Balesetek felelősök nélkül?
2005/10. lapszám | netadmin | 4094 |
Figylem! Ez a cikk 21 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Balesetek felelősök nélkül? A szakértői vizsgálat előzményei Sz. I. szerelő 2001. szeptember 20-án, munkahelyén munkavégzés közben balesetet szenvedett. A balesetből kifolyólag 2001. szeptember 20-tól 2002. március 24-ig keresőképtelen volt. ...
A szakértői vizsgálat előzményei
Sz. I. szerelő 2001. szeptember 20-án, munkahelyén munkavégzés közben balesetet
szenvedett. A balesetből kifolyólag 2001. szeptember 
20-tól
2002. március 24-ig keresőképtelen volt. Ez időszak alatt egy alkalommal kórházi
kezelésben részesült. Felgyógyulását követően az Országos Egészségbiztosítási
Pénztár 411 396 Ft egészségbiztosítási ellátási költség megtérítését követelte
a dolgozót foglalkoztató vállalkozástól. A Kft. vitatta a kereset jogosságát,
ezért pert indított az OEP által a részére küldött fizetési meghagyás ellen.
Az OEP a sérült munkáltatóját okolta, hogy nem megfelelően választotta meg a
munkaállás kiépítési technológiáját és az anyagmozgatási munkafeladatot; nem
tartotta be a többször módosított 1993. évi XCIII. Törvény a munkavédelemről,
1993. évi XCIII. Törvény a munkavédelemről 28. § (1)-(2), 40. § (1), 41. § (1)
és az 50. § 3. (b) bekezdésben előírtakat. Emiatt az 1997. évi LXXXIII. törvény
a kötelező egészségbiztosítási ellátásokról 68. § (1) bekezdése értelmében "az
egészségbiztosítási ellátásra jogosult betegségéért, keresőképtelenségéért…
a felelős köteles az emiatt nyújtott egészségbiztosítási ellátást megtéríteni".
A sérült munkáltatója tagadja, hogy a munkavédelmi szabályokban foglalt kötelezettségei
megszegése miatt következett volna be a baleset. A fenti ellentmondásos álláspontok
miatt a Bíróság a baleset bekövetkezésének és lefolyásának tisztázása céljából
igazságügyi munkavédelmi szakértői vizsgálatot rendelt el a felek vizsgálatba
való bevonásával.
A baleset bekövetkezésének, lefolyásának ismertetése
Sz. I. szerelő a munkáltató alkalmazottjaként dolgozott a K-i lakónegyed I.
ütem "A" épületének építési munkáin. A baleset napján társaival V. A. ács-állványozó
brigádvezető irányítása alatt állványozási munkát végeztek. Az építendő állvány
a második szintig már elkészült, amikor a baleset megtörtént.
A
munkára beosztott dolgozók a következő szint kiépítéséhez a már elkészült állvány
végénél állva - az állványzaton kívül - adták fel egymásnak a beépítendő állványanyagot.
Ez a munkafolyamat abból állt, hogy a talajszinten álló brigádvezető feladott
az I. szinten álló Sz. I.-nek egy kb. 26,5 kg. súlyú, 2,5 m x 0,82 m-es vízszintes
állvány-hídelemet, aki ezt tovább emelte a II. szinten álló B. L.-nek. Eközben
a korlátvég-elem biztosító kilincse kiakadt, és így a biztosítás nélküli korlátelem
- aminek Sz. I. támaszkodott - a dolgozó súlya miatt kifordult a helyéről, és
emiatt Sz. I. 2 méter magasból egyensúlyát vesztve lezuhant. Esése közben a
jobb bokája is eltörött, és agyrázkódást szenvedett. A sérültet a mentők a kórházba
szállították, és sérüléseit ellátták.
Ténymegállapítások a balesetről
A balesetet megelőzően a sérült egészségi és fizikai állapota a munkavégzéshez
megfelelő volt. A sérült elmondása alapján megállapítható, hogy a balesetet
megelőzően a végzendő munkára kellően kioktatták. Ismerte a munkavégzéshez előírt
védőeszközök használatát és fontosságát. A sérült a balesetet megelőzően több
esetben hasonló munkafolyamatokat végzett. A balesetet okozó munkafolyamat a
szokásostól nem tért el. A sérültnek a balesetet megelőzően munkájával kapcsolatban
balesete nem volt. A balesethez vezető munkafolyamat - kb. 5-30 kg-os állványelemek
felsőbb állványszintre (2 m magasságra) kézi erővel történő anyagmozgatása -
gyakorlatilag segédmunka. A kézi erővel történő anyagmozgatás az állványépítés
gyorsabb formája a talajszinttől számolt harmadik-negyedik szintig. A harmadik-negyedik
szint összeállítása után a kézi erővel történő anyagmozgatást autódaruval történő
teheremelés váltotta fel. A felépítendő állványt a Kft. bérelte az építkezés
idejére alvállalkozótól. A felépítendő állvány elemei a vonatkozó szabványok
szerint alkalmasak.
Dokumentumok
A szakértői feladat kidolgozása az alábbi dokumentumok, jogszabályok,
szabványok, vizsgálati anyagok és megbeszélések alapján történt.
1. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság rendelkezésre bocsátott vizsgálati anyaga. 2.
A Kft. által átadott munkaügyi-, munkavédelmi- és adminisztrációs anyagok, valamint
az építkezéssel kapcsolatos dokumentációk. 3. A perbeli TTI C. 8-8 típusú keretes
építési állvány minősítési jegyzőkönyvei: az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet
"A-149/80. sz. műszaki minősítési jgyk", valamint a "911-088/81. sz. munkavédelmi
minősítési jgyk". 4. 2004. május 20-án az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs
KHT. tartószerkezeti és mélyépítési tudományos osztályán tartott, minősítéssel
kapcsolatos vizsgálat anyaga.
5. A 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet az építési munkahelyeken
és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről.
E rendelet a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló
nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépése napján lépett hatályba.
A leesés elleni védelem méretezett és megfelelően rögzített lefedéssel vagy
1 méter magas, háromsoros, 0,3 m-nél nem nagyobb osztásközű, lábdeszkával, középdeszkával,
valamint korláttal, illetve ezekkel egyenértékű védelmet nyújtó megoldással
biztosítható. Védőháló, illetve védőrács alkalmazása esetén annak lyukmérete
a 10 cm x 10 cm-t nem haladhatja meg. Földmunkák végzésekor a) munkagödör esetén
0,25 m és 1,25 m mélység között jelzőkorlátot, 1,25 m-t meghaladó mélységnél
védőkorlátot, b) vonalas létesítmény esetén, lakott területen belül 0,25 m és
1,25 m mélység között jelzőkorlátot, 1,25 m-t meghaladó mélységnél védőkorlátot,
c) lakott területen kívül 0,25 m mélység alatt jelzőkorlátot kell létesíteni.
A fenti pontokban meghatározott védelmet kell biztosítani a) azokban az esetekben,
amikor a munkavégzés magassága meghaladja a 2 m-t; b) ha a munkahely vagy a
közlekedési út víz vagy más olyan anyag fölött vagy mellett oly módon helyezkedik
el, hogy a belefulladás lehetősége fennáll; c) födémek, tetők, mennyezetek,
felülvilágítók, aknák megnyitásakor vagy építésekor; d) a 2 m magasságot meghaladó
tetőn végzendő munkáknál és a hozzá vezető utakon. Lapos- és alacsony hajlású
(20° alatti) tetők esetében, amennyiben a munkavégzés helyszíne a szintkülönbség
szélétől 2 m-nél távolabb van, a kétméteres határvonalra jelzőkorlát is elegendő.
6. MSZ 04-900: 1989. Munkavédelem, Építőipari munkák. Általános biztonságtechnikai
követelmények. MSZ 20163: 1985. Építési állványelemek munkavédelmi követelményei.
MSZ 13010-2: 1985. Munkaállványok műszaki és biztonsági követelményei. MSZ 13017-1:
1983. Készelemes könynyűállványok Általános előírások. MSZ 13017-3: 1983. Keretes
csőállványok tartószerkezeti elemei. MSZ 13015-1: 1978. Építési csőállványok
elemei, műszaki előírások. MSZ 13010-1: 1979. Építési állványok. Általános előírások.
A bíróságon
A szakértő a bíróság kérdéseire a következő megállapításokat tette.
Az állványépítés technológiája megfelelt a baleset időpontjában végzett munkafolyamatnak,
és a Technológiai utasításnak! Indoklása szerint az állványépítést, illetve
állványelemek kézerővel való anyagmozgatását nem tiltotta az állványépítés technológiája.
Az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet az A-149/80. sz. műszaki minősítési jegyzékben,
A tárgyi keretes csőállvány elemei és építése 19. old. 5. pontja szerint "az
állványszerelésre felvonó használatát tartja célszerűnek". Ezzel nem zárja ki
a kézi erővel történő anyagmozgatást. Az építési szakmai előírások szerint biztonságos
volt az a munkafolyamat, amelyet a sérült és társai végeztek. Az anyagmozgatásra
vonatkozó jelenleg is hatályos jogszabályi előírás a 2/1972. (MK 6.) KPM rendelet
a Közlekedési balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabály IV. Anyagmozgatás,
anyagtárolás című fejezete. A 4. 25. Anyagmozgatási normák 4. 25. 2. Teheremelés
és -szállítás segédeszköz nélkül szakasz előírja, hogy "a 18 éven felüli férfi
legfeljebb 50 kp-ot emelhet és vihet". Tehát megállapítható, hogy a baleset
során a kézi erővel történő teheremelés a megadott normahatáron belül volt.
A munkaterület, ahol a baleset történt, megfelelt a magasban végzett munkákra
vonatkozó előírásoknak: a 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet az építési
munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi
követelményekről. Amint már kiemelésre került, ez rögzíti, hogy a leesés elleni
védelem méretezett és megfelelően rögzített lefedéssel, vagy 1 méter magas,
háromsoros, 0,3 m-nél nem nagyobb osztásközű, lábdeszkával, középdeszkával,
valamint korláttal, illetve ezekkel egyenértékű védelmet nyújtó megoldással
biztosítható. Védőháló, illetve védőrács alkalmazása esetén annak lyukmérete
a 10 cm x 10 cm-t nem haladhatja meg. Ezt a meghatározott védelmet kell biztosítani
azokban az esetekben, amikor a munkavégzés magassága meghaladja a 2 m-t, illetve
a 2 m magasságot meghaladó tetőn végzendő munkáknál és a hozzá vezető utakon.
Az MSZ 20163: 1985. Építési állványelemek munkavédelmi követelményei, 5.2. A
2 m-nél magasabb munkaszinteket, hídszerűen kiképzett átjárókat, feljárókat,
lépcsőket védőkorláttal és lábdeszkával kell ellátni. A védőkorlát magassága
a munkaszinttől mérve legalább 1 m magas legyen. Tehát megállapítható, hogy
a baleset során a magasban végzett munkára előírt védelem, az előírások szerint
megoldott volt. Tehát nem a munkavédelmi előírások megszegése okozta a balesetet.
Az igazságügyi szakértő ezután megállapította, hogy a baleset az építési állványrendszer
konstrukciós hibája miatt következett be. Indoklása szerint a baleset helyszínén
megtartott helyszíni kivizsgáláson kiderült, hogy a baleset oka nem lehetett
az állvány végoldali korlátelemének rögzítését ellátó zárókilincs véletlen kihúzása.
A végoldali korlátelem lábait az állvány rögzítette az oldalirányú elmozdulástól.
Ez látható a 4 sz. fotón.
A baleset a rekonstrukciós kísérletek alapján csak úgy következhetett be, hogy
Sz. I. kihajolt a végkorláton, majd erősen nekidőlve emelte meg a kb. 27 kg
súlyú vízszintes keretelemet. Munkaruhájának öve eközben alákerült a végkorlát
felső korlátelemének, és az emelés közbeni lendülettől a derékszíj megemelte
a korlát biztosítás nélküli végét. Ez látható a 9. sz. fotón. Ettől a korlát
vége kb. 7 cm-re felemelkedett, és a támaszkodó nyomástól kipattant az állványlábak
közül. A korlát felfelé történő elmozdulásának méretadatai a 10. sz. fotón látható.
A fenti képsorok alapján látható, hogy a végoldali korlátelem a felfelé történő
elmozdulás ellen nem volt megfelelően rögzítve. A balesetet okozó állvány függőleges
keretének oszlopai közti belső távolság 852 mm. Az oszlopok külső átmérője 48
mm. A végoldali korlátelem csatlakozó villájának sugármérete: 24,5 mm (8 sz.
fotó). A végoldali korlátelem oszlopok közti szélességes 840 mm. A mért adatok
megegyeznek a minősített tervekben rögzített méretekkel. Tehát a végoldali korlátelem
csatlakozásánál a kb. 9 mm hézag megegyezik a vonatkozó szabvány-előírásban,
valamint tervekben szereplő méretekkel. A vizsgálat alapján felderített konstrukciós
tervezési hiba az, hogy a végoldali korlátelem felfelé történő elmozdulás ellen
nem volt megfelelően rögzítve. A 16. sz. fotón látható a végoldali korlátelem
képe, ahol az alsó lábrészen nincs másik csatlakozóvilla felhegesztve, ami a
zárókilincs rögzítésénél, az egy pont körüli elmozdulást megakadályozta volna.
Az a balesetet okozó lehetőség az, hogy munka közben az ott dolgozók valamelyikének
a derékszíja beakadhat a korlátvasba és megemelheti azt: ez valószínűleg senkinek
sem jutott eszébe. A dolgozó övének beakadása munkavédelmi szempontból nem elmarasztalható,
mert az övek szabályos (nem laza) viselete nem balesetveszélyes.
A fentiek alapján kijelenthető, hogy a balesettel kapcsolatban sem a sérült,
sem a munkáltatója nem követett el munkavédelmi szabályszegést. A baleset elkerülhető
lett volna, ha a minősítés során a korlátelem valamennyi irányú elmozdulási
lehetőségét megvizsgálják az első próbadarabon. Az adott állványelem műszaki
és munkavédelmi szempontú minősítése nem felelt meg a biztonságos munkavégzés
követelményeinek.
Összegezés
A baleset körülményeit vizsgálva megállapítható, hogy a minősítő szakhatóság
nem megfelelően végezte a balesetet okozó építési állványrendszer vizsgálatát.
Nem vették figyelembe azt a lehetőséget, hogy a végoldali korlátelem a rögzítés
nélküli oszlop csatlakozó részénél felfelé is elmozdítható. A végoldali korlátelem
a felfelé történő elmozdulás ellen nem volt megfelelően rögzítve (8 sz. fotó,
a végoldali korlátelem csatlakozása).
Amennyiben a 15. sz. fotón látható végoldali korlátelem jelölt helyén a hiányzó
csatlakozóvilla a keretre lett volna hegesztve, akkor megakadályozhatta volna
a felfelé elmozdulást, és semmilyen esetben sem jött volna létre a baleset.
Mivel eddig az építési gyakorlatban hasonló baleset előfordulásáról nem hallottunk,
ezért a munkáltató sem tudott felkészülni a hasonló jellegű balesetek megelőzésére.
Megismételhetjük: a fentiek alapján kijelenthető tehát, hogy a balesettel kapcsolatban
a sérült, sem a munkáltatója, nem követett el munkavédelmi szabályszegést. Mattiassich
Péter
Igazságügyi
munkavédelmi szakértő
