Vitaindító - A szakképzés helyzetéről
2004/12. lapszám | netadmin | 4429 |
Figylem! Ez a cikk 21 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A villanyszerelő szakképzés helyzetéről Interjú Kékesi Györggyel, az Üteg utcai Verebély László Szakközépiskola igazgatójával A villanyszerelők újabb és újabb generációinak képzése egyáltalán nem pusztán "elméleti", szakmapolitikai kérdés: egy...
Interjú Kékesi Györggyel, az Üteg utcai Verebély László Szakközépiskola igazgatójával
A villanyszerelők újabb és újabb generációinak képzése egyáltalán nem pusztán "elméleti", szakmapolitikai kérdés: egyes budapesti szakiskolák olyan helyzetbe kerültek, hogy az érdeklődés hiányában képtelenek akár egyetlen osztály indítására is. Szaklapunk azzal a céllal indít átfogó cikksorozatot, hogy feltérképezzük azokat a problémákat, amelyek érzékenyen befolyásolják a fiatal és szakmailag korrekt képzésben részesülő villanyszerelők érvényesülését. A helyzet probléma-orientált áttekintésére Kékesi György urat kértük fel.
Általános perspektívából kiindulva, a szakoktatás helyzetét alapvetően befolyásolja a villanyszerelési szakma presztízsének mélyrepülése: az építőipari szakágak közül talán az egyik legkevésbé megbecsült ágazatról beszélhetünk. Emellett ugyanakkor nagyon nehéz a villanyszerelő helyzete a kivitelezésen. A felvonulási energia biztosításától a betonalap földelések készítésén át egészen a termosztátok felszereléséig a villanyszerelőnek folyamatosan jelen kell lennie úgy, hogy közben önálló munkaterületet igen rövid időre kap. A többi szakma képviselői a villanyszerelőtől várják a rugalmasságot, alkalmazkodást, de ő ezt a munkadíjban csak ritkán tudja érvényesíteni!
Szakmai körökben folyamatosan visszatérő kérdés, hogy mai egy villanyszerelőnek, a korábbi generációkhoz képest, szélesebb ismeretanyaggal kell-e rendelkeznie vagy nem?
Ha a kérdést az ipari, kivitelezői oldalról nézzük, akkor a villanyszerelők munkája egyszerűbbé vált!
- Egyszerűsödött az installációs szerelés, mivel több új szerelési anyag és szerelési technológia jelent meg, ami feladat megoldását könnyíti. Egyszerűbb és gyorsabb lett a nyomvonalvezetés, mivel új épületszerkezeteken vezethetjük a nyomvonalat, amelyekben a szerelés egyszerűbben megoldható (a gipszkarton szerkezetek, álmennyezetek, aljzatbeton, monolit betonszerkezetek stb.). Az új rendszerelemek (impulzus relé, EIB) a bonyolultabb feladatokat oldanak meg lényegesen egyszerűbben. A villanyszerelő feladata mindössze a hálózat szakszerű kialakítása.
- Az ipari erőátviteli szerelések is egyszerűsödtek. Az automatikai feladatokat már nem huzalozott logikai rendszerben, hanem programozott módon oldják meg (PLC-k). A villanyszerelőnek mindössze az a feladata, hogy az érzékelőket, valamint a beavatkozó szerveket (mágneskapcsolókat) kösse be a PLC-k ki- és bemeneti sorkapcsolataiba. A feladata vezetékek elhelyezésére egyszerűsödik. A működéshez szükséges PLC program elkészítése már a programozó feladata.
- Az erősáramú környezet mellett új elemként jelennek meg az épületinformatikai rendszerek (betörésvédelmi rendszer, tűzjelzők, számítástechnikai-hálózat, telefon). Sokan úgy gondolják, hogy ezek ismerete és telepítése is a villanyszerelő alapfeladatai közé tartozik. Ez egy nagy félreértés! A villanyszerelő, a rendelkezésre álló tervek alapján ezeknek mindössze csak a nyomvonalát, csöveit építi ki. A huzalozás és a telepítés más szakterület szakembereit igényli. A villanyszerelő ezeket a feladatokat csak további OKJ-s végzettségek és engedélyek birtokában végezheti.
- Villamos biztonságtechnikai ellenőrzéseket (ÉV, VV, EBF) csak további végzettségek birtokában végezhet.
- Itt elsősorban az egyéni és mikrovállalkozások szerepelnek, ahol minden feladatot lehetőleg ugyanannak a személynek kell, vagy kellene megoldania. A villanyszerelő igyekszik tehát minél többet maga elvégezni és csak a legszükségesebbre hív segítséget.
- A szolgáltatás vállalkozásai egy jól körülhatárolt piacon mozognak. Egy frissen végzett villanyszerelő, minimális induló tőkével és szerszámozottsággal gyakorlatilag azonnal konkurens vállalkozóként jelentkezhet. A fejezet további részeit tekintsék részemről rosszindulatú feltételezésnek. Én ennek ellenére úgy gondolom, hogy a konkurencia megjelenésének késleltetését is szolgálhatja, ha minél nehezebbé és hosszabbá tesszük a villanyszerelő képzést. Önálló vállalkozóként való megjelenését hosszú gyakorlati időhöz (5 év), valamint jogszabályi háttérrel kellően alá nem támasztott feltételekhez (mestervizsga, minősített vállalkozások) kötik.
Mi várható el tehát egy villanyszerelőtől és ennek függvényében mi várható el a képzéstől? Elsősorban neki is szüksége van mindenféle általános műszaki elméleti és gyakorlati ismeretekre. Ezen belül szükséges egy biztos épületszerkezeti tudásanyag, hogy a vezetékek beépítése során, se szerkezeti, se épületfizikai (hő-, hang- és vízszigetelés) szempontból, ne tegyen kárt az épületben. Értelemszerűen lényeges az egyes vezetéktípusokhoz kapcsolódó technológiai ismeretkör elsajátítása. Biztonságosan kell tudni villamos tervrajzokat olvasni. Stabil elektrotechnikai, anyagismereti, gép-, készülék- és hálózati ismeretekkel, villamos biztonságtechnikai és munkavédelmi, valamint villamos létesítési és üzemeltetési szabvány ismerettel kell rendelkeznie. Mindezek mellett megkérdőjelezhető tehát az a nézőpont, miszerint a mai alapvégzettséggel rendelkező villanyszerelőnek lényegesen többet kellene tudnia, mint elődeinek. Sőt, a 10-15 évvel ezelőtt dolgozó elődei sokkal többször került olyan helyzetbe került, hogy önálló megoldásokat kellett kitalálnia és telepítenie.
A szakközépiskolát rendszeresen keresik meg nagyvállalatok vezetői, akik ipari méretű kivitelezésekhez keresnek (hiába) villanyszerelőket. S a szakirányú képzést végző intézetek nagy energiákat fektetnek arra (hiába), hogy a gazdaság elvárásainak megfelelően bővítsék képzési programjukat.
Meg kell állapítani, hogy a pályaválasztók körében a villanyszerelő szakma nem keresett. Megnehezíti a helyzetet az is, hogy szakképzésbe csak a 16. életévüket betöltött fiatalok vonhatók be, így az általános iskolai nyolc osztály után a fiataloknak még további két évet kell egy általános képzést nyújtó intézetbe eltölteniük. Igen ám, de ekkor már a környezetük arra biztatja, kényszeríti őket, hogy maradjanak az adott intézetben, és szerezzenek érettségit. Innen viszont egyenes út vezet a felsőoktatásba. Köztudomású, hogy oly mértékben növelték a felsőoktatási helyek számát, hogy lényegében nem alakul ki túljelentkezés.
Ennek megfelelően a villanyszerelő szakképzésbe jelenleg túlnyomórészt olyan fiatalok kapcsolódnak be, akik különböző okoknál fogva nem képesek eljutni az érettségiig. Vagy a képességek vagy a család anyagi helyzete alkalmatlanná teszi őket a továbbtanulásra.
Maga a társadalom torzképet mutat: miközben azt sugallja, hogy szükség van villanyszerelőkre, a beiskolázási tendencia azt mutatja (tévesen), hogy csak diplomával lehet érvényesülni. Sokan az egyetem után térnek vissza, hogy munkát adó szakmát tanuljanak.
További komoly nehézséget jelent az, hogy megváltozik a korábbi rendszer, mely szerint a tanuló kétéves képzés elvégzése után szerezhet szakmunkás bizonyítványt. 2005. szeptember 1-től három évesre bővítették a kötelező képzési időt. Ez a döntés azonban káros és félreértésen alapul: azok a fiatalok, akik nem tudtak megmaradni az oktatási intézményekben, akiknek nincs sikerélményük a tanulással kapcsolatban, nem túl szívesen fognak három évet eltölteni egy szakiskolában, hogy egy kevéssé megbecsült szakmát elsajátítsanak. Ennél sokkal vonzóbb lehetőségek közül választhat.
A hároméves rendszer pártolói arra hivatkoznak, hogy a megnövekedett ismeretanyag miatt kell a képzés idejét emelni. De nyilvánvaló, hogy olyan elemek jelennek meg a kibővített tananyagban (például vagyonvédelem, tűzvédelem, érintésvédelem stb), amelyek önálló OKJ-s képzést igényelnek, és ezek hiányában azok nem végezhetőek. Ezek a tevékenységek a jelenlegi rendelkezések szerint még mestervizsgázott szerelők által sem végezhetők, ha nincs a birtokában a megfelelő képesítés.
Ennek megfelelően inkább az a szisztéma látszik követendőnek, hogy a kétéves alapképzés után a hallgató szabadon válasszon szakirányt: a munkába állásával párhuzamos eldől, hogy melyik speciális irányba kíván elindulni, s ennek megfelelően melyik - ehhez szükséges - szakirányú modult kell továbbtanulnia.
Befejezésül még egy megjegyzés. Nemrégiben egy áramszolgáltatóval közösen felhívást tett közzé a szakközépiskola, a minősített szakvállalkozók körében: akinek az ismeretségi körében akad olyan fiatal, aki bevonható villanyszerelő képzésbe, az segítse a pályaválasztókat az iskola elérésében. Az eredmény, talán mondani sem kell, katasztrofális lett. A közel másfélezer vállalkozás megkeresése ellenére sem sikerült egy önálló villanyszerelő osztályt indítani. Mindössze egy 15 fős csoport indítására nyílt lehetőség. Az arány magáért beszél. A potenciálisan érdekeltek köréből mintegy 100 fő megkeresése eredményezett egy tanulót. Nem túl bíztató tendencia!
