Az első kapavágástól az átvételig.
2006/3. lapszám | netadmin | 4853 |
Figylem! Ez a cikk 19 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az első kapavágástól az átvételig. Alábbi cikksorozatunkban arra teszünk kísérletet, hogy a villanyszerelői kivitelezési munka főbb állomásait áttekintve néhány kritikus mozzanatra felhívjuk a figyelmet. Noha a legtöbb felvetett téma "lerágott cs...
Alábbi cikksorozatunkban arra teszünk kísérletet, hogy a villanyszerelői kivitelezési munka főbb állomásait áttekintve néhány kritikus mozzanatra felhívjuk a figyelmet. Noha a legtöbb felvetett téma "lerágott csontnak" tűnhet fel a kollégák számára, talán az ismerős helyzetek új megvilágításba helyezése, a szabványügyi, műszaki és jogi ismeretek ötvözése hozzájárulhat a tudatosabb munkavégzéshez, a pénzügyi bukás elkerüléséhez, illetve a műszakilag korrektebb kivitelezéshez.
Tervdokumentáció
Sajnos Magyarországon a tervdokumentáció alkalmazása olyan helyeken, ahol
ezt jogszabály nem írja elő, ritkaságszámba megy. Pedig ideális esetben a villanyszerelés
viszonylatában a megrendelő az építésztől kapott tervdokumentációval először
a villamos tervezőt keresi fel, s egyúttal tájékoztatja műszaki elképzeléseiről,
elvárásairól, anyagi erőforrásairól vagy éppen az épülettel kapcsolatos esetleges
szakmai problémákról. Ez a tájékoztatás alapvető jelentőségű: könnyű olyan
esetet elképzelni, hogy a megrendelő még nem rendelkezik megfelelő forrással
például egy szaunahelyiség vagy egy medence megépítetéséhez, de a létesítésre
a közeljövőben nagy valószínűséggel sor kerül. Ennek direkt következménye van
az épület adott villamossági kivitelezésére: olyan műszaki megvalósításra van
szükség, amely alkalmassá teheti a hálózatot arra, hogy a későbbiekben részleges
vagy teljes bővítést végezzenek rajta, számottevő átalakítás nélkül. Konkrétan
tehát olyan elosztót választanak, amelybe a bővítéshez szükséges eszközök is
telepíthetők majd, vagy a betápláló kábelt, a csatlakozókat már a jövőbeni
igénybe vételnek megfelelően méretezik. Könnyű belátni, hogy ez a fajta közös
előre gondolkodás jelentős anyagi megtakarítást tesz lehetővé: így roncsolásmentes
módon lehet a hálózat bővítését a későbbiekben elvégezni.
Döntő jelentőségű tehát a tervezők közötti kooperáció, amibe be kell vonni a megrendelőt, illetve a kivitelezőt is. Talán sokan nem gondolnak arra, hogy tervezői művezetést mint szolgáltatást igénybe vegyék: ennek megfelelően a kivitelezés azon szakaszainál, ahol a technológia megvalósítása az általános, bevett gyakorlattól eltérő problémákat vet fel, a tervező tervezői művezetés keretében segítséget, iránymutatást nyújthat a kivitelezőnek a munka kivitelezéséhez. Természetesen ennek feltétele, hogy a megrendelő és a tervező közötti szerződés kellő körültekintéssel legyen megkötve, hogy mindkét fél érdekei csorbítatlanul érvényre juthassanak.
Tervdokumentáció nélkül
Az épületvillamosság viszonylatában, családi ház volumenű kivitelezéseknél nem szükséges villamos kiviteli terv készítése, azonban a 45/1997 (XII. 29.) az építészeti tervdokumentációk tartalmi követelményeiről szóló KTM rendelet, az építési engedélyezési tervdokumentációkról szóló 5.§ (11. bekezdésében) kimondja, hogy új építmény esetén az építési engedélyezési tervdokumentációnak különösen kell tartalmaznia műszaki leírást (villamos fejezetet), amely ismerteti villamos és villámvédelmi megoldásokat. A 6. § k. pontja ugyanezeket állapítja meg meglévő építmény átalakítása, bővítése esetére is.
A gyakorlat azt tükrözi hogy az engedélyezési tervdokumentációk jelentős többsége jelenleg nem szentel kellő hangsúlyt a villamos, és az esetlegesen szükséges villámvédelmi kérdéseknek. Ezen dokumentációkra hagyatkozva a kivitelezéssel megbízott szakember kénytelen időt és energiát áldozni - a megrendelői igények folyamatos változása mellett - egy olyan "terv" létrehozására, mely kiindulási alapként szolgálhat a villanyszerelés, mint szolgáltatás árának kialakításánál.
Megállapítható, hogy a beruházások jelentős részében az építtető tévesen értelmezett költségtakarékossága játszik döntő szerepet a kialakult helyzetben. Bizony, valóban tévedésről van szó, s a villanyszerelő kollégák - természetesen pozíciójuk függvényében - kísérletet is tehetnek és tesznek a megrendelő meggyőzésére. Hiszen a terv hiányában fel lehet tenni a kérdést, hogy mi alapján készül egy (korrekt) költségvetés, mi alapján fog elszámolni a megrendelő a kivitelezővel az esetleges pótmunkák, vagy hiánypótlások kérdésében. Hogyan tud korrekt árat képezni a kivitelező, ha nem látja a tervet? Ezzel tulajdonképpen az összes később felmerülő pénzügyi vita és elszámolási bonyodalom alapját vetjük meg rögtön a kivitelezés kezdetén.
További problémaként merül fel az is, hogy a felelősségi körök a dokumentáltság hiányában elmosódnak: hiába kerül sor szóbeli egyeztetés(ek)re a kivitelező és a megrendelő között, mivel ennek semmi írásos következménye nincs, nem lehet mire hivatkozni a vitás kérdéseknél. A szó elszáll......
Így tehát a végső elszámoláshoz közeledve már elkezdődnek a konfliktusok a kivitelező és a megrendelő között: ennek egyik következményeképpen elmaradhatnak vagy késhetnek azok a felülvizsgálatok, illetve a megfelelő dokumentációk összeállítása, amelyek nélkül a lakhatási, illetve használatbavételi engedély nem (lenne) kiadható.
Itt tartsunk egy kis kitérőt: meg kell ugyanis ragadni az alkalmat annak kiemelésére, hogy 2006.január 1. óta jogszabály írja elő az érintésvédelmi felülvizsgálatokat. A felülvizsgálók erre a hivatkozva végezhetik munkájukat, hiszen mióta a szabványok alkalmazása nem kötelező - az üzemeltetőket nehéz volt meggyőzni, hogy ezeket a vizsgálatokat végeztessék el.
A 22/2005. (XII. 21.) FMM rendelet - a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló 14/2004. (IV. 19.) FMM rendelet módosításáról - 2006. január 1-től jogszabályi háttérrel látja el - az eddig a szabványok nem kötelező alkalmazásával a felülvizsgálók számára fura helyzetet előidéző - érintésvédelmi felülvizsgálatokat.
A 14/2004. (IV. 19.) FMM rendelet 2. §-a a következő új i) és j) ponttal egészül ki: a 2. § i) pontjában meghatározza a szerelői ellenőrzés, a j) pontjában a szabványossági felülvizsgálat fogalmát, továbbá a 2 . § 14/2004. (IV. 19.) FMM rendelet a következő 5/A. §-sal egészül ki:
"5/A. § (1) A kisfeszültségű erősáramú villamos berendezés közvetett érintés elleni védelmének (érintésvédelem) ellenőrző felülvizsgálatáról és időszakos ellenőrző felülvizsgálatáról a munkáltató - a 4-5. §-ban foglaltaktól eltérően - a berendezés szerelői ellenőrzésének, illetve szabványossági felülvizsgálatának keretében gondoskodik.
(2) Az ellenőrző felülvizsgálatot az üzemeltetés megkezdését megelőzően, valamint az érintésvédelem bővítése, átalakítása és javítása után a szerelés befejező műveleteként kell elvégezni szabványossági felülvizsgálattal.
(3) Az időszakos ellenőrző felülvizsgálatot legalább a következő gyakorisággal kell elvégezni:
a) áram-védőkapcsolón havonta szerelői ellenőrzéssel;
b) kéziszerszámokon és hordozható biztonsági transzformátorokon évenként szerelői ellenőrzéssel;
c) a Kommunális- és Lakóépületek Érintésvédelmi Szabályzatáról szóló 8/1981. (XII. 27.) IpM rendelet alkalmazási körébe tartozó villamos berendezéseken 6 évenként szerelői ellenőrzéssel;
d) egyéb villamos berendezéseken 3 évenként szabványossági felülvizsgálattal."
A tervdokumentáció rendelkezésre állása természetesen nem csak a megrendelőt védi, hanem a kivitelezőt is. S hasonlóképpen ki lehet emelni az anyagi szempontot: vajon mi alapján lehet utólagosan eldönteni azt, hogy egy bizonyos munkatétel a vállalás részét képezi-e vagy pótmunkában kell elvégezni? De éppígy ismételten lehet hivatkozni a felelősség kérdéskörére is: sajnos sorozatosan jelentkezik a műszaki ellenőrök, felülvizsgálók gyakorlatában az a hiba, hogy a fürdőszobába installált villamos szerkezetek szerelése szabálytalanul valósul meg. Amennyiben vállalkozási szerződés keretében a kivitelező a megrendelő részéről a tevékenységének elvégzéséhez alkalmatlan anyagot vagy célszerűtlen, szakszerűtlen utasítást kap, köteles erre őt figyelmeztetni. A figyelmeztetés elmulasztásából eredő kárért a vállalkozó a felelős. Ha azonban a megrendelő a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja vagy nem szolgáltat megfelelő anyagot, a vállalkozó a szerződéstől elállhat. Ha nem áll el, a kapott anyaggal a megrendelő utasítása szerint, illetőleg a megrendelő kockázatára köteles a munkát elvégezni. Az elállás - az általános szabályok szerint - a szerződés felbontásához vezet, és a feleknek ennek megfelelően kell eljárni.
A vállalkozó a megrendelő által adott anyaggal, illetve utasítás szerint nem végezheti el a munkát, ha ez jogszabály vagy hatósági rendelkezés megsértésére, illetve az élet- és vagyonvédelmi biztonság veszélyeztetéséhez vezetne.
Tegyük fel, hogy noha a villanyszerelő vállalkozó mindezen körülményre felhívja a megrendelő figyelmét, de ő ennek ellenére kitart álláspontja mellett: nem fog pénzt áldozni a villamos tervekre! Tapasztalatból tudható, hogy ez nem egyszerűen a gyakori eset, hanem sajnos családi ház volumenű munkák esetében szinte kizárólag ilyen szituációban kezdi meg a kivitelezést a vállalkozó.
Akár van, akár nincs villamos terv, a kivitelezőnek rendelkeznie kell az adott építményfajtára jogosultsággal rendelkező felelős műszaki vezetővel.
A felelős műszaki vezető
Az 51/2000. (VIII. 9.) FVM-GM-KöViM együttes rendelet az építőipari kivitelezési, valamint a felelős műszaki vezetői tevékenység gyakorlásának részletes szakmai szabályairól és az építési naplóról rendelkezik. Érdemes néhány, a villanyszerelőket is érintő pontot kiemelni a jogszabályból.
1. § E rendelet előírásait - az atomenergia alkalmazására szolgáló, illetve a belsőépítészeti és a kertépítési munkák körébe tartozó építmények kivételével - minden építmény építőipari kivitelezési, valamint felelős műszaki vezetői tevékenységére és annak résztvevőire alkalmazni kell.
2. § E rendelet alkalmazásában: (a teljesség igény nélkül)
7. Felelős műszaki vezető: az építési munkahelyen végzett építési-szerelési munkát az Étv. 40. § (2) bekezdésében meghatározott felelősséggel irányító személy.
9. Kivitelező: az építőipari kivitelezési tevékenység gyakorlására - jogszabályban meghatározottak szerint - jogosult természetes vagy jogi személy, illetőleg jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság.
6. § (1) Felelős műszaki vezető csak az lehet, akit a Felelős Műszaki Vezetői Névjegyzékbe felvettek.
(2) A felelős műszaki vezető jogosultságának megnevezését (építményfajta, szakterület) és névjegyzéki számát köteles az építési napló megfelelő rovatába bejegyezni. Ha az építményfajta szerint illetékes miniszter a kivitelezést irányító felelős műszaki vezető képesítését az általánostól eltérő követelményekhez (pl. szakvizsgához) köti, ennek igazoló adatait is rögzíteni kell az építési naplóban.
(3) Az építőipari kivitelezési tevékenység felelős műszaki vezetőinek nevét, képesítését, jogosultsági számát az építési naplóban folyamatosan rögzíteni kell.
(4) A felelős műszaki vezető az általa irányított építési-szerelési munkában sem szakértői, sem építési műszaki ellenőri tevékenységet nem végezhet.
7. § (1) Jogi személy, illetőleg jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet akkor láthat el felelős műszaki vezetői tevékenységet, ha azt a 6. §-ban és 8. §-ban előírt feltételeknek megfelelő tagja vagy alkalmazottja útján gyakorolja.
(2) A felelős műszaki vezető tartós akadályoztatása esetén a kivitelezőnek gondoskodnia kell a helyettesítésről. A helyettesítés ideje alatt elvégzett építőipari kivitelezési tevékenységért a felelős műszaki vezetőt helyettesítő - az e rendelet szerinti jogosultsággal rendelkező - személy felel.
(4) A felelős műszaki vezetői feladatokat szakirányú felső- vagy középfokú végzettséggel és szakmai gyakorlattal rendelkező személy az építésfelügyeleti feladatokat ellátó szerv (a továbbiakban: építésfelügyelet) egyszerűsített határozattal hozott engedélyével - névjegyzékbe vétel kötelezettsége nélkül - saját maga vagy a Ptk. 685. §-ának b) pontja szerinti közeli hozzátartozói számára is elláthatja.
8. § (1) A felelős műszaki vezető feladatkörében felel az építőipari kivitelezési tevékenységgel kapcsolatos jogszabályok, továbbá a hatósági engedélyekben és a tervdokumentációkban foglaltak megtartásáért.
(2) Ha az építőipari kivitelezési tevékenység fő-, illetve alvállalkozói szerződés alapján valósul meg, a fővállalkozó kivitelező felelős műszaki vezetője felel a kivitelezés szakszerűségéért, az alvállalkozók tevékenységének összehangolásáért.
(3) Ha az építőipari kivitelezési tevékenységnek nincs fővállalkozó kivitelezője, az építmény, építményrész elvégzett szakmunkáinak vonatkozásában az egyes kivitelezők felelős műszaki vezetői felelnek az általuk irányított munkáért, és tesznek nyilatkozatot az építési naplóban az általuk elvégeztetett kivitelezési munkákról.
(5)3 A felelős műszaki vezető szakmai tevékenységének ellenőrzése során feltárt hibákat, illetőleg a tevékenysége ellen irányuló panaszokat az építésfelügyelet vizsgálja ki.
(6)1 Azt a felelős műszaki vezetőt, aki az (1) bekezdésben foglaltakat megsérti, a vizsgálatot (ellenőrzést) lefolytató építésfelügyeleti szerv az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény szerinti eljárás keretében határozattal figyelmeztetésben részesíti, amelyről a határozat egy példányának megküldésével tájékoztatja a vizsgált személy lakhelye szerint illetékes, névjegyzéket vezető építésfelügyeleti szervet is.
9. § A felelős műszaki vezető feladatai különösen:
a) az építési-szerelési munkák irányítása;
b) az építési-szerelési munkára vonatkozó jogszabályok (szakmai és minőségi követelmények), munkavédelmi,
tűzvédelmi, környezetvédelmi, műemlékvédelmi, természetvédelmi, közegészségügyi és más kötelező hatósági előírások, továbbá az építésügyi hatósági (létesítési) engedélyek betartatása, azok betartásának az általa vezetett építkezéseken való ellenőrzése;
c) az építési napló megnyitása, vezetése, ellenőrzése és lezárása, az építési munkahely átvétele, őrzésének biztosítása;
d) az építőipari munkafolyamat szakszerű megszervezése, az egész kivitelezés során a minőségi követelmények
biztosítása, a technológiai, a munkavédelmi és az egészségügyi előírások betartatása;
e) a kitűzés helyességének, valamint a talajmechanikai és egyéb vizsgálatok megtörténtének ellenőrzése;
f) a szükséges minőségi vizsgálatok és mintavételek elvégeztetése;
g) az azonnali intézkedést igénylő építési műszaki feladatok meghatározása és irányítása;
h) az építtetővel, illetve annak helyszíni képviselőjével (építési műszaki ellenőr), továbbá az esetleges alvállalkozók felelős műszaki vezetőivel való együttműködés;
i) az építési tevékenység műszaki terveitől eltérő, nem építési (létesítési) engedélyköteles kivitelezésnek az építési naplóban történő feltüntetése;
j) az átadás-átvételi eljárásban, illetőleg a használatbavételi engedélyezési eljárásban való közreműködés és az ehhez szükséges nyilatkozatok megtétele az építési naplóban;
k) az építményen végzett építési-szerelési munkák, továbbá az alvállalkozók munkájának összehangolása;
l) az építési munkák befejeztével az építési területről való levonulás végrehajtása és a munkaterület átadása az építtetőnek.
Mint ahogy az a nevéből is kiderül ez a természetes, vagy jogi személy, illetőleg jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet felel az 51/2000. (VIII. 9.) FVM-GM-KöViM együttes rendelet 8. és 9. §-ban meghatározott feladatok szakszerű ellátásáért.
Ez azért fontos, mert ha a szóban forgó felelős műszaki vezető szakszerűtlenül végezné a munkáját, és baleset, vagy káresemény történik, a felelős személyt "foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés címen vonhatják felelősségre az 1978. évi IV. Tv. a Büntető Törvénykönyv (BTK) alapján.
A BTK a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetést a következőképen határozza meg:
171. § (1) Aki foglalkozása szabályainak megszegésével mások életét, testi épségét, vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz, vétséget követ el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával, vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés :a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást, vagy tömegszerencsétlenséget, b) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált, c) kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz
