Biztonsági világítás a cserépgyárban
2006/6. lapszám | netadmin | 3684 |
Figylem! Ez a cikk 20 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Biztonsági világítás a cserépgyárban A Lentibe telepített korszerű cserépgyártó üzem megnyitására 2005. május 27-én került sor. A pályázati úton az Európai Unió által is támogatott projekt keretében mind technológiájában, mind pedig kivitelében v...
A Lentibe telepített korszerű cserépgyártó üzem megnyitására 2005. május 27-én
került sor. A pályázati úton az Európai Unió által is támogatott projekt keretében
mind technológiájában, mind pedig kivitelében világszínvonalú üzemet létesítettek
ezen a zalai településen. A gyár technológiai fejlettsége nem pusztán a cserép-előállításra
vonatkozik: korszerű rendszereket telepítettek éppen úgy a logisztikai feladatok
ellátására, mint például a biztonságtechnikai szükségletek kielégítésére, történetesen
a biztonsági világítás megoldására.
A komplexum három jól elkülöníthető szekcióra osztható fel: gyártóüzem, előkészítő
csarnok, szociális helyiségek (irodák, raktárak). A felkérés e három épületegyüttes
biztonsági világításának megszervezésére vonatkozott, a szükséges irányfényekkel
és központtal, alközpon-tokkal kiegészítve.
A tervek Németországban készültek, és a honosítás utáni magyar verzióban is a
német vállalat által szállított biztonsági világításközpont került betervezésre.
Ennek megfelelően egy főközpont és két alközpont kialakítására került sor: a
központi panelt a gyártócsarnokban helyezték el, míg az alközpontok a szociális
létesítményben és az előkészítőben kaptak helyet. Mind a kiviteli terveket, mind
a konkrét kivitelezést magyarországi cégek valósították meg.
A telepített rendszer némileg szokatlan a magyarországi környezetben. A biztonsági
világítás hazánkban a hagyományos világításból kiemelt lámpákat takarja. Ezzel
ellentétben, a csarnok jelentős belmagasságából kiindulva a tervezőknek itt más
utat kellett választaniuk. A hagyományos világítási eszközöket itt fémhalogén
lámpák váltották fel. Ezek táplálására azonban egyenfeszültséget nem lehet használni.
Ennek jelentősége onnan ered, hogy az alkalmazott biztonsági világításközpontok
teszt üzemmódban, illetve feszültség-kimaradás esetén egyenfeszültséget bocsátanak
ki. Tehát a normál betáplálás esetén ezek is váltóárammal dolgoznak, mindazonáltal
az említett esetekben a 220 V-os akkumulátorok egyenáramot biztosítanak a lámpák
megtáplálására.
Mivel a szóban forgó halogénlámpák előtétjei nem alkalmasak egyenáram fogadására
(pontosabban csak a kisebb teljesítményű halogénlámpáknál van erre lehetőség),
külön biztonsági lámpák installálására kellett sort keríteni. Ezek kivitele:
tükrös, kompakt fénycsöves lámpák. Ezeket a födémtől mintegy hat méter magasságban
rögzítették.
Ezek azzal a további jelentős előnynyel rendelkeznek, hogy teljesítményük mindösszesen
11 W, így az akkumulátoros ellátásnál kisebb telepekkel lehet kalkulálni: ez
feltétlenül beruházási és karbantartási költségmegtakarítást jelent. Egyes bevásárló
központokban, egyéb jelentős kommunális tereken nem ritka az 58 W-os lámpák felszerelése
sem: ezek közül általában minden hetedik, nyolcadik lát el biztonsági világítási
funkciót. Az ilyen nagy teljesítményű lámpák egy órán keresztül történő táplálására
több kW-ot kell fordítani, ez viszont jelentős akkumulátoros hátteret igényel,
jelentős egyszeri beruházást. Minden rendszernél mérlegelni szükséges tehát,
hogy nagyobb teljesítményű akkumulátorteleppel megtáplálható, de rendszerszerű
lámpákat kell-e választani, vagy önálló formátumú, kisebb kapacitású akkumulátortelepet
igénylő, speciális lámpákat.
Az akkumulátortelepről annyit kell megjegyezni, hogy a helyszínen 24 Ah-ás berendezéseket
helyeztek el, amelyek 3 kW teljesítmény leadására képesek egy órán keresztül.
A fénytechnikai tervezésből kifolyólag a gyártócsarnokban elegendő volt hozzávetőlegesen
20 db biztonsági lámpatest elhelyezése: az egyes elemek kb. 14 méterre helyezkednek
el egymástól. A csarnok alapterülete kb. 4000 m2. Ezek a megállapítások nem
vonatkoznak az előkészítő és szociális helyiségekre: a belmagasság itt
nem érte el azt a szintet, hogy alternatív megoldást kelljen alkalmazni.
A közlekedőfolyosókon egy-, illetve kétoldalas irányjelző lámpák kerültek
elhelyezésre, összesen körülbelül 40 darab.
Fontos kiemelni, hogy a biztonsági világítás elemei, illetve az irányfények
egyedi címzéssel vannak ellátva. A szóban forgó létesítményben ugyanis ún.
központi akkumulátoros, egyedi címzésű (vagy más elnevezéssel: egyedi lámpa-felügyeleti)
rendszer került kiépítésre.
Érdemes néhány szóban öszszefoglalni a ma kapható rendszerek néhány jellemzőjét!
A központi akkumulátoros rendszereknél külön kell szót ejteni az áramkör-felügyeletes
kivitelről: ez esetben a központ a kimenő áramkörre kötött lámpák áramát
"betanulja", s beállítható, hogy hány százalékos detektált eltérés esetén
jelezzen hibát. A tesztet egyenárammal hajtja végre a központ a pontosság
érdekében, s ennek keretében a mért és memóriában rögzített értékeket hasonlítja
össze: a megengedettnél nagyobb eltérés esetén hibaüzenetet küld. Ez számít
az egyszerűbb, de olcsóbb megoldásnak. Hátrányként lehet kiemelni, hogy a
tervező figyelmetlensége esetén - történetesen ha több nagy teljesítményű
biztonsági lámpa mellé betervez egy kisebbet - az áramkörön megjelenő, hibaforrásból
származó ingadozásokat a központ nem tudja megfelelően értékelni. Problémát
okozhat az is, hogy az egy órás áthidalási időt végző teszt nyomán az akkumulátorok
lemerülnek: amennyiben ilyen állapotban indít a központ egyéb tesztet, akkor
a mért áramértékek el fognak térni a rögzítettektől, s hibát jelez a központ,
noha erről szó sincs. A legfontosabb negatívum azonban az, hogy hiba esetén
nem képes az egyes lámpákat beazonosítani, csak az áramköröket. Amennyiben
számos lámpát helyeznek el az áramkörre, úgy nem kevés időt és fáradtságot
jelent a hibásan működő lámpa beazonosítása.
A fejlettebb kivitel a központi akkumulátoros, egyedi címzéssel ellátott
rendszer. Az egyes lámpákba beépítenek egy címző elektronikát, ami lehetővé
teszi, hogy a központ közvetlenül rákérdezzen az egyes készülékek állapotára.
Amennyiben valamelyik lámpánál zárlat vagy szakadás áll elő, úgy a központ
alkalmas arra, hogy közvetlenül jelezze, hogy hol történt meghibásodás. Egyes
gyártóknál ehhez külön adatvezetéket építenek ki, míg a Lentiben telepített
rendszernél erre alkalmas maga a tápláló kábel is.
A korábban ismertetett felügyeleti rendszernél csak áramköröket lehet programozni
működési mód tekintetében: állandó, készenléti vagy kapcsolt üzemben működjön-e.
Újdonságként jelent meg a cserépgyárban is alkalmazott ZBS-rendszer: ennek
segítségével már lámpánként lehet beállítani az üzemmódokat. Hazánkban nem
léteznek ugyan pontos előírások ebben a vonatkozásban, Németországban már
szabványok határozzák meg, hogy az egyes típusú létesítményekben hol szükséges
állandó, készenléti vagy kapcsolt üzemű biztonsági lámpákat felszerelni.
Szintén integrálásra került itt már az ún. DLS-üzemmód is. Ennek bemutatásához
vegyük először a készenléti üzemmódot: például, ha a normál világítás része
a biztonsági világítás, és ezeket készenlétire programozzuk, akkor csak úgy
gyulladnak fel, amennyiben áramkimaradás lép fel. Ha viszont állandóra programozzuk
őket, akkor mindig égnek, még akkor is, ha lekapcsolják a normál világítást.
A DLS-modul segítségével le lehet kérdezni azt, hogy vajon felkapcsolt állapotban
van-e a normál világítás, s ha igen, akkor a biztonsági lámpákat állandó
üzemre kapcsolja; amikor viszont érzékeli a lekapcsolást, akkor a biztonsági
lámpákat készenléti üzemmódra állítja. Az újdonság az, hogy eddig ezek a
DLS-modulok a központba voltak integrálva: ennek megfelelően a kapcsoló jelét
be kellett hozni a központ szekrényébe; a korszerűbb kiviteleknél már a világítási
elosztószekrénybe kerülnek, s csak egy adatkábelt kell átvezetni a központba.
Jelentős kábelezési munka takarítható meg ezáltal.
Természetesen az alközpontok és a központ kommunikálnak egymással: a cserépgyárban
például bármelyik alközpontból elindítható a teljes rendszer ellenőrző tesztje.
Hozzá kell tenni azt is, hogy a biztonsági világítás rendszere integrálva
van a létesítmény épületfelügyeleti rendszerbe. Ez azt jelenti, hogy a mind
a karbantartók, mint az üzemeltetők folytonosan nyomon követhetik a gyártás
folyamatát, illetve az épületegyüttes állapotát. Tekintettel arra, hogy biztonsági
rendszerről van szó, előírás, hogy a szóban forgó rendszereket vagy 30 perces
tűzállóságú helyiségbe kell felszerelni, vagy magának a központ szekrényének
kell teljesítenie ezt a kritériumot. Ezt sajnos Magyarországon még sehol
nem alkalmazták: a Lentiben végrehajtott beruházás az első, ahol a csarnokban
elhelyezett alközpont szekrénye rendelkezik 30 perces tűzállósággal. Ezt
úgy oldották meg, hogy a szekrénybe speciális szigetelőanyagot helyeztek
el: az 5-6 cm széles anyag olyan kristályokat tartalmaz, ami hő hatására
víz formájában kicsapódik. Ezen túlmenően, egy hőpatron adott hőmérsékleten
eldurran, lezárja a ventilátor-csappantyút, s megindul a habfejlődés, ami
lezárja a szellőzőnyílásokat is.
Az üzembe helyezés 2-3 hónapot vett igénybe: elsősorban a rendszer felprogramozása
jelentett komolyabb szakmai kihívást. A telepítés során fellépő tévedéseket
a berendezésbe épített memóriakártya megőrizte, így az elemzés és a helyreigazítás
jóval gyorsabban zajlott, mint a többi esetben.
Gyakori problémaként jelenik meg a szakszerű felügyelet kérdése: az üzemlátogatás
során is merült fel probléma, amelynek elhárítására a helyi karbantartók
nem voltak képesek. Remélhetőleg a jövőben egyre nagyobb mértékben önállósodik
a biztonsági világítás szakterülete, s ennek pozitív hatása mind a szabályozásban,
mind pedig a képzésben megnyilvánul majd.
