Központi porszívó, a mostohagyerek III.
2003/9. lapszám | Kucsera Mihály | 3502 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A villanyszerelők kiemelkedő szerepe ennek az új, telepített elektromos berendezésnek az elterjedésében az egyre elektronizáltabb háztartások, az „intelligens épületek” számának növekedésével várhatóan csak erősödik, ami indokolttá teszi a rendszer alaposabb megismerését. Az építési piac ingadozásától függetlenül a telepített rendszerek száma évről évre jelentősen növekszik. A becslések szerint napjainkban az igényes családi házak negyedébe-harmadába, valamint az emelt szintű társasházak növekvő hányadába kerül legalább előszerelésre a hálózat. Előző számainkban áttekintettük a központi porszívónak, ennek a villanyszereléssel párhuzamosan szerelendő 2"-os PVC csővezeték-hálózatnak a kialakulását, előnyeit és tervezési tudnivalóit.
A tervezési és szerelési szabályok mellett érdemes kitérni a kerülendő és a szerelés során gyakrabban előforduló hibákra és nehézségekre. A műanyagcső-szerelési beidegződések egyike, a PVC melegítése, illetve melegítéssel történő toldása, tilos! Az elágazások elhelyezésekor és kialakításakor tudatában kell lenni a növelt keresztmetszetben kialakuló turbulens áramlás veszélyeinek. Fő szempont, hogy a csomópontokban csökkenjen a turbulencia következtében keletkező fokozott szívóellenállás, illetve a szemétkirakódási és dugulásveszély. Egyidejűleg gondolni kell a karbantartás és dugulás-elhárítás lehetőségére is. A dugulásról tudni kell, hogy - a közhiedelemmel ellentétben - jellemzően nem valamely nagy méretű tárgy elakadása okozza, hanem általában egy illesztési hézagnál vagy esetleg bonyolult csomópontban keletkezik, és fokozatosan növekvő lerakódás következménye. Optimális esetben, de a gyakorlatban sajnos csak ritkán, megelőzésképpen már az ágidom megdöntésével vagy függőleges elhelyezésével biztosítható a csomópont gravitációs ürülése.
A hálózat karbantarthatósága a dugulás-elhárításon túl a tisztíthatóság érdekében is fontos. A porszívózás során felszedett szemétről hangsúlyozni kell, hogy jellemzően nem szemcsés, szervetlen por, hanem szálas szerkezetű és zömében szerves összetételű (hámsejt, szőrzet, háztartási vagy külső eredetű, növényi származású hulladékot vagy mikroorganizmusokat is tartalmazó talajtörmelék, szennyeződés stb.) A csőfal a használat során előbb-utóbb valamennyire óhatatlanul szennyeződik. Ennek valós mértéke a használat függvénye, de a szakszerűség mindenképpen megköveteli a legcélszerűbben átmosással végezhető tisztítás lehetőségének biztosítását.
A rendszer szívét alkotó központi porszívó berendezés körül talán a legnagyobb a tájékozatlanság, ami a megfelelő készülék kiválasztásakor válik különösen nyilvánvalóvá. A központi porszívó készülékek típusválasztására is érvényes az az általános szabály, hogy a választáshoz tisztázni, illetve segíteni kell rangsorolni a Vevő számára lényeges szempontokat:
- költség, ami jelentheti az egyszeri beruházási és folyamatosan felmerülő karbantartási (pl. porzsák) költséget,
- takarítási igény (száraz vagy vizes szívás),
- karbantartási igény, illetve a kezelés kényelme (kézi vagy a automatikus porleválasztás),
- teljesítmény,
- motorélettartam,
- kifúvott levegő tisztasága,
- zajszint.
A forgalmazó és kivitelező számára további lényeges szempont a várható meghibásodások és reklamációk jellege és mennyisége. A felsorolt szempontok a berendezés konstrukciója révén szorosan összefüggenek egymással. Döntően azonban a porleválasztás módja a meghatározó, ami minden más tényezőt befolyásol.
Alapvető természetesen az építtető anyagi lehetősége, ami minden egyéb mérlegelést korlátozhat.
A berendezés költségét befolyásolja a beépített motor típusa (trough-flow vagy by-pass) és mérete (átmérő, teljesítmény, turbinafokozatok száma), a porleválasztás módja, a készülék szolgáltatási színvonala (vezérlés, közvetlen csatlakozó), a készülékház kivitele (anyag, korrózióvédelem) és mérete (gyűjtőkapacitás), amelyekre a továbbiakban külön-külön részletesen kitérünk. A beszerzési ár mérlegelésekor érdemes felhívni a vevő figyelmét, hogy a gyári ajánlásnak megfelelő típus teljesítménye a hálózati szívóellenállás figyelembe vételével a szívófejen kb. egy átlagos porszívótól optimálisan (üres porzsákkal) elvárható szívóteljesítményt jelenti. A gyakorlatban azonban a használat során ez összehasonlítva mégis nagyobb teljesítményt eredményez. A központi porszívónál tapasztalható nagyobb szívóerő a kisebb belső ellenállásnak köszönhető. A hordozható porszívóknál a kisméretű porzsákban szinte a bekapcsolástól azonnal csökken a szívóerő, tehát a hasznos teljesítmény a használat során a névlegesnél lényegesen alacsonyabb, ami a porzsák telítődésével a tesztek alapján a típus függvényében akár nullára is csökkenhet.
A hasznos teljesítmény egy a szívóerő (mmvo azaz vízoszlop milliméterben kifejezett vákuum) és a légszállítási teljesítmény (l/s vagy m³/óra) adatokból képzett érték, ami az alapmodelleknél 300–400 W körül, a nagyobb teljesítményű vagy kétmotoros készülékek esetén 500–1000 W között változik. A motortípusra jellemző maximális értéket típusonként eltérő nyílásátmérőnél érik el. A nyílásátmérő a gyakorlatban a szívószerszám légáteresztő képességét jelenti. A központi porszívó forgalmazók által előszeretettel közölt maximális szívóerő (és légszállítási) értékek a laikus vásárló számára tulajdonképpen félrevezető adatok, hiszen a vevő nem tudja, hogy ezek csak a jelleggörbe 0 érték melletti két végpontját, szélső értékét jelentik, ami a használat szempontjából semmit nem mutat. A jelleggörbe középső szakasza, a szokásos szívófejek 15-21 mm közötti átlagosnak tekinthető szívónyílás-átmérője lehetne jellemző, de ténylegesen ez a számérték sem megfogható, sem nem viszonyítható a hétköznapi ember számára. A jól értesült vevő által összehasonlítani próbált maximális vákuumérték azért is félrevezető, mert a takarítási teljesítmény szempontjából a nagyobb vákuum a vastag szőnyegek, kárpitok miatt lehet fontos, tehát a mélységben történő szívás érdekében. Amerikában az alkalmazott építési mód mellet a burkolatok terén is az európaitól eltérő szokás uralkodik, az olcsóbb favázas szerkezettel együtt a padlószőnyeg is elterjedtebb, ami indokolja a nagyobb vákuum és a szintén elterjedt motoros forgókefés szívófejek népszerűségét. A nagyobb sima kőfelületek esetén célszerűbb a szívóteljesítményt a légszállítás növelésével fokozni, ami gyakorlatilag a kétmotoros készülékeket jelenti.
A háztartási kategóriájú vagy félprofesszionális rendeltetésű központi porszívókban alkalmazott motorok felépítése hasonlít a hordozható porszívókban alkalmazottéhoz. A szénkefés motor és a turbina egy testbe van építve, de jellemzőik jelentősen eltérnek. Túlnyomó többségük az amerikai LAMB-AMETEK márkajelzést viseli, alapvetően 5,7" vagy 7,2" átmérővel és 2 vagy 3 turbinafokozattal. A motorok egyik alaptípusa a "trough-flow" rendszerű, ahol a beszívott, szállított munkalevegő biztosítja a motor hűtését. Ezek a motorok finom szűrést igényelnek, különben nagyon lerövidül az élettartamuk. Hátrányuk a nagyobb karbantartási igény, amit viszont a hosszabb élettartammal meghálálnak.
A másik a "by-pass" rendszerű, ahol az oldalkivezetésű turbinák elvezetik a beszívott levegőt, és a motor hűtése kívülről történik. Ennek ellenére e típusnál is előnyös és lényegesen növeli az élettartamot, ha finom szűréssel rendelkezik. Amit viszont gyakran elhanyagolnak, hogy a külső hűtés következtében fontos a környezet tisztasága, mert a poros levegő a hűtés és a csapágyazás szempontjából egyaránt hátrányos, csökkenti az élettartamot. Poros környezetbe ezért inkább szűrős "trough-flow" rendszerű motor ajánlatos.
A minőségi készülékek, amelyek a vevőnek és a forgalmazónak is kevesebb gondot okozhatnak, mindenképpen a finomszűréssel is rendelkező típusok. Ezek az előnyök azonban csak gondos karbantartás mellet érvényesülnek, nem hanyagolható el a szűrők cseréje, tisztítása. A szénkefés motorok a gyári adatok szerint 700–1100 üzemóránként szorulnak a szénkefe cseréjére, ami a tényleges üzemelési fordulatszám függvénye. Az alkalmazás (szűrés és hűtés) függvényében válhat esedékessé a motor felújítása.
A laikus Vevő számára kidolgozott egyszerűsített ajánlások az alapterület és a csatlakozószám alapján adnak iránymutatást, de ezek nem vetnek számot az épület, illetve a hálózat nagyságával, jellegével. Márpedig a szintek száma és méretarányai határozzák meg a szívótávolságot, ami a pontos típusválasztás alapja. Ezek az adatok ráadásul az Amerikában megszokott 30 lábas (kb. 9 méteres) tömlőhossz alapulvételével érvényesek, tehát további eltérést jelenthet, ha eltérő tömlőhossz alapján készül a csatlakozó-kiosztás. Az ajánlásnál nagyobb teljesítményű készülék előnye részben az átlagnál nagyobb takarítási teljesítmény, részben a nagyobb dugulásbiztonság. A legtöbb félreértés a készülékek szívóteljesítménye körül keletkezik. A vevők a hordozható porszívóknál közölt névleges elektromos teljesítményhez próbálnak viszonyítani. Ez valójában a készülékbe beépített motor maximális, minden veszteség nélkül értendő elméleti teljesítménye, tehát gyakorlatilag a maximális áramfelvétel, de semmit sem mutat a takarítási szempontból mérvadó hasznos teljesítményből. A névleges teljesítményt a rendszer belső vesztesége, azaz a hordozható porszívóknál különösen a porleválasztás, míg a központi porszívónál a beépített szívóhálózat, valamint a hosszú, bordás felületű szívótömlő csökkenti jelentősen. A porszívó takarítási teljesítményét legjobban a wattban kifejezett hasznos szívóteljesítménnyel jellemezhetjük, amit – nem véletlenül – a hordozható porszívók gyártói legtöbb esetben nem is közölnek.
Közületi vagy ipari alkalmazásoknál, ahol hosszabb időtartamú folyamatos, akár napi több órás intenzív igénybevétel szükséges, a gyakori felújítási igény miatt inkább aszinkron motoros vákuumszivattyúval működtetett szívóberendezés célszerű, ami természetesen más árkategóriába tartozik. Ezek a berendezések már több takarító egyidejű kiszolgálását is megoldhatják.
