Barion Pixel

Villanyszerelők Lapja

EIB technológia

Az EIB technikájáról XX.- A fényérzékelő. Kalibrálás.

2004/10. lapszám | netadmin |  3202 |

Figylem! Ez a cikk 21 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Az EIB technikájáról XX. A fényérzékelő. Kalibrálás. Állandó fényerősségre szabályozás 1. A fényérzékelő. Kalibrálás. Állandó fényerősségre szabályozás 1. Leírás: A fényérzékelő két részből áll, úgy, mint dekóderből és vevőből. Rajzjele ...

Az EIB technikájáról XX.

A fényérzékelő. Kalibrálás.
Állandó fényerősségre szabályozás 1.


A fényérzékelő.
Kalibrálás. Állandó fényerősségre szabályozás 1.

Leírás: A fényérzékelő két részből áll, úgy, mint dekóderből és vevőből. Rajzjele és felépítése az 1. ábrán látható. A dekóder a vevő által vett megvilágítási érték alapján, az alkalmazásnak megfelelően szabályozza, vagy vezérli a világítást az EIB hálózaton keresztül.




1. ábra


Alkalmazások:

  • Kalibrálás
  • Állandó fényerősség alkalmazás
  • Kétpont alkalmazás
  • Luxérték (a megvilágítás erősségének meghatározása) alkalmazás
Kalibrálás:

Az alkalmazástól függetlenül a fényérzékelőt kalibrálni kell. A kalibráláshoz szükséges elrendezést a 2. ábra mutatja. A vevőt közvetlenül a mérési pont fölé kell felszerelni úgy, hogy a vevőn található fényvédő, kiküszöbölje a fényérzékelőt közvetlenül érhető napfény hatását. Az ábrán látható vevő közvetlenül össze van kötve az Eb szerelési módú dekódolóval. Mérési pontként, pl. az íróasztal felülete szolgál, ahol mérni kell a megvilágítás erősségét. Kalibráláshoz a luxmérőt közvetlenül a vevő alatt kell elhelyezni. Az egyes alkalmazásoknál paraméterként azt a luxértéket kell megadni, amely az íróasztalon kialakul. A kalibrálási folyamat az alkalmazási szoftver készülékbe töltésével kezdődik, mely az ETS program üzembe helyezési részével végezhető, a 3. ábrán látható elvi elrendezéssel. A kalibrálás eredményének ellenőrzése nagyon fontos, mert az "Állandó fényerősség", a "luxérték" és a "kétpont" alkalmazások esetén, a mindenkori paraméterablakban meg kell adni, a kalibrálási értéket. Amennyiben néhány kalibrálási kísérlet után sem sikerül érvényes eredményt kapni, annak a következő okai lehetnek:




2. ábra

  • A vevő helytelenül lett felszerelve, ellenőrizni kel, hogy nem éri-e közvetlen napsugárzás.
  • A kalibrálási folyamat alatt a vevő vételi körzetében fényingadozás lép fel. Ezt a hibát úgy kerülhetjük el, hogy a kalibrálást csak mesterséges fénynél, tehát természetes fény hatása nélkül végezzük el. Ez történhet a helyiség tökéletes elsötétítésével, vagy esti sötétségben történő kalibrálással.
  • Helyesen kalibrált, de az üzemelés során menet közben gyakran előforduló hibaforrás lehet, hogy a megvilágítási intenzitás bevitt értéke, a mérési helyen nagymértékben különbözik, a megvilágítás erősségének a tényleges értékétől. Ennek az lehet az egyik oka, hogy megváltozhatott a helyiség berendezéseinek az elrendezése, a kalibráláskor felvett értékek állapotához képest. Egy helyiség akkor változik lényegesen, ha pl. a sötétebb padlóborítást, világosabbra cserélik, valamint nagyobb bútordarabokat eltolnak, vagy újakat állítanak fel.




3. ábra

Állandó fényerősség alkalmazás.

A fényerősség érzékelő ebben az alkalmazásban egy állandó fényerősség értékre szabályozást valósít meg. Az előírt és szabályozandó megvilágítási érték megvalósítása érdelében, dimmelési táviratokat küld a dimmelőaktorokhoz, és vezérlő egységekhez.
A kommunikációs objektumok áttekintését az 1. Táblázat mutatja.
A paraméterablak adatait a 2. Táblázat tartalmazza.




1. táblázat.

Meghatározások:

Beszabályozandó előírt érték

A beszabályozandó előírt érték 50 Lux-os lépésekben beállítható. Amikor a napfény miatt a megvilágítás nagyobb, mint az előírt érték, a világítási eszközöket egészen az alap-megvilágításra kell "ledimmelni". Amennyiben a beszabályozandó fényerősség értéket, az előzetesen megadott megvilágítással nem lehet elérni, a fényérzékelő maximum 128 távirat után, megszakítja a világítási eszköz "feldimmelését". A szabályozás időbeni lefolyását 4. ábra mutatja.




4. ábra


A megengedett szabályozási eltérés 16 és 160 Lux között állítható be. Ha kb. 0,65 s ideig a fényerősség a szabályozási tartományon kívül esik, a fényérzékelő a világítás fel- vagy ledimmelésére 4-bites táviratokat küld ki.

Ha a szabályozási eltérés 16 Lux minimális értékre, vagy 32 Lux- ra van beállítva, "belengési jelenség" léphet fel. Ebben az esetben a fényérzékelő két érték között ide-oda ugrál, amíg be nem áll egy fix megvilágítási érték. Ez a viselkedés nagyobb szabályozási eltérés beállításával megszüntethető.
A fényérzékelő a dimmelőaktorokat és a vezérlőegységeket a 0. objektumon keresztül szólítja meg 4-bites távirattal. Ezért folyamatos dimmelési folyamat nem lehetséges, hanem a világítási eszközök vezérlése, választás szerint 1,5%-os vagy 3%-os fokozatokban történik. Az 1,5%-os kisfokozatú változásokkal képezhető le legjobban, az állandó fényerősségre szabályozás.
Az előírt érték eléréséhez a fel- vagy ledimmeési táviratokat a fényérzékelő ciklikusan küldi. Eközben az idő alapbeállítása azonos a fixen beállított ellenőrzési idővel. A következő érvényes:
Minél nagyobbra választjuk a két távirat közötti időt, a fényérzékelő annál "lomhábban" reagál a környezeti változásokra. Ha a fényérzékelő programozása után még más, a világítási berendezéshez tartozó buszkomponensek is megkísérlik az előírt fényerősség értéket a már programozott készülékekkel beállítani, akkor "inhomogén" megvilágítási helyzet áll elő.

Ezért rögzíthető, hogy üzembe helyezés után a fényérzékelő küldjön-e táviratokat vagy sem. A fényérzékelő letiltása üzembe helyezés után akkor célszerű, ha rajta kívül még további, a világítási berendezéssel kapcsolatos buszkomponenseket is programozni kell.
A "Táviratküldés" opcióval a szenzor a programozás után azonnal megkezdi az állandó fényerősségre szabályozást.
Ennek a paraméternek a beállítása határozza meg a RESET utáni, vagy a buszfeszültség-kiesés utáni viselkedést is.

Paraméterbeállítás

Az állandó fényerősségre szabályozás funkciójának grafikus ábrázolása a paraméterablak alapbeállításaival, melyet 5. ábra mutat.




5. ábra


Ha a tényleges érték az ellenőrzési időtartam alatt eltér az előírt érték ± sávjától, azaz a megengedett eltérés adta értéktől, a fényérzékelő az időellenőrzés ütemében dimmelési táviratokat küld.
A beszabályozandó előírt érték a paraméterablakban történő bevitel mellett, a buszon keresztül két további módon is megváltoztatható:

Az 1. kommunikációs objektummal:

Előírt érték beállítása (értékadó):

Az előírt értékek az (1 byte-os) "Értékadó" funkción keresztül beírhatók a fényérzékelőbe. A paraméterablakban beállított érték ez által elveszíti érvényességét.

Erre mindazok a buszkomponensek felhasználhatók, amelyek 1-byte-os táviratokat tudnak küldeni. Ilyenek a nyomógombos szenzorok és néhány bináris bemenet.

  • 1-szeres nyomógombos szenzorral két előírt érték állítható be.
  • 2-szeres nyomógombos szenzorral, vagy beépíthető kivitelű (EB), 230 V-os, 2-szeres bináris bemenettel négy előírt érték állítható be.
  • 4-szeres nyomógombos szenzorral, vagy 230V/24V AC/DC, 4-szeres bináris bemenettel nyolc előírt érték állítható be.
A kívánt előírt értéket a következő átszámítási képlet szerint kell az értékadó-alkalmazásokba bevinni:

Új előírt érték = "értékadó" -érték

Számítási példa:

Az új előírt érték 600 Lux kell, hogy legyen:

600 lux = 76,5 >> 77

Tehát 600 Lux esetén az "Értékadó" alkalmazásban 77-et kell bevinni.

Az egyszerűsítés érdekében a következő 3. Táblázat adatait lehet használni a programozáskor.

Gyakorlati tipp.

A fényerősség-értéknek az "Értékadó" alkalmazás számára megfelelő 1 byte-os értékekre történő átszámítása esetén az átszámítás egyszerűsítésére alkalmazható a következő megközelítő képlet:

A 50 Lux-tól 400 Lux-ig terjedő tartományban a hiba 4% körüli. Nagyobb értékek esetén a hiba 2% körül mozog.
Előírt érték beállításának működési lefolyása és hatása látható a 6. ábrán.




6. ábra.


Az állandó fényerősségre szabályozás működési módját a buszon keresztül történő új előírt érték beállítása esetén a következő ábra mutatja:
Buszon keresztüli új előírt érték közlésénél a folyamatban lévő ellenőrzési idő megszakad. Amennyiben a fényerősség-érték az előírt érték beállítása (1 byte-os távirat) után a tűréshatárokon kívül esik, az ellenőrzési idő újraindul, és adott esetben a fényérzékelő dimmelési táviratokat küld.
A táviratszámláló, amely a szenzor túlszabályozását akadályozza meg, az előírt érték beállításánál nem indul újra.

Nagy Lajos