Magyarország 2003
2003/6. lapszám | Szemán Róbert | 2915 |
Figylem! Ez a cikk 21 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az alábbiakban testvérlapunk, a Víz-, gáz-, fűtéstechnika főszerkesztőjének vitaindító publicisztikáját adjuk közre, amely a négyéves múltra viszszatekintő kiadvány áprilisi számában jelent meg, abból a megfontolásból, hogy az írásban megfogalmazott ...
Az alábbiakban testvérlapunk, a Víz-, gáz-, fűtéstechnika főszerkesztőjének vitaindító publicisztikáját adjuk közre, amely a négyéves múltra viszszatekintő kiadvány áprilisi számában jelent meg, abból a megfontolásból, hogy az írásban megfogalmazott észrevételek és probléma-felvetések nem csupán a gépész szakmát érintik, hanem a villanyszerelő vállalkozók napi munkavégzését is.
Tisztelt olvasóink valószínűleg észrevették, hogy lapunk (a Víz-, gáz-, fűtéstechnika, a szerk.) hangvételében változás állt be az utóbbi időben, és ez nem csak a formai megújulásnak köszönhető. Magam és szerkesztő kollégáim számtalan levelet, felvetést, kérdést kapunk, melyben választ, segítséget kérnek tőlünk különféle problémákban, ügyes-bajos dolgokban. Míg egy éve a szakmai témák voltak előtérben, manapság inkább a magyar bürokrácia, jog, jogbiztonság és az EU-csatlakozás körülményei érdeklik legjobban az épületgépész kollégákat. E cikk megírása előtt sokáig gondolkodtam azon, hogy tudnék szakmai jelleget kölcsönözni gondolataimnak, hiszen mégiscsak szakmai lapról van szó, de végül feladtam ebbéli próbálkozásaimat. Lehet, hogy sokakat megbántok, de kérem, fogadják megértéssel erőteljesebb kitételeimet.
Hogy mi a baj Magyarországon? Talán az, hogy nincs jogbiztonság és törvény előtti egyenlőség. Példát is hozok! Egy családi tulajdonú, kivitelezéssel foglalkozó bt. megkapta egy 100 lakásos társasház gépész kivitelezési munkáit. Örültek, boldogok is voltak egészen addig, míg a munkák kifizetése szép lassan csúszni kezdett. Ígéret ígéret hátán, de végül csak összejött 12-13 mFt tartozás, melyet nem óhajtottak vagy tudtak kifizetni a megrendelők. A beruházó, aki a telek és az épület tulajdonosa, lerázta magáról a tartozást, hiszen ő csak a generálkivitelezővel volt "jogviszonyban", és hiába a bt. tulajdona a beszerelt radiátor, csővezeték stb., azt onnan el nem vihette: megfenyegették, hogy az már önbíráskodás lenne, és biztos rendőrségi ügy lesz belőle!! Az senkit nem érdekelt, hogy a generálkivitelezői díjból már látszott: a végén valakik (az alvállalkozók) nem lesznek kifizetve, hanem szabályszerűen és törvényesen meglopják őket. Hiszen a bt. mit tehet? Esetleg felszámolást indít. Mit lép a generál? Megreklamálja a számlát, pedig a teljesítéssel nem is lehet gondja - a rendszer működik, a lakásokat átadták, a lakók fizettek! Bíróság a vége, és innen a bt. keresztet vethet a követelésére. Jogerős ítélet 3-5 év múlva várható, és csak utána kezdődhet a felszámolás. Vajon mi lesz a vége? Pénz semmi, csak a felszámolónak kell fizetni 4%-ot, és homályos tekintettel nézhetik a többi hitelező párás szemét a kiürített cég ukrán ügyvezetőjének munkácsi címe fölött. Az APEH-nek persze ki kell fizetni a követelt számla után az áfát, meg a "nyereségadót" is. A bíróságok lassan ítélkeznek, magyarázat mindig van, de jelenleg az a baj, hogy az adósnak megéri tartozni, hiszen egy kisebb tőkeerejű cég nem tudja kivárni az időt, és finanszírozni az adókat, ügyvédet. Itt valósul meg a törvény előtti egyenlőség. Akinek több pénze van, az elhúzhatja az eljárást a végtelenségig, ráadásul a bíróságok nem szívességet tesznek, hanem elvileg igazságot kellene szolgáltatniuk, de időben, hiszen magukat az adókból és az illetékekből tartják fenn, és azt a termelőszféra fizeti. Gondoljuk el, hogy mennyivel nyugodtabbak lennénk, ha az általunk eltartott hivatalok gyorsan ítélkeznének, gyorsabban jegyeznék be a tulajdonjogot, a törvényes 30 napot betartva elintéznék egyéb hivatali ügyeinket is. Mi történik, ha lakásvétel esetén nem fizetjük be az illetéket 15 napon belül? És miért van az, hogy az átírási díj fizetése után még két évvel később sem jegyzik be az adott ingatlan tulajdonjogát? Nekünk késedelmi kamatot kell fizetnünk, de ha felhívjuk az ügyintézőt, úgy kell éreznünk, hogy szívességet tesznek nekünk, és ha beállunk a hivatal elé az esőben, akkor 4-5 órát is várathatunk a kapuk előtt a többi szerencsétlennel együtt, vagy megfizethetjük a hivatásos sorban állókat. Egész iparágak épülnek ki ilyen igények kielégítésére. Hogy mi a baj még Magyarországon? Túl sokan dolgoznak az állami, önkormányzati és egyéb apparátusokban ahelyett, hogy a termelésben helyezkednének el. Nézzük csak meg, hogy Budapesten hány új bér-irodaház épült, és kik vannak bennük bérlőként! Bizton állíthatom, hogy 30-40%-ban hivatalok, ilyen-olyan állami alapítású kht.-k (már a név is szörnyű: közhasznú társaság), vagyonkezelő, főfelügyelet, alfelügyelet, tanácsadó testület és egyéb pénzelnyelő szervezet székel. Véleményem szerint elértük azt, hogy az 1990-es évek elejével szemben megdupláztuk az apparátus létszámát, pedig a számítástechnika fejlődésével leépülésnek kellett volna bekövetkeznie. Ma a termelőszférában (beleértve a tanárokat, oktatókat is, hiszen az ő tevékenységük is nagyon fontos) 3,2 millió ember dolgozik, akik közvetve 1,3-1,5 millió hivatalnokot tartanak el. Az a legszebb az egészben, hogy egyes hivatalok úgy érzik, a produktív, dolgozó népesség értük van, és ők - itt sajnos ismételni kell önmagamat - szívességet tesznek nekünk. Pedig megtehetnének egy-két szívességet, persze... Például 50%-uk elmehetne dolgozni, akár beállhatnának az árokba csatornát szerelni, és nemcsak a papírokat tennék balról jobbra. Miért van, hogy az önkormányzatok (tisztelet a kivételnek) az általunk kifizetett illetékbélyegek ellenére az építési ügyekben képtelenek normális ügyintézésre? Miért van az, hogy az egyes hivatalok úgy érzik, hogy ők kikezdhetetlen előjogokkal rendelkeznek, és ahelyett, hogy kereteket szabnának és szabályoznák a munkát, ténylegesen elfelejtik azt az elvet, hogy miért hozták létre azokat; és csak akadályozzák az állampolgárt? Miért van az, hogy néhány hivatalnok csak jatt ellenében hajlandó valamit megcsinálni, de akkor akár szabályt is áthágva? Gondoljunk csak bele, mennyi pénz folyhat ki az államapparátuson keresztül haszontalanul, melyet másra is lehetne fordítani! Alapvetően nem a hivatalnoki fizetésekről van szó. Minden apparátusi dolgozót el kell helyezni, tehát építeni vagy bérelni kell az ingatlant, azt fűteni, világítani kell, számítógépet biztosítani 3 évenként, telefonálni kell, papírt, írószert és egyebeket beszerezni, valamint kellenek főnökök is gépkocsikkal és mobilokkal együtt. Lehet több bőrt lehúzni a termelőszféráról úgy, hogy még jó képet is vágjunk hozzá? Miért érzik a gazdaság szereplői azt, hogy az idő múlásával a hivatali lehúzás mértéktelenül túlburjánzott? Hogy mi a baj Magyarországon? Nem az a gond, hogy utánozni próbáljuk az EU-t és az ottani szabályzókat, hanem hogy a majomkodást rosszul csináljuk.
