Felvonók, emelők, mozgólépcsők II.
2004/7-8. lapszám | netadmin | 5116 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Liftek II. Az elmúlt lapszám bevezetése után következzen a gépészet. A hagyományos elrendezés az, amikor az akna felett helyezkedik el a gépház, amelyben a felvonógép (motor, hajtómű, hajtótárcsa) a sebességhatároló és a vezérlés található. Ez so...
Az elmúlt lapszám bevezetése után következzen a gépészet.
A hagyományos elrendezés az, amikor az akna felett helyezkedik el a gépház, amelyben a felvonógép (motor, hajtómű, hajtótárcsa) a sebességhatároló és a vezérlés található. Ez sok szempontból előnyős megoldás - kivéve a hangszigetelést. A háború előtt gyakran alkalmazták az alsó gépházas elrendezést, mivel ennek hangszigetelése sokkal jobb, mint a felső gépházasé, igaz, a kötélhossz a többszörös is lehet ebben az esetben, és azért egy kerékház elhelyezése is kell odafönt.
Hátránya még ennek az elrendezésnek az is, hogy a kötelek hamarabb mennek tönkre a sok "hajtogatástól" (hajtótárcsára, terelőkerékre föl és le...). Manapság újra felfedezték az alsó gépházat a hidraulikus hajtás miatt. A legeslegújabb "okosság" a gépháznélküli felvonó (monospace, vagy smart) ahol nincs gépház, illetve az aknában szorítanak neki helyett felül. A vezérlés ilyenkor kiszorul a lépcsőházba. Nekem nem tetszik, de hát ízlések és pofonok ...
Az aknában helyezkedik el a fülke (járószék), az ellensúly, a vezetősínek, alul pedig az ütközők. Régebben volt olyan is, hogy az ellensúlyt szépészeti szempontból külön kis aknában vezették, kvázi láthatatlanul. Ezek az idők a szép míves fülkék kora. Az ellensúly szerepe a hajtás segítése: a félterhelést és a fülke önsúlyát egyenlíti ki. A fülkén található az első részben már említett fogókészülék, amelyet a sebességhatárolóval kötnek össze. Ezek a fogókészülékek lehetnek pillanatműködésűek, fékezők, csak lefele és mindkét irányban befogók. (Június 5-én lehetett látni a "féktelenül" - angol eredetiben speed (főszerepben Keanu Reeves, Sandra Bullock)- című filmet, ahol a gaz terrorista lerobbantotta a fülkét a kötelekről és a fülke hosszas fékezés után állt csak meg). Ez a mese: a fékező fogókészülék nem fékez métereken keresztül, legfeljebb nagyon nagy sebességű fülkék esetén, mivel a lassulás 1g alatt kell, hogy legyen, 0,04 sec alatt. A sebességhatárolóról pedig azt kell tudni, hogy akkor lép működésbe, ha a névleges sebességet 40%-kal lépi túl a fülke, ekkor "indítja" a fogókészüléket. A leggyakoribb a csak lefele irányban működő sebességhatároló, de egyre inkább terjed a mindkét irányban működő.
Az aknában az aknaajtók segítik a szintek közötti közlekedést. Vannak az önműködők, ezek gépi mozgatásúak, a félönműködők, ezeket kézzel nyitjuk, de automatikusan záródik (rugó zár), valamint a kézi működésűek, amelyeket kézzel nyitjuk, kézzel zárjuk. Az aknába lépést többszörösen gátoljuk, mechanikus retesszel, a retesz működését ellenőrző villamos érintkezővel. A legnagyobb kockázatot ezek a bizonyos aknaajtók okozzák, a balesetek döntő többsége (az emberi butaságon túl) innen ered. Az aknaajtókon a szakemberek számára speciálisan kiképzett un. kényszernyitó helyek vannak, amit csakis arra kiképzett eszközzel lehet nyitni - gondoljuk mi, naiv szakemberek, de a gyakorlatban sajnos nem mindig van így. Ezt egyébként sokszor a tűzoltók sem tudják, és fejszével esnek neki bennszorultak kimentésének.
Nem esett szó még a függesztő kötelekről és a vezetősínekről. A kötelek nagy szakítószilárdságú acélsodronykötelek, általában Seale típusúak, és jellemző módon nem szoktak elszakadni. Keresztmetszetük kör alakú, de kísérleteznek lapos kötelekkel is. Magyarországon a személyszállító felvonó minimum 3 kötélen lóg (fő a biztonság!). Ezeket a köteleket a karbantartó havonta, az ellenőr félévente ellenőrzi (az ellenőrzésről később).
A vezetősínek szintén acélból készülnek T profillal, de például a II. világháború alatt a síneket gyártották kör keresztmetszettel, kvázi csőből is (kellett az acél a frontra).
A liftek felszerelése az akna elkészítésével, majd a beméréssel (függőzés) folytatódik, természetesen a jóváhagyott terv alapján. Bármilyen rendeltetésű épületben a felvonónak külön tervet kell készíteni és az ellenőrzés (egy kijelölt szervezet által) után építési engedélyért kell folyamodni az elsőfokú építési hatósághoz.
Régebben, a háború előtt sok kicsi és néhány nagy cég készített és szerelt felvonókat (Haverland, Freisler, stb). A szocializmusban három nagy cég volt: a Magyar Felvonógyár (Hajtómű és Felvonógyár), a Felvonójavító Vállalat (későbbiekben Budapestlift), és a Gép és Felvonószerelő Vállalat. A "rendszerváltás" után a külföldi nagy cégek, Schindler, Otis, Kone, felvásárolták ezeket a cégeket, és természetesen újból létrejött egy jó pár kis cég is. Ma a "nagyokon" kívül legalább 50-60 (pár fős) felvonószerelő vállalkozás tevékenykedik a piacon. Jelenleg már sajnos magyar cég nem igazán gyárt felvonókat, hanem külföldről vásárolnak és csak felszerelik.
Ezen kis történeti kitérő után vissza a szereléshez. Kimérik a fülke, ellensúly, aknaajtó közepeket, majd beszerelik a vezetősíneket és az aknaajtókat. Bevezetékezik az aknát, gépházat, felszerelik a felvonógépet, a vezérlést és a fülkét, majd az ellensúlyt is összeállítják. Egy jó és összeszokott páros 2 hét alatt "összerak" egy liftet, persze emeletszámtól függően. Ez természetesen feltételezi a precíz és pontos építészetet.
Végül a járatás, vezérlés beállítás, pontosítás után következik az átadás: ma már ez egyben tanúsítással is együtt jár. Ilyenkor van a terhelési próba 100 %-ot meghaladó teherrel, a befogatás és az összes villamos, gépészeti berendezés próbája. Mindennek rendben és előírások szerint kell működnie, csak akkor kap "üzemet" és tanúsítványt a felvonó.
Az üzemeltetésről is néhány szót. Minden üzemelő felvonónak kell, hogy legyen üzemügyeletese (régen házmester), havi rendszeres karbantartása, és az első tíz évben háromszori biztonságtechnikai ellenőrzése. Ebből egy kijelölt szervezet általi (jelenleg három ilyen van Magyarországon) ellenőrzés.
Ezek után, ha valakinek kedve lenne ehhez a szakmához, hát nem sok jóval kecsegtethetem.
Évtizedekkel ezelőtt "jól" (mihez képest?) meg volt szervezve az oktatás, mind középszinten (szakmunkásképzés) mind felsőfokon (mérnökképzés), sőt az átképzés is működött, például villanyszerelőből egy év tanfolyam és vizsga után lehetett liftkarbantartó-szerelő. A középfokú képzés egy igen jeles intézményben, mondjuk az "Oleg Kosevoj" 7. sz. ipari szakmunkásképzőben is működött (ahol jelen cikk szerzője három évig volt szaktanár), de legalább működött. Jelenleg a Ganz Ábrahám szakközépiskolában működne, ha lenne elég jelentkező (arra, hogy legalább egy osztályt indíthassanak). A felsőfokú képzés Pécsett, a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán volt a 70-es évektől: itt folyt a felvonós (villamos) üzemmérnök képzés. Tavaly lent voltam egy országos liftes konferencián az "alma mater"-ban, és ezen 3, azaz három hallgató vett részt (mi annak idején, 72-ben még 25-en végeztünk!). A szakértő "képzés" 6 éve szünetel. Talán jövőre indul valami képzés.
Összefoglalva: egy szép régmúlt (háború előtt), egy elfogadható múlt (45-90-ig), és egy viharos közelmúlt 14 éve után bizakodva tekintünk a jövőbe (EU?). Remélhetőleg ez a szakma is elfoglalja méltó helyét Magyarországon és Európában. A megszólaláshoz köszönöm a Villanyszerelők lapjának és szerkesztőségének, na és nem utolsósorban az olvasóközönségnek a segítségét és türelmét.
Ecser János
