Tűzálló kábelezés IV.
2005/12. lapszám | netadmin | 7288 |
Figylem! Ez a cikk 20 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Tűzálló kábelezés IV. Cikksorozatunk befejező részében kiegészítjük a tűzálló kábelrendszerek kialakításáról eddig írtakat, s néhány részletmegoldásra is felhívjuk a figyelmet. Kábelezés egyedi bilincsekkel A tűzálló kábelezés kialakításának ...
Cikksorozatunk befejező részében kiegészítjük a tűzálló kábelrendszerek kialakításáról
eddig írtakat, s néhány részletmegoldásra is felhívjuk a figyelmet.
Kábelezés egyedi bilincsekkel
A tűzálló kábelezés kialakításának szükségessége sokszor csak néhány kisebb
kábelt érint. Ezekben az esetekben a magas fajlagos költség miatt kábeltálca
vagy kábellétra alkalmazása indokolatlan. Megoldást kínál az egyedi bilinccsel
történő rögzítés, amely többféle formában létezik.
• Egy kábel rögzítése egyedi bilinccsel, 30 cm-enként megfogva.
• Három azonos keresztmetszetű kábel (háromszög alakban elrendezve) rögzítése
egyedi bilinccsel, 30 cm-enként megfogva.
• Egy, két vagy három azonos keresztmetszetű kábel rögzítése profilsínbe akasztott
(BBS) bilinccsel és hosszanti vályúval, 60 cm-enként megfogva.
A nyomvonal tetszőleges, azaz födémen és oldalfalon vízszintes, illetve oldalfalon
függőleges irányú kábelvezetés is megvalósítható. Az első két megoldás esetében
további megkötések nincsenek. Természetesen a bilincseket a falazat anyagának
megfelelő tűzálló dübellel, illetve csavarral kell a födémhez vagy az oldalfalhoz
rögzíteni.
A kivitelezés módja általában - nem számítva a sűrűbb rögzítést és a tűzálló
kötőelemek (csavarok, dübelek) alkalmazását - nem különbözik a közönséges bilincses
kábelezési munkáktól. Kivételt képez a BBS-bilincsek alkalmazása, ahol a kábelek
alátámasztására ún. hosszanti vályút vagy teknőt is kell használni. Felszálló
ágak kialakításakor azonban ügyelni kell arra, hogy 3,5 méterenként a kábelt
hatásosan meg kell támasztani, hogy a kábel égés közben ne csúszhasson ki a
bilincsekből saját súlyánál fogva. Hatásos megtámasztást adhat a födémáttörésekben
alkalmazott tűzgát vagy a függőleges nyomvonal 30 cm-es vízszintes elhúzása.
(Ez a megkötés kábelhágcsón rögzített kábelekre is vonatkozik, hiszen a kábeleket
ott is bilincsek tartják.) Ugyancsak ügyelni kell arra, hogy oldalfalon vízszintesen
vezetett nyomvonal esetében a BBS- bilincseket kiegészítő rögzítéssel kell ellátni,
hogy a profilsínből ne csúszhassanak ki.
A bilincsek 30 (illetve 60) centiméterenkénti elhelyezése a szabványos tűzálló
tartószerkezetekre vonatkozik. Kábelspecifikus tartószerkezeteknél előfordulhat
nagyobb rögzítési távolság is, amelyet azonban a tűzálló kábel műszaki leírásában
fel kell tüntetni.
Kábelezés kábeltálcákon
Ahogy már említettük, tűzálló kábelezés kialakításakor a tartószerkezeteket
magas környezeti hőmérsékletre kell méretezni, emiatt ezek a szerkezetek statikailag
erősen túlméretezettek. Ennek okán a szokásos szerelési anyagokhoz képest nagyobb
lemezvastagságú és keresztmetszetű alkatrészekkel találkozhatunk, és olyanokkal
is, amelyek alkalmazása normál tartószerkezeteknél nem nagyon fordul elő.
A szabványos tűzálló tartószerkezetek legfontosabb paramétereit ismertetve már
leírtuk a kábeltálca minimális vastagságát, az alátámasztási távolságot és még
néhány fontos feltételt. Itt néhány kiegészítésre szeretnénk felhívni a figyelmet.
• A tálcák kétoldali alátámasztása (szabványos tartószerkezeteknél) szükséges,
akár födémen, akár oldalfalon szerelünk.
- A födémhez történő rögzítésnek létezik olyan formája, amely hasonló a normál
kábelezéseknél alkalmazott "majomhintához": a tálca alatti profilsín kétoldalt
menetes szárral a födémhez kerül rögzítésre. Amint a nem éppen hízelgő szakmabeli
elnevezés is mutatja, a szakemberek nem ezt a rögzítési módot tekintik a legpraktikusabb
megoldásnak, de költségszempontból általában ez a legkedvezőbb.
- Igényesebb (van eset, amikor költségszempontból is kedvezőbb) a födémhez rögzített
oszlopok és hozzájuk tartozó konzolok alkalmazása. A konzolok végét ilyenkor
is menetesszár rögzíti a födémhez, de a konstrukció ilyenkor kényelmesebben
szerelhető, mert a menetesszárak a kábelfektetés idejére kiakaszthatók. Ennél
a rögzítési módnál vagy speciális konzolokat kínálnak a gyártók (amelyek végén
van hely a menetesszár rögzítésére), vagy a konzolok vége helyett a tálca oldalát
rögzítik a födémhez egy speciális összekötő segítségével. Az összekötő távolsága
azonban 10 cm-nél nem lehet távolabb az alátámasztó konzoloktól, és ugyancsak
max. 1,2 m-enként kell alkalmazni.
- Oldalfalra történő rögzítésnél az előbbi megoldáshoz képest az oszlopok elmaradnak.
A fali konzol végét (a tálca fallal átellenes oldalát) vagy a födémhez kell
rögzíteni, vagy vissza az oldalfalra. Mindkét esetben a megfelelő speciális
összekötőket kell alkalmazni.
• A tálcák toldását úgy kell megvalósítani, hogy az oldalfali összekötőkön túl
a fenéklemezeket is össze kell csavarozni e célra szolgáló összekötők segítségével.
Függőleges felszállók kialakítása kábeltálcából nem engedélyezett.
Kábelezés kábellétrán
A tartószerkezet kialakításáról ugyanazt mondhatjuk, mint a kábeltálcák esetében,
azaz itt is szükséges a kábellétra mindkét oldalának rögzítése. Arra azonban
ügyelni kell, hogy az a konzol vagy profilsín, esetleg a tartószerkezet más
eleme, amely alkalmas egy bizonyos szélességű kábeltálca megtartására, nem feltétlenül
alkalmas ugyanilyen szélességű kábeltálca megtartására: Emlékezzünk rá, hogy
a szabványos tűzálló kábeltálcák méterenkénti terhelése mindössze 10 kg (100
N) lehet, ezzel szemben a tűzálló létráké 20 kg! A tartószerkezetet ezeknek
a terhelési értékeknek a figyelembevételével méretezik. Ezért ha a kivitelezés
folyamán derül ki, hogy a már elkészült kábeltálcás nyomvonalak nem képesek
a szükséges kábelterhelést befogadni, a szerkezetek utólagos bővítése általában
nem oldható meg olyan módon, hogy a kábeltálcát létrára cserélik.
A kábellétrás nyomvonal-kialakításoknál az úgynevezett felfekvőlemezt kell megemlíteni,
mint speciális elemet. Ezeknek alkalmazása 15 cm foktávolságú létráknál csak
formaelemeken szükséges, 30 cm foktávolságú létráknál azonban minden fokon.
Függőleges felszállók
Felszálló nyomvonalak kialakítása a kábelek egyedi bilincseken történő rögzítésével
vagy kábelhágcsók alkalmazásával lehetséges. A kábelhágcsókon történő rögzítés
lényegét tekintve nem különbözik a BBS-bilincses rögzítési módtól: a bilincsek
ugyanúgy profilsínbe - a hágcsó fokaiba - kapaszkodnak. Emiatt a kábelek hatásos
megtámasztásáról legfeljebb 3,5 méterenként itt is gondoskodni kell a bilincses
rögzítési módnál leírtaknak megfelelően: a vízszintes elhúzás kialakításához
nem a hágcsó egy rövid darabját, hanem profilsínbe rögzített bilincseket lehet
használni. Tűzálló kábelhágcsóknál a fokok távolsága 30 cm (szemben a normál
60 centivel). A hágcsót 1,2 méterenként kell a falhoz rögzíteni, és kábelterhelése
nem haladhatja meg a 20 kg/m-t.
A tűzálló kábelrendszerek
kialakítására vonatkozó egyéb előírások
Az előbbiekben ismertetett néhány szabály, illetve a szabványos tűzálló tartószerkezetek
korábban leírt paraméterei általánosságban vonatkoznak a tűzálló kábelrendszerek
kialakítására. Csupán ezek betartása nem jelent garanciát a tűzállóságra. A
szerkezetek tényleges kialakításának a gyártó vizsgálati dokumentációjában foglaltak
szerint kell megtörténnie. A kábeltálcák fenéklemezének összekötése, a menetesszár
rögzítése a kábeltálca/létra oldalához, a BBS-bilincsek kicsúszás elleni rögzítése
a profilsínben csak a gyártó által megadott alkatrészekkel történhet, hogy csak
néhány példát említsünk. Ezért különböző gyártók hasonló célra szolgáló termékeit
nem lehet vegyesen alkalmazni. Ez természetesen egyúttal azt is jelenti, hogy
a szakszerű kivitelezés a vizsgálati tanúsítvány részletes ismeretét feltételezi.
Különösen igaz ez a nem szabványos, azaz kábelspecifikus tűzálló kábelezések
kialakítására, amelyek jelentősen is eltérhetnek a szabványos megoldásoktól.
Szabványos tűzálló tartószerkezetek ellenőrzése szemrevételezéssel
A tartószerkezetek kialakításának felelősségteljes ellenőrzése a vizsgálati
tanúsítvány birtokában lehetséges. Ezek a tanúsítványok részletes műszaki leírást
tartalmaznak a tartószerkezet kialakításáról, amely többé-kevésbé különbözhet
a tartószerkezet gyártójától függően. Ezért a tűzálló tartószerkezet valamennyi
elemét egy gyártótól kell beszerezni, és a műszaki leírást kivitelezéskor be
kell tartani. A vizsgálati tanúsítvány megléte ezért nélkülözhetetlen. Ettől
függetlenül vannak olyan jól látható jellemzők (kábeltálcák/létrák mérete, rögzítési
távolságok és megoldások stb.), amelyek alapján szemrevételezéssel is lehet
arra következtetni, hogy az elkészült szerelés legalább nagy vonalakban megfelel-e
a tűzállóság követelményeinek. (Ez a megállapítás természetesen csak a szabványos
tűzálló tartószerkezetekre vonatkozik, és nem jelenti azt, hogy egy látszólag
nem tűzálló kábelezés valóban nem az. Tisztán kell látnunk, ezért ismét hangsúlyozzuk:
a DIN 4102. T 12. szabványban foglalt tűzállósági vizsgálaton eredményesen eshet
át olyan szerkezet is, amely nem az ugyanebben a szabványban ismertetett konstrukciós
mód alapján készül. Ezeket a tartószerkezeteket neveztük "nem szabványos", vagy
"kábelspecifikus" tűzálló tartószerkezeteknek.)
Összefoglalás
Témánk aktualitását az adta (és valószínűleg adja még egy ideig), hogy 2005-ben
megváltozott az OTSZ. Cikksorozatunkkal szerettük volna elérni, hogy a szakemberek,
akik akár a tervezés, kivitelezés vagy a műszaki ellenőrzés feladatát végzik,
képet kapjanak a tűzálló tartószerkezetek kialakításának lehetőségeiről, amelyekkel
az OTSZ új követelményei teljesíthetők. Reméljük, célunkat legalább annyiban
sikerült elérni, hogy a sorozatot végigkövető olvasók figyelmét felkeltettük,
és segítettük tájékozódásukat a villamos installáció e határterületén. Látni
kell azonban, hogy újszerűsége miatt a tűzálló kábelrendszerek alkalmazásának
gyakorlata még sok tekintetben kiforratlan, ezért várható, hogy a jövőben születnek
még írások e tárgyban.
Kruppa Attila