Sziszüfosz a villanyszerelésben
2005/11. lapszám | netadmin | 3227 |
Figylem! Ez a cikk 20 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Sziszüfosz a villanyszerelésben Az alábbi tanulságos történet emblematikus alakjának a görög mitológiából ismert Sziszüfosz választható: az ismert történetben a hőst vétke miatt arra ítélték, hogy egy követ kell egy hegyre felgörgetnie, de útközb...
Az alábbi tanulságos történet emblematikus alakjának a görög mitológiából
ismert Sziszüfosz választható: az ismert történetben a hőst vétke miatt arra
ítélték, hogy egy követ kell egy hegyre felgörgetnie, de útközben mindig elfárad,
legurul a kővel, és újra kell kezdenie munkáját. Hasonlatunk szerint éppígy
járt az a villanyszerelő kolléga, aki a megfelelő információk és bekötési rajzok
hiányában egy PLC készülék installálását végezte - szinte egy örrökkévalóságon
át.
Az érintett budapesti kivitelező vállalkozás azt a megbízást kapta, hogy egy
szolgáltató vállalat Balaton-felvidéki telepén a gázmotoros telep URH rádiófrekvenciás
hálózathoz történő csatlakoztatására egy PLC-készüléket építsen s üzemeljen
be. Vázlatosan úgy lehet jellemezni a készülékegyüttest, hogy a telepen a gázmotor
tengelyéhez egy szinkrongenerátort csatlakoztattak, amely egy 0,4/10 kV-os
transzformátorállomást lát el szükség esetén. A cél az volt konkrétan, hogy
a transzformátorállomás állásjelzéseit és megszakítóit a szolgáltató rádiófrekvenciás
módon is kapcsolhassa.
Érdemes előre jelezni a történet ismertetésénél, hogy a felmerült problémák
részben általános installációs nehézségek voltak, részben pedig kifejezetten
a PLC működtetésével függtek össze.
Az első probléma akkor jelentkezett, amikor kiderült, hogy nincs lehetőség
az összeszerelt készülék telepítés előtti tesztelésére. Utólag könnyű okosnak
lenni, mindenesetre kiderült, hogy a helyszínen már csak nagy áldozatok árán
lehet a berendezés alapos kiismerését pótolni. A lemezházas transzformátorház
kapcsolási, tehát elülső részébe került a PLC, illetve a rádiófrekvenciás jeltovábbító
szekrény, míg a hátsó blokkba helyezték el a két darab akkumulátort és a töltőt.
Megtörtént a vezetékezés és a megfelelő bekötések elkészítése, azt azonban
hozzá kell tenni, hogy a gyártó típusrajzokat bocsátott csupán a szerelővállalkozás
részére, azaz a konkrét munka lebonyolításához nem álltak rendelkezésre a megfelelő
egyedi bekötési útmutatók, illetve tervezői segédlet. A szerelőknek így egyéni
sejtésekre kellett támaszkodniuk. Elkészült a mű, olyan lett, amilyen: nem
működött.
Már az első kiszállásnál az a probléma jelentkezett, hogy az az alvállalkozó,
aki szinkrongenerátortól érkező állásjelzések kábelét kötötte volna be, egyszerűen
nem végezte el a munkát. Ott álltak tehát a szerelők, s a csatlakoztatást nem
lehetett elvégezni: indulás haza Budapestre.
Az egyeztetések után már rendelkezésre állt a megfelelő kábel, de újabb vita
támadt abból, hogy ki melyik végét köti be. A szerelők megítélése szerint az
lett volna a követendő, hogy a sorkapocssávra az alvállalkozó köti be a kábelt:
végül is a gázmotorszállító cég képviselője ezt a feladatot ellátta. A következőkben
vita alakult ki arról is, hogy ki biztosítja a segédfeszültségeket, melyik
oldalról lesz megtáplálva a leválasztó relé. A gázmotoros cég képviselője ugyan
biztosított jelzést a rendszerről, de visszacsatolást kért a transzformátor
felől naplózási céllal, tehát hogy a szolgáltató miként használja a berendezését.
Így azt igényelte, hogy a szerelők biztosítsák a feszültséget a transzformátor
oldaláról a reléknek, hiszen a PLC felé érkező jeleket nem lehet közvetlenül
a készülékbe juttatni, hanem egy relésorral ezt le kell előtte választani.
A lefektetett kb. 20 méteres jelzőkábellel bármi történhet, ide nem lehet a
PLC-ből jövő jelfeszültséget közvetlenül kiadni: leeshet a feszültség, mire
a hurokban visszaérkezik, vagy túlterhelődhet a bemeneti oldal. Így tehát megosztották
a rendszert, s a hosszú kábelen egy magasabb, jobban terhelhető 24 V-os feszültséget
vezettek be.
Itt az a további nehézség jelentkezett, hogy míg a rádiós rendszer 12 V-os
feszültségszinten üzemel, addig az ipari PLC 24 V-os üzemre lett kialakítva.
Olyan keveredés kezdődött, amit végül már a szerelők nem tudtak kibogozni.
Például a PLC számára 24 V-os feszültséget kellett biztosítani az üzemszerű
működéshez; a relék meghúzó tekercseinek működtetéséhez azonban a DC-feszültséget
is előre kellett hozni a transzformátorházból, s ezt még tovább is kellett
küldeni a szinkrongenerátorhoz. Ráadásul azért, hogy a PLC érzékelje a ki-
és bemeneteket, saját maga részére előállít szintén 24 V feszültséget. Fontos
szempont, hogy ez utóbbi feszültség galvanikusan le van választva, azért, hogy
a külső tápfeszültség ne befolyásolja a mérőköröket, bemeneteket.
Fölösleges a gyötrelmeket részletezni: a nem működő rendszerben mértek éppúgy
48 V-ot, mint -12V-ot.
Telepítési feladat volt az akkumulátorok állapotának távmérése is. Ennek okán
beszereltek egy 1 W-os ellenállást: így mérni lehetett az akkumulátor kapocsfeszültségét.
A fordított relé-bekötés következtében azonban az akkumulátorok mélykisülési
állapotba kerültek. Ezért másnap vissza kellett utazni, hiszen csak a feltöltött
akkumulátor mellett lehetett tesztelni a rendszert. A tapasztalatlan szerelők
azonban nem ipari kategóriájú töltőt építetettek be, így ez is rövid úton tönkrement,
cserére szorult.
Kisütött a nap: a transzformátorházban a hőmérséklet meghaladta az 50 0C-t.
Így a szerelők nekiláttak kivágni a transzformátorházba telepített szekrények
oldalát, hogy megfelelő teljesítményű ventilátorral biztosítsák az üzemszerű
működésre alkalmas hőmérsékletet. Érdemes volt azonban a hidegre is gondolni:
a fűtést bordás fűtőellenállás beépítésével oldották meg, természetesen a szellőzőrácsok
kialakítása is felemésztett egy munkanapot.
A szükséges munkák elvégzése után ismét leutazott a kis szerelőcsapat vidékre.
Igen ám, de kiderült, hogy a kábel bekötését csak úgy lehet megoldani, ha átfúrják
a transzformátorház oldalát: ismét egy teljes munkanap telt el.
A következő kiszállás alkalmával - figyeljék meg a napok és a kilométerek,
a költségek halmozását - került felszerelésre a rádióberendezés és az antenna:
kiderült ugyanis, hogy a transzformátor árnyékolja a megfelelő jeladást: így
át kellett szerelni az antennát a kazánház tetejére a megfelelő vezetékezéssel
és bekötésekkel együtt. Az állvány-készítéssel együtt ez a feladat is kitett
egy egész napi elfoglaltságot.
Így rövidesen ismételten le kellett vonulni a kivitelezési helyszínre abból
a célból, hogy a távolabbi helyen lévő átjátszónál az antennát lecseréljék
kör-sugárzóra: ily módon oldható meg az, hogy a jelátvitel több helyszínről
is biztosítható legyen.
A megrendelő továbbá megváltoztatta eredeti szándékát: a nyitásérzékelőt nem
a rádióberendezéses szekrényhez kellett telepíteni, hanem a transzformátorház
ajtajára: ezért teljesen szét kellett szerelni a transzformátorajtót, a telepítés
időtartama 6 órát ölelt fel. Másnap lehet folytatni egy újabb kiszállás alkalmával!
A szerelők végső elkeseredésükben a gyártó cég hazai képviseletétől kértek
műszaki tanácsadást. Meg is érkeztek a bekötési rajzok, de ezek értelmezhetetlenek
voltak, és természetesen angolul, német logikai rend szerint tartalmazták a
bekötéseket. Ezért külön fuvarral a kivitelezés helyszínére kellett szállítani
a cég képviselőjét: ő mutatta meg végül a bekötések rendjét. Az elküldött rajzok
ugyanis "butítottak" voltak: a szakember saját rajzai egészen másként festettek,
mivel - amint kiderült - külön díjszabás ellenében az adott transzformátorházba
egész sor konfigurációt is be lehet építeni, s az ő rajzai már pontos útmutatást
közöltek. "Jaj, hát miért nem iratkoztak be a kedves kollégák cégünk speciális
továbbképző tanfolyamára?"
A történet befejezése rendkívül prózai. Az ellenőrzéseket követően kiderült,
hogy a rendszer alapjában rossz, funkcióit nem tudja ellátni. A szolgáltató
embere - a műszaki átadás közeledtével - radikálisan oldotta meg a helyzetet:
a pontos rajzok alapján teljesen újraépítette a rendszert. Mindent szétszedett,
s egyenként újravezetékezte az egész berendezést, szakadó esőben, nyílt terepen.
A gyötrelmes folyamat véget ért: mintegy 10-12 nap elteltével sor kerülhetett
az átadásra az eredetileg egynapos telepítés helyett. A rendszer ma is üzemel.
