A fogyasztásmérők kiválasztásának műszaki szempontjai
2005/11. lapszám | netadmin | 3696 |
Figylem! Ez a cikk 20 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A fogyasztásmérők kválasztásának műszaki szempontjai Az előző számban bizonyára ön is figyelmes lett egy összehasonlító táblázatra, amelyben a különböző mérőgyártók a Magyarországon legelterjedtebb elektronikus fogyasztásmérő-típusaikat mutatták ...
Az előző számban bizonyára ön is figyelmes lett egy összehasonlító táblázatra, amelyben a különböző mérőgyártók a Magyarországon legelterjedtebb elektronikus fogyasztásmérő-típusaikat mutatták be. Természetesen a táblázat nem terjedhet ki teljes részletességgel a mérők összes jellemzőjének bemutatására, ezért szeretnék jelen cikkemmel segítséget nyújtani a műszaki paraméterek közötti eligazodásban, egy fogyasztási hely mérőjének kiválasztásában.
A táblázat úgy készült, hogy az egyes mérőgyártók fogyasztói körönként maximum
két-két típust mutathattak be. Azonban a táblázatban ez a lehetőség nem mindig
került kihasználásra. Ennek a magyarázata a következő: az elektronikus fogyasztásmérők,
éppen attól, hogy bennük az adatfeldolgozás digitális formában történik, felépítésüket
és így felhasználhatóságukat tekintve nagyon flexibilisek. Ez azt jelenti,
hogy egy-egy mérőcsaládnak adott esetben akár több altípusa is létezhet, annak
megfelelően, hogy például tud-e adatokat tarifálisan bontani, van-e, és ha
igen, akkor hány impulzus-kimenete, van-e, és ha igen, akkor milyen fogyasztói
kommunikációs csatlakozási lehetősége stb. Ezért azt lehet mondani, hogy a
táblázatban szereplő mérőtípusok inkább mérőcsaládok, azok altípusainak pontos
jellemzőiről a forgalmazók tudnak pontos tájékoztatást adni.
Egy mérőhely fogyasztásmérőjének kiválasztásánál az első és legfontosabb szempont
eldönteni azt, hogy az mely fogyasztói körbe tartozik. Magyarországi előírások
vonatkoznak minden egyes fogyasztói kör felműszerezésére, úgy a lakossági,
mint az ipari vagy elosztóhálózati mérésekre egyaránt. Ezek előírják például,
hogy milyen pontossági osztályú mérő alkalmazható, mely jellemzőket kell mérni,
hány tarifát kell alkalmazni stb. A táblázatunk fő csoportosítása is ez.
Második legfontosabb szempont a névleges paramétereké: a fázisok száma, a hálózat
jellege, feszültségszint, áram és frekvencia. Bár egyszerűnek tűnnek ezek a
jellemzők, de mégis érdemes rájuk figyelni. Például egy 400 V-ra tervezett
mérőt 100 V-os hálózatra kapcsolva lehet, hogy elindul a mérő, és látszólag
jól működik, de egyáltalán nem biztos, hogy teljesíti a névleges üzemre vonatkozó
pontosságot. Ugyanakkor vannak olyan fogyasztásmérők is, főleg az ipari fogyasztói
körben, amelyeket úgy alkottak meg, hogy feszültségüket tekintve széles tartományban
is tudjanak működni (3x58/100-230/ 400 V). Ezeknél a mérőknél felszerelés után
állítják be számítógéppel az adott mérőhely névleges feszültségét. Természetesen
az ilyen mérők drágábbak.
A hálózat jellege alapján például egy háromfázisú hálózat lehet 3 vagy 4 vezetékes.
A 3 vezetékes hálózatban nincs nulla vezető, az ilyen rendszerek mérésére nem
alkalmasak a 4 vezetékes rendszerre tervezett fogyasztásmérők, a nulla pontot
is be kell kötni. A nullapont bekötése nélkül ugyan nem romlik el a mérő, de
a mérés pontatlan lehet. Az áramok mérése szempontjából kétféle mérőtípust
különböztetünk meg: a közvetett csatlakozású, úgynevezett mérőváltós mérők,
illetve a közvetlen csatlakozású, direkt mérőket. Minden mérőnek van egy úgynevezett
Ib-bázis- vagy névleges árama, amely meghatározza a mérő indulási áramát, és
amelyhez képest mindig megadják az Imax túlterhelési áramot is. Az indulási
áram az az áram, amelyen a mérőnek el kell indulnia, ez alatt az érték alatt
a mérés bizonytalan. Ha egy viszonylag nagy indulási áramú mérőt alkalmazunk
egy alacsony fogyasztású mérőhelyen, főleg ha áramváltós mérőhelyen a fogyasztási
jelleghez képest egy túlméretezett áramváltó van, akkor jelentős veszteséggel
kell számolni. A fogyasztásmérő névleges áramának, illetve túlterhelési áramának
a fogyasztási hely igényeihez képest történő alulméretezése a fogyasztásmérő
meghibásodásához vezet. A fogyasztói kör és a névleges paraméterek meghatározása
után a táblázatot tekintve már szűkül a mérőhelyünk szempontjából szóba jöhető
mérőtípusok köre. Ezt követően a kiválasztásban a hangsúlyt arra kell fektetni,
hogy a fogyasztói körre előírt szükséges paraméterek mellett várhatóan még
milyen helyi igényeknek, sajátosságoknak kell megfeleljen a mérő. Ilyenek például
a fogyasztói kimenetek. Főleg ipari fogyasztói körben elterjedt, hogy a fogyasztásmérő
mellé egy úgynevezett wattőr készüléket szerelnek fel, amely túlfogyasztás
esetén jelez, vagy aktívan be is avatkozik a fogyasztási hely energiafelvételébe.
Ezek az egységek a fogyasztási információt legegyszerűbben úgynevezett energiával
arányos impulzusok segítségével kapják a mérőtől. Ebben az alkalmazásban olyan
mérőt kell választani, amely rendelkezik impulzus-kimenetekkel, sőt ha a wattőr
igényli, akkor tarifavezérlő és negyedórás jel kimenettel is.
Nagyon sokféle fogyasztói berendezést gyártanak a legkülönfélébb feladatokra
és fogyasztói igényekre, az egyszerűbbektől az egészen bonyolultakig. Ezeknek
az eszközöknek az információforrása mindig a fogyasztásmérő. Az információátadás
csatornája viszont ma már nem mindig az impulzus. A digitális technika révén
az elektronikus fogyasztásmérők esetében is kibővültek az információs csatornák.
Manapság már szinte általános követelmény az impulzusok mellett valamilyen
második vagy akár harmadik, negyedik… digitális információs csatorna (interfész),
mint például szabványos optikai port, CS (Current Loop) áramhurok, RS232, RS422,
RS485…
A legpraktikusabb az lenne, ha egy mérő, mint a számítógépek, minden interfésszel
rendelkezne. Azonban ez nem ilyen egyszerű. Ennek leginkább a gyártási költségek
szabnak gátat, jelentősen megemelnék a fogyasztásmérő árát. Arról nem is beszélve,
hogy fizikailag is helyet kellene csinálni ennyi csatlakozó számára, ráadásul
a kapocsfedél alatt. Erre nincs lehetőség, ezért a mérőgyártók általában csak
egy-két interfészt alkalmaznak a fogyasztásmérőkben. Így a típuson belül olyan
mérőt kell venni, amelyik rendelkezik a mérőhelyen szükséges interfésszel.
Az interfészprobléma megoldására az egyik mérőgyártó a következő eljárást dolgozta
ki: ipari és elosztóhálózati fogyasztásmérőit saját adatbusszal gyártja. Erre
a mérői adatbuszra azután az interfészek legkülönbözőbb konfigurációit rá lehet
kapcsolni úgynevezett kommunikációs egységek formájában. Ezek a kommunikációs
egységek tulajdonképpen a fogyasztásmérő interfész bővítői. Olyan kis dobozok,
amelyek utólag is megvásárolhatók (mint a számítógépek interfészei), és beilleszthetők
a fogyasztásmérő házába, mindenféle szerelés vagy hálózat-lekapcsolás nélkül.
Így az utólag megvásárolt wattőr vagy adatgyűjtő is könnyen illeszthető a rendszerhez.
Manapság egyre nagyobb teret hódít a fogyasztásmérők adatainak távoli elérése.
Ehhez a fogyasztásmérők mellé modemeket szerelnek fel, amelyek a mérő valamelyik
soros interfészén keresztül kapják az információt. Korábban csak vezetékes
modemeket használtak, de a mai modern vezeték nélküli adatátvitelnek köszönhetően
a méréstechnikai adatszolgáltatásban is megjelentek a GSM, sőt a GPRS modemek
is. Sőt, megfelelő kommunikációs egység vagy interfész-átalakító segítségével
a fogyasztásmérő közvetlenül a számítógépes hálózatra kapcsolható, adatai az
interneten keresztül bárhol a világban leolvashatók.
Végül, de nem utolsó sorban további objektív és szubjektív szempontokat is
figyelembe lehet venni a számunkra megfelelő fogyasztásmérő kiválasztásánál.
Lássuk a következőket.
• Milyen gyakran tudjuk vagy akarjuk leolvasni a mérőnket? Ha csak ritkán,
akkor a mérőnek nagyobb adattárolási kapacitással kell rendelkeznie.
• Szükség van a fogyasztás időbeli alakulásának regisztrálására? Olyan mérő
szükséges, amely tud jelleggörbéket felvenni és tárolni.
• Szükség van a hálózati jellemzők (feszültségek, áramok, terhelési szögek…)
pillanatnyi értékének figyelésére vagy időbeli regisztrálására?
• Vagy csak egyszerűen olyan fogyasztásmérőre van szükség, amelyet rendszeresen
feszültségmentes hálózaton (tartalék betáplálás) is gyakran ki kell olvasni?
Szinte minden igényre van megoldás, de ezeket a jellemzőket nem tartalmazhatja
egyetlen táblázat. Ahhoz, hogy megtaláljuk a minden szempontból legmegfelelőbb
fogyasztásmérőt, a legjobb megoldás a fentiek alapján kiválasztott mérőcsalád
gyártójának vagy forgalmazójának szaktanácsát kérni. Miron Lajos
