Az Európai Uniós csatlakozásunk tükrében
2004/1-2. lapszám | netadmin | 3008 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Vitaindító rovatunk hasábjain mostani lapszámunkban és további megjelenéseinkben is az EU csatlakozásnak a villanyszerelő társadalomra gyakorolt hatását próbáljuk meg körbejárni. Cikksorozatunk elsődleges célja az, hogy nyilvános fórumként szolgáljo...
Vitaindító rovatunk hasábjain mostani lapszámunkban és további megjelenéseinkben is az EU csatlakozásnak a villanyszerelő társadalomra gyakorolt hatását próbáljuk meg körbejárni. Cikksorozatunk elsődleges célja az, hogy nyilvános fórumként szolgáljon a tényleges problémák végiggondolására. Természetesen szaklapunk is tárgyalni fogja a folyamat konkrét vetületeit, így a jogi, pénzügyi és gazdálkodási vállalkozási környezet változásait, ám első alkalmakkal fontosabbnak tartottuk annak bemutatását, közvélekedésre bocsátását, hogy miként is vélekednek a lehetőségekről és a bekövetkező változásokról maguk a villanyszerelők. Elsőként Varga Ferenc vállalkozó gondolatait adjuk közre, aki több évet dolgozott elsősorban németországi kivitelezéseken.
Megítélése szerint a csatlakozással kapcsolatban meglehetősen felkészületlen a vállalkozói réteg. Noha igen jelentős mennyiségű kiadvány jelent meg az utóbbi időben, kevés a gyakorlati vetületeket és konkrét ismereteket közlő, hasznos információs csatorna. De általában is leszögezhető, hogy a tájékozatlanságon túl is a magyar vállalkozói réteg számára korai a csatlakozás kitűzött időpontja. Attól ugyan nem kell tartani, hogy a magyar vállalkozók jelentős része kerül csődhelyzetbe, az viszont prognosztizálható, hogy megnő a "kényszervállalkozók" száma. Konkrétan azokról a vállalkozásokról van szó, amelyek nem képesek talpon maradni vagy fejlődni a hazai piaci környezetben, és menekülési útvonalként választják az Európai Unió piacát. Érdemes azonban nagyon óvatosnak lenni! Érdemes néhány konkrét vetületében végiggondolni a "külföldi" munkavállalás problémáit, noha nyilvánvalóan számos kolléga belekóstolt már ezek nehézségeibe. Elsőként a nyelvi adottságok hiányára szükséges gondolni. Le kell szögezni, hogy az a vállalkozó, aki képtelen megértetni magát az adott ország nyelvén, illetve legalább angolul, végzetes hátrányba kerül a többiekkel szemben. Magán munkavállalás esetén éppígy hangsúlyozni kell a minél magasabb szakmai minősítések megszerzését. Nem csupán arról van szó, hogy ezek birtokában a munkavállaló erősebb munkapiaci pozícióval rendelkezik, hanem arról is, hogy más fizetési kategóriába fog tartozni, más munkaköröket tölthet be egy-egy építkezésen. Ez a megállapítás természetesen vonatkozik a szakképzésekre is: Németországban közel 30%-ra emelkedett az EIB-technológiával szerelt épületek aránya, tehát elengedhetetlen, hogy ezen képesítések birtokában érkezzen a szerelő az új piacra. Hozzá kell azonban tenni, hogy az alapvető szakmai képzésünk - természetesen az adottságokhoz képest - a mai napig kiemelkedő. Ennek jele az is, hogy számos európai országban elfogadják a hazai képesítéseket. A munkavállalás alapfeltétele az Európai Unióban, hogy a munkavállaló részese legyen egy olyan szervezeti egységnek, amely első feltételként biztosítja azt, hogy korrekt piaci szereplőről van szó. Ez természetesen lehet egy egyszerű hazai kamarai vagy egyéb szakmai szövetségi tagság is, de például tudni kell, hogy Németországban céges formában csak az ottani kamarai tagsággal lehet legálisan munkát vállalni. Éppígy a jelenlegi hazai szabályozásnál sokkal nagyobb jelentőséggel bír a vállalkozási felelősségbiztosítás megkötése. Ezek olyan kötelmek, amelyek a rendszerváltás óta eltelt időszakban nem kerültek kellő nyomatékkal be a hazai gazdasági szabályozásba, ám meg kell tanulnunk, hogy az Európai Unióban sokkal komolyabban veszik. Tudomásul kell venni, hogy például a vállalkozási felelősségbiztosítás Németországban ugyanolyan jellegű hivatalos dokumentáció, mint például az éves mérleg elkészítése vagy a cégbírósági bejegyzés: enélkül céget alapítani, működtetni nem lehetséges.
Az tanácsolható tehát azoknak a cégeknek, amelyek - nem kényszerhelyzetből, hanem a lehetőségek kiaknázása céljából - bővíteni kívánják kivitelező célterületüket, hogy feltétlenül alaposan tájékozódjanak az első beruházások előtt. Elsősorban az javasolható, hogy olyan cégekkel vegyék fel a kapcsolatot, amelyek dolgoztak, vagy éppen jelenleg is az Európai Unió valamely tagországában dolgoznak. Törekedjenek arra, hogy személyes tapasztalatokra tegyenek szert: sem a minisztériumok, sem a kamarák, sem pedig az EU-s információs pontok nem rendelkeznek olyan hasznos információkkal, mint a tapasztalatokra szert tett kollégák.
| S végül egy gyakorlati szempont: érdemes figyelemmel követni a csatlakozással kapcsolatos információs csatornákat: |
|
Kevesen tudják, hogy egyes országok kétéves moratóriumot hirdettek az újonnan csatlakozó országok munkavállalóival szemben, így a munkavállalás általános lehetőségeiről és speciális feltételeiről bővebben kell tájékozódni! Talán az eddigi, a magyar vállalkozók potenciális munkavállalási esélyeit tárgyaló fejtegetéseknél is nehezebb megalapozott álláspontot kialakítani abban a kérdésben, hogy a magyar piacnak számolnia kell-e új piaci résztvevőkkel. Badarság az az álláspont, hogy az Uniós csatlakozás nyomán Magyarországot elárasztanák a belső piacról kiszorult kereskedő vagy kivitelező cégek. Nem véletlenül mutatkozott, mutatkozik igény a magyar szakmunkásokra, hogy olyan munkát végezzenek el, amelyet egyes ottani cégek már nem vállalnak el. Amennyiben például egy magasan kvalifikált német szerelő más országban vállal munkát, az biztosan nem Magyarországra jön, hanem Közel-Keleten, Afrikában vagy Dél-Amerikában vállal munkát. Nagyobb veszély rejlik abban, hogy a csatlakozás nyomán meglódulhatnak Magyarországon is a bérek, és ennek nyomán a feketemunkások beáramlása is fokozódhat, ennek pedig a szakmai színvonal és a tiszta piac kialakulása folyamata láthatják kárát. |
A kereskedelem terén jelentős változásokra nem kell számítani: a rendszerváltást követő időszakban mind gyártói, mind kifejezetten kereskedelmi oldalon a vezető európai cégek megjelentek a hazai piacon. Sajnálatos módon a hazai piacon nagyon kevés olyan gyártó- és kereskedőcég tudott megmaradni, amely a magyar kreativitásra és gyártókapacitásra épülne.
