Tűzálló kábelezés III.
2005/11. lapszám | netadmin | 3645 |
Figylem! Ez a cikk 20 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Tűzálló kábelezés III. A sorozat első két cikkében odáig jutottunk el, hogy a tűzvédelmi szempontból jelentős fogyasztók OTSZ által megkövetelt legalább 1 órás tűzállóságát úgynevezett integrált funkciótartással bíró kábelezéssel, röviden: tűzáll...
A sorozat első két cikkében odáig jutottunk el, hogy a tűzvédelmi szempontból
jelentős fogyasztók OTSZ által megkövetelt legalább 1 órás tűzállóságát úgynevezett
integrált funkciótartással bíró kábelezéssel, röviden: tűzálló kábelezéssel
lehet biztosítani. Megemlítettük a DIN 4102 T12. szabványt, amely a tűzálló
kábelezés vizsgálati módszerét ismerteti és hivatkozási alapot nyújt az ennek
megfelelően bevizsgált kábelrendszerek alkalmazásához. E szabvány egyúttal
a tűzálló kábelrendszerek legfontosabb paramétereit is rögzíti, ezért mindenképp
célszerű részletesebb bemutatása is.
Szabványos tartószerkezet
A szabvány által bevezetett legfontosabb fogalom a "szabványos tartószerkezet".
Rögvest le kell szögeznünk, hogy itt a "szabványos" jelző arra utal, hogy
a tartószerkezet kialakítása megfelel a DIN 4102 T12-ben foglalt összeállítási
és szerelési mintáknak, alapadatoknak. (Ettől függetlenül az elkészült tartószerkezetnek
természetesen más, pl. érintésvédelmi szabványok követelményeit is teljesíteni
kell!)
Miért lényeges a szabványos
tartószerkezet, azaz egy adott konstrukciós mód követése?
A szabványos tartószerkezetek bevezetése a vizsgálati eredményeknek különböző
gyártók termékeire való kiterjeszthetőségét szolgálja. Amint azt említettük,
az integrált funkciótartással bíró kábelrendszereknek két alkotóelemük van:
kábel és tartószerkezet, melyek számos gyártó termékei lehetnek. A különböző
kábel- kábeltartó-szerkezet párosítások többé-kevésbé különböző módon viselkednek
tűz hatásának kitéve. Számos vizsgálati eredmény birtokában azonban lehetségessé
vált a tapasztalatok egyfajta extrapolációja: olyan tartószerkezet-konstrukció
(szabványos kábeltartó-szerkezet) került meghatározása, amely biztosítja, hogy
ha egy tetszőleges tűzálló kábellel együtt bevizsgálva teljesíti a vizsgálati
kritériumokat, akkor bármely másikkal is, azaz szükségtelenné vált minden egyes
kábel- kábeltartó-szerkezet páros bevizsgálása. Ezért a szabványos kábeltartó-szerkezetek
a kábelek kiválasztásához nagy szabadságot biztosítanak, természetesen azon
az áron, hogy túlbiztosítottak.
A DIN 4102 T12. alapján olyan tartószerkezetek is bevizsgálhatók, amelyek eltérnek
a szabványos kialakítástól. Ezek vizsgálati eredménye azonban csak arra a kábeltípusra
vonatkozik, amellyel együtt a vizsgálatot lebonyolították.
A vizsgálati elrendezés -
szabványos tartószerkezetek főbb paraméterei
A vizsgáló helyiség egy 2 m széles, 3 m hosszú és 2,5 m magas kamra (kép).
Ebben kerül kialakításra a vizsgált kábelrendszer gyakorlatnak megfelelően
szerelt, 3 m hosszúságú darabja. A próba során csak födémhez rögzített és vízszintesen
vezetett kábelnyomvonalat vizsgálnak az alábbi elhelyezési módokban:
• kábellétrára fektetett kábel,
• kábeltálcára fektetett kábel,
• egyedi kábelbilincsekkel rögzített kábel.
A vizsgálathoz kialakított és az elhelyezési módoknak megfelelő szabványos
tartószerkezetek főbb paramétereit az 1. táblázatban foglaltuk össze. A tartószerkezeteken
kábeleket helyeznek el, amelyek működőképességét elektromosan felügyelik. A
szabványos tartószerkezet főbb paraméterein belül a tartószerkezet gyártójának
kell eldöntenie, hogy milyen alkatrészekből és hogyan állítja össze tűzálló
konstrukcióját: emiatt a különböző gyártók szabványos tartószerkezetei részleteikben
eltérnek egymástól. A vizsgálat eredményét, azaz a kábelrendszer tűzállósági
osztályba sorolását a szabvány kiterjeszti a függőleges, illetve átlós irányú
nyomvonalakra is, amenynyiben a kábelek megfelelő rögzítéséről gondoskodnak.
Tűzállósági osztályok
A tűzálló kábelrendszereknek feladatukat tűz esetén csak meghatározott ideig
kell ellátniuk. Ezzel összhangban a 2. táblázat szerinti tűzállósági osztályokat
különböztethetjük meg.
(Itt még egyszer felhívjuk fel a figyelmet a kábelrendszerek és kábelek tűzállósága
közötti tartalmi különbségre. A jelölések hasonlóak, például E90 - FE90, de
teljesen mást jelentenek!)
A gyakorlatban leginkább E30 és E90 tűzállósági osztályba sorolt kábeltartó-szerkezetekkel
találkozhatunk.
A vizsgálat lebonyolítása és döntési kritériumok
A vizsgálat során a kamrát az ún. egységesített hőmérsékleti görbének (3. táblázat)
megfelelően felfűtik, ezzel szimulálva egy átlagos tűzeset hőmérsékletemelkedési
folyamatát.
Feltűnhet, hogy a hőmérsékletemelkedés folyamata különösen az első 10 percen
belül intenzív. Valós tűzesetek tanulmányozása azt mutatta, hogy a tűz eleinte
lassan kifejlődő magva csak előkészíti a terepet a belobbanáshoz, amelyet sokszor
külső tényezők (pl. ablak kitörése vagy ajtó nyitása) váltanak ki. A hőmérsékletemelkedés
innentől robbanásszerűvé válik, és vezet a tűz teljes kifejlődéséhez - az egységesített
hőmérsékleti görbe ezt az időbeli folyamatot képezi le. (Csak mellékesen jegyezzük
meg, hogy az itt megadott hőmérsékleti értékek általában nagyobbak, mint a
kábelek tűzállóságának vizsgálatakor alkalmazott állandó lánghőmérséklet -
kb. 750, illetve 850 0C vizsgálattól függően -, és a folyamat jobban közelíti
a valós tűzeseteket. Ezzel is hangsúlyozni szeretnénk a tűzálló kábel és a
tűzálló kábelrendszer/kábelezés közötti tartalmi különbséget.)
A vizsgált kábelezés akkor tekinthető tűzállónak, ha a vizsgált időtartamon
belül a kábelekben az elektromos áram nem szakad meg, és nem lép fel zárlat.
És itt fontos dologra kell felhívnunk a figyelmet. A szabvány a vizsgálat során
csak ezt a két követelményt támasztja, azaz nem vizsgálja, hogy az ereknek
a környezeti hőmérséklet emelkedése által okozott ellenállásnövekedése hogyan
befolyásolja a kábelrendszer működését! A tűzálló rendszerek kábeleinek méretezésekor
ezt figyelembe kell venni!
Tűzálló kábeltartó szerkezet kialakítása
Ezek után felvetődik a kérdés: hogyan kell a tűzálló tartószerkezet tervezéséhez,
illetve kivitelezéséhez hozzáfogni? Milyen feltételeknek kell eleget tennie
az alkalmazott alkatrészeknek? Elegendő-e, ha a gyártók általános kínálatából
válogatunk, és ezekből az alkatrészekből "szabadon" építünk kábeltartó szerkezetet
a 2. számú táblázat paramétereihez igazodva?
Tűzálló kábeltartó szerkezet kialakításához azok az elemek használhatók fel,
amelyekről ezt a gyártó kijelenti. (Ezeket a termékeket sokszor önálló fejezet
vagy katalógus ismerteti). Önmagában a 2. táblázat paramétereinek teljesítése
nem elegendő, mert abból, hogy egy konzol csavarral rögzíthető az oszlophoz,
nem feltétlenül következik, hogy tűzálló szerkezet kialakítására is alkalmas.
Ennek megfelelően a gyártónak tanúsítania kell, hogy az alkatrészt bevizsgálta.
Továbbá a tűzálló kábeltartó szerkezet kialakításához számtalan apróbb alkatrészt
is fel kell használni, amelyek általában nem részei a szokásos kábeltartó szerkezeteknek:
ilyen pl. a kábeltálcáknál a fenéklemez-összekötő, a menetes szár csatlakozóeleme
a tálcához és a födémhez stb. Végül pedig az ezeket a rendszert alkotó alkatrészeket
a gyártó előírásainak megfelelően kell összeszerelni. A tervező, illetve a
kivitelező számára a legkényelmesebb és egyúttal a legbiztonságosabb is, ha
egy gyártó komplett rendszerét alkalmazza a dübeltől a kábellétrán át a kábelbilincsekig,
mert így lehet a legnagyobb felelősséget a gyártóra áthárítani.
Környezeti hatások
és nem engedélyezett megoldások
A tűzálló kábelrendszer kialakításánál figyelembe kell venni a környezetben
elhelyezett egyéb szerkezetek hatását. Hiába a leggondosabban megtervezett
és kivitelezett rendszer, ha pl. tűz következtében a tűzálló kábelrendszer
felett elhelyezett gépészeti csővezeték szakad rá a kábeltálcára, leszakítva
az azon elhelyezett kábeleket is. Ezért a helyszíni munkálatoknál az ilyen
jellegű környezeti hatásokra figyelemmel kell lenni.
Kerülni kell azokat a megoldásokat is, ahol a tűzálló és nem tűzálló kábelezések
egymással "vegyítve" vannak kialakítva. Ezekben az esetekben a nem tűzálló
kábelezés leszakadása gyakorol káros hatást a tűzálló szerkezet statikájára,
végső soron pedig funkciójára.
Összefoglalás
A DIN 4102 T12. szabvány alapján megismerkedtünk a szabványos kábeltartó szerkezet
fogalmával, és e szerkezetek főbb jellemzőivel. Következő cikkünkben a tűzálló
kábeltartó szerkezetek kialakítását részletesen ismertetjük.
Kruppa Attila
