Tűzjelző rendszerek
2003/3. lapszám | Stámusz Ferenc | 4169 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Automatikus tűzjelző rendszerek nélkül ma már nem épülhet fel egy irodaház, szálloda, kórház, iskola, üzletközpont, sportlétesítmény sem. Magán- házak építésénél is egyre gyakrabban merül fel igény ennek beszerelésére. A tűzjelző rendszerek kábelháló...
Automatikus tűzjelző rendszerek nélkül ma már nem épülhet fel egy irodaház, szálloda, kórház, iskola, üzletközpont, sportlétesítmény sem. Magán- házak építésénél is egyre gyakrabban merül fel igény ennek beszerelésére. A tűzjelző rendszerek kábelhálózatának és tartószerkezetének kiépítése általában a villanyszerelők feladata. A munkák könnyítése végett ebben cikkemben röviden bemutatnám a tűzjelző rendszereket és részegységeit.
Kezdjük a rendszerek ismertetését az érzékelők bemutatásával, mert ezek határozzák meg a legjobban azt. A tűz során égéstermékek keletkeznek, hő- és fényenergia szabadul fel. A tűz detektálásánál is az előbb felsorolt jelenségeket tudjuk észlelni.
A legelterjedtebb érzékelők a füstérzékelők, mivel a tűz kezdeti szakaszában általában először füst keletkezik. A tűz legkorábbi felismeréshez ez az érzékelő a legalkalmasabb, de nem hagyható figyelmen kívül az, hogy vannak füst nélkül égő anyagok (pl. alkohol), ahová más típust kell szerelni. A füstérzékelők kiszorulóban levő fajtája az ionizációs füstérzékelő, melynek kamrájában kis aktivitású radioaktív izotóp ionizálja a levegőt. A kamrába bejutó füstrészecskék gátolják az ionok mozgását, így az ionizációs áram csökken, ezt érzékelve vált ki jelzést. Előnye, hogy nagyon sok fajta anyag égésénél keletkező füstökre érzékeny, de egyben a hátránya is, mert magas páratartalomnál, forrasztásnál, hegesztésnél keletkező gázokra is jelez, valamint a benne levő izotóp miatt tárolásánál, szállításánál, illetve megsemmisítésénél szigorú előírásoknak kell megfelelni (nagyon megnöveli a költségeket). A füstérzékelők napjainkban legelterjedtebb fajtája az optikai (pontszerű fényszóródás elvén működő) füstérzékelő. A kamrában lévő infra adó és vevő úgy van elhelyezve, hogy a kibocsátott infravörös fény normál körülmény között ne jusson el a vevőbe. A kamrába bejutó füstrészecskékről visszaverődő fényt detektálja a fényérzékeny vevőegység, mely elektromos jeleket előállítva jelzést vált ki. Az optikai lézeres füstérzékelőkben monokromatikus infravörös fényt kibocsátó lézer-diódaadót helyeznek el, és az ebből kijutó fénysugár egy speciális, optikai erősítőként működő tükörcsatorna előtt halad el. A füstrészecskék miatt keletkező fényszóródás fényudvar jelenséget okoz, melyet a fényérzékelő már lát, és a sugárzással arányos elektromos jel előállításával jelzést vált ki. Kisebb méretű és kevesebb mennyiségű füstrészecskére is jelez, így nagy értékű területek védelménél ajánlott (pl. szerverszoba, irányító vezérlőtermek, stúdió, trezor). Az előbb bemutatott pontszerű füstérzékelőket minden 60 m2 helyiség mennyezetének közepére kell elhelyezni úgy, hogy ne legyen 50 cm-nél közelebb légbefújó vagy elszívó berendezéshez, világító testekhez, egyéb építészeti tárgyakhoz. Nagy termekben minimum 60 m2-ként kell egy-egy érzékelőt elhelyezni, maximum 9-10 méter magasságban. Nagy belmagasságú csarnokok hatásos tűzjelzésére fejlesztették ki a fényelnyelés elvén alapuló optikai vonali füstérzékelőket, melyek egy adó- és egy vevőegységből állnak. Az adóból kibocsátott infravörös fény közvetlenül a vevőegységbe jut, a térben megjelenő füst elnyeli a fény egy részét, a jelszint csökkenése riasztás jelzést vált ki. Amennyiben a fény egyáltalán nem jut el a vevőig (valamely tárgy takarása vagy műszaki hiba miatt), hibát jelez a központi egység felé. Napjainkban az adó- és vevőegységet egy tokba építik be, és a szemben lévő falra fényvisszaverő prizma kerül. Így lényegesen egyszerűbb a szerelés és a karbantartás is.
|
Az automatikus érzékelőket a vizsgált jellemzők alapján négy csoportra osztjuk: Érzékelési tér szerint három csoportra: A vizsgált állapot szerint szintén három csoportra: A tűzjelző rendszereket elemei alapján három nagy csoportba osztjuk: |
védett terület hossza általában 10 métertől 100 méterig terjed, szélessége nagy belmagasságnál kb. 10-15 méter, tehát akár 1500 m2-t is lefedhet egy érzékelő. Tesztelni, ellenőrizni a távkezelő egységéről is lehet, melyet a vevő alá, 1,5 méter magasságba kell elhelyezni. Nagyon poros, szennyezett, füsttel vagy gőzzel járó helyekre (konyha, kazánház, garázsok), vagy füst nélkül égő anyagokat tartalmazó helyiségek védelme esetén ajánlott pontszerű hőérzékelőt elhelyezni. Két fajtáját különböztetjük meg, a fix hőmérséklet-érzékelőt, mely egy meghatározott hőmérséklet elérésekor, illetve a hősebesség-érzékelőt, mely egy meghatározott sebességű hőmérséklet-emelkedéskor jelez (pl. 10 0C 1 perc alatt). A fix, más néven hőmaximumérzékelőkben vagy termosztátok (bimetál, korongtermosztát), vagy thermoelektromos érzékelőelem található. A hősebesség-érzékelőkbe ez utóbbiból kettőt helyeznek el. Az egyik termisztor ellenállás közvetlenül a külső környezettel érintkezik, a másik egy izolált térben helyezkedik el, hídkapcsolásban. A hirtelen ellenállás változásnál a híd kiegyenlítettsége felborul, és jelzés keletkezik. Ezen érzékelők alkalmazásának legnagyobb hátránya, hogy nagyon későn- a tűz elterjedésekor jelez csak, és 5 méter szerelési magasság felett nem hatásos. Nagy értékek vagy különösen tűzveszélyes anyagok tűz elleni védelménél lángérzékelők alkalmazása javasolt (pl. alkoholtároló raktárak). A láng a látható fénynél nagyobb infravörös, és kisebb ultraibolya hullámhosszú sugarakat bocsát ki, melyek detektálhatóak. Ebből kifolyólag két fajta lángérzékelőt különböztetünk meg: UV-t és infravöröset. Mindkét fajta érzékelő szűrőkön keresztül, mint egy kamera figyeli a teret, és a megfelelő hullámhosszú fény megjelenése esetén jeleznek. Ezek az érzékelők meglehetősen drágák, de speciális esetekben ez az egyetlen megfelelő megoldás. Meg kell említenünk, hogy vannak lineáris hőérzékelők (olvadó kábelek, rézcsöves pneumatikus érzékelők) és aspirációs (mintavételezős) füstérzékelők, melyek egy csőhálózaton keresztül szívják be a levegőt, és a benne levő füstrészecskék észlelésekor jeleznek. Multiszenzoros érzékelők például a hőérzékelővel kombinált füstérzékelők. A legújabb fejlesztések az égéskor keletkező gázok érzékelése felé haladnak, de hazánkban ezekre a fajta érzékelőknek szerelésére még nincs hatósági engedély. Az automatikus érzékelők mellett kötelező kézi jelzésadók elhelyezése, melyen az épületben tartózkodók tűzriasztást indíthatnak. Ezeket a menekülési útvonalakon jól látható helyre kell elhelyezni 1,4-1,6 méter magasságba.
