Mi van a kábelben?
2004/10. lapszám | netadmin | 3383 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Mi van a kábelben? Görbületi ív A másik probléma, amivel gyakran találkozhatunk, mikor a kábelek túl kis ívben vannak meghajlítva a sarkoknál. Ilyenkor a kritikus faktor megint csak az impedancia, mely függ a kábel relatív átmérőjétől. Ha t...
Görbületi ív
A másik probléma, amivel gyakran találkozhatunk, mikor a kábelek túl kis ívben vannak meghajlítva a sarkoknál. Ilyenkor a kritikus faktor megint csak az impedancia, mely függ a kábel relatív átmérőjétől. Ha túl szorosan van meghajlítva, akkor a kábel megtörhet és ez által a relatív átmérője megváltozik, mely megváltoztatja a kábel impedanciát és jel visszaverődést eredményez.
Fontos, hogy irányelvünk az legyen, hogy a legkisebb görbülési rádiusz minimum tízszerese a kábel átmérőjének. Ez az irányelv biztonságosan használható minden kábeltípusnál. Visszaverődés akkor is előfordulhat, ha a kábel megtörik, mikor valaki rálép vagy valamilyen nehéz tárgyat ejtenek rá.
Az előzőekben megtárgyaltuk a CCTV-nél használatos videokábelek főbb tulajdonságait. Ezek alapján már valószínűleg érthetőbb lesz az alábbi fejtegetés arról, hogy milyen főbb telepítési szempontokat kell figyelembe venni a kábelezésnél.
Tervezés
Tervezzünk egy jó rendszert! A jó minőség sok esetben elég tág fogalomnak tűnik, és valóban tartalmaz szubjektív elemeket. De határozottan le kell szögezni, hogy a háztartási TV készülékeket kiszolgáló TV stúdió berendezéseinél általában gyengébb minőségű képforrásunk (kameránk) van. Ezek a CCTV berendezések abban is eltérnek a stúdió berendezésektől, hogy mostohább körülmények (fényviszonyok, időjárási viszonyok) között hosszabb ideig (24 órás üzem) működnek. Míg pl. Magyarországon a tucatnyi stúdió méregdrága berendezéseit magasan kvalifikált szakember gárda üzemelteti, addig a több ezer minimál költségvetésből összehozott CCTV rendszert többé-kevésbé laikus kezelő személyzet üzemeltet.
Akkor nézzük a nagy TV kistestvérének, a CCTV-nek a tervezését.
A berendezések kiválasztása és a kábelezés szorosan összetartozik. Amennyiben egy jó minőségű jelforrást (például kamera), és jó minőségű fogadó egységet (egyszerű esetben egy monitor) választunk, akkor egy jó minőségű kábel helyes telepítésével jó minőségű képet fogunk kapni folyamatosan.
A fentiekben bármelyik elem romlása a végeredmény romlásához vezet. Tehát igenis lehet jó berendezésekkel (amely lehet drága, vagy közepes árkategóriájú) rossz minőségű képet produkálni. De előfordulhat az is, hogy nem csúcsminőségű berendezésekkel jó, megfelelő szintű eredményt érünk el, ha megfelelően tervezzük a berendezést és a kábelezést. A kábel kiválasztásánál figyelembe kell venni a távolságot, melyet át kell hidalni. Amennyiben nagy a távolság akkor kis csillapítású kábelt kell használni. Ha a környezetben sok zavarforrás van (erősáramú kábelrendszerek, rádiófrekvenciás adó vevő készülékek), akkor sűrű árnyékolású, vagy dupla árnyékolású koaxiális kábelt kell használni.
A tervezésnél figyelembe kell venni, hogy az idő múlásával a rendszer elemei öregednek, így szinte 100%, hogy a kép minősége romlani fog előbb vagy utóbb. Ezért biztonságosra kell tervezni a rendszert, hogy az idő múlásával a rendszer ne "omoljon össze". Mi változhat? A környezeti zavarforrások száma és a jel szintje szinte biztosan növekszik, mivel egyre több elektromos berendezés üzemel. A műanyag szigetelő anyagok is öregednek (a minőségtől függően!). A csatlakozók érintkezése idővel korrodálódik. A környezeti szennyezéstől ez is nagyon függ. Megváltozhatnak a légköri viszonyok is (párásabb lesz a kábelhálózat ősszel, tavasszal). Mechanikai sérülések jönnek létre. Durvábban fogalmazva: megtapossák a kábelt itt-ott, vagy melléhúzott kábelek eldeformálják a kábelünket stb. A berendezések mellé rosszul földelt, vagy más földpotenciálú berendezések kerülnek, melyek zavaró jeleket generálnak a rendszerünkben.
Nem utolsó sorban a felhasználók igénye is folyamatosan emelkedik, a két éve még jónak mondott képminőség már nem felel meg az újabb elvárásoknak. Például már nem elég látni a gépkocsit, hanem olvasni kell a rendszámot is.
A kábel átvétele, mérés
A kiválasztott típusú kábel - például - RG59 még nem mond meg mindent. Fontos, hogy a kábel tudja azt a paramétert (csillapítás), melyet a gyártó vagy megad, vagy nem közli. Azonos típusú kábelek egészen más tulajdonságúak a különböző gyártóknál. A kábelt ezért tanácsos méréssel is ellenőrizni. Mint jeleztük, a kábel bizonyos paramétereit nem lehet multimeterrel megmérni. Legfeljebb azt, hogy zárlatos vagy szakadt (ez is fontos!). Az egyszerű és viszonylag könnyen elérhető eszköz az átviteli jellemzők mérésére a videojel generátor és egy "értékelő“ (detektornak is nevezhetjük). A generátor videojelet bocsát ki. BNC csatlakozóval a kábelen keresztül a kiértékelőhöz juttatjuk el a jelet, ahol a jelszintet meg lehet becsülni. Kb. így: jó, közepes, kevés. Tájékoztatást kaphatunk arról, hogy a kábel hogyan fog viselkedni tényleges telepítési körülmények között. Ezen egyszerű, különös képzettséget nem igénylő módszert a már telepített rendszerek ellenőrzésére és hibabehatárolásra is fel tudjuk használni. Például magas oszlopra telepítendő kamera kábelrendszerét ellenőrizhetjük egy pár dkg-os készülékkel anélkül, hogy táplálást és a kamerát kellene telepíteni. Az így előkészített és ellenőrzött rendszerre már nagy biztonsággal felszerelhetjük a kamerát.
Méréssel ennél pontosabb eredményt érhetünk el, ha impulzusgenerátort, és oszcilloszkópot használunk. Ekkor a jelszinteket, a jelek alakját, a felfutási időt, a túllövést stb. megmérhetjük. Ezek a mérések viszonylag gyorsak és egzaktak. A méréshez megfelelő szakképzettség és gyakorlat kell, hogy a mérési eredményeket jól tudja a szakember értékelni. Az értékeléshez hozzá tartozik, hogy meg tudjuk mondani a rendszer mely elemén kell változtatni, vagy mi az optimális megoldás egy nagy projekt esetén. Mivel nem csak egyszerű képátvitelről van legtöbbször szó, hanem vezérelhető, színes kamerarendszerekről beszélhetünk, ezen feltételek teljesítése nem egyszerű feladat.
A kábelek mérése látszólag egyszerű. Így gondoljuk: adva van egy tekercs kábel, a két végére ráteszünk valamilyen csatlakozót, és már mérhetünk. Sajnos nem így van. A kábel elektromos tulajdonságai mások tekercsben (bundban) és mások kiterítve, vagy "behúzva".
Telepítés
A jól kiválasztott berendezés, kábel, csatlakozó még nem jelenti azt, hogy a rendszerünk megfelelően működik, például úgy, mint amikor a műhelyben összeállítjuk. (A jobb cégek ezt megteszik a berendezések átvételekor és a rendszer elemeinek kiszállításakor.)
Kezdjük a telepítést. A kábeleket a helyszínre ki kell szállítani. Ez nem történhet úgy, hogy a kocsi platójára ledobjuk és azon mászkálva a létrákat, ládákat rápakoljuk. Folytassuk a behúzással. Talán a leggyakoribb eset, hogy a kábeleket a csatlakozó dobozok, elosztó dobozok környékén eldeformálják a szerelők. A kábelt úgy kell húzni, hogy ilyen helyeken hurkot hagyunk. (Természetesen már úgy kell tervezni a dobozokat, hogy a kábel elférjen.) A görbületi sugarakra vonatkozó előírásokat be kell tartani! A kábeleket túlzott nagy erővel nem szabad húzni. (Rossz példa: 2-3 ember nekifeszül és ráncigálja az összesodródott kábelköteget, vagy egy kábelt megpróbál a kötegből kihúzni.) A kábel külső burkolata, sőt az árnyékolás is sérülhet éles kábeltálcákon.
A telepítésnél igyekezni kell, hogy minél távolabb kerüljön a kábel a nagy térerőt kibocsátó elektromos berendezésektől és vezetékektől. A földelésekre is rendkívül nagy figyelmet kell fordítani, mivel egy nagy épületrendszerben a hálózat különböző potenciálon lehet, és a terhelések függvényében ezek a potenciálok nagyon változhatnak. Így látszólag megmagyarázhatatlan zavarok keletkezhetnek a rendszerben, mivel a változások sztohasztikusak, kimérésük szinte lehetetlen, gazdaságtalan.
A kábelek csatlakozói is sok meglepetést tartogatnak. A rosszul kiválasztott csatlakozó eleve bizonytalanságot visz be a rendszerbe. A látszólag jó csatlakozó sokszor gyártási pontatlanságok miatt nem megfelelő. A csatlakozó kikészítése (agyaga, galvanizálása) is nagyon fontos. A legjobban bevált csatlakozó típus az un. klimpelt csatlakozó, mely stabilabb kontaktust biztosít a csavaroshoz képest.
Összegzés
A rendszerek tervezése során bizonyosodjunk meg róla, hogy a megfelelő kábeltípust válasszuk, valamint fontos, hogy kül- vagy beltéren alkalmazzuk-e a kábelt, kábelcsatornában, csőben acéltokozással vagy anélkül stb. Ne felejtsük ellenőrizni, hogy a kábelen eső feszültség 6dB-nél ne legyen nagyobb. Szintén fontos észben tartani, hogy a kábel hossza tartalmazza az összes kábelezést az épületben egy adott kamerához, nem csak a külső kábelhosszt, mivel az épületen belül is vannak jelentős kábeltávolságok, például: mikor a vezérlő szoba nem a földszinten található. Mikor balunokat használunk, ellenőrizzük le a berendezéseket végtől végig és azonosítsuk az illesztés veszteséget, mivel lehet, hogy a jelet több hatás éri, mint azt először gondolnánk. A maximális veszteség minden esetben kevesebb kell, hogy legyen 6dB-nél. A fentiekből látható, hogy egy viszonylag egyszerűnek tűnő CCTV rendszer létrehozása egy bizonyos ponton túl már komoly felkészülést és tapasztalatot igényel. Ezért érdemes odafigyelni olyan jelentéktelennek tűnő dologra is, mint a kábel.
A cikket készítette
a CCTV Today május/júniusi
számának felhasználásával:
Farkas Richárd és Garai Béla
