Biztonságtechnika

Néhány szó a biztonsági világításról I.

2005/11. lapszám | Kovács István |  10 343 |

Figylem! Ez a cikk 20 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Az alábbiakban egy cikksorozatot indítanunk el, amely nagy vonalakban vázolná a biztonsági világításrendszerek tervezésére, létesítésére, karbantartására és ellenőrzésére vonatkozó előírásokat és gyakorlati tudnivalókat.

Az EN szabványok átvételével megváltoztak a tartalékvilágítás nálunk eddig érvényes előírásai is. Néhány példa a szakterületre vonatkozó szabványok köréből.

• EN 1838 Alkalmazott világítástechnika. Tartalékvilágítás.
• EN 50171 Központi áramellátó-rendszerek.
• EN 50172 Biztonsági világítási berendezések.
• EN 60598-2-22 Lámpatestek, lámpatestek a biztonsági világításhoz.
• EN 60285 Gáztömör, hengeres, újratölthető nikkel-kadmium egyedi akkumulátorok.
• EN 60896-2 Helyhez kötött ólomakkumulátorok – általános követelmények és vizsgálatok – 2. rész: karbantartásmentes zárt akkumulátorok.

A tartalékvilágítás fogalma felöleli egyrészt a biztonsági világítást, amely a menekülési útvonalat világítja meg, másrészt az irányfényeket, amelyek a menekülési irányt mutatják.

Meglehetősen elterjedt nézet, hogy a biztonsági világítás tűz esetére szolgál. Fontos azonban kiemelni, hogy az átfogóbb cél az épület biztonságos elhagyásában és a szükségképpen tovább üzemelő rendszerek biztonságos alkalmazásában jelölhető meg. Ennek több oka is lehet, például természeti katasztrófa, robbanásveszély, terrortámadás. Ezekben az esetekben az épületben vagy annak egy részében az általános világítási táp kikapcsolásra kerül, a cél tehát az marad, hogy az áramkimaradás időszakában a biztonsági világítás és az irányfények még egy meghatározott ideig működjenek.

A biztonsági világítás alapvető feladata a menekülési útvonal megvilágítása. Ezen túlmenően veszélyes munkahelyeken is funkcióval bír, például a megkezdett munkafolyamat biztonságos befejezésében, antipánik-világításban, s a szabványban előírt egyéb feladatokban (például tűzjelző hely vagy elsősegély- hely megvilágítása). Emellett a szabványban nem említett, de a biztonságot befolyásoló tényezők esetében is jelentőséggel rendelkezik, így például a bevásárlóközpontokban a pénztárak feletti sor megvilágításában, általában a lopások megakadályozásában áramkimaradás esetén. További példaként említhető a kamerával védett területen a szükséges fényerő biztosítása.

Az MSZ EN 1838 Alkalmazott világítástechnika, Tartalékvilágítás szabvány követelményei nem csupán létesítési, hanem használati előírásokat is tartalmaznak. A használati előírások a kiürítési követelményekhez, normatívákhoz szorosan kapcsolódnak: a tartalékvilágítás és az adott létesítmény kiürítése között tehát szoros összefüggés állapítható meg. A kiürítési normatívákhoz szorosan kapcsolódik a jól kiépített tartalékvilágítási rendszer, nélküle zavar és pánik keletkezhet. Következtetésképpen szélsőséges esetekben a követelményektől való eltekintés, a biztonsági világítási rendszereknek a kor követelményeihez való hozzá nem igazítása, illetve a korábbi biztonsági rendszerek elégtelensége vagy a biztonsági világítás hiánya akár tragédiához is vezethet. A jól kiépített tartalékvilágítási rendszerek adott esetben életeket menthetnek!

Tartalékvilágítás létesítésének alapjai

Tartalékvilágítás tervezésének, létesítésének számos, egymástól eltérő oka lehet, ezeket az alábbi felsorolásban tekinthetjük át: 1. jogszabályi előírás; 2. szabványok; 3. eseti előírás; 4. önkéntes vállalás; 5. tűzvizsgálatot, tűzvédelmi hatósági ellenőrzést követően az épület adottságait figyelembe véve eseti döntés vagy ügyfél megajánlása. Megjegyzendő, hogy az önkéntesen létesülő, ügyfél által kezdeményezett tartalékvilágítás létesítéséhez az elkészített műszaki leírás, valamint az alaprajzi elképzelések szerint bejelölt és megadott műszaki paraméterek alapján szakvélemény adható ki (a benyújtandó dokumentációnak értelemszerűen a szükséges adatokat, illetve az építési hatósági engedélyezési eljárás során benyújtott tervdokumentációhoz hasonlóan építészeti, tűzvédelmi, villamos és szükség szerint egyéb műszaki fejezeteket kell tartalmaznia).

A biztonsági világítási rendszer tervezése

A tervezés elkezdéséhez bizonyos kiinduló adatokra van szükség. Ezek egyrészt lehetnek a szabványok és jogszabályok előírásai, másrészt műszaki, technikai jellegű ismeretek. Ebben a fejezetben röviden a műszaki részt tárgyaljuk. Az előírásokat a következő folytatásban kívánjuk ismertetni. Mint már előzőleg röviden szóltunk róla, az első adatok, amikre szükségünk van, az építmény dokumentumaiban rögzített menekülési útvonalak, gyülekezési helyek, vészkijáratok, a tűzjelzők és az elsősegélynyújtó helyek.

Ezután meg kell határoznunk, hogy milyen lámpatesteket alkalmazzunk. A biztonsági világításnál két alapvető lehetőségünk van. Az egyik az, hogy a meglévő normál világításból kötünk be adott számú lámpát a biztonsági világítási áramkörbe, a másik pedig az, hogy biztonsági célra kifejlesztett lámpákat használunk fel. Amennyiben a normál világításból vesszük a lámpákat, az az előny jelentkezik, hogy a lámpatestek árát megtakarítjuk. Figyelembe kell azonban venni azt is, hogy a minimális és maximális fényerősség közötti arány 1:40 szerint határozható meg, s mivel a maximális fényerősség elérheti például a 400 luxot is, a minimálisan alkalmazott legkisebb értéknek így a 10 lux tekinthető. Ebben az esetben pedig akár tízszer nagyobb fényerőt kell biztosítanunk, mint az előírt minimális érték. Ez hálózatkimaradás esetén nagyobb akkus hátteret igényel, jelentősebb többletköltséggel. A külön 8 W-os biztonsági lámpákkal a megvilágítást a szabvány által megkívánt minimális értékre redukálhatjuk, ami akkukapacitás-megtakarítást jelent, de itt pluszköltségként jelentkezik a lámpatestek beszerzése. A költségek elemzése és optimalizálása megérne egy külön cikket, de ez meghaladja mostani lehetőségeinket. Általánosan megjegyezhető, hogy nem a későbbi üzemeltető a kivitelező, ütköznek az érdekek, s a későbbi üzemeltetési költségek a kivitelezőt általában már nem érdeklik. Ugyanez a szempontrendszer alkalmazható a műszaki színvonallal kapcsolatban is.

Az irányfények kiválasztásánál hasonlóképpen több szempontot kell fegyelembe venni. Vegyük például a beépíthetőséget: olyan tényezők játszanak itt szerepet, mint például kiszerelés (egyoldalas, fali, kétoldalas mennyezetre szerelhető, álmennyezetbe süllyeszthető, falra merőlegesen szerelhető, függesztett stb.), IP-védettség, felismerési távolság. A lámpatestek kiválasztása után el kell végezni a fénytechnikai tervezést. Erre a célra már többféle tervező program áll rendelkezésre. Itt ismét problémaként merülhet fel a kiválasztott lámpatest. Általában a nevesebb lámpagyártó cégek már rendelkezésre tudnak bocsátani olyan adatfájlokat, amiket a tervezőprogramokba fel tudunk venni. Ha ismét döntő szerepet játszik az ár, akkor sajnos olyan lámpákkal állunk szemben, amikről semmiféle fénytechnikai adat nem áll rendelkezésünkre (sokszor még egyéb fontos adat sem). Csak példaképp említhető, hogy akkumulátoros üzemben az akkufeszültség a teljesen feltöltött állapotban kb. 260 V, a mélykisülési feszültség pedig kb. 186 V. Ebben a feszültségtartományban a fényforrásnak a megadott fényáramot teljesítenie kell, márpedig ezt a sokszor alkalmazott „no name” előtétek nem tudják. Sajátakkus lámpáknál tudni szükséges, hogy akkumulátoros üzemben a hálózati üzemhez képest mennyi a fényáram: ez például 58 W-os lámpánál egy órás áthidalással kb. 13%. Ez szinte már csak annyi, hogy a fénycső látszik a sötétben. Ezek után el kell dönteni, hogy milyen rendszert alkalmazunk. A rendszer összetettsége miatt válasszuk most a központi akkus, áramkör-felügyeletes rendszert, és ezen belül kitérünk alkalmanként a sajátakkus rendszerre is. Nagyon fontos az építmény alapos ismerete (pl. tűzszakasz-határok), mert így dönthető el, hogy mennyire centralizált vagy decentralizált a rendszer (egy vagy több központ található egy centrális helyen és onnét vannak a lámpák megtáplálva, vagy több alközpont van az épületben decentralizáltan elhelyezve, figyelembe véve a tűzszakasz-határokat és a kábelezési hosszakat).

Ha minden adat birtokában vagyunk, a fénytechnikai számításokkal és a szabványok figyelembevételével meghatározhatjuk a biztonsági lámpák és irányfények számát. Ebből megkapjuk a szükséges teljesítményt, amiből az adott áthidalási időhöz meg tudjuk határozni az akkutelepet. A zárt, gondozásmentes, gáztömör akkutelepek szinte bárhol elhelyezhetők, nem változtatják meg a helyiség tűzvédelmi besorolását. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy az akkutelepek töltésénél wattos veszteség is van, ami hőtermelés formájában jelentkezik. Különösen nagyobb kapacitású akkutelepeknél vagy kis akkuhelyiségeknél szükséges lehet kényszerszellőzés, illetve klímaberendezés alkalmazása. Fontos megjegyezni, hogy az akkugyártók a várható akkuélettartamot 20 0C-nál adják meg: 10 0C átlaghőmérséklet-növekedés esetén a várható élettartam kb. feleződik.

Ezen adatok birtokában, az építészeti adottságok (pl. tűzszakaszhatárok, lépcsőházak), valamint az egyéb előírások ismeretében meghatározhatjuk az áramkör-kiosztást. Így már a konkrét berendezést is kiválaszthatjuk. Ha már megvan az áramkör-kiosztás, ismerjük az áramkör terhelését, meg tudjuk határozni a vezetékkeresztmetszeteket. Ez elég fontos tényező, mert ha túl nagy a vezetéken a feszültségesés, a lámpaelőtéten megjelenő feszültség előbb eléri a 186 V-os mélykisülési szintet, és nem működik tovább. A hálózati betápkábel méretezésénél fontos szempont, hogy a terhelés egyfázisú, mivel az akkutelep is 1x220 V névleges feszültségű. Erre a teljesítményre kell méretezni az akkukábelt is, de figyelembe kell venni, hogy itt egyenáramú rendszerrel dolgozunk. Ezen kívül a berendezéstípustól függően be kell még tervezni különböző jel- és jelzőkábeleket, buszvezetéket, csatlakozást az épületfelügyeletre stb.

Ellenőrzési módok

Kézi

A kézi ellenőrzés gyakorlatilag azt jelenti, hogy a karbantartással megbízott személynek naponta végig kell járnia az épületet és minden lámpáról szemrevételezéssel meg kell állapítania, hogy működőképes-e. Ez a készenléti üzemű lámpáknál nem egyszerű, mivel ezek csak feszültség-kimaradáskor világítanak: meg kell oldani a lámpák betápjának megszüntetését. A biztosíték kivétele nem mindig lehetséges, mivel gyakran az áramkörre olyan fogyasztók is rá vannak kötve, amiket nem lehet kikapcsolni. Mivel itt a személyi tényező befolyása nagyon nagy, jelentős a tévedés esélye, és az ellenőrzés költsége is igen magas. Példaként vegyünk egy bevásárlóközpontot 300 fényponttal. Legyen egy lámpa ellenőrzési ideje 0,5 perc, ez naponta 150 percet, azaz két és fél óra munkaidőt jelent Ez nem elhanyagolható költség, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy meghibásodás is előfordulhat.

Automatikus áramkör-felügyelet

Ebben az esetben létezik egy központi felügyeleti rendszer, ami az egyes lámpaáramkörök kimenő áramát felügyeli. Első lépésben a rendszer egyenáramú üzemben „betanulja” a kimenő áramot, majd szoftveresen beállíthatjuk a mért értéktől maximálisan megengedett áramértéket %-ban (a gyakorlatban ez 10%). Teszt esetén a rendszer egyenárammal méri a kimenőáramot, és ha az a betanult értéktől akár pozitív, akár negatív irányban a megengedett tűrésnél nagyobb értékkel eltér, hibát jelez. A befolyásoló tényezők között a következőket kell kiemelni: változó akkufeszültség (183,5-259,2 V), öregedő lámpák, környezeti hőmérséklet változása.

Ha az egy áramkörre kötött lámpák teljesítménye között nagyon nagy a különbség (pl. 8 db 58 W-os és 1 db 8 W-os lámpa), akkor a kis teljesítményű lámpa kiesésekor a rendszer nem jelez hibát. A fenti tényezők miatt a tesztek eredménye nem mindig ad teljesen megbízható eredményt. Sajátakkus rendszereknél ez a módszer nem alkalmazható, mivel ott nincsenek külön áramkörök.

Automatikus egyedi lámpafelügyelet

A technika mai állása szerint ez az egyetlen ellenőrzési mód, amely az összes lámpa állapotát mindig korrekt módon meg tudja állapítani. Ennél az eljárásnál minden egyes lámpába egy úgynevezett címzőmodul van beépítve, ami magában a lámpatestben figyeli a lámpa meghatározott paramétereit, és tesztek esetén az információt közli a központi ellenőrző egységgel. Az információáramlás külön buszvezetéken történik, de van olyan rendszer is, ahol nem kell külön buszvezeték, mivel a lekérdezés a hálózati kábelen keresztül történik.

Az automatikus felügyeleti rendszerek általában rendelkeznek központi memóriával, ahol minden rendszerjellemző és azok változása, valamint a tesztek eredménye tárolásra kerül. A tárolt adatok kinyomtathatók. Az ilyen rendszereknél nem kell a szabványban előírt ellenőrzési naplót vezetni.

Tartalékvilágítási rendszerek használatba vétele

Kivitelező által bemutatandó okmányok

A tartalékvilágítást telepítő kivitelezőnek kivitelezői nyilatkozatot kell adnia, illetve mellékelni szükséges a beépített termékek megfelelőségi igazolását is (lámpatestek, akkumulátorok, halogénmentes és tűzálló kábelek stb.). A tartalékvilágítást, mint minden villamos berendezést, a szerelése idején és/vagy az üzemszerű használatba vétele előtt megtekintéssel és vizsgálattal ellenőrizni kell, annak igazolására, hogy megfelel a szabványsorozat követelményeinek. Ezek között említhető a fénytechnikai mérés (megvilágítás, fénysűrűség). El kell végezni, illetve be kell mutatni a villamos berendezés tervezett élettartalma alatt szükséges karbantartás minőségével és gyakoriságával kapcsolatos elemzést, és a tartalékvilágítási rendszer telepítési dokumentációját, valamint mellékelni kell a kiépített tartalékvilágítási rendszer típusa szerinti – közérthető nyelvezetű – kezelési utasítást is.

Az üzemeltető által bemutatandó okmányok

Az üzemeltetőnek ismernie szükséges és fel kell tudnia mutatni a tartalékvilágítási rendszer karbantartási naplóját, illetve a gyártói karbantartói utasítást. Rendelkeznie kell a rendszertől, típustól, gyártói kezelési és karbantartási utasítástól függő felülvizsgálatra vonatkozó szerződéssel. (A dokumentum hiánya nem jelentheti a használatbavétel megtagadását, de a gyártói utasításban meghatározottak szerinti egy éven belül felülvizsgálat, karbantartás megtörténtét célellenőrzés keretében kell vizsgálni.) Végül ebbe a csoportba tartozik a felügyeleti rendszer kezelési útmutatója is.

A tartalékvilágítási rendszer megfelelőségének ellenőrzése

Szemrevételezéssel meg kell nézni, hogy a kiviteli, tervezési, méretezési dokumentáció szerint meghatározott, elfogadott, megfelelő látási feltételeket és irányfelismerést biztosító lámpatestek kerültek-e kiépítésre. Vizsgálni kell továbbá, hogy alkalmasan lettek-e elhelyezve a jelzések, amelyek kijelölik valamely helyiség/épület elhagyására szolgáló útvonalat, és amelyek csökkenthetik a kiürítéskor fellépő félelmet és zavart. Ellenőrizni szükséges, hogy a helyiség/épület elhagyására szolgáló kijáratok világosan és felismerhetően vannak-e jelölve, illetve azt, hogy a normál üzemi világítástól független tartalék áramforrás jogszabály szerinti elhelyezési feltételei biztosítottak-e. A tartalékvilágítási rendszer működőképességét a kiépített megoldási módot figyelembe véve kell vizsgálni, illetve a tartalékvilágítási rendszert teljes és részleges áramszünetet generálva próba alá kell vetni. Ezen túlmenően, be kell vonni a vizsgálat alá – áramszünetet mesterségesen előidézve – az átkapcsolási időt (pl. diesel-aggregátor stb.) is. Központi felügyeleti berendezés megbízhatóságát, működőképességét, magyar nyelvű feliratozását is ellenőrizni szükséges. A különböző hibajelzések dokumentálását (állandó töltésfelügyelet, heti teszt- funkció, hibák regisztrálása, évenkénti automatikus üzemidő-teszt) pontosan el kell végezni. Végül, nem lehet eltekinteni attól sem, hogy a lámpatestek teszteredményeinek értékelési módja, minősítése megfelelő-e (esetleg nem felel meg), illetve attól, hogy a magyar nyelvű értékelési mód biztosított-e, vagy csak a LED-es hiba jellegét megadó feliratozott kijelzés található meg.

Karbantartási módok

A karbantartást csak szakképzett személy végezheti. A tartalékvilágítást, mint villamos berendezést csak a felülvizsgálat végzésére jogosultsággal rendelkező személy ellenőrizheti. A tartalékvilágítás kétévenkénti teljes körű vagy más intervallumú felülvizsgálatát szakértővel akkor kell elvégeztetni, ha azt jogszabály előírja (pl. Németországban az Építési Törvény). Fontos, hogy a szerkezetek elrendezése segítse elő az időszakos ellenőrzést, vizsgálatot és karbantartást. (A hazai tűzrendészeti előírások például előírják a biztonsági világítótestek számozását annak érdekében, hogy az ellenőrzés során talált hibák azonosítása egyértelmű legyen.)

A szükséges karbantartás gyakoriságával és minőségével kapcsolatban a következőket kell számításba venni:

• a tervezett élettartam teljes szakaszában minden időszakos ellenőrzést és felülvizsgálatot, karbantartást, illetve javítást azonnal és biztonságosan el lehessen végezni;
• a biztonsággal kapcsolatos védelmi intézkedések legyenek biztosítva a tervezett élettartam teljes időtartamában;
• a villamos szerkezetek legyenek megbízhatók a berendezések megfelelő működésének biztosítására a tervezett élettartam teljes időtartamában.

Folytatása következik.

---