Családi hagyomány alapján
2006/7-8. lapszám | netadmin | 4253 |
Figylem! Ez a cikk 18 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Családi hagyomány alapján Sorozatunk jelen cikkében ifjabb Anfang Józsefet mutatjuk be. Miként maga a személynév, úgy maga a villanyszerelési vállalkozás is öröklődik a családban, hasonlóképpen a kisvállalkozói profilhoz és a minőségi munkavégzés...
Sorozatunk jelen cikkében ifjabb Anfang Józsefet mutatjuk be. Miként maga a személynév, úgy maga a villanyszerelési vállalkozás is öröklődik a családban, hasonlóképpen a kisvállalkozói profilhoz és a minőségi munkavégzéshez való ragaszkodáshoz.
A szakmai életút megnyitása nem volt problémamentes: a villanyszerelő apa inkább a víz-, gáz-, fűtésszerelés felé orientálta interjúalanyunkat, tekintettel arra, hogy saját tapasztalata alapján a megrendelő inkább erre a szakterültre áldoz többet és szívesebben, a villanyszerelésnél "mindig elfogyott a pénz". A "kukás korszakot" leszámítva azonban József következetesen ragaszkodott a választott szakmához: ennek megfelelően szakirányú szakmunkás iskolában végezte középfokú tanulmányait. Rendszeresen részt vett szakmai versenyeken, legjobb helyezése egy budapesti megmérettetésen szerzett ötödik helyezés.
Az iskolaévek után a Budapesti Közlekedési Vállalatnál dolgozott rövid ideig,
ezzel párhuzamosan pedig beiratkozott az Üteg utcai Verebély László Technikumba.
Sajnos azonban nem fejezte be az iskolát: miképpen a régi és a jelenlegi
hallgatók közül is többen, úgy ő sem tudta összeegyeztetni a munkát és
a tanulást. Érdeklődése ez időben a biztonságtechnika, történetesen a riasztórendszerek
felé fordult. Ebben az időszakban elsősorban autóriasztók telepítésével,
szervizelésével foglalkozott. Azt is hozzá kell tenni azonban, hogy meglehetősen
mozgalmas évek voltak ezek számára: a rendszerváltást követő periódusban
arra is volt példa, hogy József főfoglalkozásban vízilabdázóként, majd
úszómesterként dolgozott, természetesen a következetesen folytatott villanyszerelési
vállalkozás mellett.
Beszélgetőtársunk 1992 óta egyéni vállalkozóként gyakorolja a szakmát: édesapjával
közösen vállaltak el - szinte kizárólagosan - lakossági megrendeléseket.
Szintén családi örökség a jelentősebb beruházásokkal szembeni fenntartások:
ennek a szemléletnek a kialakulásába a potenciálisan felmerülő pénzügyi problémák
éppúgy belejátszanak, mint például az alkalmazottak szakmai megfelelőségének
a kérdése. Nagyon nehéz ugyanis megbízható és a szakmailag felkészült villanyszerelőket
alkalmazni: a jó szakmai tudásbázissal rendelkező szakemberek hamar önállósodni
akartak, így csak olyan villanyszerelőkből (szakmunkásokból) lehetett válogatni,
akik felett egyfelől erős szakmai kontrollt kellett alkalmazni, másfelől
magatartászavaraikat folytonosan felügyelni kellett. A legfontosabb szempont
azonban mégiscsak az, hogy kizárólag a maga által elvégzett munkában tud
megbízni, s ez jelent garanciát a folyamatos megrendelésekre is. Az elégedett
ügyfél mindig hozza a további megrendelőket: alkalmazottak esetén azonban
fennáll az esélye annak, hogy a régi családi vállalkozás jó híre veszélybe
kerül.
Korábban, 1998 környékén sok szó esett róla, hogy a vállalkozás fenntartását
mestervizsgához kötik: ezekre a hírekre reagálva József azonnal mestervizsgát
tett. Számára még lehetőség volt arra, hogy csupán a vizsgán jelenjen meg,
a szervezett tanfolyamon való részvételre már nem volt kapacitása. Ezen túlmenően,
a minősített szakvállalkozói rendszer bevezetésekor szintén azonnal elvégezte
az adott akkreditáció alapját jelentő tanfolyamot.
Egyre gyakrabban találkozott olyan helyzetekkel, amikor a kivitelezéseknél
a biztonságtechnikai cég képviselője nem csak a kiállásokat, hanem már a
csövezést, a behúzást is a villanyszerelőknek "adta ki": innen jött az
ötlet, hogy ebben az irányban tanul tovább. Elektronikus és mechanikus
vagyonvédelmi rendszerszerelői képesítést szerzett rövid időn belül, de
ezzel még nem ért a továbbtanulás végére. Kis idő elteltével ismét iskolapadba
ült, és egyszerre megszerezte mind a három biztonságtechnikai felülvizsgálati
jogosultságot. A következő fontos lépés a technikum befejezése lesz: közvetlen
érdeke fűződik ehhez, hiszen például megváltozik a felelős műszaki vezetői
besorolása is, így már nagyobb létesítmények munkáinál is betölthetné ezt
a pozíciót. "A tudás hatalom" állítás igazságtartalmával szinte nap mint
nap találkozik, így az újbóli beiskolázás elkerülhetetlen lépésnek tűnik
fel számára.
Jelenleg vállalkozása két szálon fut: egyfelől lakossági volumenben vállal
villanyszerelési feladatokat, másfelől riasztórendszerek telepítésével és
programozásával foglalkozik. Az egyéni vállalkozói státusz azonban nem életbiztosítás:
amint elmondta, folytonosan bizonytalanságban él, de ezt jelentős ösztönző
erővé is lehet formálni. Miként számos ismerősétől is hallja, az elmúlt néhány
esztendő jelentős viszszaesést hozott a forgalomban: amennyiben egy vállalkozó
"tiszta lappal", a jelenlegi jogi környezetnek megfelelő módon kívánja vállalkozását
fenntartani, úgy igencsak nehezen képes profitot termelni. Egyszerűen nem
lehet versenyképes egy feketéző, esetleg kisebb szakmai tudással dolgozó,
költségeket nem fizető "vállalkozóval" szemben. József a kialakult helyzetért
részben a lakosság, a megrendelők hozzáállását is problematikusnak tartja:
a feltétlen takarékoskodás oda vezet, hogy pusztán a vállalási ár lesz a
döntő a választásnál, nem pedig a szakmai felkészültség és tapasztalat, esetleg
a lekérdezhetőség és az utolérhetőség. Pedig minden szerelőnek ismerős az
a helyzet, amikor a "drágább" villanyszerelőnek kell helyreállítania az "olcsóbb"
balfogásait: no, akkor melyik is a drágább? Olcsó János munkája már messziről
szembeötlő: könnyű úgy kedvezőbb árajánlatot adni, hogy csak 4-5 áramkört
alakít ki egy lakásban, elhagyja a csövezést, nem épít be áramvédő-kapcsolókat
stb.
A probléma komplex megoldására József sem tud választ adni: feltétlenül kiemelendő
tartja viszont a lakosság felvilágosítását. E nélkül nem szoríthatók ki a
piacról a kóklerek, e nélkül nem kaphatják meg a villanyszerelők a megfelelő
társadalmi elismerést. Ehhez természetesen szükség lenne a szolgáltatók,
a képviseleti szervek, a szakmában részt vevő egyéb szervezetek összefogására
is. Égető szükség mutatkozik egy hatékony villanyszerelői érdekképviseleti
szervezetre is. Különösen úgy, hogy minden probléma ellenére a villanyszerelés
talán az egyetlen olyan szakterület, ahol ritkán találkozni szakmai féltékenységgel,
elzárkózással: a biztonságtechnikai szakemberek világában ez sajnos másképpen
van.
Az is árulkodó jel a kiszámíthatatlan vállalkozói helyzetre, hogy József
nem tud előre tervezni: mind a kedvezőtlen gazdasági helyzet, mind az egyéni
vállalkozói státusz nem vázol fel pozitív jövőképet: legfeljebb két hétre
előre tudja programját, munkáját megszervezni. Ilyen helyzetben nagyon meg
kell fontolni, hogy mire költ az ember: József mindig is büszke volt arra,
hogy kiadásainak sorában a korszerű és elengedhetetlen műszerek első helyen
állnak.
Természetesen számára is elsődleges a családi élet zökkenőmentes fenntartása:
kisfiával alkalmanként együtt járnak "szerelni", tehát nagy hangsúlyt fektet
arra, hogy időt biztosítson az együttlétekre. Persze, hogyan is hívhatnák
másként a gyereket, mint ifjabb Anfang József?
