Az optikai kábelezés gyakorlatáról
2006/6. lapszám | netadmin | 11 513 |
Figylem! Ez a cikk 20 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az optikai kábelezés gyakorlatáról Ma már elképzelhetetlen munkahely, sőt lassan az otthon is a számítógépek és azok működését lehetővé tevő strukturált hálózatok nélkül. A hálózatok működését befolyásoló elemek közül az egyik legmeghatározóbb a ...
Ma már elképzelhetetlen munkahely, sőt lassan az otthon is a számítógépek és
azok működését lehetővé tevő strukturált hálózatok nélkül. A hálózatok működését
befolyásoló elemek közül az egyik legmeghatározóbb a kábelezés, hiszen ez köti
össze az egyes aktív elemeket, miközben jelentős távolságokat hidal át. Ebből
adódóan a kábelek a strukturált hálózat "legérzékenyebb" elemei is, mivel a kábelek
kerülnek kapcsolatba a környezeti zavaró tényezőkkel. A külső zavaró tényezők
mellett nagyon fontos szerepe van a szabványokban rögzített értékek betartásának
is, ami esetenként korlátokat szabhat a tervező, kivitelező számára. A számítógépes
hálózatok tervezésének kialakítása során ennek megfelelően fokozott figyelmet
kell fordítani a kábelek kiválasztására is.
Napjainkban a strukturált hálózatok kialakítása során a csavart érpárú kábelek
és az optikai kábelek felhasználása a jellemző.
A csavart érpárú kábelek felhasználhatóságát a már előbb említett két tényező,
a külső zavarokra való érzékenység és a szabványokban leírt szigorú távolságértékek
befolyásolják. A külső zavaró tényezők ellen megfelelő árnyékolással védekezhetünk:
ez esetben azonban gondoskodni kell a megfelelően árnyékolt csatlakozókról, illetve
az árnyékolás folytonosságáról is. Csavart érpárú kábel esetén a szabvány előírja
számunkra, hogy két aktív elem között a távolság (kábelhossz) - beleértve a fali
és patch kábeleket is - maximum 100 méter lehet. Ennél nagyobb távolság áthidalása
esetén erősítőelem használata szükséges.
Az optikai kábel alkalmazása gyakorlatilag mindkét problémára megoldást nyújt,
mivel ebben az esetben az információt fény továbbítja, ami érzéketlen a külső
zavarokra, és több tíz km áthidalását is lehetővé teszi számunkra aktív elem
használata nélkül! Emiatt az optikai kábeleket elsősorban épületek közötti összeköttetés
létrehozására, valamint épületen belül a függőleges kábelezés kialakításánál
használjuk. Amellett, hogy teljes védelmet kapunk a külső zavaró tényezőkkel
szemben, még az épületek, szintek villamos elválasztása is megoldottá válik.
Tehát a néhány évvel ezelőtt még misztikumnak számító optikai szálak ma már át
és átszövik mindennapjainkat. Az üvegszálban történő információtovábbítás roppant
egyszerű: a fényvisszaverődés elvén alapul. Ha megfelelő törésmutatójú anyagokat
- jelen esetben üveget - használunk (bár már folynak kísérletek a műanyag alkalmazására
is), a fény nem tud egyik rétegből a másikba átlépni. Ugyanezt a jelenséget figyelhetjük
meg, ha a szökőkút vízsugarát megvilágítjuk (1. ábra).
Az optikai szál tehát két eltérő törésmutatójú üvegből készül. Az információt
a szál belsejében terjedő fény szállítja. A fény kibocsátásához és vételéhez
az optikai szál mindkét végén infravörös vagy lézerdiódára van szükség. A kibocsátott
fénysugarak visszaverődnek a szigetelő rész széléről, és így jutnak el a szál
másik végére (3. ábra).
Az információ a szál belsejében, a szál típusától függően két módon terjedhet.
1. Multimódusú optikai szál
(multimode optical fiber)
A multimódusú szál több frekvencián is képes a fény nagyobb távolságra való
eljuttatására, bár az egyes frekvenciák körüli sávszélesség némileg kisebb,
mint az egymódusú szál esetében. A multimódusú optikai kábel magátmérője tipikusan
50, illetve 62,5 mikron.
Fajtái a következők.
. Jelugrós szálak: ezekben a fény hirtelen változtatja meg irányát.
. Gradiens szálak: ezekben a fénysugárirány fokozatosan változik meg.
Épületek között általában a 62,5/125 ?m gradiensjelű szálakat használják (3.
ábra).
2. Monomódusú vagy egymódusú
optikai szál (single-mode fiber)
Ez olyan optikai szál, mely csak egy adott frekvencián - és annak közvetlen
környezetében - képes a fény átvitelére, más frekvenciákon a szál csillapítása
igen erős. Az egymódusú szálak valamivel nagyobb sávszélességen képesek jelátvitelre,
mint a multimódusú szálak. A monomódusú szál átmérője 9 ?m (4. ábra).
A gyakorlatban az optikai szál sokkal kevésbé ellenálló a külső mechanikai
igénybevételekkel szemben, mint a csavart érpárú kábelek. Ha megvizsgáljuk
egy valóságos optikai kábel szerkezetét, akkor az információt hordozó üvegszálak
körül különféle védőrétegeket találunk (5. ábra). Az erősen igénybevett kábelek
esetén ezeken kívül még fém védőréteget is találunk.
Ahhoz, hogy a kábeleken továbbított információ eljusson a munkaállomáson dolgozó
címzetthez, meg kell oldani a csatlakoztatást a kábelek, patch panelek és az
aktív készülékek között, vagyis ki kell alakítani az optikai csatornát (6.
ábra).
Az optikai csatlakozók kerülnek az optikai patch panelek csatlakozó tartóiba.
A optikai patch panelek gyakorlatilag csak ezeknek a csatlakozóknak a befogadására
szolgáló tokozatok, amelyek mindkét oldalára egy-egy csatlakozó kerül (7. ábra).
Az elméleti bevezető után nézzük meg a gyakorlati alkalmazásokat.
Az optikai hálózat
kialakításához szükséges
elemek tehát a következők:
. optikai kábel,
. optikai csatlakozók,
. optikai patch panelek,
. aktív elemek és az őket befogadó szekrények.
Optikai kábelek
Az optikai kábelek kiválasztásánál lényeges szempont a felhasználás helye,
és a kábelt érő külső behatások. Más a kialakítása a beltéren és más a kültéren
használt kábeleknek. Ennek megfelelően a nedves környezetnek kitett kábelek
esetén gondoskodni kell a vízhatlanságot biztosító rétegről, míg a mechanikai
behatásoknak kitett kábelek esetén fém védőréteget is alkalmazni kell.
Optikai csatlakozók
A megfelelő csatlakoztatások kialakításához a szabványok és a saját igényeink
alapján több csatlakozótípusból választhatunk (8. ábra).
Az optikai hálózatok elterjedésével ma már nem csak a patch panelek és az aktív
elemek közötti kapcsolatot kell megoldanunk, egyre többször jelentkezik igényként
az optikai csatlakoztatás megvalósítása a munkaállomásokon is. A jelentősebb
gyártók törekszenek arra, hogy az optikai csatlakozók befogadását biztosító
aljzatok kialakítása megegyezzen a helyiségben felszerelésre került többi szerelvényével.
Ez azt jelenti, hogy az azonos méret, külső megjelenés egységes arculatot ad
a helyiségben megtalálható villamos szerelvényeknek. Emellett lehetőséget biztosít
a hagyományos funkciók és bármely típusú optikai csatlakozó sorolására is,
mégpedig úgy, hogy a csavart érpárú kábelek esetében betartandó, a két feszültségszint
elválasztására vonatkozó előírásokat nem kell betartani, hiszen az optikai
kábelben a fény szállítja az információt. Nem kell soroláskor a világítási
hálózatban folyó áram hatására fellépő zavarokkal sem számolni, mivel az optikai
kábelek ezekkel szemben teljesen érzéketlenek.
Munkahelyek kialakításánál a kábelcsatornába szerelhető csatlakozók használata
a legjelentősebb (9. ábra).
Patch panelek
Az optikai patch panelek kettős szerepet játszanak. Fiókszerű kialakításukból
adódóan egyrészt védik az optikai szálakat a mechanikai sérülésektől, törésektől.
A fiókban az optikai szálak megfelelő sugarú feltekercselését biztosító szerkezet
található. A másik feladatuk pedig az optikai csatlakozók fogadása mindkét
irányból (10. ábra).
A korszerű modulrendszerű patch panelek biztosítják számunkra egy panelen belül
a csavart érpárú és az optikai szálak fogadását is, sőt lehetőség van moduláris
médiakonverter alkalmazásával a villamos és optikai jelek átalakítására is.
Természetesen a szálak védelmét ekkor is biztosítani kell a megfelelő tekercselő
szerkezetet tartalmazó optikai kötéstartó kazetta alkalmazásával (11. ábra).
Szerelési technológiák
Az optikai szálak és a csatlakozók összeszerelésére napjainkban két eljárás
terjedt el. Ezek a ragasztásos és a gyors krimpelő technológiák. Mindkét
esetben gyakorlatra van szükség a megfelelő minőségű csatlakoztatáshoz.
Krimpelés
A krimpeléssel felszerelhető csatlakozók installálása a technológiából adódóan
sokkal egyszerűbben elsajátítható. Szinte minden gyártó, aki optikai kábelekkel
és azok tartozékaival foglalkozik, szervez képzéseket, amiken megtanítják
a szakszerű szerelést.
Akármelyik módszert is választjuk, az első lépések azonosak. El kell távolítani
a védelmi rétegeket az üvegszálról. Ha beltéren alkalmazható kábelt szerelünk,
ez a következő lépésekből áll.
. A külső műanyag védőburkolat eltávolítása. Ehhez a lépéshez speciális csupaszoló
szerszám áll a rendelkezésünkre, ami biztosítja, hogy a vezető szál semmiképpen
se sérüljön meg.
. A védőburkolat eltávolítását a kevrál védőszálak levágása követi. A szerelődobozokban
ehhez is megtalálható a megfelelő vágóeszköz.
. Ezt követően most már az üvegszálat közvetlenül borító műanyag védelem eltávolításán
a sor. Ezt egy csípőfogóhoz hasonló eszközzel végezhetjük el, ami szintén tartozéka
a szerelőkészletnek. Az eltávolítás során ügyelni kell arra, hogy megfelelő
szögben tartsuk a szerszámot, ami megközelítően 450-os szöget jelent a szálhoz
képest. Ha ennél kisebb a szög, könnyen elvághatjuk az üvegszálat is, ha nagyobb,
nem jön le a burkolat.
. Ugyanezzel a szerszámmal a már lecsupaszított vezető- szálról a műgyanta
bevonatot is el tudjuk távolítani.
. Miután mechanikailag megtisztítottuk üvegszálunkat, alkoholos letörléssel
eltávolítjuk a csupaszolás folyamán kezünkről rátapadt zsíros szennyeződéseket.
Ezután már a kiválasztott technológiától függ a további tevékenységek sora.
Ragasztásos eljárás
. Miután megtisztítottuk az optikai szálat, feltöltjük ragasztóval csatlakozónkat,
és felhúzzuk a csatlakozó védősapkáját a szálra. Nagyon fontos, főleg az
első időszakban erre fokozottan figyelni, hiszen ez a csatlakozó felszerelése
után már nem pótolható!
. Óvatos csavaró mozdulatokkal átdugjuk a ragasztóval feltöltött csatlakozón
a vezető szálat. A munkafolyamat közben mozgatással kell megkeresni a csatlakozón
átvezető furatot. Mindenképpen kerülni kell a szál erőltetését, mert az könynyen
eltörhet. A munkafázis végén az üvegszál túllóg a csatlakozón.
. Az így előkészített csatlakozót melegítő eszközbe helyezzük a ragasztó megkötésének
meggyorsítása miatt.
. A ragasztó megkötése után óvatosan letörjük a felesleges szálat. Vigyázzunk
arra, hogy a szál véletlenül se kerülhessen bőrünk alá!
. Ezt követően csiszolással alakíthatjuk ki a megfelelő véget az üvegszálon,
ami maradéktalanul biztosítani fogja számunkra az információt hordozó fénysugár
szabad áramlását, csiszolás közben mikroszkóp segítségével vizsgáljuk a csiszolat
minőségét. Ha már megfelelőnek ítéljük a felületet, a már ismertetett mérési
módszerekkel ellenőriznünk is kell, hogy biztosak lehessünk a csatlakozó megfelelő
minőségében.
Gyors krimpelési eljárás
Ahogy ez az eljárás nevében is megtalálható, gyors csatlakozószerelést tesz
lehetővé számunkra, mivel itt nincs szükség ragasztóra, így a száradási időt
nem kell kivárni. Egy csatlakozó felszerelése gyakorlattól függően 3-5 perc.
A folyamat lépései a következők.
. Az előzőleg már megtisztított szálon sablon segítségével bejelöljük a szükséges
méreteket (készülékbe történő befogás, törés helyét).
. Ebben az esetben sem szabad megfeledkezni a védősapka felhelyezéséről!
. A jelöléseknek megfelelően befogjuk az üvegszálat a törőszerszámba, aminek
segítségével könnyedén ki tudjuk alakítani a megfelelő törési felületet, amit
a készletben található mikroszkóppal ellenőrizhetünk.
. A megfelelően kialakított véggel rendelkező szálat óvatosan a csatlakozóba
helyezzük a beillesztő szerszám segítségével, ami segíti helyére húzni és rögzíteni
az optikai szálat.
. A krimpelőszerszám segítségével mechanikusan is rögzítjük a csatlakozót a
fényvezető szálon, majd elvégezzük az ellenőrző mérést.
Bármelyik technológiát, illetve bármely kábelt, optikai paszszív vagy aktív elemet is választjuk, szeretném felhívni a figyelmet a névnélküli gyártmányok kerülésére. Lehet, hogy kicsit drágább a márkás termék, de nagyon sok későbbi kellemetlenségtől tudjuk ezek használatával magunkat megóvni. Kummer Zoltán