Villanyszerelők Lapja

Szerelők közelről

Az ámokfutó villanyszerelő mesterkedései

2004. július 8. | netadmin |  3473 | |

Az alábbi tartalom archív, 16 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Az ámokfutó villanyszerelő mesterkedései Szerkesztőségünkbe rendszeresen érkeznek laikus olvasóktól is észrevételek. Ezek túlnyomó része az áramszolgáltatók vagy a villanyszerelők tevékenységének kritikai ismertetésével foglalkozik. Az alábbiakba...

Az ámokfutó villanyszerelő mesterkedései


Szerkesztőségünkbe rendszeresen érkeznek
laikus olvasóktól is észrevételek. Ezek túlnyomó része az áramszolgáltatók vagy a villanyszerelők tevékenységének kritikai ismertetésével foglalkozik. Az alábbiakban nagyobb terjedelmet szentelünk egy építkező család kálváriájának, tekintettel arra, hogy egyetlen villanyszerelő sem válhat közömbössé szakmája általános megítélése iránt. Cikkünkben elsősorban nem a szakmailag korrekt megfogalmazásra, hanem az építkező szempontjainak korrekt megjelenítésére törekedtünk.

A szóbanforgó ingatlan budapesten, a város egyik csöndes kerületében található. A területen több lakóépület is található, amelyek az idők során fokozatosan egy háromgenerációs család tulajdonába kerültek. Ebben az évben kerül sor a rekonstrukciós munkák lebonyolítására, s ezen belül az elektromos hálózatok felülvizsgálatára, javítására.



Első lépésben az órák egyesítését kellett megoldani, tekintettel arra, hogy a területen öt villanyóra is felszerelésre került a különböző épületekben. 2000-ben már árajánlatot kértek az összevonásra az áramszolgáltató szakemberétől, aki a helyszínen mintegy 1,5-2 millió forintos anyag- és munkaköltséget állapított meg. Akkor az összeg irreális volumene miatt eltekintettek a munka lebonyolításától. 2004 januárjában azonban a központi lakóépület tetőszerkezetének állapota miatt elodázhatatlanná vált a rekonstrukció megkezdése, s mivel a vezeték a födémben futott, célszerunek tunt sort kellett keríteni a fogyasztásmérők öszszevonására is. Szóbeli ajánlás alapján a tulajdonosok felkerestek egy minősített villanyszerelőt, aki mind az összevonást, mind a felújítási munkálatokat elvállalta. A villanyszerelő értesítette a szolgáltató emberét, aki a helyszínt megtekintve közölte, hogy a vállalkozó kolléga fogja a pontos vállalási árat tudatni a tulajdonosokkal. Rövidesen kiderült, hogy az áramszolgáltatónak 394 000 Ft-ot, a vállalkozónak 544 000 Ft-ot kell fizetni a mérőórák egyesítéséért. Külön kérés volt, hogy egy további épület számára helyezzenek el egy fogyasztásmérő szekrényt a telken, amelyet további 50 000 Ft-ért meg is valósítottak.



Januárban a kivitelezés elkezdődött. Utólag könnyu okosnak lenni, de tény, hogy egyfelől a mérőórák összevonásáért egyáltalán nem kellett volna fizetni a szolgáltató felé, mivel 32 A alanyi alapon biztosított a fogyasztó számára, másfelől a telepített fővezeték 25 mm helyett mindössze 10 mm átmérőju volt, így a felújításra váró hálózatot sem volt képes rendesen kiszolgálni. Végül az is világossá vált, hogy a külön telepített szekrény piaci ára 16 000 Ft körül alakul. Tavasszal elkövetkezett az épületrekonstrukció ideje, amely munkákat a kivitelező kolléga szintén elvállalta. A szerelés azzal kezdődött, hogy a januárban telepített fővezetéket kibontották: amint az láthatóvá vált, toldással oldották meg az eredeti vezeték mérethiányosságát.

Az első durva, szakmai inkompetenciáról árulkodó jel az volt, amikor a vezetékezés során az áthidalókon, illetve a koszorún keresztül-kasul mély vésési munkákat végeztek: a kábeleket védő gégecsövek számára olyan mélyen véstek ezeken az egyébként tiltott helyeken, hogy esetenként tíz hasonló gégecső is behelyezésre kerülhetne. Arra is volt példa, hogy különösen kritikus helyen, a ház sarkán a koszorú feletti téglasor egyes elemeit egyszeruen kiütötték a vésés során, így komolyan felmerült a tetőszerkezet omlásának lehetősége.

Igazán tarthatatlanná vált a helyzet, amikor a központi fogyasztásmérő szekrény helyét alakították ki: lebontottak egy sor téglát, illetve tovább is vésték a téglasort, hogy a vezetékezésre a falfelületet alkalmassá tegyék. Ennek eredményeképpen nemcsak hogy szerkezetileg legyengítették a falat, hanem egy jó arasznyi hely maradt a szekrény hátsó fala és az öblösen vésett fal között. Arról nem szólva, hogy a vállalkozó elfelejtette ellenőrizni, hogy - tekintettel arra, hogy ez már félig nyitott részen helyezkedik el - víz ellen megfelelően védett-e így a szekrény. Említeni sem érdemes, hogy folyamatosan ráfolyt az esővíz a szekrényre.



A szerelvények dobozai kapcsán is probléma lépett fel: az történt ugyanis, hogy feltehetően az elosztáshoz használatos dobozok helyett "no name" márkájú, fekete színu dobozok kerültek felszerelésre, amelyekbe nem lehetett tartósan kapcsolókat, dugaszolóaljzatokat szerelni. Az előírt csavaros rögzítési technika megvalósítására esély sincs. Amint szintén később napvilágra került, ezen dobozok beszerzési ára 6 Ft körül alakul, a tulajdonosoknak 151 Ft-ért számolták el. (Az egyszeru, bevált dobozok, amelyekre aztán lecserélték a használhatatlanokat, 21 Ft-os áron kerülnek eladásra.) A belső munkálatok sem teltek el kellemetlenségek nélkül. Amikor a hagyományos véséses eljárással kívántak dolgozni, válaszfalak dőltek romba. Később marókészüléket állítottak munkába: igen ám, de semmit sem adtak az egyenes vonalvezetésre, így a vezetékek össze-vissza, cikk-cakkban tekeregnek a falon. Fényképeket kellett készíteni a vezetékek elhelyezkedéséről, hiszen egy későbbi falfúrás akár halálos kockázattal is járhat. Mindamellett a marókészüléket is amatőr módon használták: ismételten erősen károsodott a falszerkezet. Továbbá, a szabványokra, illetve a szerelési szokásokra fittyet hányva szabálytalanul helyezték el a szerelvényeket: hol 10 cm-rel lejjebb, hol 5 cm-rel feljebb helyezkednek el a dugaljak, kapcsolók. Az alsó szerelvényeknél ez még nem is olyan jelentős probléma, hiszen takarásba kerülhetnek, ám a felsőbb elhelyezésuek esetében ez minimum esztétikai hibának számít. Vagy esetleg még nem is hallott a vállalkozó a szintezésről, slagvízmérték használatáról? A fürdőszobába az előszobán keresztül történt meg a vezetékek átvezetése: igen ám, de itt védőcső nélkül, a tartógerendákon át találtak "optimális" megoldást a szerelők a háromeres kábel számára. A gipsz kikeverésére ideális helyszínül az újszeru padlólapokat választották, a tulajdonosok jó pár órát töltöttek megtisztításukkal. Nem baj, másnap a frissen betonozott előtérben végezték el a munkát.

A muszaki problémák mellett természetesen megjelentek azok a magatartással, üzleti korrektséggel kapcsolatos problémák is, amelyekre már számítani lehetett. A szakmai kifogásokat lepattintotta magáról, mondván, hogy mindenben a szabványok szerint járt el, a megbeszélt egyeztetéseken nem jelent meg. A korábbi, 2001-es munkánál egy összegu vállalási árat jelentett be, mindenféle részletezés nélkül. A korábbi építkezésekből megmaradt, közel 2000 fm - egyébként teljesen újszeru állapotban lévő - kábelből saját bevallása szerint 600 fm-t építettek csak be, de mégsem tudott elszámolni a többi 1400 fm-rel. Az EPH bekötéssel egyáltalán nem foglalkoztak.



A második fázisért 703 000 Ft-ot követelt. Ebből ténylegesen 370 000 Ft került kifizetésre, mivel a közös felmérés során kiderült, hogy a vállalt munka 40%-át sem teljesítette. A sértődés, veszekedés nem maradt el.

Végül csattanóként kiderült az is, hogy a vállalkozó üzlettársa volt az az ember, aki az elektromos muvek szakembereként az óraösszevonást végezte, illetve később önálló árajánlatot is adott a kivitelezésre. Persze drágábbat, mint amit üzlettársa nyújtott, hiszen így volt biztos az üzlet.

A kaland új villanyszerelő vállalkozás megbízásával végződött. Eddig még majdnem minden rendben...


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem