Számítógépes hálózatok villanyszerelési munkálatairól
2003/10. lapszám | netadmin | 3756 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Alkalmi rovatunkban ez alkalommal a villanyszerelés egy olyan határterületére kalandozunk, amely - sokak számára szerencsés, sokak számára szerencsétlen módon - egyre meghatározóbb tényezőjévé válik a szakmának: a számítógépes hálózatok összeszerelés...
Alkalmi rovatunkban ez alkalommal a villanyszerelés egy olyan határterületére kalandozunk, amely - sokak számára szerencsés, sokak számára szerencsétlen módon - egyre meghatározóbb tényezőjévé válik a szakmának: a számítógépes hálózatok összeszerelésének témakörére. Noha mostani írásunk csupán a hálózatok összeállításának megelőző, kifejezetten villanyszerelők által végzendő fázisára koncentrál, a piac diktálta tendenciák miatt is újra és újra érintenünk kell ezt a ma már nem is elhanyagolható témakört.
Először is azt érdemes kiemelni, hogy a számítógépes hálózatok villanyszerelési munkálatai jelentős mértékben megegyeznek azokkal a feladatokkal, amiket a szerelők más gyengeáramú hálózatok, így például riasztó-, tűzvédelmi vagy telefonhálózatok esetében látnak el. Külön csövezési munkát igényel, külön dobozokat szükséges elhelyezni, önálló kiállásokat kell biztosítani.
Falon kívüli szerelésnél a hagyományos bilincs-technikával kell eljárni, MŰI-es vagy MŰII-es csöveket használva, attól függően, hogy bel- vagy kültéri szerelésről van szó. Ugyanolyan módon 36 mm-es átmérőjű csövek kerülnek alkalmazásra, a nagyobb 48-as csövekbe ugyanis már nagyon nehéz behúzni 35-40 kábelt.
A fent már említett rack szekrényt tulajdonképpen egy elosztószekrényhez lehet hasonlítani. Ebben találhatók azok a számítástechnikai panelek, egységek, amelyekre a kábeleket csatlakoztatni szükséges. A vezetéket nem szükséges blankolni, speciális célszerszámmal kell a csatlakozásra előkészíteni: a szerszám úgy helyezi fel a vezetéket a csatlakozóra, hogy automatikusan eltávolítja a szigetelést. Megjegyzendő, hogy mód van arra is, hogy olyan panel kerüljön beépítésre a rack szekrénybe, amely a telefonos hálózatot is kezeli, így a kiépített hálózat egyúttal a telefonhálózatként is funkcionál. Természetesen ezeknek a beállításoknak az elvégzése már nem a villanyszerelő feladata. A kábel másik végére általában egy hagyományos, 65 mm-es szerelvénydobozt kell kiépíteni. Itt kétféle bekötési lehetőség kínálkozik. Egyfelől van olyan csatlakoztatási lehetőség a szerelvényen, mely szerint a vezeték csavaros elfordítással önmagát megblankolja és a késekig behúzza, másfelől célszerszámmal is rögzíthető a vezeték, a szerelvény hátoldalán kialakított késes csatlakozóban. A számítógépes hálózatoknál a csatlakozás nyolc érintkezős kialakítású.
Gyakori megoldás, hogy egy 65 mm-es szerelvénydobozhoz két UTP kábelt vezetnek, ezeket külön-külön csatlakoztatják a két szerelvényaljhoz, és ezt közös keretbe helyezik. Hasonlatosan a kétáramkörös (kbi102) kapcsolóhoz: két független rendszer kerül kiépítésre, mégis közös dobozban helyezik el az érintkezőket. Ezáltal csökkenthetők az anyagi költségek.
leggyakrabban alkalmazott vezeték a nyolceres UTP kábel. Régebben - kisebb igényű hálózatok esetében még mai is - a szerelők a KAT5-s kábelt használták: ez a megnevezés az adatátviteli sebességre utal. A korszerűbbnek számító, "KAT6E" megjelölésű vezetékek már képesek az 1 Gbit/sec adatátvitelre, ezért a megrendelők többsége már ezt követeli meg. A vezetékek kiválasztására is érvényes az a megállapítás, hogy mindig a megrendelő igényeit kell figyelembe venni. Azaz amennyiben az adott munka jelentős mennyiségű információ folytonos letöltését követeli meg, például nagy adatbázisokkal vagy programokkal való munkát, akkor az utóbbi vezetéktípus alkalmazása indokolt. Ellenben, ha az adott számítógép csupán a szerveren futó programokra csatlakozik rá a minimális saját információigénnyel, akkor elegendő a KAT5-ös kábel kiépítése. (A két kábel közötti különbség egyebek mellett a sodrás jellegében áll: minél sűrűbb, erősebb a sodrás, annál kisebb a kábel ellenállása, és nagyobb az adatvitel sebessége.)
A tervezésnél, és a kivitelezésnél egyaránt fontos szempont a kábel hosszúsága. Szakértők szerint maximum a 100 méteres távolságot érheti el a kábel hosszúsága a kiszolgáló és a terminál között, hosszabbító és erősítő nélkül. Ennél nagyobb méret esetén fellép az adatátvitel lelassulásának lehetősége. A kábel védőcsőbe húzása megfelel a szokványos villanyszerelési munkálatoknak. Falba süllyesztett kiszerelés esetén a hagyományos MŰIII 36 mm-es csöveket szokták alkalmazni a relatívan nagyobb mennyiségű kábel elszállítására. Számos szerelő számára nem fontos hangsúlyozni, mekkora jelentősége van az áthúzó dobozokban a megfelelő csővégződések kialakításának: a megfelelő vágás és sorjázás elhanyagolása ugyanis ahhoz vezethet, hogy behúzáskor a kiálló csődarabok fel- vagy elszakíthatják a kábelköpenyt, illetve az ereket vagy a szigetelést. Így zárlat alakulhat ki, illetve a szigetelési ellenállás megváltozása szintén befolyásolhatja az adatátvitelt. Ezen hibák utólagos javítása bizony nem kis tétel. (Ennek elkerülése érdekében, illetve a várhatóan nagy számú utólagos módosításra tekintettel sok vállalkozó akár a saját költségén is kiépít egy tartalék csövet.)
A szerelés az ún. rack szekrényből indul ki, innen futnak ki az egyes számítógépeket összekötő, illetve az ezeket a központi szerverhez kapcsoló vezetékek. A gépeket a vezetékezés három fajta rendszer szerint kapcsolhatja össze.
Sín- vagy bus-rendszer
Ebben az esetben az összes fogyasztó, pontos szakkifejezéssel élve terminál egyetlen vezetékre van felfűzve. Hátránya abban áll, hogy ha a hálózat egyik eleménél az információszolgáltatás valamely hiba folytán megszakad, az öszszes utána következő számítógép elveszti a kiszolgálást. Előnye viszont az, hogy a villanyszerelőnek csupán egyetlen vezetéket kell kiépítenie, tehát jelentős idő, és anyagmegtakarítás érhető el általa. (A legfőbb előnye persze abban áll, hogy nem kell rack szekrény, csak egy szerver számítógép.)
"Gyűrű"-rendszer
Nevéből adódóan arról van szó, hogy az egyes terminálokat ellátó vezetéket teljes körben kialakított vezetékre csatlakoztatják rá, tehát a sín-rendszerhez hasonlatosan a kapcsolódást biztosító vezeték a szerverhez érkezik vissza. Értelemszerűen ez a rendszer módot kínál arra, hogy egy terminál meghibásodása esetén a többi számítógép kiszolgálása zavartalanul folyhasson tovább. (Olyan ez, mint egy hagyományos, például világítási áramkör, csak az a különbség, hogy itt nem csupán a lehetőség adott, hanem két irányból is történhet az (információ-) betáplálás. (A legfőbb előnye megint csak abban áll, hogy nem kell rack szekrény csak egy szerver számítógép).
