Az infra-és rádióhullám vezérlésű kapcsolókról
2003/5. lapszám | netadmin | 4971 |
Figylem! Ez a cikk 23 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Ma már meglehetősen sok szerelő alkalmazza a címben megjelölt szerelvényeket, mégsem tűnik haszontalannak a szóban forgó termékek vázlatos bemutatása. "Keresetlen szavakban" olyan ismereteket kívánunk feleleveníteni, amelyek feltehetőleg már elterje...
Ma már meglehetősen sok szerelő alkalmazza a címben megjelölt szerelvényeket, mégsem tűnik haszontalannak a szóban forgó termékek vázlatos bemutatása. "Keresetlen szavakban" olyan ismereteket kívánunk feleleveníteni, amelyek feltehetőleg már elterjedtek a szerelők egy része között, de még sokaknak nyújthatnak új ismereteket, másfelől, ezeken az oldalakon nem törekszünk a szabatos szakmai megszólalásra, ehelyett inkább a szakterület iránti érdeklődést kívánjuk felkelteni.
Az infra- és a rádióhullám irányítású kapcsolók működését legegyszerűbben úgy képzelhetjük el, mint a televízió és a távirányító kapcsolatát, tehát alkalmazásuk legszembetűnőbb előnye, hogy telepítésükkel a vezetékezés munkafázisa megszűnik. Ha valamilyen utasítást adnak ki, a vezérlő helyeken lévő készülékek (érzékelők) egy-egy kódolt rádiójelet küldenek el, és azok a beavatkozók, amelyeknek a parancs szól, az erősáramú hálózaton végrehajtják az utasítást (pl. egy világítás felkapcsolása). Egy vezérlő természetesen egyszerre több készüléket is vezérelhet, és fordítva, egy készülék több helyről is vezérelhető. Ezáltal tetszőleges logikai kapcsolások alakíthatók ki, és ha a kívánt vezérlési feladatok megváltoznak, akkor ezt egy újabb beállítással, a falak vagy kábelek megbontása nélkül megvalósíthatjuk.
Az infravezérlésű kapcsolóknál az a helyzet a legkényelmesebb a szerelő számára, amikor olyan szerelvényt választ ki a megrendelő, amely kompatibilis a korábbi szerelvény dobozával. Ebben az esetben a szerelő feladata kimerül a régi kapcsoló kivételében és az új behelyezésében, a beüzemelési tanácsok megfogalmazásában. Tekintettel arra, hogy a nullvezető sok esetben a fogyasztónál kerül elvezetésre, a beszerelés komoly szakmai kihívást nem jelenthet. Arra azonban fel kell hívni - többek között a megrendelőnél is - a figyelmet, hogy ezek a kapcsolók burkolatuk alatt általában egy kis biztosítékot rejtenek: például amikor az izzókban megszakad a szál, meglehetősen nagy áramlökés éri a rendszert, és a finom elektronikák ezt nem tudnák elviselni a biztosíték hiányában. Amikor tehát ezek a kapcsolók elromlanak, először ezeket kell ellenőrizni, cseréjük könnyen végrehajtható. Mindenképpen fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a kiviteltől függően az infra- vezérlésű kapcsolók hagyományos társaiknál 5-ször, tízszer többe is kerülhetnek.
Fontos tudnivaló, hogy kaphatók olyan termékek, amelyek kizárólag saját protokollal ellátott távirányítóra reagálnak csupán, és olyanok, amelyek más távirányítók jelét is képesek fogni. Akár előnyként, akár hátrányként, mindenesetre erre fel kell hívni a megrendelő figyelmét. Amikor például különösen szóródik a lakásban a fény, célszerű arra gyanakodni, hogy a TV-irányítón kiadott utasításra - pl. csatornaváltás - a kapcsoló is reagál. Persze a gyártók már ezzel a veszéllyel is számolnak: egyes termékek már működésbe lépésük előtt csipogó hanggal jelzik reakcióképességüket, s csak ezután hajtják végre az aktuális utasítást. A két termékkategória között nyilvánvalóan a felhasználási terület dönthet: míg egy családi otthonban célszerű a bármely irányítóra reagáló terméket beszerelni, addig egy oktatási helyiségbe vagy irodaházba célszerűbb a csak saját protokollt használó kapcsolókat beépíteni.
Meg kell jegyezni, hogy egyes termékeket úgy alakítottak ki, hogy nem a kapcsolók hagyományos helyén találhatók meg, hanem a fogyasztó szeme elől elzárva, például egy kapcsolószekrényben. Ebben az esetben az infrajel vétele egy szenzorral történik. A szenzor a jelet egy kábelen keresztül a vevőegységbe továbbítja, amely lényegében elvégzi a kapcsolást vagy a fényerő-szabályozást. Noha ennek a kivitelnek az ára még magasabb, itt már sor kerülhet a különböző funkciók ötvözésére, azaz több áramkör kapcsolására vonatkozó utasítások feldolgozására. A többcsatornás infrajel távirányítóval egyszerre számos feladatot ki tudunk jelölni (példa: egy irodaház speciális jellegű, a napszakot, munkaszituációt stb. figyelembe vevő megvilágítása).
Újabb fejlesztésnek számít a rádióhullám távirányítás és szabályozás célú alkalmazása. Ezek a távirányítók és a hozzá kapcsolódó berendezések 433 MHz-en működnek, amely frekvencia köztudottan szabadon felhasználható (engedély nem szükséges működtetéshez). Számtalan rádióhullámos készülék működik tehát ezen a frekvencián, más-más protokollal, tehát nem zavarják egymást (pl.: autóriasztó, kapuautomatika).
Olyan alacsony teljesítményen működnek ezek a készülékek, ami a mobiltelefonok sugárzásának csupán a töredéke: egészségkárosító hatásukkal így nem kell számolni. Ez a kis teljesítmény azonban elegendő ahhoz, hogy legkevesebb 35-50 méteres hatáskörzetet alakítsanak ki. Méghozzá úgy, hogy nem kell a jeladást a szenzor felé pozicionálni: míg az infravezérlésnél bizony fontos, hogy merre irányítjuk a távirányítót, addig erre a rádióhullám esetében nincs szükség. Ez módot ad arra, hogy akár szobákon keresztül is végrehajtsunk kapcsolásokat, illetve - kerti partikra gondoljunk - a kertvilágítást tetszőleges módon irányíthassuk.
Akárcsak az infravezérlésnél, itt is megtalálható kétfajta kivitel: az, amelyiket a hagyományos kapcsoló helyére kell beszerelni, és az, amelyiket elosztóban vagy álmennyezetben szerelnek be. A fali egység a legtöbb gyártónál szintén úgy lett kialakítva, hogy megmarad a helyben kapcsolás lehetősége is. Az elosztóba helyezett "szenzor" ebben az esetben egy kis antenna, amelynek az a feladata, hogy a nagyobb kiterjedésű fémtárgyak vagy vasbeton elemek ellenére is biztosítsa a jelek vételét. (A tervező figyelmét mindenesetre érdemes felhívni arra, hogy egyes objektumok árnyékolhatják a rendszert.) Amikor nagyobb távolságokat kell áthidalni vagy erős árnyékolás lép fel, természetesen erősítőket is lehet alkalmazni. Többszintes családi háznál előfordulhat, hogy a födém olyan erős kialakítású, hogy árnyékolja a rádió-táviratokat, ilyen esetben az emeletekre erősítőket kell felhelyezni.
A rádiós jeladók között találunk olyanokat, amelyek felépítésükben hasonlóak az infrás készülékekhez, de értelemszerűen hiányzik belőlük az infra led: kis rádióadó található bennük. Ellenben már jelen vannak a piacon az első pillantásra egy egyszerű kapcsolóhoz hasonlatos kivitelek is. Ezek előnye az, hogy bárhová elhelyezhetők, például modern irodaházak üvegfalára, üvegajtajára, s vezetékezés nélkül sok-sok áramkör irányítható általuk. A rendszer magasabb árfekvése akkor tűnik kifizetődőnek, ha több áramkör működtetése indokolt ezzel az eljárással. A legkorszerűbb rádiós rendszernél a zárlat- és túlterhelés-védelem már beépített.
