Múlt és jövő: EIB-technika a Sándor-palotában
2003/3. lapszám | netadmin | 3172 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A Sándor-palota leendő funkciójából és műemlék jellegéből következett az az igény, hogy olyan gazdaságos üzemeltetést lehetővé tevő felügyeleti rendszert alakítsanak ki, amelynek telepítése minimális faláttöréssel, vezetékezési feladattal és tűzterhe...
A Sándor-palota leendő funkciójából és műemlék jellegéből következett az az igény, hogy olyan gazdaságos üzemeltetést lehetővé tevő felügyeleti rendszert alakítsanak ki, amelynek telepítése minimális faláttöréssel, vezetékezési feladattal és tűzterheléssel jár. Erre a feladatra kiváltképpen megfelel az EIB-technika, hiszen egyetlen sodrott érpáron keresztül nagyon sok rendszert lehet egyesíteni úgy, hogy a szabályozás kiépítése nem von maga után kiterjedt telepítési munkálatokat.
A Sándor-palotában az EIB-technika segítségével elsősorban a világítás-, árnyékolástechnikai és klíma rendszerek vezérlése történik. Ez konkrétan az irodákban, a közlekedő helyiségekben, a speciális, műemlék jellegű termekben telepített világítástechnikai berendezések, árnyékolók és fan-coil készülékek irányítását öleli fel. Az EIB-rendszerben állapotvezérlés működik: pl. az adott térhez igazodó világítási állapotot, amely adott esetben igen sok áramkör megfelelő kapcsolását jelenti, a kezelőszemélyzet egyetlen utasításával el lehet érni az előre telepített program segítségével. Így például egy takarék-, vagy dísz-kivilágítási funkció, amelynek megvalósításához számos világítótest és árnyékolástechnikai eszköz együttes és egyidejű vezérlése szükséges, a kezelő vagy a diszpécser egyetlen parancsával létrehozható.
Az árnyékolástechnikai berendezések irányítása az intézmény minden termében szintén EIB-rendszerrel történik: értelemszerűen összhangban a világítástechnikai berendezések működtetésével. Ezen túlmenően, szintén EIB- irányítás alá kellett vonni az egyedi fűtés-, hűtésszabályozási feladatokat is. Tekintettel az épület funkciójára és a benne található festmények és anyagok, például a textíliák nagyfokú érzékenységére, fontos igény mutatkozott az egyedi helyiség-hőmérséklettel és a páratartalommal kapcsolatos légminőségi paraméterek megtartására, beállítására. A felszerelt hűtő-fűtő berendezések, az ún. fan-coilok szabályozása tehát szintén az EIB által valósul meg, méghozzá úgy, hogy a készülékekben egyaránt található vízoldali vezérlés a szelepeken keresztül és légszabályozás a háromfokozatú ventilátorok által. A rendszer további részeként került megvalósításra egyes kontaktusoknak a felügyelete: az adatgyűjtés nyomán nyert információk egy grafikus kezelőfelületen jelennek meg, így lehetőséget teremtenek a diszpécser számára a közvetlen beavatkozásra indokolt esetben. Ezen felül, meg kell említeni az épület energiaellátását vezérlő, ellenőrző, illetve minimalizáló utasításokat is: az ABB Kft. által szállított, erősáramú elosztókba telepített berendezések nemcsak az energiafelhasználás szintjét mérik és irányítják, hanem itt történik az életvédelmi funkcióval telepített egyes készülékek folytonos ellenőrzése is. Említést érdemel ezen kívül a túlfeszültség-védelem és a tűzvédelmi lekapcsolások integrálása az EIB-rendszerbe. Szinte egyedül a behatolás- és vagyonvédelem jelent kivételt: az intézmény funkciójából következő magas szintű biztonsági követelmények miatt ez önálló rendszerként lett telepítve.
A teljes EIB-rendszer megjeleníthető grafikus módon az előbb említett kezelőegységen: itt könnyen áttekinthető és nyomon követhető az épület teljes alaprajza azokkal a szimbólumokkal együtt, amelyek által részben aktív módon be lehet avatkozni az épület működésébe, részben információkat lehet gyűjteni, például az aktuális hőmérsékleti viszonyokkal kapcsolatban. A rendszer osztott intelligenciájú, ami azt jelenti, hogy a grafikus kezelőpanel - számítógép - segítsége nélkül is biztosított az irányítás, ellenben ez utóbbi ad módot például a naplózás lehetőségére, azaz az adatok utólagos visszaolvasására és elemzésére. Noha a rendszer működését nem a számítógép irányítja, adva van a lehetőség, hogy segítségével az egyedi kívánságoknak megfelelően a rendszer paramétereit át lehessen programozni, vagy a működésbe be lehessen avatkozni.
Hogyan lehetséges ilyen számos funkció-együttes irányítása? Az EIB-rendszert eseményvezéreltnek lehet minősíteni. Ez a megállapítás a következőt jelenti egy gyakorlati példán bemutatva: a hagyományos villanykapcsoló kezelésekor, amikor a világítási kapcsolón megnyomjuk a kezelőfelületet, létrejön egy második esemény magán a készüléken belül, azaz zárunk egy áramkört, s a két esemény egy mechanikus kapcsolaton keresztül függ össze. Ez az EIB megoldása szerint úgy történik, hogy szétválasztom a kezelőfelületet a beavatkozó felülettől (a beavatkozó felület akár külön készülék is lehet), s a mechanikus kapcsolatot felváltja egy logikai kapcsolat (távirat a buszon - sodrott érpáron), ezzel történik meg az utasítások továbbadása. Az első esemény, egy parancsgomb megnyomása, létrehoz egy táviratot, tehát végül is egy információt, amely a kiépített hálózaton "elmegy" a megfelelő berendezésig, s itt kiváltja a második eseményt - a vonatkozó relé kapcsolását. A másik fontos kiemelendő szempont az EIB-rendszerek működésével kapcsolatban az, hogy minden kezelőegység, tehát az érzékelők és a beavatkozók is, ugyanazon intelligencia szinttel rendelkeznek: ez azt jelenti, hogy minden berendezésbe ugyanazt az elektronikát, mikrokontrollert telepítették, s attól függően, hogy éppen milyen program végrehajtására kerül sor, úgy válnak redőnyvezérlővé vagy fűtésszabályozóvá stb.
Az EIB-rendszert azért nevezik busz- rendszernek, mert a számítástechnikából ismert "bus" típusú adatátvitelt és kommunikációt használja: a táviratokon keresztül valósítja meg a különböző utasításokat. Ennek a rendszernek a topológiai felépítéséről annyit érdemes röviden megjegyezni, hogy egy vonalon 64 készülék helyezkedhet el, amennyiben pedig bonyolultabb rendszer telepítésére kerül sor, akkor több vonal párhuzamos kapcsolására nyílik mód. A vonalakon különböző szűrők helyezkednek el, amelyek egy tartományba kapcsolják a rendszert: 15 vonal található egy tartományon belül, s az egész rendszerbe 15 tartományt lehet kialakítani. Így mintegy kb 14 000 buszkészülékből álló rendszert lehet kiépíteni a mai technikai szint mellett. A világon található legnagyobb EIB-rendszer a frankfurti Commerzbank, itt körülbelül 9800 készülék van hálózatba integrálva. Magyarországon ipari vonatkozásban az Audi győri gyára jelenti a legnagyobb rendszert, ide közel 1500 készüléket telepítettek; intézményi vonatkozásban pedig a Magyar Nemzeti Múzeum emelkedik ki 800 integrált berendezésével. A Sándor-palotában megvalósult az EIB-rendszerre jellemző nagyfokú kompatibilitás és variabilitás: különböző gyártók berendezései lettek közös rendszerbe illesztve a kivitelezés során. A tervezés előkészítésében az ABB Kft. és a Lexicor Kft. szakemberei, míg a telepítésben és az üzembe helyezésben az ABB Kft. és a Középületépítő Rt. közösen jártak el. Itt történetesen 400 EIB-készülék került beépítésre, amely nagyságrendileg 3800 logikai címet kezel, és körülbelül 1500 önálló épülettechnikai funkciót irányít. Pontos számokat azért nem lehet mondani, mivel egy-egy áramkörön több kapcsolás, több utasítás is megvalósulhat. Magának a rendszernek a megtervezése körülbelül egy hónapot vett igénybe. A kivitelezési munkastádium szintén igen rövid időt ölelt fel, hiszen a kiépítés nem igényel a villanyszerelőktől speciális felkészültséget, ellenben annál nagyobb fegyelmezettséget. A munka lényegi része tulajdonképpen abban állt, hogy fel kellett állítani az egyes funkciók azon logikai rendjét, amely aztán a számítógépes programban "öltött testet".
Fontos kiemelni, hogy a rendszer lelke, az egyes funkciók integrálása magyar szellemi termék: noha maga a technika külföldről származik, mégis, erre az épületre való alkalmazása magyar mérnökök szellemi teljesítménye.
