Barion Pixel

Villanyszerelők Lapja

Technikusképzés a hallgató szemszögéből

2005/9. lapszám | netadmin |  3175 |

Figylem! Ez a cikk 20 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Technikusképzés a hallgató szemszögéből A húszas évei végén járó fiatalember jelentős kerülőkkel érkezett a villanyszerelés területére. Felsőfokú végzettség megszerzése után szakmájában helyezkedett el átmeneti időre. Az iskola után munkába ál...

Technikusképzés a hallgató szemszögéből

A húszas évei végén járó fiatalember jelentős kerülőkkel érkezett a villanyszerelés területére. Felsőfokú végzettség megszerzése után szakmájában helyezkedett el átmeneti időre. Az iskola után munkába állt, azonban nem sikerült szakmájában megfelelő pozíciót találnia. Tekintettel arra, hogy elég fiatalnak érezte még magát a továbbtanuláshoz, valamint arra, hogy családjában igen erős a villanyszerelés iránti elkötelezettség - mind édesapja, mind nagyapja ezt a szakmát választotta -, úgy döntött, hogy a családi hagyományokat folytatja. Mivel a gyengeáramú rendszerek iránt nem érzett különösebb affinitást, az Üteg utcában folyó elektrotechnikai technikusképző iskola ideális lehetőségnek mutatkozott számára a továbblépésre.



Interjúalanyunk kétéves képzésen vett részt, esti tagozaton. Konkrét formában ez azt jelentette, hogy egy héten három alkalommal kellett megjelennie az iskolában, az oktatás hozzávetőlegesen délután négytől nyolc óráig tartott. A részvétel előfeltétele mindössze az érettségi igazolása volt, szakmai gyakorlatot, idegennyelv-tudást stb. nem kellett felmutatni.
A képzés évente 65 000 forintba került, amely összeg teljes mértékben lefedte a tanuláshoz szükséges eszközállomány beszerzését is. Érdekességként kiemelendő, hogy az oktatás során minimális volt a lemorzsolódás: 24 hallgatóból csupán néhányan maradtak ki az évek folyamán. Ennek döntő oka nem a szakmai anyag nehézségi szintje, az elvárások szigorúsága volt: azok a hallgatók fejezték be idő előtt a képzést, akiknek munkahelyi elfoglaltsága, családi élete összeegyeztethetetlennek bizonyult az oktatás menetrendjével.
Első évfolyamon két tantárgy került különös hangsúllyal a hallgatók figyelmének előterébe: az elektronika, illetve az elektrotechnika. Emellett még számítástechnika, anyagismeret oktatására került sor, illetve műhelymunkára: ez utóbbi elsősorban az alapvető villanyszerelési technikák elsajátítására fókuszált.

A második évben a képzés erőteljesen az erősáramú rendszerek megismertetése felé fordult: a tantárgyak között éppúgy szerepelt a villamos gépek oktatása, mint a villamos művek rendszereinek vagy az automatikának a bemutatása. A volt hallgató a tanterv hiányaként az elektronika mélyebb elsajátítását emelte ki, illetve megítélése szerint ilyen szinten megkérdőjelezhető az automatika tantárgy szerepe is.
A számonkérés rendszere úgy került kialakításra, hogy mintegy negyedévente tartottak írásbeli számonkérést, majd a második év végén technikusi képesítő vizsgát kellett tenniük a hallgatóknak a fent említett tantárgyakból.
Idegen nyelvű szakmai anyagok elsajátítása nem képezte a tantárgyi tematika részét, s a végzettség megszerzéséhez egyáltalán nem kellett nyelvvizsgát tenni. A feszített tempójú oktatás menetébe nehezen is illeszkedett volna be akár a legfontosabb szakmai fogalmak angol vagy német, esetleg francia megfelelőinek elsajátítása. Hozzá kell azonban tenni, hogy jelenleg a továbblépés egyik legfontosabb elemének az angoltudás megszerzése tűnik fel.
A gyakorlat aránya jónak minősíthető: minden héten az adott elméleti ismeretnek megfelelő műhelymunkára került sor, s ezek az alkalmak teljesen ki is merítették az adott nap időkeretét. A gyakorlati foglalkozásokon elsősorban mérési feladatok, illetve szereléstechnológiai ismeretek szerepeltek. Külön kiemelhető, hogy az iskola rendelkezik EIB oktatómodullal, amellyel a hallgatók a képzés során - persze csak alapszinten - megismerkedhettek. Természetesen ez valóban pusztán ismerkedés volt, de egy továbbképzési lehetőséget villantott fel a számítástechnikában otthonosabban mozgó érdeklődőknek.

A gyakorlati foglalkozásokon alkalmazott eszközök, készülékek a későbbi munka, tehát a gyakorlat szempontjából kielégítették a mindennapi munkavégzéshez szükséges színvonalat, egyúttal azonban az is leszögezhető, hogy nem tartoznak a legkorszerűbbek közé, és esetenként mennyiségük sem bizonyult elegendőnek. Egyes eszközök szemlátomást már sok generációt szolgáltak ki, felújításuk időszerű. Tapasztalata szerint sajnálatos módon a gyakorlati foglalkozásokon túlsúlyba kerültek a mérési feladatok, s a gépcsoportok összeszerelésére, hibajelenségek elemzésére kevesebb idő jutott, pedig talán ezekhez hasonló feladatokkal gyakrabban lehet szembesülni a munkahelyeken.
Egyértelműen pozitív benyomást gyakorolt az osztályra a tanári kar teljesítménye és hozzáállása: mind a szakmai felkészültség, mind pedig a tanítás intenzitásának vonatkozásában az oktatók készségesen kiszolgálták a jelentkezőket. Mindazonáltal erősen érződött, hogy melyik tanár rendelkezik gyakorlati háttérrel, és melyik nem.
Gyárlátogatásokat, egyéb iskolán kívüli kötelező vagy fakultatív programokat nem szerveztek számukra, kivéve a Magyar Villamos Művekben tett tanulmányi utat.

Beszélgetőtársunk a képzéssel szemben érzett legnagyobb problémának saját korábbi szakmai tájékozatlanságát említi: más hallgatók már rendelkeztek legalább páréves villanyszerelői gyakorlattal, illetve alapvető szakmai ismeretekkel, ezzel szemben neki mindent az alapokról kellett kezdeni. Már az oktatók javasolták azt, hogy egyenesen a technikusképzőre jelentkezzen: noha szándéka szerint először a villanyszerelést tanulta volna ki, a tanárok arra biztatták, hogy az erősáramú rendszerekről jóval átfogóbb képet adó technikusképzést válassza. Ugyanakkor nem tartaná rossz elképzelésnek a technikusképzés időtartamának emelését: a heti három napnál több esetleg jobban összhangban állna az oktatott tantárgyak számával és a tananyag mélységével. Továbbá, így talán mód adódna olyan kimaradt fejezet taglalására, mint a PLC-vezérlések. Fontos azonban kiemelni, hogy ez az iskola alapot teremt további, mélyebb szakismeretet igénylő speciális tanfolyam elvégzésére, mint például a Villamos műkezelő II.
A képzés sikeres elvégzése után igen széles az elhelyezkedési lehetőségek tartománya: az áramszolgáltató vállalatoktól kezdve a villamosipari kivitelező cégekig sokan érdeklődnek a frissen végzettek iránt.
Beszélgetőtársunk egyelőre egy kórházban vállalt villanyszerelő karbantartói feladatot. Szakismerete bőségesen elegendő a felmerülő nehézségek ellátására, de azt is meg kell jegyezni, hogy a közalkalmazotti bér igen alacsony. Továbblépésként elsősorban két követendő irányt jelölt ki a maga számára: egyfelől szeretne jelentősebb szakmai gyakorlatra szert tenni, ugyanakkor a tágabban értelmezett energetika területén kíván a későbbiekben dolgozni.