Tanulságos történetek
2004/12. lapszám | netadmin | 3952 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
"A hiba góca: a spagóca..." Tapasztalt villamos tervező barátom hívott fel minket a következő problémával: Nem régen végeztek az egyik budapesti - mellesleg lakóépületben működő - színház felújítási munkálataival. Cserélték a teljes - nagyon elöre...
Tapasztalt villamos tervező barátom hívott fel minket a következő problémával: Nem régen végeztek az egyik budapesti - mellesleg lakóépületben működő - színház felújítási munkálataival. Cserélték a teljes - nagyon elöregedett - belső villamos vezetékhálózatot, valamint a "szcenikát", azaz a teljes színpadi videót, hangot és fényt vezérlő elektronikus, számítógépes rendszert. Modern "dimmerek", azaz fényerő-, még pontosabban: teljesítményszabályozó egységek kerültek tucatjával beépítésre, vettek több új színpadi lámpát is, a megmaradt régieket pedig ellenőriztették. Tehát elvileg minden rendben volt, gyakorlatilag azonban a felújítás óta rendszeresen jelentkezett egy nagy probléma: időnként villogtak, felvillantak egyes lámpák előadás alatt. A rendezők már a hajukat tépték (a maradék meg szép csendesen őszült tovább...), amikor - természetesen a legszebb, legmeghittebb vagy legdrámaibb, szépen "bevilágított" pillanatokban - egy éppen sötétre állított reflektor elkezdett villogni, mint figyelmeztető fény az automatikus garázsajtó nyitásakor...
Természetesen felmerült, hogy a tervezésnél lett eltolva valami, de ezt nem sikerült igazolni. A vezetékezést, a kötéseket, csatlakozásokat a villanyszerelőkkel végignézették többször is, ott sem volt gond.
Értesítették a fényerőszabályozók gyártóját is. A cég szakemberei ki is mentek, de semmi rendellenességet nem találtak, úgyhogy kijelentették, hogy gyártmányaik kifogástalanul működnek, úgyhogy a hiba máshol keresendő.
Mindezek után - mondhatni utolsó lehetőségként - az merült fel, hogy a hálózati feszültségen lehet valami zavar, amely a fényerőszabályozó elektronikákat megzavarja. No és azért hívtak fel minket, mert hallották, hogy van villamos hálózati jelanalizátorunk, s meg kellene vele nézni, hogy mi is történik ott az elektromos rendszeren egy színházi előadás alatt.
Kultúra iránti szeretetünktől vezérelve kötélnek álltunk... Pár nap múlva két teljes felvonás alatt regisztráltuk a több milliós műszerrel a feszültség és áramértékeket, a fázistolást, a torzítást, a teljesítményt, valamint a teljesítményszabályozó rendszer által bőven termelt felharmonikusok értékeit. A készülék által merevlemezre tárolt adatfolyamból pár nap múlva szép szines grafikonok, táblázatok keletkeztek. "Természetesen" az előadás során a hiba nem jelentkezett, az adatok közt pedig volt ugyan néhány érdekes, de ami nyilvánvaló ok lehetett volna a villódzásra, olyan nem.
A jelenség továbbra is megmaradt s az előadásokat időről időre megzavarta. Így újabb néhány nap múlva összehívtak egyszerre mindenkit egy "válságtanácskozásra". A színház vezetése megoldást követelt, mi meg tanácstalanul néztük egymást és törtük a fejünket. Egyszercsak valakinek az gondolata támadt, hogy léptessük végig annak az előadásnak a számítógépben tárolt fényvezérlő programját, ahol bizonyítottan jelentkezett a hiba. Úgy is történt: mindannyian feszülten figyeltük a színpadon a fényváltásokat és a második felvonás közepe táján végre megláttuk, ahogy a három, épp csak gyertyányi fény sugárzására beállított fényszóró mellett elkezdett villogni egy - a PC képernyőjén jól láthatóan "nullán álló" - negyedik.
A fővilágosító segítségével "beszólítottuk" a vezérlőbe a rakoncátlankodó egyedet, hálózati csatlakozóját bedugtuk egy fényerőszabályozó kimeneti konnektorába és lassan, fokozatosan teljes fényerőig szabályoztuk. Döbbenten tapasztaltuk, hogy a lámpa a szabályozásnak megfelelően viselkedik, villogást egyik állásban sem láttunk. Ekkor valaki hirtelen ötlettől vezérelve leguggolt, kihúzta a földelt villásdugót - és 180 fokkal elfordítva visszadugta. Abban a pillanatban nagy pukkanás hallatszott, a konnektor környékén villanásnyi tüzijátékot láthattunk, s a belső tér egy része sötétbe borult. A lámpa csatlakozójának kihúzása, és a villamos energia ellátás visszaállítása után a kezem ügyébe eső csavarhúzóval dühösen a lámpának estem, s perceken belül megvolt az egész felfordulás oka: a nagy teljesítményű halogén izzó foglalatát - valószínüleg még a gyártáskor - figyelmetlenül erősítették fel a helyére, és az egyik vezeték a foglalat és a fémház közé szorult. Szigetelése egy idő után nem bírta a jelentős mechanikai és termikus igénybevételt, és a keletkező átvezetés okozta ezt a hatalmas galibát.
Mint az elején leírtam, állítólag a lámpákat nem sokkal korábban, valamilyen módon egytől-egyig megvizsgálták. De majdnem bizonyos, hogy lelkiismeretes, megfelelő szigetelés-, illetve átütésvizsgáló műszerrel végzett teszt kimutatta volna ezt az életveszélyes szerelési műhibát, mely ekkora gondot, költséget és munkát okozott a különböző szakemberek hadának.
