Gázérzékelés, a gázjelző rendszerekről IV.
2005/5. lapszám | netadmin | 4507 |
Figylem! Ez a cikk 21 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Gázérzékelés, a gázjelző rendszerekről IV. Gépkocsitárolók Mélygarázsokban szinte kivétel nélkül minden esetben kötelező szén-monoxid- érzékelő berendezést felszerelni, miután a munkahelyek kémiai biztonságáról intézkedő, már idézett rendelet e...
Gépkocsitárolók
Mélygarázsokban szinte kivétel nélkül minden esetben kötelező szén-monoxid- érzékelő
berendezést felszerelni, miután a munkahelyek kémiai biztonságáról intézkedő,
már idézett rendelet előírásait eme építmények esetében is alkalmazni kell. Többszintes,
nyilvános garázsok esetében számításba kell venni, hogy az első szintet feltehetően
sokkal többen fogják igénybe venni, mint a mélyebben lévőket.
A gépi szellőztetést ventilátorok végzik. Építészeti, tűzvédelmi és áramlástechnikai
okokból egy garázs esetenként több, független szellőztetési szakaszra van osztva.
Normál esetben a szellőzés keresztirányú, mert ezzel a megoldással jó téröblítés
érhető el. Az egyenletesen elosztott szellőzőnyílások azt a célt szolgálják,
hogy a garázs egyetlen helyén se lépjen fel a megengedettnél nagyobb károsanyag-koncentráció.
A szellőztetés vezérlésénél a légtechnikai rendszer kialakítását, működését,
a térkapcsolatokat is figyelembe kell venni. Az elszívóberendezés célszerű okból
nem csak a kipufogógázok, hanem tűz során keletkező égéstermékek eltávolítására
is alkalmas lehet. A kezelő nélküli üzemmódot is felkínáló rendszert elsősorban
társasházak garázsa esetében célszerű telepíteni, hiszen ott a kezelés (nyugtázás,
jelzéstörlés) központi felügyelet hiányában nem oldható meg. (A központ bekapcsolja
a szellőzést, riasztásjelzést generál, a veszélyhelyzet elmúltával a jelzések
törlődnek, és a központ fokozatosan alaphelyzetbe tér vissza.) Ilyen autonóm
működésű központ alkalmazásánál a hibajelzés megjelenítéséről azonban feltétlenül
gondoskodni kell.
Az érzékelők
elhelyezése, beállítás
A jelzőhálózat létesítése során gondoskodni kell a kábelek, vezetékek mechanikai
védelméről. Ajánlott szerelési mód: páncélozott kábel szabadon szerelve, vagy
MT jelű vezeték, illetve tűzjelző kábel szabadon szerelt, vastagfalú műanyag
csőben elhelyezve. A rézvezető keresztmetszete legalább 1 mm2 legyen. Amennyiben
egyazon jelzővonalon több érzékelőt kell működtetni, úgy a csatlakozásokat
megfelelő védettséget adó műanyag elágazó dobozokban, sorkapocs felhasználásával
kell elkészíteni.
Tekintettel arra, hogy ez a levegőnél kevéssel kisebb sűrűségű gáz belélegzés
útján kerül a szervezetbe, az érzékelőket "orrmagasságban", vagyis padlószint
fölött 1,5-1,7 m magasságban, lehetőleg tartópilléren kell elhelyezni. Az egy
érzékelő által felügyelhető terület 100-300 m2, mely a tér geometriájától,
tagoltságától, szellőzöttségének állapotától, az érzékelő tulajdonságaitól
függ. A gyárilag beállított előjelzési és riasztási szintek gyártmánytól függően
lehetnek pl. 100 ppm és 200 ppm, vagy 50, 100, 200 ppm értékűek. Az analóg
működésű érzékelők 4-20 mA kimenőjelet szolgáltatnak, ami a jelzőközpont segítségével
igény szerinti szintbeállítást tesz lehetővé. Sok esetben az alacsony előjelzési
és riasztási szint indokolatlan vészjelzést generál. 50 vagy 100 ppm koncentráció
gyakran létrejön egy induló vagy járó motorral álló gépkocsi környezetében.
A helyi feldúsulás a kipufogócső környezetében olykor 800-1000 ppm-et is elérhet.
A mérhető koncentráció időben és térben változó, és arra jelentős befolyással
van a szellőzöttség állapota is. Arra való tekintettel, hogy a vonatkozó rendelet
CO-gáz esetében csúcskoncentrációnak CK=132mg/m3 (113 ppm) értéket határozott
meg, úgy beállítható szintek lehetőségét felkínáló berendezés esetében előjelzésnek
100 ppm-et, riasztásjelzésnek 200-250 ppm-et válasszunk. A több jelzési szintet
kínáló gázjelző berendezés nyújtotta szolgáltatást kétfokozatú szellőzőberendezés
esetében lehet előnyösen kihasználni.
Az ellenőrzött területen az érzékelők térbeli elrendezését a szellőztető berendezés
befúvó és elszívó nyílásainak helye, az építészeti kialakítás és a várható
járműforgalom határozza meg. Az eredményes működés érdekében ezért az érzékelőket
nem szabad szellőzőnyílások közelében, közvetlenül a parkolóhelyek mögött,
vagy közvetlenül a fő közlekedési utak fölött elhelyezni. Riasztáskor fényjelzőket
(villogó feliratú táblák) - esetenként hangjelzőket - kell működtetni. A fényjelzőket
a garázs területén legfeljebb 400 m2-enként, a fő közlekedési utak fölött vagy
falfelületen, de bárhonnan jól láthatóan, a hangjelzőket a hallhatóság szem
előtt tartásával (járó motorú gépkocsiban ember is tartózkodhat) kell elhelyezni.
A fényjelzők felirata a következő tartalmú legyen: "CO-VESZÉLY! A GARÁZST GYORSAN
ELHAGYNI! MOTORT LEÁLLÍTANI!". Riasztásjelzéskor meg kell akadályozni a garázsba
történő behajtást is (a bejárati lámpa tilos jelzésre való állításával, sorompó
zárásával vagy blokkolásával). Az állandó garázsfelügyelet helyiségében is
kell lennie figyelmeztető jelzésnek.
Amennyiben az érzékelőket előzőleg már beszerelték, de a helyiségben átmenetileg
az ott üzemszerűen folyó tevékenységtől eltérő munkák folynak (felújítás, festés,
hegesztés, takarítás stb.), úgy az érzékelőket kikapcsolás után le kell szerelni
vagy olyan módon szükséges megvédeni, amely lég- és vízmentes zárásukat lehetővé
teszi a munkák alatti behatások elkerülésére. Ellenkező esetben az érzékelők
tönkremehetnek! Egyértelműen jelölni kell, hogy üzemen kívül vannak. A vizsgálatot,
beszabályozást és a rendszeres karbantartást erre a célra szolgáló hiteles
gázmintákkal szabad csak végrehajtani! Az érzékelő méréstartományát meghaladó,
tartós behatás ugyancsak működésképtelenséget eredményezhet!
Kazánházak
A gáz- és olajtüzelésű berendezésekről, a gázenergiáról szóló 1969. évi VII.
törvény, és a végrehajtására vonatkozó 1/1977. (IV. 6.) NIM és a 11/1982.
(VII. 18.) IpM sz. rendelet intézkedik.
A gázérzékelő berendezés a használt gáz alsó robbanási határértékének 20 tf%-án
hallható és látható módon adjon jelzést, és egyidejűleg kapcsolja be a vész-szellőztető
berendezést, valamint az alsó robbanási határértékének 40 tf%-án szüntesse
meg a teljes berendezés gázellátását, valamint hajtsa végre a helyiség villamos
szempontból való leválasztását, kivéve a vészszellőzést és vészvilágítást.
A gáztüzelő berendezés helyiségén kívül kell telepíteni a berendezés leválasztó
főkapcsolóját, a vészszellőző berendezés kapcsolóját és a gázjelző berendezés
által működtetett részleválasztó kapcsolót. Ha a gázjelző berendezésnek az
ellenőrzött térben lévő villamos szerelvényei nem robbanásbiztos kivitelűek,
akkor az automatikus részleválasztásnak ezekre is ki kell terjednie. Ennek
elkerülése érdekében a gázérzékelő robbanásbiztos kivitelű kell, hogy legyen.
A vezetékeket és tartozékaikat lehetőség szerint úgy kell létesíteni, hogy
ne legyenek kitéve mechanikai sérülésnek, korróziónak, vegyi hatásoknak és
hő hatásának. Ha az ilyen jellegű hatások elkerülhetetlenek, akkor védőintézkedéseket
kell alkalmazni (pl. védőcsőben kell szerelni) vagy a kábel- és vezetéktípust
kell megfelelően megválasztani. A mechanikai sérülés veszélyének csökkentése
céljából többek között páncélozott, árnyékolt kábel, vezeték használható. Elterjedt
típus az SZRMKVM-J jelű kábel. Kábelek és vezetékek csatlakoztatását azok típusának
megfelelő kábelbevezetővel kell végezni. A falban a kábelek vagy védőcsövek
átvezetésére szolgáló nyílásokat hatékonyan tömíteni kell.
A kábeleket, vezetékeket lehetőleg megszakítás nélkül kell vezetni. Az érzékelő
vezetéke csak a térségen kívül elhelyezett szekrényben, sorozatkapcsok felhasználásával
csatlakoztatható a gázjelző központ specifikációjában megjelölt kábelhez vagy
vezetékhez.
Az érzékelőt mindenkor a gyártó által előírt pozícióban kell felszerelni, mert
csak így biztosítható annak helyes működése (pl. úgy, hogy a szenzor "lefelé
nézzen"). Földgáz (metán) érzékeléséhez a detektor a mennyezettől mérve legfeljebb
20-30 cm távolságban lehet. Ez a követelmény az alkalmazott szerelőidom használatakor
automatikusan teljesül.
Kazánházban a berendezés felszerelését végezheti villanyszerelő, de az üzembe
helyezés (majd a karbantartás is!) minden esetben erre jogosult, szakvizsgával
rendelkező szakember feladata. Ő ugyanis írásos nyilatkozatot tesz a berendezés
szabványosságáról, a megfelelő működésről. Az üzemeltető a garanciát csak a
szabályosan üzembe helyezett és karbantartott berendezésre érvényesítheti.
Érzékelők vizsgálata, karbantartás
A berendezés időszakos ellenőrzésére és beállítására nagy gondot kell fordítani.
Ez a művelet alapvető fontosságú a rendszer megbízhatóságának megőrzése érdekében.
Az ellenőrzést valamennyi érzékelőnél hiteles koncentrációjú mintagázzal
végezzük. Hagyjunk mindig megfelelő hosszúságú időt a jelzések megjelenésének,
a vezérlés létrejöttének. A rendszer jellemzőivel, sajátosságaival, az alkatrészek
élettartamával stb. kapcsolatos észrevételeket gondosan jegyezzük le. Egyes
szállítók kikötik, hogy az üzembe helyezést csak saját vagy az általuk megbízott
szakember végezheti el a garancia érvényesíthetősége okán.
Tilos és káros, ezért kerülni kell azt a gyakorlatot, amelyben az érzékelők
működőképességéről cigarettafüsttel vagy például öngyújtóból kiáramló gázzal
kívánnak meggyőződni. Ennek a teljesen szakszerűtlen beavatkozásnak eredményeként
szinte biztosan számíthatunk az érzékelők használhatatlanná válására. Nem éri
meg próbálkozással kockára tenni az érzékelők épségét! Gondoljunk arra, hogy
a szén-monoxid-érzékelőnek milliomodrésznyi koncentrációt kell érzékelnie!
Újonnan telepített rendszer üzembe helyezését követően az ellenőrzést, szükség
esetén a beállítást a legtöbb gyártmány esetében nagyobb gyakorisággal kell
végrehajtani. Katalitikus érzékelőknél a kezdeti időszakban 2-3 hetes időközökben
szükséges a nullpontot ellenőrizni. Egy-egy üzemi periódus két ellenőrzés között
pedig ne legyen 6 hónapnál hosszabb!
Az az időintervallum, mely szerint az ellenőrzést el kell végezni, különböző
tényezőktől függ, beleértve az alkalmazott érzékelési technikát, az üzemeltetés
alatt fennálló környezeti körülményeket. Általános gyakorlat, és a gyártók
előírása szerint az újrabeállítás gyakorisága 6 hónap. A korszerű érzékelőkben
működő mikroprocesszor viszont folyamatos önellenőrzést (nullpontállítás, linearizálás),
valamint digitális szűrést (analóg értékek integrálása) hajt végre, ezért ezeknél
utánállítás nem szükséges, de egyeseknél nem is lehetséges. A vizsgálat ekkor
csupán a jelzési szintek ellenőrzésére kell, hogy korlátozódjon.
Végszó
Cikksorozatunkban áttekintettük a gázok mibenlétét, röviden foglalkoztunk a
mérgező gázok tulajdonságaival, a jelzésükre alkalmas legelterjedtebb érzékelőfajtákkal,
és kitértünk a gázjelző berendezések létesítésével, szerelésével kapcsolatos
kérdésekre. Csak egy szakszerűen felszerelt és üzembe helyezett, majd hosszú
működése során megfelelően karbantartott berendezés szolgálja azt a biztonságot,
amelynek elérése érdekében került sor felszerelésére. Kuthi Barna
