A kóklerek tündöklése és bukása?
2004/9. lapszám | VL online | 5144 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Amint már megszokhatták olvasóink, az utóbbi időben nagyobb terjedelmet szentelünk szaklapunkban azoknak a konfliktushelyzeteknek, amelyek a villanyszerelő szakemberek és a magukat villanyszerelőknek tartó, ám kétes tudással és vállalkozói magatartással rendelkező „kóklerek”, továbbá a megrendelők között alakulnak ki. Tekintve a téma aktualitását, az állóvizet, amely övezi ezt a területet, a lehetőségekhez képest igyekszünk folyamatosan, új és még újabb aspektusokból bemutatni ezt a bizony mindenki által megtapasztalt helyzetet. Jelen írásunkban egy budapesti olvasónk osztja meg tapasztalatait a szélesebb nyilvánossággal.
A kóklerek felbukkanása és felszívódása
A kóklerek nem véletlenül, és nem a semmiből jelennek meg a kivitelezési helyszíneken. Akár családi házról, akár nagyobb építkezésről van szó, sok esetben az építésvezető nemhogy nem kér be szélesebb körből árajánlatot, nemhogy nem veszi fel a kapcsolatot a magukat hirdető villanyszerelési vállalkozókkal, hanem idegen szakmák képviselőitől kéri el „ismerős, de olcsó” villanyszerelők telefonszámait. Például a kőművesektől, hiszen éppenséggel ők tartózkodnak legtöbbször a kivitelezési helyszínen a villanyszerelési munkálatok előtt. Ez így sokkal gyorsabb, praktikusabb, és mindenekelőtt: lényegesen olcsóbb. Hiszen a kőműves telefonál, s már másnap megérkezik vidékről vagy a fővárosból egy – elmondása szerint – szakember, akinek a munkája nyomán persze kiderül, hogy legfeljebb segédként dolgozhatott valahol, egy igazi mester mellett. (Tipikus példa: „Földelés? Majd rákötöm a vezetéket a vízcsőhálózatra!”) Mindenki elégedett lesz: az építési vállalkozó spórol a beruházási költségeken, a megbízott „szerelő” ennek a minimális munkabérnek is örül.
Csak egy a probléma: az éppen átadott és belakott lakás elektromos rendszere – részben az anyagokkal való spórolás, részben a szakértelem hiánya miatt – nem bírja el a lakók által használt berendezések teljesítményét. (Tipikus példa: „Miért válasszak drágább, nagyobb keresztmetszetű vezetékeket stb, úgyse terhelik le teljesen a rendszert. Majd egy másfeles vezetékkel sorba kötöm a dugaljakat!”) Amikor pedig bekövetkezik a baj, mindenki ismerheti a történet folytatását tapasztalatából: a kókler telefonszáma hirtelen megváltozott vagy nem elérhető. A lakástulajdonosok végül mégiscsak megbíznak egy másik villanyszerelő-csapatot, hogy tegyék rendbe az egészet, de úgy, hogy ha lehet, ne verjék szét a lakást. És ez a második villanyszerelő gárda nem is tesz ilyet: kialakítanak egy hatalmas biztosítótáblát, még a nulla vezetéket is biztosítékkal szakítják meg, hogy „többnek” tűnjön az anyag és a munka, majd horribilis összeget felvéve távoznak. S mit tapasztal a tulajdonos: pár hónap elteltével, miután megvették a lakást és kifizették az azonnali felújítás költségét, lassan, de tartósan füstszag terjeng szét a helyiségekben.
A kókler és a műszaki ellenőr
Budapesti, XVI. kerületi szerelő nyerte el egy számítástechnikai cég épületének komplett kialakítását, teljesen irreális, alulmúlhatatlan árajánlattal. Azt tervezte, hogy egy áramkörön tíz dugaljat helyez el, kétszer ötös sorolásban, egymás alatt, mindehhez pedig egy csövön vezette volna be a vezetéket. Nincs információ arról, hogy valaki megmérte volna az utolsó dugaljnál, a végponton keletkező hurokellenállást. Más helyen, egy csőben több mint egy tucat vezetéket húztak be a villanyszerelők. Megint más helyen, minden egyes dugaljnál egy fehér és két zöld-sárga vezeték lógott ki a falból. A történetek sokáig, szinte vég nélkül sorolhatók. De hol jelenik meg a szakmai kontroll?
A kóklerek által elvégzett munkát a műszaki ellenőrnek ellenőriznie kellene. Kellene. Értelemszerűen, a műszaki ellenőrnek nem lehet beleszólása abba, hogy ténylegesen milyen elektromos hálózat kerül kialakításra. Ez függhet a tervezőtől, a műszaki lehetőségektől, illetve a megrendelő -esetenként többször is változó – elképzelésétől. A probléma gyökere abban áll, hogy a kókler kóklermunkája nem derül ki a meghibásodásig, illetve rosszabb esetben a katasztrófáig. A műszaki ellenőr ugyanis csak aláírását adja a munka átvételéhez. Helyszíni szemlére igen gyakran nem kerül sor, ez nem is érdeke sem az építési vállalkozónak, sem pedig magának az ellenőrnek, hiszen így munka nélkül tehet szert a „neki járó” jövedelemre.
A kókler és a műszaki dokumentáció
A kókler egyik kitüntetett ismérve az, hogy semmiféle dokumentációt nem mellékel munkájához. Még vállalkozói szerződést sem. Pedig szerencsére egyre többen látják be: a fizetési fegyelem – sok más mellett -egyik legfontosabb eszköze a korrekt módon létrehozott vállalkozói szerződés. De ez csak a kezdet. A szerződő feleket és a munkát megnevező formanyomtatvány nem jelent garanciát sem a szakembernek, sem pedig – kókler esetén – a megrendelőnek. Talán nem mindenki tudja, de célszerű a vállalkozói szerződéshez mellékleteket fűzni. Ezek tartalmazhatják a vállalt munkafolyamatok tételes felsorolását, a munka előtti állapotok leírását, az alkalmazott szabványok és szerelési megoldások rögzítését. Ezen túlmenően, lehetőségek szerint nem árt műszaki rajzokkal, valamint fotóillusztrációkkal dokumentálni a kiinduló állapotot és a szerelés menetét, eredményét. Egészen olyan részletekig el lehet menni, hogy rögzítésre kerül: „az előre tervezett fogyasztók végpontjaira megfelelő keresztmetszettel behúzva történik meg a vezetékezés.” (Hiszen a kóklerek nem is gondolnak bele a kifejezés jelentésébe: fogyasztóknak megfelelő keresztmetszet: minek is, hiszen a 2,5-ös vezeték mindent elbír!)
Mind a vállalkozói szerződést, mind ennek mellékleteit a megrendelővel alá kell íratni: mekkora védelmet jelent ez a villanyszerelőnek mind a megrendelő esetleges inkorrektségével, mind a hatóságokkal szemben! A műszaki dokumentáció előnyös esetben tartalmazza az érintésvédelmi vizsgálat és tűzvédelmi vizsgálat eredményét is. Jobb esetben azonban a megrendelő kéri ezt a papírt, hiszen lehet, hogy végül a kókler szerelő ismerőse végzi el mérést, ő pedig nem érdekelt a szakszerű vizsgálatban.
Megoldási alternatívák
A villanyszerelő szakma belső letisztulási folyamatairól már sokat írtak, egyelőre nem a kívánt mértékben zajlanak a folyamatok. Mindazonáltal sokkal kevesebb szó esik a megrendelő felelőségéről. Természetesen szakmai elvárásokat maga – mivel nem szakember – nem fogalmazhat meg, ellenben szembesítheti a szerelőt a dokumentálható minőségi elvárásokkal. „Megtörtént a tűzvédelmi vagy az érintésvédelmi vizsgálat?” – teheti fel a kérdést a kóklernak. „Természetesen ugye érvényes az új szerelés utáni 3 éves garancia?” – szegezheti szembe a kivitelezővel. Szakmailag a tulajdonos nem szoríthatja a vállalkozót, viszont munkája ellenőrizhetőségével eredményt érhet el a szakmai profizmus előmozdítására, és persze a saját biztonságának garantálására. Sajnos a megrendelő elsődleges elvárása jelenleg a költségek minimalizálódására korlátozódik.
Fontos! Akinek nem inge, ne vegye magára!
