Felvonók, emelők, mozgólépcsők I.
Néhány szó a technika történetéről
2004/6. lapszám | netadmin | 5654 |
Figylem! Ez a cikk 21 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Idén 150 éve, hogy Elisha Otis feltalálta a fogókészüléket. Ettől kezdve viharos fejlődésnek indult a felvonóipar először Amerikában, majd szerte a világon.
Mi is ez a fogókészülék?
Egy olyan szerkezet, amely kötélszakadás esetén (nemcsak akkor) a fülkét a vezetősínekhez rögzíti. Azok a filmbeli horrorisztikus képek, ahol a fülke egyre gyorsulva zuhan le az aknában a képzelet szülöttei (pokoli torony stb.)
Egy új szakma született 150 éve, a liftes szakma, amely talán máig a legösszetettebb szaktudást igényli. Gépészet, elektromosság, vezérlés, hajtás, a vas és acél megmunkálásának művészete (gondoljunk csak egy 50 éves lépcsőházi orsótérben közlekedő műemlék liftre). Ez mind együtt a felvonó (angolul lift, amerikánusul elevátor).
Mivel ez egy villamos beállítottságú szaklap, induljunk el ebben az irányban.
Végül is egy felvonó gépházban váltakozó (a hajtáshoz) és egyen feszültséget (a vezérléshez) is használnak. Kis és középfeszültség egyaránt megtalálható, sőt ma már az elektronika korában a mikroprocesszorok is színre léptek. A vezérlőszekrényben vannak kontaktorok a motorhajtáshoz, relék (programozhatók is), és elektronika, egyre több elektronika.
Először is egy tévhitet szeretnék eloszlatni: a felvonó biztonságos üzem. Nem veszélyes, ahogy azt hosszú évtizedeken keresztül a szakma akkori „kiválóságai” hangsúlyozták.
Rengeteg villamos és mechanikus alkatrész egymással sorba és megsokszorozva kötve védi az életünket. Az aknaajtók (a potenciális veszélyforrás – lásd aknába zuhanás) háromszorosan védettek, mechanikusan reteszelve, a reteszelést elektromosan, a mellécsukást mechanikusan ellenőrizve, plusz az ajtó csukott állapotát még egyszer elektromosan ellenőrizve. Ahol nincs fülkeajtó, ott fotocella, fényfüggöny vigyázz az utazókra.
A háború előtt (bár még ma is sok helyen) a legegyszerűbb vezérlés a tológombos uralkodott. A fülkében vízszintesen elhelyezett gombtabló egyik gombját benyomva a kívánt szintre lehetett emelkedni, ott viszont a LE gombot be kellett nyomni, és így a fülkét visszaküldeni a földszintre. Félkomfortos megoldás mondhatnánk, hiszen lefele általában csak üresen közlekedett a lift, felhívni nem lehetett. Elég szörnyű volt látni még a hetvenes években is, hogy a 30-40-es években még hívóliftként üzemeltetett lift „vissza lett butítva” tológombosra. Arra már lusták voltak a szakik, hogy a szintekről a régi hívótablókat eltüntessék. Ma már ilyen felvonót nem szerelnek be lakóházakba, lassan kikopnak.
A másik „primitív” vezérlés az ún. karos lift volt, ahol a fülkében volt egy háromállású kar, amit a liftes embernek kellett mozgatnia. Ez Magyarországon főleg teherliftekben, míg száz évvel ezelőtt Amerikában a szállodákban (is) volt használatos.
Azután jöttek a hívóliftek. Ahogyan a nevükben is szerepel ezeket már hívni lehetett oda, ahonnan utazni kívántunk. A vezérlés már egy cseppet bonyolultabb volt, leginkább a relés változat létezett. Ez már a harmincas évek technikája, ahol relék rögzítették a hívásokat. Ennek magyarországi „csúcsa” a hatvanas-hetvenes években megalkotott úgynevezett gyűjtős vezérlés volt, ahol akár több szász OMRON típusú relével volt tele a vezérlőszekrény, és bizony hibát keresni nem volt valami nagy öröm. De aztán hála Istennek jöttek a tranzisztorok, IC-k, mikrochippek, és ma már az elektronika bevonult a lift gépházakba is. De ezzel már el is érkeztünk a vezérlések netovábbjához, a gyűjtővezérléshez. Itt a vezérlés minden parancsot tárol (belsőt, külsőt egyaránt ), és egy bizonyos híváselosztási logika alapján rendszerezi ezeket. Megkülönböztetünk legyűjtős és mindkét irányban gyűjtő vezérlésű felvonókat, sőt, ha két- három (több) liftvezérlést összekötünk, kapjuk az úgynevezett duplex, triplex … vezérléseket.
A hajtásokról még néhány szót. Alapvetően kétféle hajtást különböztetünk meg: az un. szabályozott szinkron illetve aszinkron hajtást, ahol a sebességet kellően finoman tudjuk viszonylag nagy határok közt szabályozni (pl. Ward -Leonard) hajtómű nélkül, és a sokkal olcsóbb, nagyon népszerű hajtóműves hajtást, ahol egy egyszerű háromfázisú aszinkron motor hajtja a csigahajtóművet. Manapság egyre inkább terjednek még az ún. hidraulikus felvonók is, ahol olajnyomás a hajtóerő, bár itt korlátot szab az emelőmagasság.
Magyarországon a leggyorsabb felvonók 3m/s sebességgel közlekednek, a chicagói Sears Tower-ben 10m/s, de valahol távol-keleten az egyik újonnan épített felhőkarcolóban 15m/s sebességgel is száguldoznak a liftek. Az átlagos lakóházi felvonók sebessége 1m/s.
Ecser János
Felvonószakértő
(Folytatása következik)