Hosszan tartó néhány perces munka
2003/5. lapszám | F. I. | 3139 |
Figylem! Ez a cikk 23 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Rovatunkban eddig jórészt olyan publicisztikákat közöltünk, amelyek a villanyszerelés műszaki oldalára fókuszáltak. Jelen lapszámunkban egy személyes történetet adunk közre, amely elsősorban nem a benne megfogalmazott szakmai ismereteket helyezi előt...
Rovatunkban eddig jórészt olyan publicisztikákat közöltünk, amelyek a villanyszerelés műszaki oldalára fókuszáltak. Jelen lapszámunkban egy személyes történetet adunk közre, amely elsősorban nem a benne megfogalmazott szakmai ismereteket helyezi előtérbe, hanem egyfelől a villanyszerelőket munkájuk során kísérő veszélyt kívánja tudatosítani, másfelől az ennek kivédésére szolgáló tartós figyelem fontosságát nyomatékosítja. Tanulságként megelőlegezhető az a megállapítás, hogy a villanyszerelés bármely ágában, bármely rutinfeladat ellátása közben folyamatosan készen kell állni a veszélyes és váratlan helyzetek elkerülésére.
Az 1960-as évek elején néhány éves gyakorlattal bíró villanyszerelőként egy fémfeldolgozó gyárban dolgoztam. A villanyszerelő csapat a gyár műszakaihoz igazítva adott ügyeletet a folyamatos termelés érdekében. Az éjszakai műszakban általában kevesen dolgoztak, így csak egy villanyszerelő ügyelt. Egy alkalommal éppen én voltam az ügyeletes, amikor reggel a porta épületéből a váltással foglalkozó portások értesítettek, hogy a porta épületegyüttes egy részében nincs "villany". Sürgettek, hogy a hibát minél előbb javítsam ki, mert közeleg a délelőtti nagy műszak kezdete, és sok dolguk lesz a beléptetéssel.
A hiba-bejelentésre a fa szerszámos ládámat, a kézilámpát és egy szintén fából készült kettős létrát magamhoz véve a portaépülethez mentem. Tudtam, hogy az épület mely részében van a főelosztó elhelyezve. A helyiségbe belépve örömmel észleltem, hogy a helyiségvilágítás működőképes. Az épületegyüttes 500x600 mm fémlemez szekrényből készült főelosztója a kb. 3,5 m magas helyiség egyik sarkában, közvetlenül a mennyezet alatt volt felszerelve. A több áramkörös főelosztó bakelit lapra szerelt, hátsó csatlakozású D rendszerű biztosító aljzatokból volt összeállítva.
A kettős létrát a lemezszekrény alá állítottam, majd a létráról a kb. vállmagasságomban lévő szekrény kissé nehezen nyíló ajtaját jobb kezemmel fogva nyitottam ki, amikor a szekrényből a fejem irányába kibukott az elosztó tábla. Erre az eseményre bal kezemmel ösztönösen a táblához kaptam, bal kezem négy ujja a tábla mögé került. Éreztem, hogy a tábla mögött a mutató ujjam középső része az egyik biztosító aljzat csatlakozó csavarjához ér. Ezzel a fém ajtót fogó jobb kezemen és a táblát fogó bal kezem kezemen keresztül áramkörbe kerültem. Az áramkörből akaratom ellenére semmilyen erőfeszítéssel sem tudtam kiszabadítani magamat. Tudatában voltam annak, hogy milyen veszélybe kerültem, görcsösen feszültek izmaim, tudatom lassan elhomályosult, majd elvesztettem az eszméletemet. Nem tudom, mennyi idő eltelte után, arra eszméltem, hogy a létre alján oldalra dőlve fekszem, és égett bőrszagot érzek. Lábra álltam, bal kezemre nézve megláttam, hogy mutató ujjam közepétől a körmöm oldaláig erősen hólyagos és elszíneződött. Erőt véve magamon, remegő lábakkal a létrára ismét felmásztam, a lógó elosztó tábla hátsó részét megszemlélve láttam, hogy az egyik szélső biztosító aljzat és a mellette lévő másik aljzat csavarjánál égési nyomok és bőrfoszlányok vannak. Kiderült, hogy bal kezem mutató ujja a görcsös összehúzódás hatására a két különböző fázisban lévő aljzat csatlakozó csavarjához ért. Az ujjamon átfolyó zárlati áram kiolvasztotta a szélső aljzatban lévő 4 A-es biztosító betétet, ezzel kiszabadultam az áramkörből, és leestem a létráról. Átgondolva helyzetet, ez volt a szerencsés! A főelosztó feszültségmentesítése után az elosztó táblát helyére rögzítettem a szekrény alján megtalált csavarokkal, a korábban és a baleset miatt kiolvadt betéteket kicseréltem, ezzel az egyszerűnek tűnő munka kb. 45 perc elteltével véget ért.
E szerencsés esettel kapcsolatban meg kell állapítani a következőket:
• A balesetet egyértelműen az okozta, hogy a főelosztó berendezésben egy korábban dolgozó szerelőtársam nem rögzítette az elosztó táblát. Az ajtó kinyitásával a tábla mögötti rugalmasan feszülő vezetékek kibuktatták az elosztó táblát.
• Magam is hibát követtem el, mert nem voltam eléggé körültekintő és óvatos.
• Hibát követtem el azzal is, hogy az egyszerűnek látszó munkához nem hívtam oda az egyik portást.
• Hibát követtem el később is, amikor nem fordultam orvoshoz.
