Szerelők közelről - Szél Imre egyéni vállalkozó
2004/12. lapszám | netadmin | 5038 |
Figylem! Ez a cikk 20 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Amint megszokhatták, Szerelők közelről rovatunkban olyan villanyszerelőket mutatunk be, akiknek élethelyzete, szakmai életútja bizonyos vonatkozásokban tipikusnak tekinthető, illetve éppenséggel egy-egy vetületben egyedülálló. Ez alkalommal Szél Imr...
Amint megszokhatták, Szerelők közelről rovatunkban olyan villanyszerelőket mutatunk be, akiknek élethelyzete, szakmai életútja bizonyos vonatkozásokban tipikusnak tekinthető, illetve éppenséggel egy-egy vetületben egyedülálló. Ez alkalommal Szél Imrét mutatjuk be, aki rendszeresen kritizálja, véleményezi szaklapunkat, témafelvetéseivel gyakorta hozzájárul a kiadvány témaválasztásaihoz.
A történelem viharai miatt Szél Imre családja előbb elszármazott az anyaországból a két világháború között, majd mintegy másfél évtizeddel ezelőtt költöztek át ismét Magyarországra Nagyváradról. Az érettségi és technikum elvégzése után az egyetemi tanulmányok lehetősége már nem volt adott a magyar fiatalember előtt, így nem tudta az általa vágyott szakmához, az elektronikus berendezések javításához szükséges magasabb végzettséget megszerezni. Számos más ok miatt is, tizennégy évvel ezelőtt átköltözött Magyarországra.
Debrecenben felkészültségi különbözeti vizsgát kellett tennie. Jelentős eltérések mutatkoztak ugyanis a két ország szabványrendszerében, csak egy harsány példát említve: a kábeleknél piros volt a fázis, kék a nulla, és fekete a földelés. A magyar szabványügyi rendelkezések átvételének igazolására igen tekintélyes mennyiségű anyagot kellett elsajátítani, csak így volt lehetséges, hogy erősáramú technikusi képzettségét elismerjék.
Az elhelyezkedés nem volt egyszerű feladat. Elsőként egy helyi termelőszövetkezetnél kapott állást, és egy biciklit, amellyel egész nap járta kisközségeket. Rövid idő elteltével felfigyeltek a munkájára, és nem volt nehéz felcsábítani Imrét Budapestre, hiszen akkori fizetése mindösszesen 4 710 Ft körül alakult. Ez már a ’90-es évek elejének magasságában sem biztosított megélhetést, muszáj volt váltani.
Nem sikerült azonban problémamentesen a beilleszkedés: a vadkapitalizmus időszakában Imre megjárta mindazon stációkat, amelyek csak érhetik a munkavállalókat. A munkát biztosító vállalkozó hol fizetett, hol nem, a felszerelés hiányos volt stb: mindenki ismeri ezeket az élethelyzeteket. Albérletben, bizonytalan léthelyzetben Imre természetesen a biztosra vágyott: öt évre elhelyezkedett a később már megszűnt Kábelgyárba.
A cég felszámolása, illetve vidékre való költöztetése után egy igen fontos lépcsőfok következett Imre szakmai karrierjében: elhelyezkedett a Ganz Kapcsoló és Készülékgyártó Kft-hez. Négy évet dolgozott itt villanyszerelőként, amikor lehetősége nyílt arra, hogy a cég fejlesztési osztályára kerüljön, a vizsgálati laborba.
Itt olyan közegbe került Imre, amely szakmai szempontból mai tudásbázisának alapját biztosította. Rengeteg olyan elméleti és gyakorlati ismeretanyag birtokába került, amely a későbbiekben az önálló és igényes szakmai munkavégzéshez nélkülözhetetlennek bizonyult. Mindezek ellenére ismét váltásra került sor: a fizetések nem követték az inflációs spirált, a megélhetés érdekében újat kellett kitalálni.
2003. márciusában Imre önálló villanyszerelési vállalkozást hozott létre. A kezdeti időszak nagyon nehéznek bizonyult: a legtöbb problémát a tanulási időszak alatt az önálló munkaszervezés okozta. Elmondása szerint Imre itt szembesült azzal először élete során, hogy önmagának kell az idejét beosztani, a feladatokat és ezek rangsorát meghatároznia. Megrendelők biztosítása, árajánlat készítés, munkaütemek kiosztása, anyagbeszerzés, számlázás és számlák befizetése, eszközök biztosítása: mind-mind egyedül az ő döntésétől függ. Idegen volt számára ez a nézőpont, idő kellett az elsajátításához.
Természetesen az első igen-igen komoly problémát az önálló megrendelői kör megszerzése jelentette: Imre nem kis büszkeséggel vallja, hogy mindent magának kellett felhajtania, azaz nem vett igénybe segítséget, nem ismerősökön keresztül jutott munkához. Saját maga járta be az adott területeket szórólapokkal, reklámanyagokkal, minden telefonhívásra azonnal reagált. Természetesen arra is volt példa, hogy egy-egy ilyen akciónak semmiféle eredménye nem lett, de az is előfordult, hogy tartós megrendelések származtak az "utcáról". Büszke arra, hogy mások segítsége nélkül érte el jelenlegi vállalkozói pozícióját.
Mai gyakorlatában elsősorban családi házas kivitelezések fordulnak elő, de kiemelendő, hogy nagyon sok esetben hívják Imrét "kárelhárításra". Ezen azt kell érteni, hogy igen nagy számban jelentkeznek olyan megrendelők, akik pórul jártak más "villanyszerelőkkel", kóklerekkel, és szeretnék újraszereltetni elektromos hálózatukat. Noha általában a szerelők azt mondják, hogy nem szorulnak hirdetésekre, telefonszámukat egyszerűen továbbadják a megrendelők, személyes tapasztalata szerint ez pusztán az erősen lenyomott áraknak tulajdonítható, nem az igényes szakmai munkának.
Imre számára rendkívül problematikus az a vállalkozói gyakorlat, amely szerint nem a munka minőségével, hanem egy végtelenített árversenyben az irreálisan nyomott árakkal versenyeznek a szerelők. De nem is lehet szó igazi versenyről: ha ő egy munkát bevállal például 150 e Ft értékben, egészen biztosan jelentkezik egy ismerős, akinek az ismerőse 60 e Ft-ért és két sörért elviszi a megrendelést. Az más kérdés, hogy a megrendelő is pórul jár, hiszen előbb-utóbb mégiscsak el kell készíttetni a munkát egy tisztességes iparossal, hiszen ilyen nyomott áron egyszerűen nem lehet műszakilag korrekt megoldásokat kivitelezni. Amikor pedig felhívják ismételt árajánlat-kéréssel probléma esetén, akkor még neki kell magyarázkodni, hogy mi mennyibe kerül és miért. Sérelmes az a helyzet, hogy egy kalap alá veszik kóklerekkel, és még neki kell magyarázkodnia... Neki, aki fényképekkel dokumentálja a munkafelvételi és munkaátadási állapotokat, minden munkafázist külön-külön dokumentál, a megrendelő részére komplett műszaki dokumentációt állít össze, nem akarja megspórolni a műszaki ellenőrt stb.
Tervei között szerepel egy kisebb kivitelező villanyszerelő csapat létrehozása. Bevallja, hogy nem mindenben tud megfelelni saját elvárásainak, szüksége lenne fiatal munkaerőre. Ugyanakkor nagyon magas elvárásokat kíván érvényesíteni leendő alkalmazottaival szemben, tisztában van azzal, hogy nem lesz könnyű a vállalkozás fejlesztése. Régi álom egy igazi szervizautó vásárlása, berendezése, és egy 24 órás szolgáltatás beindítása önálló vállalkozás formájában.
Mindez azonban csak elképzelés: mindennél fontosabb számára család egzisztenciális helyzetének javítása, a vállalkozás jelenlegi állapotának lassú, de biztos fejlesztése. A kóklerek ideje úgyis lejárt, az idő neki dolgozik...
