Tanúlságos történetek - Mindenki maradjon a saját kaptafájánál!
2004/10. lapszám | netadmin | 4486 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Mindenki maradjon a saját kaptafájánál Figyeljünk a konyhabútor-készítőkre is! Az egyik közeli családtagom konyhabútor-készítéssel foglalkozik. Igen-igen esztétikus megjelenésű berendezési tárgyak kerülnek ki a keze alól, ám egy go...
Figyeljünk a konyhabútor-készítőkre is!
Az egyik közeli családtagom konyhabútor-készítéssel foglalkozik. Igen-igen esztétikus megjelenésű berendezési tárgyak kerülnek ki a keze alól, ám egy gond mindig fellép: nincs tekintettel a beszerelendő elektromos fogyasztókra, noha sokszor ezek előkészítését - sőt beszerelését - is elvállalja. S általában a szomorú végkifejletnél kerülök én, a villanyszerelő képbe.
A probléma elsősorban az, hogy a kor követelményeinek megfelelően igen sok lámpatest és egyéb elektromos készülék kerül beszerelésre, köztük igen jelentős fogyasztók is, mint például az elektromos sütő. S itt kellene jönnie a szakértelemnek.
A legutóbb például az történt, hogy éppen egy elektromos sütőt kellett installálnia a saját maga által készített bútorba. Igen ám, de a gyártó nem helyezett dug-villát automatikusan a 3x4-es gumikábel végére. Megítélése szerint azért hiányzott a csomagból ez az elem, mert éppen nem volt a gyártó raktárában, illetve mivel esetleg ezt minden fogyasztónak magának kell beszereznie! Az meg sem fordult a fejében, hogy a gyártó nem a 300-400 forintos dug-villán kívánt spórolni, hanem ezen a módon is azt hangsúlyozza, hogy a berendezésnél fix bekötést kell alkalmazni.
A szemléletmódban rejlő zavart jelzi, hogy a mesterember nem is gondolt arra, hogy ennek megfelelően a korábban a konyhába szerelt vezetékezés sem alkalmas arra, hogy elbírja a sütő kiemelt teljesítményét. Azaz: már a tervezési periódusban gondolni kell arra, hogy a hány és milyen teljesítményű konyhai készülék kerül majd alkalmazásra.
Mérlegelni érdemes például a konyhai bútorelemekbe integrált világítótestek által okozott tűzeseteket. Ezek a világítótestek igen nagy hőt adnak le, s a megfelelő szellőzés hiányában ez a körülmény számos esetben vezetett a szép, de drága konyhabútor jelentős károsodásához. Arról nem is beszélve, hogy sokszor már a választott vezeték-keresztmetszet sem alkalmas a többszörös átkötésre.
Tisztában vagyok azzal, hogy a fentiekben kiemelt probléma egy egészen kis vetületét érinti a szakmának: de mind az itt előforduló balesetek száma, mind pedig a belsőépítészeti trendek indokolják, hogy szó essen ezekről az "apróbb" nehézségekről is.
Egy fővárosi olvasójuk
Amikor háromszor szerelnek villanyt egy családi házban...
Generálkivitelező adott megbízást alvállalkozóinak egy budai villa felépítésére. Fontos szempont, hogy a tulajdonos személye, pontosabban konkrét elvárásai még nem voltak ismertek. Általánosan egy luxusfelszereltséggel rendelkező ingatlan kivitelezését kezdték meg fürdőmedencével, szaunával, jacuzzival. Érthető módon az al-, al-, alvállalkozó - a neve és elérhetősége már az enyészeté természetesen - igyekezett a lehető legolcsóbb megoldásokat választani.
A családi ház eladásra került, az új tulajdonos pedig hozzálátott a szükséges berendezések megvásárlásához és beüzemeltetéséhez. A probléma ott kezdődött, hogy semmi sem volt a helyén: a bekötési pontok pontatlanok voltak és nem teljesítményarányos vezetékelésűek stb. A kihívott villanyszerelő közölte, hogy az egész ház másfeles vezetékkel lett szerelve, és egy-egy körre olyan teljesítményeket tettek a fővállalkozó villanyszerelői, mint sütő, dugaljak, mixerdugaljak, mélyhűtő, világítási eszközök stb. Célvezetékezés semmi. A lényeg: a szerelő szólt, hogy most még van lehetőség a vezetékezés korrekt pótlására, inkább most legyen szétverve a ház, mint később. A tulaj persze semmi ilyesmiről hallani sem akart.
Telt-múlt az idő, fejlődött a ház: kiépült a kerti medence külön fűtőberendezéssel, beüzemelték a jacuzzit, és ki kellett hívni az ELMÜ-t, mert kevés lett a 3x20 A. Már a kollégák is figyelmeztették a tulajdonost, hogy noha megadják a bővítést, de ezt harmonizálni kell a ház elektromos hálózatával. Ki is hívott egy "szakcéget", amely AVK berendezéseket szerelt fel a ház különböző szintjeire. Igen ám, de egy kis idő elteltével a fi-relék elkezdtek "összedolgozni", azaz egymást csapták le folyamatosan. Ennek az volt az oka, amint később kiderült, hogy nem csillagpontosan szerelték a vezetékeket a fogyasztókhoz, hanem úgy épült fel a hálózat, mint egy karácsonyfa: mindenhonnan sorozatos leágazások nyíltak.
Természetesen mégis szét kellett verni a házat: a korrekt szerelés elvégzése után birtokba lehetett venni a lakást, élvezni lehetett a kényelmet. De miért kellett ennyit várni rá?
