Technikusképzés a hallgató szemszögéből
2005/9. lapszám | netadmin | 3175 |
Figylem! Ez a cikk 20 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Technikusképzés a hallgató szemszögéből A húszas évei végén járó fiatalember jelentős kerülőkkel érkezett a villanyszerelés területére. Felsőfokú végzettség megszerzése után szakmájában helyezkedett el átmeneti időre. Az iskola után munkába ál...
A húszas évei végén járó fiatalember jelentős kerülőkkel érkezett a villanyszerelés területére. Felsőfokú végzettség megszerzése után szakmájában helyezkedett el átmeneti időre. Az iskola után munkába állt, azonban nem sikerült szakmájában megfelelő pozíciót találnia. Tekintettel arra, hogy elég fiatalnak érezte még magát a továbbtanuláshoz, valamint arra, hogy családjában igen erős a villanyszerelés iránti elkötelezettség - mind édesapja, mind nagyapja ezt a szakmát választotta -, úgy döntött, hogy a családi hagyományokat folytatja. Mivel a gyengeáramú rendszerek iránt nem érzett különösebb affinitást, az Üteg utcában folyó elektrotechnikai technikusképző iskola ideális lehetőségnek mutatkozott számára a továbblépésre.
Interjúalanyunk kétéves képzésen vett részt, esti tagozaton. Konkrét formában
ez azt jelentette, hogy egy héten három alkalommal kellett megjelennie az iskolában,
az oktatás hozzávetőlegesen délután négytől nyolc óráig tartott. A részvétel
előfeltétele mindössze az érettségi igazolása volt, szakmai gyakorlatot, idegennyelv-tudást
stb. nem kellett felmutatni.
A képzés évente 65 000 forintba került, amely összeg teljes mértékben lefedte
a tanuláshoz szükséges eszközállomány beszerzését is. Érdekességként kiemelendő,
hogy az oktatás során minimális volt a lemorzsolódás: 24 hallgatóból csupán
néhányan maradtak ki az évek folyamán. Ennek döntő oka nem a szakmai anyag nehézségi
szintje, az elvárások szigorúsága volt: azok a hallgatók fejezték be idő előtt
a képzést, akiknek munkahelyi elfoglaltsága, családi élete összeegyeztethetetlennek
bizonyult az oktatás menetrendjével.
Első évfolyamon két tantárgy került különös hangsúllyal a hallgatók figyelmének
előterébe: az elektronika, illetve az elektrotechnika. Emellett még számítástechnika,
anyagismeret oktatására került sor, illetve műhelymunkára: ez utóbbi elsősorban
az alapvető villanyszerelési technikák elsajátítására fókuszált.
A második évben a képzés erőteljesen az erősáramú rendszerek megismertetése
felé fordult: a tantárgyak között éppúgy szerepelt a villamos gépek oktatása,
mint a villamos művek rendszereinek vagy az automatikának a bemutatása. A volt
hallgató a tanterv hiányaként az elektronika mélyebb elsajátítását emelte ki,
illetve megítélése szerint ilyen szinten megkérdőjelezhető az automatika tantárgy
szerepe is.
A számonkérés rendszere úgy került kialakításra, hogy mintegy negyedévente tartottak
írásbeli számonkérést, majd a második év végén technikusi képesítő vizsgát kellett
tenniük a hallgatóknak a fent említett tantárgyakból.
Idegen nyelvű szakmai anyagok elsajátítása nem képezte a tantárgyi tematika
részét, s a végzettség megszerzéséhez egyáltalán nem kellett nyelvvizsgát tenni.
A feszített tempójú oktatás menetébe nehezen is illeszkedett volna be akár a
legfontosabb szakmai fogalmak angol vagy német, esetleg francia megfelelőinek
elsajátítása. Hozzá kell azonban tenni, hogy jelenleg a továbblépés egyik legfontosabb
elemének az angoltudás megszerzése tűnik fel.
A gyakorlat aránya jónak minősíthető: minden héten az adott elméleti ismeretnek
megfelelő műhelymunkára került sor, s ezek az alkalmak teljesen ki is merítették
az adott nap időkeretét. A gyakorlati foglalkozásokon elsősorban mérési feladatok,
illetve szereléstechnológiai ismeretek szerepeltek. Külön kiemelhető, hogy az
iskola rendelkezik EIB oktatómodullal, amellyel a hallgatók a képzés során -
persze csak alapszinten - megismerkedhettek. Természetesen ez valóban pusztán
ismerkedés volt, de egy továbbképzési lehetőséget villantott fel a számítástechnikában
otthonosabban mozgó érdeklődőknek.
A gyakorlati foglalkozásokon alkalmazott eszközök, készülékek a későbbi munka,
tehát a gyakorlat szempontjából kielégítették a mindennapi munkavégzéshez szükséges
színvonalat, egyúttal azonban az is leszögezhető, hogy nem tartoznak a legkorszerűbbek
közé, és esetenként mennyiségük sem bizonyult elegendőnek. Egyes eszközök szemlátomást
már sok generációt szolgáltak ki, felújításuk időszerű. Tapasztalata szerint
sajnálatos módon a gyakorlati foglalkozásokon túlsúlyba kerültek a mérési feladatok,
s a gépcsoportok összeszerelésére, hibajelenségek elemzésére kevesebb idő jutott,
pedig talán ezekhez hasonló feladatokkal gyakrabban lehet szembesülni a munkahelyeken.
Egyértelműen pozitív benyomást gyakorolt az osztályra a tanári kar teljesítménye
és hozzáállása: mind a szakmai felkészültség, mind pedig a tanítás intenzitásának
vonatkozásában az oktatók készségesen kiszolgálták a jelentkezőket. Mindazonáltal
erősen érződött, hogy melyik tanár rendelkezik gyakorlati háttérrel, és melyik
nem.
Gyárlátogatásokat, egyéb iskolán kívüli kötelező vagy fakultatív programokat
nem szerveztek számukra, kivéve a Magyar Villamos Művekben tett tanulmányi utat.
Beszélgetőtársunk a képzéssel szemben érzett legnagyobb problémának saját korábbi
szakmai tájékozatlanságát említi: más hallgatók már rendelkeztek legalább páréves
villanyszerelői gyakorlattal, illetve alapvető szakmai ismeretekkel, ezzel szemben
neki mindent az alapokról kellett kezdeni. Már az oktatók javasolták azt, hogy
egyenesen a technikusképzőre jelentkezzen: noha szándéka szerint először a villanyszerelést
tanulta volna ki, a tanárok arra biztatták, hogy az erősáramú rendszerekről
jóval átfogóbb képet adó technikusképzést válassza. Ugyanakkor nem tartaná rossz
elképzelésnek a technikusképzés időtartamának emelését: a heti három napnál
több esetleg jobban összhangban állna az oktatott tantárgyak számával és a tananyag
mélységével. Továbbá, így talán mód adódna olyan kimaradt fejezet taglalására,
mint a PLC-vezérlések. Fontos azonban kiemelni, hogy ez az iskola alapot teremt
további, mélyebb szakismeretet igénylő speciális tanfolyam elvégzésére, mint
például a Villamos műkezelő II.
A képzés sikeres elvégzése után igen széles az elhelyezkedési lehetőségek tartománya:
az áramszolgáltató vállalatoktól kezdve a villamosipari kivitelező cégekig sokan
érdeklődnek a frissen végzettek iránt.
Beszélgetőtársunk egyelőre egy kórházban vállalt villanyszerelő karbantartói
feladatot. Szakismerete bőségesen elegendő a felmerülő nehézségek ellátására,
de azt is meg kell jegyezni, hogy a közalkalmazotti bér igen alacsony. Továbblépésként
elsősorban két követendő irányt jelölt ki a maga számára: egyfelől szeretne
jelentősebb szakmai gyakorlatra szert tenni, ugyanakkor a tágabban értelmezett
energetika területén kíván a későbbiekben dolgozni.