltanak majd vissza, amint az utolsó felhasználó elhagyja az épületet. A beléptető rendszer megállapítja a benntartózkodó személyek számát, és ennek megfelelően történik a friss levegő mennyiségének szabályozása a légkezelőknél. A rendszer a nap során folyamatosan módosítja a folyadékhűtők által előállított hűtővíz hőmérsékletét, a valós hőterhelést tükröző mindenkori környezeti feltételek és a felhasználók számának függvényében.
Az épületirányító rendszer tehát úgy gondoskodik a megfelelő komfortról, hogy ugyanakkor az energiával is takarékoskodik, amelynek következtében egyúttal a globális felmelegedést (üvegházhatást) okozó gázok kibocsátása is csökken. Az alacsonyabb karbon-kibocsátás nem pusztán környezetvédelmet jelent, ennek haszna pénzben is közvetlenül kifejezhető.
További előny, hogy az épületirányító rendszer által mért és gyűjtött, vagy számított adatok segítségével lehetővé válik az energia elosztásának és felhasználásának ellenőrzése, láthatóvá tétele. Ez megalapozhatja az üzemeltetés rendjének felülvizsgálatát és módosítását úgy, hogy a fogyasztási csúcsok csökkenthetők legyenek, és a tulajdonosok előnyösebb szerződéseket köthessenek az energiaszolgáltatókkal.
Integráció és nyelvtudás
Hogyan érvényesítjük az integrációs szempontokat? A megvalósítás különböző protokollok használatának az eredménye. A protokoll a kommunikáció, az információcsere "nyelve".
A gyártók sok egymástól eltérő protokollt vezettek be, és bár a használatban lévő protokollok száma csökken, nem találunk közöttük olyat, amely minden integrációs követelmény teljesülésének csodaszere lenne. Ezért aztán egyetlen protokoll kiválasztásával korlátoznánk az épület különböző rendszereinek integrációs lehetőségeit. A főbb gyártók azonban általában egyaránt támogatják a saját szabadalmukat képező protokollokat, ugyanakkor lehetőséget biztosítanak a különböző eszközök integrálhatóságára, ún. nyitott protokollok széles választékát ajánlva.
Nyitott kommunikáció
Mit nevezünk nyitott protokollnak? A nyitott protokoll egy olyan nyilvános és minden gyártó számára hozzáférhető kommunikációs protokoll, amelyet ők szabadon felhasználhatnak saját termékeikben. Néhány széles körben elterjedt, integrált épületirányító rendszerekben alkalmazott, nyitott kommunikációs protokoll:
Modbus - eredetileg a Gould Modicon alakította ki és vezette be, először a ´70-es (!) években. Ezt a protokollt sok gyártó átvette és alkalmazta, megtalálható például számítógép-szerverhelyiségek klímaberendezéseiben, vagy intelligens elektromos rendszerekben, például a villamos teljesítménymérés területén. Ez egy igen népszerű protokoll, amelyet alkalmazások széles körében használ a villamos- és a telekommunikációs ipar.
LON (Local Operating Networks from Echelon) - először a ´80-as évek végén mutatták be, és népszerűsége azóta is egyre nő. Széles körben alkalmazzák épületekben, így például elektromos és más fogyasztásmérőkben, világításvezérlésben, füstérzékelőkben, de megtalálható olyan intelligens háztartási alkalmazásokban, mint például mosógépek, sütők és más hasonló otthoni eszközök. Ahhoz, hogy egy gyártó a saját eszközeihez LON protokollt használhasson, meg kell vásárolnia a LON fejlesztői szoftvereket és a készülékeiben a LON "Neuron" chip-et kell alkalmaznia, amely 3 mikroprocesszort tartalmaz, bennük a megfelelő protokoll layer-ekkel. A mérnöki munka során több speciális eszközre van szükségünk, amelyek segítségével a sznivit-ek (az angol betűszóból (SNVT - Standard Network Variable Type - szabványos hálózati változó) összekapcsolásával valósítjuk meg a különböző gyártók eszközei közötti információcserét, a LONWorks technológia és a LONTalk protokoll alkalmazásával.
A független LONMark szervezet rendelkezik a szabványossági tanúsítványok kiállításának jogával a definiált szabványos világításvezérlési és HVAC- (Heating, Ventilating, Air Conditioning - fűtés, szellőzés, légkondicionálás) alkalmazások körében. Az épületgépészeti alkalmazások közül megemlíthetjük a fan-coil, illetve VAV (Variable Air Volume - változó térfogatáramú szellőzés) rendszereket. A független teszteknek megfelelő készülékeket a gyártó vállalat elláthatja a LONMark címkével. Mindez természetesen csak azokra az alkalmazásokra (ún. profilokra) vonatkozik, amelyek szabványos séma alapján készülnek. Nagyobb rendszerekre - mint pl. légkezelő berendezések, kazánok és folyadékhűtő-telepek - nincsenek ilyen szabványos sémák, amelyekhez hitelesítés szükséges és lehetséges volna.
A BACnet (Building Automation Control Network - épületautomatika szabályozó-hálózat) az ASHRAE (American Society for Heating Refrigeration and Airconditioning Engineers - az amerikai épületgépész szervezet) szabványa. Ez a protokoll a ´80-as évekből ered, azóta számos fejlesztésen ment keresztül, és napjainkban az egyik meghatározó szereplő az épületautomatikában. A fontosabb gyártók az elmúlt években egyre szélesebb körben alkalmazzák. Ez többek között a rendszer jól dokumentált voltának és a szervezet tagjain keresztül történő támogatottságának köszönhető. A BACnet alkalmazásához nincs szükség semmilyen speciális félvezető-alapú kommunikációs elemre, vagy fejlesztői környezetre, így ez a technológia a gyártók számára könnyen bevezethető és különösen versenyképes.
BTL ( BACNet Testing Laboratories ) - ennek a szervezetnek a feladata az eszközök megfelelőségének tanúsítása. A tanúsítvánnyal rendelkező eszközök megfelelnek a protokoll követelményeinek és a szabványos elnevezésekre vonatkozó megállapodásoknak.
A BACnet egyre inkább teret hódít a HVAC területén kívül is. Számos tűzjelző rendszereket gyártó vállalat ezt a protokollt ajánlja integrációs célra.
DDE/OPC ( Dynamic Data Exchange and OLE for Process Control ) - ez a rendszer szintén sok integrációs lehetőséget kínál. Az OPC az ipari folyamatirányítás területéről származik. Egy-egy ipari alkalmazásban általában sok eltérő rendszer fordul elő, ugyanakkor általános igény, hogy ezek csatlakoztathatók legyenek a SCADA (Supervisory Control And Data Acquisition - Felügyeleti irányító és adatgyűjtő ) rendszerhez, amely a teljes termelési folyamat irányítását teszi lehetővé.
Sok szoftvergyártó támogatja ezeket az adatcsere-eljárásokat a személyi számítógépek szintjén. Az Interneten egyetlen kereséssel sok ezer DDE vagy OPC szoftver-meghajtót találhatunk, hatalmas számú különböző rendszerhez. Olyan épületirányító rendszerekhez, ahol nem használnak szabványos protokollt, könnyen kifejleszthető egy DDE vagy OPC protokoll.
Az OPC rendszerek esetében is lehetőség van tanúsítási tesztre, amely segítséget nyújt az OPC-felhasználóknak ahhoz, hogy rendszerintegrációs költségeiket csökkenthessék.
A protokollokat mind adatok bevitelére, mind pedig azok kiolvasására használjuk az épületirányító rendszerben. Azoknál az alkalmazásoknál, ahol nagy adatforgalom szükséges (például az épület kommunikációs gerincén), az élő kommunikációs forgalom bonyolítására a BACnet vagy az OPC technológiát használják a legáltalánosabban. Ezt a legtöbb esetben az ODBC (Open Database Connectivity - nyitott adatbázis kapcsolat ) rendszerrel, mint az adattárolás szabványos eljárásával együttesen alkalmazzák.
Összefoglalás
Az integráció mára alapkövetelménnyé vált, széles körű alkalmazásnak örvend és óriási értékkel járul hozzá az épületek zavartalan és hatékony üzemeltetéséhez. Az intelligens integrált épületek vonzóbbak a bérlők számára, kelendőbbek az ingatlanbefektetési alapok körében, és mindenkor a legmagasabb hozamot biztosítják a befektetők számára.
Válaszul az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése iránti igényre, az intelligens épületekben elkerülhető az energia indokolatlan mértékű felhasználása.
Martincsek Balázs
Sok írás jelent meg a közelmúltban "intelligens" vagy "integrált" épületfelügyeleti rendszerekről. Mi épületirányító rendszerekről fogunk beszélni, mert ez a szóhasználat jobban rámutat a cselekvő ember szerepére az intelligens épületek létrehozásában és fenntartásában. Cikkünkben megvizsgálunk néhány, az ilyen típusú épületekben kulcsfontosságú tényezőt, és röviden bemutatunk egy megvalósult projektet.
Az integr áció, mint az intelligens épület alapköve
Miért van szükségünk integrált intelligens épületekre? Milyen értékeket jelenthet ez az épület tulajdonosai és felhasználói számára? Ahhoz, hogy megválaszoljuk ezeket a kérdéseket, mindenekelőtt tudnunk kell, hogy mit is értünk intelligens épületen.
"Intelligensnek nevezzük azt az épületet, amelyben az épületszerkezet, a belső terek, a szolgáltatások és az informatikai rendszerek képesek hatékonyan kielégíteni a tulajdonosok, a bérlők és a környezet által támasztott kezdeti igényeket és követni azok későbbi változásait." (Arup)
Amikor még a ´80-as évek elején elkezdtünk integrált épületekkel foglalkozni, az integráció fogalmát egy olyan rendszerre vonatkoztatták, amelyben egy számítógép kis mennyiségű információt gyűjtött egy vagy több független gyártó készülékéről, majd azt valamilyen nem szabványos formában megjelenítette. Ahhoz, hogy a mindenkori igényeknek megfelelő feltételeket biztosíthassuk egy épületben, ma már ennél lényegesen több adat összegyűjtésére, rendszerezésére és elemzésére van szükség.
Napjainkban az integrált épület fogalmát széles körben úgy értelmezik, mint egy olyan rendszert, amely adatbevitelre és -kiolvasásra egyaránt használható csatlakozást biztosít a független gyártók eszközei felé, és így az egész épületre kiterjedően, szabványos adatformátumokat alkalmazva gyűjt és jelenít meg adatokat. A rendszer a hibajelzéseket, eseményeket és naplókat egységes adatbázisokban rendszerezi, és ezáltal az épületről átfogó, minden részletre kiterjedő képet kaphatunk, amely akár egyetlen pontból elérhető.
Ahogyan a felhasználói felületeken a megjelenítéshez használt objektumok szabványosakká váltak, lehetőség nyílt arra, hogy az épületirányító rendszer (BMS) felhasználói egyetlen képernyőn követhessék figyelemmel az épület működésének minden aspektusát, a megszokottnál sokkal több információt hordozó képek segítségével - a különbség ahhoz hasonlítható, mint amikor egy színes fotót nézünk fekete-fehér helyett.
Az üzemeltetőnek csak egyetlen rendszerrel kell kapcsolatban lennie, így kevesebb időt kell a képzésre fordítania. A felhasználók nagyobb jártasságot szereznek a rendszer használatában, több időt fordíthatnak az összegyűjtött információk értelmezésére, és ezáltal könnyebb számukra a működési paraméterek szükséges "hangolása". Sokkal valószínűbb továbbá, hogy így olyan energia-megtakarítást jelentő beavatkozásokat határoznak el, mint például a nem használt berendezések átmeneti kikapcsolása, vagy egy üzemállapot optimális időpontra programozása.
A különböző rendszerek összekapcsolásával, amely lehetővé teszi az információk szabad cseréjét, egy felbecsülhetetlen értékű eszközt adunk a menedzsment kezébe.
Az integráció értékei és az ellenőrzött energiafelhasználás
"Egy egyesített adatbázis több információt tartalmaz - több kérdésre képes megadni a választ, mint az egyesítést megelőző kisebb adatbázisok adatainak összessége" (Oracle).
Egy intelligens épület megvalósításának első lépéseként fel kell ismernünk, hogy az építtető és a bérlő számára a legfontosabb értéket az épület üzemeltetésére vonatkozó információk és az üzemeltetés áttekinthetősége jelentik, valamint az a tudat, hogy az épület biztosítja a produktív munkakörnyezethez szükséges komfortot.
A második lépés azoknak a megoldásoknak a megtervezése, amelyek a rendszerek közötti együttműködés, az integráció révén több értéket jelentenek az építtetőnek és a bérlőknek, mint amit egy hagyományos épület egymástól független rendszerei biztosítanának.
Vegyük például a világítás vezérlését, a légkezelőket, a hűtési rendszereket és a beléptető rendszert! Egy nem-integrált rendszerben ezek az elemek egymástól függetlenül működnek, esetleg az épületirányító rendszer által diktált valamilyen közös időprogramnak megfelelően. A biztonsági őr vagy az elsőként érkező reggel bekapcsolja a rendszereket, este pedig, amint a takarítók befejezik a munkát, valaki kikapcsolja azokat.
A légkezelő berendezések az időprogramnak megfelelően indulnak minden reggel, és este a megadott időpontban kikapcsolnak, míg napközben többnyire állandó hőmérsékletet tartanak.
A folyadékhűtők szintén időprogram szerint indulnak reggel és kapcsolnak ki este, működésük során állandó 6 °C-os vízhőmérsékletet biztosítanak. A beléptető rendszerek a beállított jogosultságoknak megfelelően engedélyezik vagy tiltják az épület különböző területeire történő belépést.
Egy épületirányító rendszer olyan intelligens megoldásokra is lehetőséget nyújt, amelyek alkalmazásával az épület energiatakarékos üzemmódban működhet, és csak valamilyen esemény eredményez változást az üzemelésben. Például amikor a beléptető rendszer engedélyezi valakinek a belépését, erről a világítást vezérlő rendszer és az épület adott részét kiszolgáló légkezelő berendezés is üzenetet kap. Ekkor ezek a rendszerek az energiatakarékos üzemmódról aktív üzemmódra váltanak majd vissza, amint az utolsó felhasználó elhagyja az épületet. A beléptető rendszer megállapítja a benntartózkodó személyek számát, és ennek megfelelően történik a friss levegő mennyiségének szabályozása a légkezelőknél. A rendszer a nap során folyamatosan módosítja a folyadékhűtők által előállított hűtővíz hőmérsékletét, a valós hőterhelést tükröző mindenkori környezeti feltételek és a felhasználók számának függvényében.
Az épületirányító rendszer tehát úgy gondoskodik a megfelelő komfortról, hogy ugyanakkor az energiával is takarékoskodik, amelynek következtében egyúttal a globális felmelegedést (üvegházhatást) okozó gázok kibocsátása is csökken. Az alacsonyabb karbon-kibocsátás nem pusztán környezetvédelmet jelent, ennek haszna pénzben is közvetlenül kifejezhető.
További előny, hogy az épületirányító rendszer által mért és gyűjtött, vagy számított adatok segítségével lehetővé válik az energia elosztásának és felhasználásának ellenőrzése, láthatóvá tétele. Ez megalapozhatja az üzemeltetés rendjének felülvizsgálatát és módosítását úgy, hogy a fogyasztási csúcsok csökkenthetők legyenek, és a tulajdonosok előnyösebb szerződéseket köthessenek az energiaszolgáltatókkal.
Integráció és nyelvtudás
Hogyan érvényesítjük az integrációs szempontokat? A megvalósítás különböző protokollok használatának az eredménye. A protokoll a kommunikáció, az információcsere "nyelve".
A gyártók sok egymástól eltérő protokollt vezettek be, és bár a használatban lévő protokollok száma csökken, nem találunk közöttük olyat, amely minden integrációs követelmény teljesülésének csodaszere lenne. Ezért aztán egyetlen protokoll kiválasztásával korlátoznánk az épület különböző rendszereinek integrációs lehetőségeit. A főbb gyártók azonban általában egyaránt támogatják a saját szabadalmukat képező protokollokat, ugyanakkor lehetőséget biztosítanak a különböző eszközök integrálhatóságára, ún. nyitott protokollok széles választékát ajánlva.
Nyitott kommunikáció
Mit nevezünk nyitott protokollnak? A nyitott protokoll egy olyan nyilvános és minden gyártó számára hozzáférhető kommunikációs protokoll, amelyet ők szabadon felhasználhatnak saját termékeikben. Néhány széles körben elterjedt, integrált épületirányító rendszerekben alkalmazott, nyitott kommunikációs protokoll:
Modbus - eredetileg a Gould Modicon alakította ki és vezette be, először a ´70-es (!) években. Ezt a protokollt sok gyártó átvette és alkalmazta, megtalálható például számítógép-szerverhelyiségek klímaberendezéseiben, vagy intelligens elektromos rendszerekben, például a villamos teljesítménymérés területén. Ez egy igen népszerű protokoll, amelyet alkalmazások széles körében használ a villamos- és a telekommunikációs ipar.
LON (Local Operating Networks from Echelon) - először a ´80-as évek végén mutatták be, és népszerűsége azóta is egyre nő. Széles körben alkalmazzák épületekben, így például elektromos és más fogyasztásmérőkben, világításvezérlésben, füstérzékelőkben, de megtalálható olyan intelligens háztartási alkalmazásokban, mint például mosógépek, sütők és más hasonló otthoni eszközök. Ahhoz, hogy egy gyártó a saját eszközeihez LON protokollt használhasson, meg kell vásárolnia a LON fejlesztői szoftvereket és a készülékeiben a LON "Neuron" chip-et kell alkalmaznia, amely 3 mikroprocesszort tartalmaz, bennük a megfelelő protokoll layer-ekkel. A mérnöki munka során több speciális eszközre van szükségünk, amelyek segítségével a sznivit-ek (az angol betűszóból (SNVT - Standard Network Variable Type - szabványos hálózati változó) összekapcsolásával valósítjuk meg a különböző gyártók eszközei közötti információcserét, a LONWorks technológia és a LONTalk protokoll alkalmazásával.
A független LONMark szervezet rendelkezik a szabványossági tanúsítványok kiállításának jogával a definiált szabványos világításvezérlési és HVAC- (Heating, Ventilating, Air Conditioning - fűtés, szellőzés, légkondicionálás) alkalmazások körében. Az épületgépészeti alkalmazások közül megemlíthetjük a fan-coil, illetve VAV (Variable Air Volume - változó térfogatáramú szellőzés) rendszereket. A független teszteknek megfelelő készülékeket a gyártó vállalat elláthatja a LONMark címkével. Mindez természetesen csak azokra az alkalmazásokra (ún. profilokra) vonatkozik, amelyek szabványos séma alapján készülnek. Nagyobb rendszerekre - mint pl. légkezelő berendezések, kazánok és folyadékhűtő-telepek - nincsenek ilyen szabványos sémák, amelyekhez hitelesítés szükséges és lehetséges volna.
A BACnet (Building Automation Control Network - épületautomatika szabályozó-hálózat) az ASHRAE (American Society for Heating Refrigeration and Airconditioning Engineers - az amerikai épületgépész szervezet) szabványa. Ez a protokoll a ´80-as évekből ered, azóta számos fejlesztésen ment keresztül, és napjainkban az egyik meghatározó szereplő az épületautomatikában. A fontosabb gyártók az elmúlt években egyre szélesebb körben alkalmazzák. Ez többek között a rendszer jól dokumentált voltának és a szervezet tagjain keresztül történő támogatottságának köszönhető. A BACnet alkalmazásához nincs szükség semmilyen speciális félvezető-alapú kommunikációs elemre, vagy fejlesztői környezetre, így ez a technológia a gyártók számára könnyen bevezethető és különösen versenyképes.
BTL ( BACNet Testing Laboratories ) - ennek a szervezetnek a feladata az eszközök megfelelőségének tanúsítása. A tanúsítvánnyal rendelkező eszközök megfelelnek a protokoll követelményeinek és a szabványos elnevezésekre vonatkozó megállapodásoknak.
A BACnet egyre inkább teret hódít a HVAC területén kívül is. Számos tűzjelző rendszereket gyártó vállalat ezt a protokollt ajánlja integrációs célra.
DDE/OPC ( Dynamic Data Exchange and OLE for Process Control ) - ez a rendszer szintén sok integrációs lehetőséget kínál. Az OPC az ipari folyamatirányítás területéről származik. Egy-egy ipari alkalmazásban általában sok eltérő rendszer fordul elő, ugyanakkor általános igény, hogy ezek csatlakoztathatók legyenek a SCADA (Supervisory Control And Data Acquisition - Felügyeleti irányító és adatgyűjtő ) rendszerhez, amely a teljes termelési folyamat irányítását teszi lehetővé.
Sok szoftvergyártó támogatja ezeket az adatcsere-eljárásokat a személyi számítógépek szintjén. Az Interneten egyetlen kereséssel sok ezer DDE vagy OPC szoftver-meghajtót találhatunk, hatalmas számú különböző rendszerhez. Olyan épületirányító rendszerekhez, ahol nem használnak szabványos protokollt, könnyen kifejleszthető egy DDE vagy OPC protokoll.
Az OPC rendszerek esetében is lehetőség van tanúsítási tesztre, amely segítséget nyújt az OPC-felhasználóknak ahhoz, hogy rendszerintegrációs költségeiket csökkenthessék.
A protokollokat mind adatok bevitelére, mind pedig azok kiolvasására használjuk az épületirányító rendszerben. Azoknál az alkalmazásoknál, ahol nagy adatforgalom szükséges (például az épület kommunikációs gerincén), az élő kommunikációs forgalom bonyolítására a BACnet vagy az OPC technológiát használják a legáltalánosabban. Ezt a legtöbb esetben az ODBC (Open Database Connectivity - nyitott adatbázis kapcsolat ) rendszerrel, mint az adattárolás szabványos eljárásával együttesen alkalmazzák.
Összefoglalás
Az integráció mára alapkövetelménnyé vált, széles körű alkalmazásnak örvend és óriási értékkel járul hozzá az épületek zavartalan és hatékony üzemeltetéséhez. Az intelligens integrált épületek vonzóbbak a bérlők számára, kelendőbbek az ingatlanbefektetési alapok körében, és mindenkor a legmagasabb hozamot biztosítják a befektetők számára.
Válaszul az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése iránti igényre, az intelligens épületekben elkerülhető az energia indokolatlan mértékű felhasználása.
Martincsek Balázs
