Quo Vadis villamossági piac
2005/11. lapszám | netadmin | 2838 |
Figylem! Ez a cikk 20 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Quo Vadis villamossági piac Az utóbbi években (2001-2002-től kiindulva) viszonylag pesszimista hangulat uralkodik a villamossági kereskedelmi és kivitelezői piacon. Miért? Stagnál a piac? Nem tudunk áremelést érvényesíteni? Csökkennek a haszonkul...
Az utóbbi években (2001-2002-től kiindulva) viszonylag pesszimista hangulat uralkodik a villamossági kereskedelmi és kivitelezői piacon. Miért? Stagnál a piac? Nem tudunk áremelést érvényesíteni? Csökkennek a haszonkulcsok, egyre nehezebben tudjuk követeléseinket behajtani: sok a negatívum, amit orvosolni kellene.
Helyezzük el magunkat Magyarország gazdasági térképén. Az építőipar részét
képezi a villamossági piac. Nézzük meg, hogy mekkora az építőipar termelési
értéke! Amennyiben a kosárból kivesszük a mélyépítést (pl. autópályák, amelyek
papíron igencsak épülnek), az építőipar kb. 1200-1500 milliárd forintot (4,8-6
milliárd EUR) állít elő, amiből a villamossági piac része körülbelül 115-130
milliárd forint (460-520 millió EUR). A fenti összegek a kereskedelem és a
kivitelezés volumenét együttesen mutatják be. Ebből a kereskedelem kb. 80-85
milliárd forint (320 millió EUR), míg a kivitelezés értéke 35-45 milliárd forint
(140-180 millió EUR).
Sok ez? Megítélésem szerint kevés: van hová fejlődni! Rendkívül összetett piacról
lehet beszélni: részét alkotja a magánzó villanyszerelő is, akinek éves szinten
15 millió forintos bevétele van, de a 100-150 millió forintos forgalmat bonyolító
kerekedő is, ám a legnagyobbak sem haladják meg a 10-12 milliárd forintos forgalmat.
Mindazonáltal ne vegyük bele a multinacionális cégek gyáregységeit, mint pl.
a GE ózdi gyára, amely szinte teljesen exportra termel. A belföldi piacról
szeretnék ez alkalommal beszélni.
Hasonlítsuk össze az egész piacunkat az egyetlen olajipari cégünkkel. A MOL
éves árbevétele kb. 14-15 szerese a teljes villamossági piacénak. A másik országos
ász, az OTP éves nyeresége több, mint a teljes villamossági piac árbevétele.
Persze kiragadott példák ezek a nagyvállalatok, de nagyságrendileg hasonló
számú embernek adnak munkát. Akkor mi vagyunk szegények vagy ők nagyon gazdagok?
Is-is. Nézzük meg, hogy mennyien élnek ebből a villamossági piacból! Megítélésem
szerint úgy 14-15 ezer fő keresi mindennapi betevőjét ebben a gazdasági szegmensben
(ez persze családokra vetítve körülbelül 50 000 embert jelent). Ebben a számban
benne van a szerelő, a raktáros, a sofőrök, a vezetők, de a tulajdonosok is.
Egyvalamit biztosan leszögezhetünk: a piacunk nyeresége meg sem közelíti a
bankszektor fontosabb szereplőinek a nyereségét, az OTP-ről vagy MOL-ról ne
is beszéljünk. Számításaim szerint a 115-130 milliárd forintos árbevételből
kb. 45-50 milliárd árréstömeg keletkezik (ez még ugyebár nem nyereség). Lejönnek
még az anyag-, bér-, működési költségek: a végén marad talán olyan 5-8 milliárd
forint (20-32 millió EUR) nyereség. Szó se róla: egy embernek még ez is óriási
pénzt jelent, de az egész piacnak megítélésem szerint aránytalanul kevés. Ennyit
a piac nagyságáról.
Növekszik-e a piacunk? - tehető fel a kérdés. Határozottan azt gondolom, hogy
igen!
Kezdjük egy érdekességgel: jól emlékszem arra, hogy a BAKONY kismegszakító
nagykereskedelmi ára 1997 őszén 380 Ft volt. Ma már ugyebár eltűnt eme kuriózum,
de 2005 őszén egy kismegszakító a nagykereskedőnek pontosan ugyanannyiba kerül.
Pedig ha a halmozott inflációval kiszámolnánk, ennek a kismegszakítónak ma
kb. 800 Ft-ba kellene kerülnie. Évekkel ezelőtt egy 4x18 W-os tükrös rácsos
(süllyesztett) lámpatest került 10 000 Ft- ba: ma megkapható majdnem a feléért.
Egyedül a vezetékek árai emelkedtek az utóbbi 1-2 évben, "köszönve" a drasztikus
nyersanyagár-emelkedésnek. Igaz még ezek ára sem oly mértékben, mint maga a
nyersanyag, azaz a réz és az olaj (3 év alatt a réz világpiaci ára 270%-kal
emelkedett).
Miért nem magasabbak a villamossági termékek árai ma, mint 7-8 éve? Miért nincs
infláció? A technikai fejlődés miatt? Részben igen, de a legfőbb ok Kína. Ma
már egyöntetűen állítják közgazdászok: Kína tartja karban a világ inflációját.
Abba ne menjünk bele, hogy milyen módon, milyen áldozatok árán (7 napból 7-et
dolgozik a kínai munkás, egészségbiztosítás nélkül körülbelül 25-30 ezer forintért).
A világgazdaság szíve mértanilag valahol a Csendes-Óceán közepén van pillanatnyilag.
Valójában két szív ez: a szívórész az USA, a tolórész a Távol-Kelet. Persze
az artériák behálózzák az egész világot, s elárasztanak bennünket is olcsó
termékkel. Baj az nekünk, hogy a kínai áruval kell versenyezni? Valamennyire
igen, de nem tudjuk kikerülni! Bajaink okait túl egyszerű lenne az olcsó kínai
munkaerőre fogni. Hiszen Kínában gyártanak a multinacionális cégek is. Jön
Kínából kiváló áru is, nemcsak silány kópia. Végső soron pedig (és ez nagyon
lényeges) az olcsó árak oda vezetnek, hogy olyanokhoz is eljutnak a termékek,
akikhez korábban nem. Megengedhetik maguknak az emberek! Tehát ahhoz, hogy
növekedjen, bővüljön a piac, több árunak, több helyre kell eljutnia. Nem ugyanannyinak
drágábban!
Még egy megjegyzés: a kínai áru piaca egy árérzékeny piac, de van itt hely
másoknak is, a drágább áruknak is! Sokan alapvetően ódzkodnak a kínai árutól
- hát nekik nem azt kell eladni. A kínai dömping egyébként is olyan tömegárukat
érint, ahol korábban is nagyon erős volt az árverseny.
Mit tegyünk, hogy ne a kisebb ellenállás (az olcsóbb ár) irányába menjünk el?
Milyen képet alkothatunk a vevőről? Csak az ár érdekli? Szerintem nem! Igenis
áldoznunk kell arra, hogy a magasabb minőséget, a jobbat adjuk neki el (s mielőtt
bárki megsértődne: lehet az akár kínai áru is). Olyan - egyelőre - még nem
elterjedt megoldások állnak a rendelkezésünkre (pl. épületautomatizálás), amelyek
növelhetik a piacunkat, a bevételünket, és végső soron a nyereségünket!
Meggyőződésem szerint ilyen irányba kell elmennünk: nem ugyanazt árulni olcsóbban,
hanem minőségit, újat, vállalva akár a kényelmetlen, hosszadalmas rábeszélést
is. Szerintem ez a helyes irány.
Egy technológiai megújulás kellős közepén vagyunk. Ne csodálkozzunk, ha a kismegszakítóra
is chip kerül pár év múlva, amely megmutatja, hányszor oldott már le zárlatra,
hány kapcsolást bír még, s mindezt jelenti is a központi számítógépnek, hogy
mikor cseréljük le. Sokan ódzkodnak ma még olyantól, hogy otthonukban a központi
számítógép emberi hangon szólaljon meg, beszéljen a fontos dolgokról, elkészítse
italunkat stb. Aztán lehet, hogy 5-10 év múlva már nem ez lesz a helyzet. Megnyugtatásul:
azért jó feleségre (a hölgyeknek férjre) akkor is szükség lesz.
Vegyük egy pillanatra az energiaszükséglet, az energiaipar szegmensét. Az olajkorszak
állítólag a végéhez közeledik: az elmúlt hetekben megmutatkozott, mennyire
túlfeszített a rendszer, az olajfüggés. Küzdjünk azért is, hogy mi adjuk el
az alternatív energiát előállító berendezéseket!
Küzdenünk kell azért, hogy ne 8-10%-ot képviseljünk az építőipar termelésében,
hanem 12-15%-ot. Van erre lehetőség? Szerintem igen! Lépjünk ki az építőipar
árnyékából, ne csak az épület (sokszor elhanyagolt) alkatré-szének tekintsük
az általunk forgalmazott termékeket. Hiszen a miáltalunk szolgáltatott villamosenergia
és készülékei, berendezései nélkül nagyon sivár lenne egy épület.
Még egy megkerülhetetlen téma röviden: adósságbehajtás, azaz másképpen: miért
jutunk oly nehezen követeléseinkhez? Miért ily rossz a fizetési morál?
Alapvetően ismét az építőiparból indul ki a probléma. Az építőiparban rossz
a fizetési morál, nagyok a körbetartozások. Rosszabb a helyzet, mint a környező
országokban pl. Csehországban, Szlovéniában, Szlovákiában. Miért? Nehéz meghatározni,
de komoly okai a problémának a tőkeszegény vállalkozások, a sokszoros alvállalkozói
rendszer, és sajnos sokszor a szándékos nemfizetés! Meg kell változtatnunk
a fizetési morált, mert a bőrünkre megy a tartozások felhalmozása.
Mit tegyünk, mit tehetünk? Egy biztos: az állam nem fog segíteni. Ahhoz kicsik
vagyunk, hogy kilobbizhassunk az ágazatnak 10-20 milliárd forint segélyt, vagy
akár csak egy feketelista törvényesítését.
Mégis, a kereskedők értesítik egymást az adósokról. Aki valahol adós, az ne
mehessen máshoz vásárolni. Amennyiben másnál akarja elkölteni készpénzét vagy
esetleg újabb hitelkeretet szeretne nyitni, hát ne engedjék meg nekik! Közös
érdek ez! Menjen csak szépen vissza oda, ahol már adós, s először ott tisztázza
magát. Egyben meg kell tanulni, hogy a pénznek ára van. Aki késve fizet, hát
fizessen késedelmi kamatot! Miért? A hitel sohasem ingyenes. Mikor adna egy
bank 0% kamattal hitelt? Akkor, ha tönkre akarna menni. Gondoljunk csak bele:
amennyiben én nem hajtom be a késedelmesen fizetőktől a kamatot, azt büntetem,
aki időben fizet. Mi érdeke fűződjön akkor az időben fizetéshez? Komolyan kell
venni ezeket a dolgokat, általában közös dolgainkat! Szabó Zsolt
