A füstgáz-visszaáramlás egy esete
2006/4. lapszám | netadmin | 7662 |
Figylem! Ez a cikk 20 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A füstgáz-visszaáramlás egy esete A Solymáron épülő családi ház épületgépészeti rendszere már több mint három éve üzemelt problémamentesen. A családfő hosszas keresgélés után választotta ki a német gyártmányú, kedvező ár/érték arányt mutató fűtők...
A Solymáron épülő családi ház épületgépészeti rendszere már több mint három éve üzemelt problémamentesen. A családfő hosszas keresgélés után választotta ki a német gyártmányú, kedvező ár/érték arányt mutató fűtőkészüléket. Már a tervezésnél alapvető szempontként kezelte a biztonságot: a jelenlegi szabványi háttérnek megfelelő füstgáz-elvezetési technológiát építtetett be, bélelt, magas kivezetésű kéménnyel. Előzetesen megjegyzendő, hogy a készülék működésének három éve alatt átesett az évenként esedékes szervizeléseken, ellenőrzéseken.
A fűtőkészülék a családi ház egyik félreeső kis helyiségében került elhelyezésre:
a mosókonyha alapterülete nem haladja meg az 5 m2-t sem. A helyiség szellőzéséről
egy kis ablak gondoskodik csupán, amelyet a téli hónapokban "értelemszerűen"
zárva tartanak. A szobácskát rendszeresen a mosott ruha szárítására használták,
tisztításáról megfelelően gondoskodtak.
Az idei téli periódus egyik különösen hideg éjszakáján a szülők különös nyugtalansággal
ébredtek fel: kellemetlen szag terjengett a házban. Elsőként arra gondoltak,
hogy a környéken található erdőből valamilyen kisállat keresett magának meleg
búvóhelyet éjszakára a kéményben, vesztére. Kinyitották a mosókonyha szellőzőablakát:
utólagosan visszagondolva, feltehetően ezzel mentették meg gyermekeik életét,
akiknek ideiglenes éjszakai hálóhelye csak pár méterre esett a fűtőberendezéstől.
A rákövetkező éjszaka azonban igazolta, hogy nem csupán ad hoc problémáról
van szó. Olyan erős füstgázszag telepedett a lakásra, hogy a fűtőberendezést
kikapcsolták. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a második éjszaka előtt a családfő
vásárolt egy érzékelő és jelzőkészüléket, amely fény- és hangjelzéssel riasztja
a lakókat, ha a mérgező gázok koncentrátuma a megengedett érték fölé emelkedik.
Adott esetben a berendezés pár perc elteltével a határérték felének megfelelő,
tíz perc elteltével a határértéket meghaladó értékeket jelzett. Ez a mozzanat
különösen azért bír jelentőséggel, mert köztudott, hogy a szén-monoxidgáz
szagtalan, így amit igazából érezni lehetett, az feltehetően csupán az
égés során keletkezett egyéb füstgázösszetevők voltak. A gyilkos gáz jelenlétét
csupán a készülék jelezte.
A cég szervizese a bejelentés után nem sokkal megjelent a helyszínen. Apró
alkatrészekre szedte szét a készüléket, sőt, a főbb darabokat vízsugárral
is kitisztította. A berendezés a javítás óta eltelt időszakban problémamentesen
üzemel. Megállapítása szerint az égés során keletkezett füstgáz nem tudott
szabadon távozni a kémény irányába, mert szenynyeződések tömítették el a
gázkészülékben található hőcserélő lamelláit. A lamellák kialakítását úgy
oldják meg, hogy a hőátadás minél intenzívebben valósulhasson meg: ennek
érdekében a levegő meglehetősen szűk keresztmetszetű réseken áramlik át.
A helyiségben felgyülemlett por, illetve a száradó ruhákból a légtérbe kerülő
szövetdarabkák ezeket az apró nyílásokat tömítették el a hőcserélőben. Innentől
kezdve a folyamat öngerjesztővé vált: a tökéletlen légáramlás tökéletlen
égési folyamatot eredményezett, ami növekvő koromképződéssel járt. Ez pedig
ismételten a füstgáz megfelelő távozását gátolta.
Ezt a magyarázatot alátámasztja az a körülmény, hogy a tisztítás céljából
szétszedett berendezés erősen kormozott volt. A szakember megítélése szerint
nem egyik napról a másikra következett be a füstgáz-visszaáramlás, hanem
sokkal inkább arról volt szó, hogy kismértékű áramlás korábban is fennállt
(!), de veszélyes mértékűvé csak akkor fokozódott ez a folyamat, amikor a
rendkívüli hideg következtében a kazánnak nagyobb teljesítményt kellett leadnia.
Gépészek számára tanulságként az a következtetés vonható le, hogy folytonosan
gondoskodni kell a készülék frisslevegő-utánpótlásáról. Ebből a szempontból
előnyösebbek a zárt égésterű készülékek, alkalmazásukkal elkerülhetők a balesetek.
Külön ki kell emelni a karbantartó felelősségét: nem csupán a rutinellenőrzést
szükséges végrehajtani a készülék gázüzemi részeinél, hanem a füstgáz oldalt
is alaposan át kell vizsgálni!
Érdemes minden karbantartó szakembernek mérlegelnie, hogy a szerviz során
vagy nyomán fellépő hibákért, illetve az ezekből következő balesetek, tragikus
események nyomán felelősségvonásra kell számítaniuk. A felelős személyt "foglalkozás
körében elkövetett veszélyeztetés" címen vonhatják felelősségre az 1978.
évi IV. Tv. Büntető Törvénykönyv (BTK) alapján. A BTK a foglalkozás körében
elkövetett veszélyeztetést a következőképen határozza meg. 171. § (1) Aki
foglalkozása szabályainak megszegésével mások életét, testi épségét vagy
egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést
okoz, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű
munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés: a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény
maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget,
b) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,
c) kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél
több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz.
Szintén tanulság, hogy a kivitelezési helyszíneken tudatosítani kell a megrendelőben
a veszélyt, és bátran ajánlani lehet a különböző füstgáz- vagy szén-monoxid-érzékelő
berendezéseket. Egyébként a történetünkben szereplő család által vásárolt
jelzőberendezés ára nem érte el a húszezer forintot, a családi házban ma
is öt személy tartózkodik életvitelszerűen. Végül: a tulajdonosok úgy döntöttek,
hogy az egyéves kazán-ellenőrzés helyett már félévente kihívják a szerelőt
a berendezés biztonsági kontrolljára. TG
