A cégtelefon magáncélú használata
2006/12. lapszám | netadmin | 4604 |
Figylem! Ez a cikk 20 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A cégtelefon magáncélú használata A telefon, bátran állíthatjuk, az üzleti kommunikáció legfőbb eszköze. Biztosítja az azonnaliságot, és teret ad a tárgyalásra, anélkül, hogy a feleknek találkozniuk kellene. Egyetlen feltörekvő vetélytársa az Int...
A telefon, bátran állíthatjuk, az üzleti kommunikáció legfőbb eszköze. Biztosítja az azonnaliságot, és teret ad a tárgyalásra, anélkül, hogy a feleknek találkozniuk kellene. Egyetlen feltörekvő vetélytársa az Internet, de a világháló az írásbeliség és az üzenetváltás időigénye, illetve a személyes kontaktus hiánya miatt sohasem pótolhatja a telefont. Ezt az eszközt próbálja most megadóztatni a kormány, illetve használatának feltételezhető magáncélú részét.
A személyi jövedelemadóról szóló (Szja) törvény 69. §-a (1) bekezdésének mb)
alpontja és (12) bekezdése szerint 2006. szeptember 1-jétől természetbeni juttatásként
adóköteles a cégtelefonok, munkahelyi telefonok magáncélú használata során
magánszemély által megszerzett bevétel. Az adóköteles telefon-szolgáltatás
körébe tartozik a helyi és távbeszélő-szolgáltatás (SZJ 64.20.11 és 64.20.12),
a mobiltelefon-szolgáltatás (SZJ 64.20.13), továbbá az internet-protokollt
alkalmazó beszédcélú adatátvitel (SZJ 64.20.16-ból) szolgáltatás magáncélú
használata.
Az adó mértéke 54 százalék. A juttatás, szolgáltatás miatt a kifizetőt terhelő
kiadásból azt a részt kell adóköteles bevételként figyelembe venni, amelyet
a magáncélú használat értékéből nem téríttet meg. A magáncélú használat értéke
a kifizetőt az említett telefon-szolgáltatások miatt terhelő kiadásból a forgalomarányos
kiadásoknak a tételes elkülönítésével, és a nem forgalomarányos kiadásoknak
a forgalomarányos kiadások magáncélú hányada értékével határozható meg, vagy
választható, hogy a számlaértékből 20 százalék számít adóköteles bevételnek.
A cégtelefon magáncélú használata miatt adófizetésre kötelezett minden telefonszolgáltatást
előfizető vagy közvetített szolgáltatásként vásárló kifizető (adózás rendjéről
szóló törvény - a továbbiakban Art. - 178. § 18. pont), ha a számlával (továbbszámlázással)
érintett hívószámokról olyan magánbeszélgetések (is) kezdeményezhetők, amelyek
költsége a kifizetőt terheli. A kötelezettség minden intézményre, cégre (egyszemélyes
társaságra, eva-alanyokra is) kiterjed. Az egyéni vállalkozó (akkor is, ha
eva-alany) kifizetői minőségében kötelezett a cégtelefon magáncélú használata
miatti adó fizetésére, azaz akkor, ha a tevékenységében - akár más (cég, intézmény
stb.) nevében - közreműködő magánszemély számára telefonhasználatot biztosít.
Az "önfoglalkoztató" egyéni vállalkozót ilyen adókötelezettség nem terheli,
mivel önmagával szemben nem kifizető, és esetében a törvény a telefonszolgáltatás
magáncélú használatát vagy annak lehetőségét nem határozza meg adóztatható
körülményként (Szja-törvény 16. § [4] bekezdés).
Az adókötelezettség a kifizetőt terhelő kiadásból, azaz a szolgáltató által
kibocsátott számla (a közvetített szolgáltatásról szóló számla) szerinti (áfával
együtt számított) értékből határozható meg a rendelkezésben rögzített SZJ-számok
alapján, figyelembe véve, hogy az Art. 176. §-ának (13) bekezdése szerint az
adótörvények alkalmazásában a Központi Statisztikai Hivatal 2002. szeptember
30. napján érvényes SZJ-besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. Amennyiben
a számla más besorolású tételt (is) tartalmaz, az figyelmen kívül hagyható.
Értelemszerűen figyelmen kívül hagyhatók azok a tételek, amelyek magáncélú
használattal nem hozhatók öszszefüggésbe (pl. kék, zöld szám üzemeltetésének
díja, ha arról kimenő hívás nem kezdeményezhető; az olyan kóddal ellátott készülék
hívószámára számlázott tételek, amelyről csak meghatározott üzleti, hivatali
partner-számok hívhatók). Nem kell figyelembe venni továbbá azokat a tételeket,
amelyeket a kifizető az általa nyújtott szolgáltatás részeként biztosított
telefonhasználat áraként, mint közvetített szolgáltatást továbbszámláz más
kifizetőnek, vagy pl. a szálloda a vendégeinek. Nyilvánvaló, hogy az utóbbi
esetben nem keletkezik természetbeni juttatás, mivel a vendég szempontjából
nem cégtelefon magáncélú használata valósul meg, hanem megvásárolt (közvetített)
szolgáltatásról van szó. A más kifizetőnek történő továbbszámlázás esetén pedig
a másik kifizetőnél jelentkezik az adókötelezettség a továbbszámlázott tételek
alapján. Amennyiben a kifizető a cégtelefon használatát telefonkártya (feltöltő-kártya)
révén biztosítja, szintén a kártyával igénybe vehető szolgáltatás SZJ-száma
(besorolása) szerint kell az adókötelezettséget meghatározni.
A magáncélú használat miatti számlaérték meghatározásának egyik választható módja, hogy az 1.2. pontban említettek figyelembevétele nélkül megállapított számlatételek közül
. ki kell gyűjteni a forgalomarányos tételeket,
. ki kell gyűjteni a magáncélú hívások miatt számlázott forgalomarányos tételeket,
. a magáncélú hívások díjának az összes figyelembe vett forgalomarányos díjjal
történő elosztásával meg kell határozni a forgalomarányos kiadások magáncélú
hányadát,
. a forgalomarányos kiadások magáncélú hányada és a figyelembe vett nem forgalomarányos
tételek szorzataként meg kell határozni a nem forgalomarányos kiadások magáncélú
használatra jutó értékét.
A magáncélú használat miatti számlaérték egyenlő a magáncélú hívások miatt
számlázott forgalomarányos tételek és a figyelembe vett nem forgalomarányos
kiadások magáncélú használatra jutó értékének együttes összegével.
Olyan esetben, amikor csak alapdíj ellenében korlátlan hívás-lehetőséget biztosít
a szolgáltató, magáncélú használat miatt forgalomarányos kiadás nem határozható
meg, ezért a tételes elkülönítés alapján, annak választása esetén adókötelezettség
sem keletkezik. Az 1.3. pont szerinti tételes kigyűjtés az Art. bizonylatkezelésre,
nyilvántartás-vezetésre vonatkozó szabályainak figyelembevételével történhet
(Art. 44. §), azaz oly módon, hogy az adó alapjának megállapítására, ellenőrzésére
alkalmas legyen. Ebből a szempontból nem elegendő, ha csupán belső szabályzatban
rögzítik, hogy cégtelefonról nem kezdeményezhető magánhívás. Ugyanakkor megfelelő
lehet minden olyan módszer, amely a kifizető terhére számlázott díjjal egybevetve
ellenőrzés esetén csak akkor kérdőjelezhető meg, ha az adóhatóság bizonyítja
a módszer alkalmatlanságát vagy tartalmának valótlanságát. Célszerű lehet pl.
hívásnapló vezetésének előírása, amelyben a használók feltüntetik a hívott
számot és a beszélgetés okát (pl. XY megrendelő visszahívása). A hívásnapló
a kifizető szempontjából is mértéktartásra ösztönöz, mert feltehetően visszatartja
a használókat a kifizető számlájára történő magánbeszélgetéstől. A hívásnapló
és a részletes számla egybevetése alapján megállapítható az egyes magánszemélyek
használata, és igazolható akár az is, hogy egyáltalán nem történt magánbeszélgetés.
Más módszer is elfogadható lehet, pl. az üzleti és magánbeszélgetések eltérő
kódolásán alapuló, a hívás kezdeményezőjének választására bízott "becsület-kassza",
aminek alapján szétválaszthatók a kétféle használat díjrészei. Ennél és a hívásnapló
esetében is az érintett magánszemélyek választása, közlése a hívás céljára
vonatkozóan olyan nyilatkozatnak minősül, amelyet ellenkező bizonyítás hiányában
el kell fogadni.
Bármely esetben fontos továbbá az adatvédelmi szabályok betartása, ami azt
jelenti, hogy a hívott számok közül a telefon üzemeltetőjének részletes adatkérése
és ellenőrzése csak az üzleti hívásokra irányulhat. Vagyis a magánbeszélgetések
költségét maradék-elven - a hívott fél és a hívási cél megjelölése nélkül -
jogszerű a számlából megállapítani. Amennyiben a magánbeszélgetések tételes
elkülönítése nehézséget jelent (pl. több telefon, több magánszemély használó,
telefonkártya esetében), célszerű és jóval egyszerűbb megoldás, ha a kifizető
a megállapított, az áfával együtt számított számlaértékből 20 százalékot tekint
adóköteles bevételnek, azaz magáncélú használat miatt felmerült kiadásnak.
Ha a használó magánszemélynek vagy magánszemélyeknek a használatért térítést
kell fizetniük, nem keletkezik (illetőleg csak a meg nem térített rész mértékéig
keletkezik) adókötelezettség.
(folytatjuk)
Forrás: APEH
