Tanulságos történet – vitaindító
Gagyi, standard mindenáron?
2004/6. lapszám | netadmin | 3203 |
Figylem! Ez a cikk 21 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az alábbi írás egyaránt elkönyvelhető vitaindítónak és tanulságos történetnek: a magyarországi kereskedelmi rendszerben és kivitelezői piacon tapasztalt aránytalanságról kíván tudósítani. Közlésre a téma aktualitása mellett azért kerül, mert az érintett probléma egyaránt vonatkozik tervezőkre, kereskedőkre, kivitelező szakemberekre.
Pár nappal ezelőtt egy igen előkelő budapesti irodaházban jártam. Az épületegyüttes nemrégen került átadásra, mind külső, mind belső kivitelezésében látszott, hogy költséget nem kímélve jelentős hangsúlyt fektettek a színvonalas, minőségi megoldások követésére. Röviden fogalmazva: szembetűnő volt a szándék, hogy minőségi irodaházat készítettek tőkeerős befektetők megbízásából pénzesebb bérlők részére.
Tárgyalásaim végeztével – már távozván az épületből – felkerestem a mellékhelyiséget. Az itt alkalmazott anyagok is a luxus-minőséget közelítették meg: márványborítások mindenhol, méregdrága, savazott üveglapokból képezték ki a piszoárokat elválasztó üveglapokat vagy a kézmosók felületét, vezető márkájú fajansz szerelvények kerültek felszerelésre. És ekkor nyúltam, hogy lekapcsoljam magam után a villanyt. Keletről importált, no name márkájú, látványra és tapintásra egyaránt kellemetlen benyomást kiváltó kapcsolóval kerültem szembe. Ugyanez volt a helyzet a helyzet a dugaljakkal és más elektromos szerelvényekkel kapcsolatban is. Mindez arra emlékezetett, mint ha valaki vásárolna egy Mercedest – extrák nélkül. Gondoljunk bele: egy tízmillió forintos autó, amiben nincs elektromos mozgatású ablak, ABS, légzsák, klíma.... Vagy csak a kasztni szépsége számít?
Amennyiben az ember tájékozódik a hazai kereskedelemben, megállapítható, hogy a kereskedők – függetlenül attól, hogy az ország mely részén működnek, illetve nagy- vagy kiskereskedelemmel foglalkoznak – pusztán néhány, alsó vagy középosztályt képviselő villamos szerelvénycsaládot forgalmaznak. Amennyiben árversenyt kívánnak indítani, úgy inkább az alsóbb minőségi osztályba tartozó termékek felé nyitnak. A forgalmazók tehát csupán a tényleges kínálat egy nagyon vékony szegmensét nyújtják mind a villanyszerelők, mind pedig a hozzájuk betévedő végfelhasználók irányába.
Ennek megfelelően a kivitelező szakemberek, a – sok esetben a választást végző – villanyszerelők nem is ismerik a tényleges döntési alternatívákat: miközben a magyar piacon az elmúlt 4-5 évben már több kifejezetten minőségi terméket képviselő cég jelent meg, a szerelők többsége két-három termékcsoportot alkalmaz csupán. Olyan kivitelezési helyeken is, ahol sem a megrendelő pénztárcája, sem egyéb körülmény nem szabna gátat az alaposabb tájékozódásnak és az igényesebb döntésnek.
A fenti rövid leírás érzékelteti, hogy igen nehezen lehet kilépni ebből a körből: a kereskedők azt kínálják, amit a szerelők keresnek, mert ezek a termékek eladhatók, a kivitelezők pedig azon termékeket keresik, amiket ismernek, azaz, amikkel találkoznak a szakkereskedésekben...
Amikor a kereskedők arra hivatkoznak, hogy nem akarnak olyan termékeket árusítani, amiket nem keresnek, akkor kifogásról van szó, hiszen vagy maguk sem ismerik ezeket, vagy nem akarnak kockáztatni.
A tervezők is elmarasztalhatók tájékozatlanságban, de az is igaz, hogy hiába írnak ki esetleg egy jobb minőségű szerelvénycsaládot, a kivitelező úgyis lecseréli egy olcsóbb kivitelre. Persze csak akkor, ha a tervező, építész vagy a lakberendező nem ragaszkodik az eredeti elképzeléshez.
Jelzésértékűen meg kell említeni azt a szempontot is, hogy – sajnálatos módon – a kivitelező nem is tud jelentős összeget kaszálni ezeken a beruházásokon: már olyan alacsonyra nyomták le a villamossági szerelés költségarányát, hogy komoly megtakarítások ebben a vetületben nem is képezhetők. És mégis.
Persze fel lehet tenni a kérdést: miért is kellene kilépni a körből, hiszen ez csak azon kereskedők érdeke, akik a talán magasabb minőségű, de jóval drágább szerelvényeket forgalmazzák! Először is, nem igaz, hogy sokkal drágább a minőségi termék, nagyságrendű eltérések nem mutathatók ki, bár kétségtelen, hogy egyes gyártóknál a kiviteltől függően nagyon széles termékkínálat és így az árkülönbségek is. Másfelől, sok kis magyar képviselet nem jelent akkora tőkeerőt, hogy a megfelelő médiakampányokat lebonyolíthassák. Mindez azonban nem jelentheti azt, hogy azokon a helyeken, ahol termékeiknek létjogosultsága van, mellőzve legyenek.
A megfelelő vagy magasabb minőségi szintet képviselő termékek sok esetben direkt úton jutnak el a kivitelezőhöz, beszállítói tendereken keresztül. A németországi piacon más a helyzet: a szakkereskedésekben a termékek igen széles választéka található meg, a bóvli pedig a barkácsáruházak polcain kap helyet. A szakkereskedés feladata az, hogy tájékoztassa a megrendelőt vagy a villanyszerelőt a lehetőségekről, és az adott pénzügyi keretek között a legjobb minőséget ajánlja.
Természetesen vannak biztató jelek: a belsőépítészek például elkezdtek foglalkozni az elektromos szerelvényekkel, szemponttá vált, hogy milyen környezetbe milyen termékek alkalmazhatók.
Fontos hangsúlyozni, hogy a jelen írás nem bizonyos márkájú termékek alacsony eladási adatit panaszolja fel: a hazai kereskedelmi és kivitelezési piac aránytalanságáról kívánt szólni, történetesen arról az igénytelen szemléleti módról, amely a minőségi termékeket ott sem kívánja alkalmazni, ahol létjogosultságuk lenne.
Egy budapesti – kereskedő – olvasójuk